Szexuális zaklatással vádolja elöljáróját a titkosszolgálat kirúgott munkatársa

 

Magáncélra hallgatták le és figyelték meg őt és párját az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) jogosítványait és infrastruktúráját felhasználva – állítja Kabafalvi Hajnalka. Az AH-tól tavaly októberben elbocsátott tiszthelyettes közigazgatási pert indított volt munkaadója, az Alkotmányvédelmi Hivatal, és annak felügyelő szerve, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága ellen, az elbocsátását megalapozó nemzetbiztonsági ellenőrzés jogszerűségét vitatva. A kirúgott titkosszolga azt állítja, egyik elöljárója szexuálisan zaklatta, ám amikor ezt szóvá akarta tenni szolgálati panasz formájában, arról lebeszélték, és a történteket el akarták tussolni. Végül pedig felmentették az állásából. A második tárgyalási napot augusztus 17-re tűzték ki, és bár a felperes oda a sajtót is meghívta, a per zárt ajtók mögött zajlik.

 

 

Húsz évre titkosították azt a jelentést, amely tartalmazza azokat a kockázati tényezőket, amik miatt nem dolgozhatott tovább az Alkotmányvédelmi Hivatalban – állítja a felperes, aki sajtótájékoztatót hirdetett meg a második tárgyalási nap előtt, és erre az Átlátszót is meghívta.

A fiatal nő 2006-ban került az AH-hoz, akkor még Nemzetbiztonsági Hivatalhoz.

„Érettségi után ez volt az első munkahelyem, tiszthelyettesként titkárnői feladatokat végeztem. 2014. január 1-jén másik szakterületre kerültem és innen indult el a kálváriám, mivel az egyik osztályvezető szemet vetett rám.”

Kabafalvi Hajnalka közlése szerint bár évek óta ismerték egymást, a férfi korábban semmi jelét nem adta a közeledésének. Miután közvetlen munkatársak lettek, Kabafalvi Hajnalka egyre több jelből érezte, hogy kollégája akar tőle valamit.

„2014 februárjában az osztályvezető személyes jó barátjával, a főosztályvezetővel műveleti akcióra kért fel. Igaz, hogy ekkor operatív háttértámogatóként dolgoztam, de magához az akcióhoz szükséges képesítéssel nem rendelkeztem. A munka során az egyik kolleganőmmel az említett vezetők barátnőiként kellett megjelennünk.”

Számára utólag vált nyilvánvalóvá, hogy a mondvacsinált akcióval a hozzá való privát közeledést akarták elősegíteni.

„Az akciót követően, a szolgálati gépjárműhöz visszafelé vezető utat kézen fogva, illetve egymásba karolva kellett megtennünk, holott ez odafelé nem volt szükséges. Az autóhoz érve, mielőtt beszállhattam volna, minden előjel nélkül puszit adott az arcomra. Ahhoz, hogy szakmaiatlanul, etikátlanul közeledjen felém, az ő elöljárói parancsára létrejött kézfogásra hivatkozott, miszerint azt jelnek értékelte.”

A felperes szerint az osztályvezető ezt követően már nem kertelt tovább, és kijelentette, hogy bár van élettársa, Hajnalkának pedig vőlegénye, szexuális viszonyba szeretne bonyolódni vele.

„Természetesen nem tiltott a munkatársaknak, hogy egymással szerelmi kapcsolatot alakítsanak ki, ellenben, ha azt titokban, tartósan a meglévő párkapcsolat mellett teszik, abban az esetben a viszony jelenthet nemzetbiztonsági kockázatot. Ugyanis, ha felvállalják, hogy nyitott kapcsolatban élnek és az élettársnak tudomása van a viszonyról, akkor nem zsarolható. Ellenkező esetben viszont igen, ami a hivatalra nézve biztonsági kockázatnak minősül.”

Az alacsonyabb rangú nő nemleges válasza nem tántorította el az osztályvezetőt, továbbá az sem, hogy vőlegénye is jelezte a férfi felé nemtetszését, illetve Kabafalvi más elöljáróit is megkérte, hogy ne kelljen a zaklatójával közös munkában részt vennie. Ezt a kérést azonban elutasították. Sőt – mint állítja –, miután igazgatói szintre jutott a problémája, a meglévő munkája mellé még két osztály titkársági feladatainak az ellátásával is megbízták.

„Véleményem szerint a vezetőim büntetésből bízták rám a három munkakört, ami amellett, hogy fizikálisan leterhelt, lelkileg is nagyon megviselt, ugyanis az egyik osztály vezetője az az ember volt, akitől a kérésemre el kellett volna távolítaniuk. Három férfi vezető vett körül, akik szerint a probléma forrását nekem kell megoldanom és abban egyik sem kívánt mellém állni, hogy az osztályvezetőt távol tartsák tőlem.”

Miután nagy nehezen másik helyre helyezték, váratlanul előléptetési lehetőséget kínáltak neki, amelynek részeként részt kellett vennie a pszichológiai szűrés keretében egy poligráfos vizsgálaton. Saját elmondása szerint ekkor még fél évig még érvényes lett volna a korábban elvégzett, mindent rendben találó pszichológiai vizsgálata.

„A főigazgató a törvény szerint bármikor elrendelhette volna legálisan a poligráfos vizsgálatomat, de semmilyen jogszabály nem ad lehetőséget az ismeretlen szándékú, ilyen jellegű orvosi vizsgálaton való részvételnek megtévesztéssel történő alkalmazására.”

Ezután következett a nemzetbiztonsági ellenőrzés, amelyet Kabafalvi Hajnalka szerinte az AH már 2014-ben is elrendelhetett volna soron kívül, ehelyett megvárta megvárta a nő soros nemzetbiztonsági ellenőrzését.

„Egy hónappal később a főigazgató magához rendelt. Arról tájékoztatott, hogy a vizsgálat nemzetbiztonsági kockázatot tárt fel, és erre hivatkozva azonnali hatállyal megszüntette a jogviszonyomat. Amikor tájékoztatni szerettem volna a csupán két hete hivatalában lévő Kiss Zoltánt, hogy milyen előzmények vezettek a szerintem jogszerűtlen és megalapozatlan szakvélemény elkészültéhez, azt felelte, hogy megkapta a megfelelő tájékoztatást. Nyilván azoktól a felső vezetőktől, akik az ügyemben személyesen érintettek voltak.”

Kabafalvi Hajnalka a döntéssel szemben szolgálati panasszal élt az AH főigazgatójánál, a belügyminiszternél, valamint az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságánál. Beadványait – számára kedvezőtlenül – úgy bírálták el, hogy őt magát soha nem hallgatták meg.

Az egykori tiszthelyettes szerint az Alkotmányvédelmi Hivatal rendszeresen etikátlan és jogellenes magatartást tanúsít, amit iratokkal, valamint hangfelvételekkel és azok leirataival tud bizonyítani.

Miután kikosarazta a zaklatóját és megpróbált ügyet csinálni a történtekből, állítása szerint mintegy két éven át operatív módon megfigyelték őt és a vőlegényét. Erről értesítette a belső elhárítást, vagyis a Nemzeti Védelmi Szolgálatot (NVSZ) is, de elmondása szerint azon túlmenően, hogy egy tiszt meghallgatta, ott sem történt semmi.

Kabafalvi Hajnalka tavaly december végén nyújtott be bírósági keresetet, hogy a jogsértőnek tartott nemzetbiztonsági ellenőrzést megtámadja a közigazgatási bíróság előtt.

„A perben az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságát, valamint az AH-t jelöltem meg alperesnek, azonban a bíróság márciusban felszólított, hogy az utóbbit vonjam ki a perből, különben elutasítják a keresetemet. Ezzel nem értettem egyet, mert munkajogi vitám a hivatallal van, azonban a szabott határidő miatt nem tudtam mást tenni, mint hogy teljesítettem a bírósági felhívást.”

Ezután – érdekes módon – a napokban megkapott bírósági idézés mellékleteként megküldött iratokból az derült ki a nő és ügyvédje számára, hogy az AH maga kérte a beavatkozását a perbe, hogy így segítse a parlamenti bizottságot. Annak jogi képviselője pedig azzal érvelt ellenkeresetében, hogy az Országgyűlés nem jogi személy, ezért a bizottságai nem rendelkeznek perbeli jogképességgel.

Kabafalvi az ügyében eljáró bírót sem tartja elfogulatlannak, mert az korábban már az AH-nak kedvező ítéletet hozott egy általa kezdeményezett kérelemmel kapcsolatban. Akkor azt szerette volna elérni, hogy megismerhesse, a Hivatal mely életkörülményeit találta nemzetbiztonsági kockázattal érintettnek, miért kellett megválnia az állásától, de a bíró ezt nem engedélyezte.

Kabafalvi Hajnalka furcsának tartja azt is, hogy az általa meg nem ismerhető és húsz évre titkosított szakvélemény keletkezésének jogszerűségét vizsgáló zárt tárgyalást a bíróság augusztus 17-ére, vagyis szokatlan módon az ítélkezési szüneten belülre tűzte ki.

A zárt tárgyaláson Kabafalvi elmondása szerint a bíró hozzájárult, hogy a következő alkalommal betekinthessen a jogviszonya megszüntetésekor kihirdetett, húsz évre titkosított jegyzőkönyvbe, ezt követően pedig tanúk meghallgatását fogják indítványozni.

Kabafalvi Hajnalka tud az övéhez hasonló másik esetről is, amiből ügy lett. Csakhogy ott a megkörnyékezett hölgy párja magasrangú kapcsolatokkal rendelkezett, míg az ő esetében a zaklató és a baráti köre volt jobb helyzetben, állítja.

 

 

És hogy az őt ért állítólagos szexuális zaklatásról miért hallgatott több mint két éven át?

„Kizárólag jogi úton, csendesen szerettük volna intézni az egészet és nem szerettem volna egy „Zsanett-ügy” főszereplője lenni. Nem akartam kiteregetni a magánéletemet. Azonban a hivatal – szerintem jogsértő – lépései nem adtak más választási lehetőséget. Ha az ő szabályaik szerint játszom, akkor nem tudom bebizonyítani az igazamat. Ehhez szükségem van a nyilvánosság segítségére is.”

Szerettük volna megtudni, hogy a volt munkavállaló által indított bírósági perről, felmentéséről, a poligráfos vizsgálatról és a vélelmezett lehallgatásról, illetve megfigyelésről mi az Alkotmányvédelmi Hivatal véleménye, ezért megkeresést küldtünk az AH felügyeletét ellátó Belügyminisztériumhoz. Amennyiben megérkezik a válasz, közreadjuk.

Csikász Brigitta

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.