Milliárdos beruházásra készül az FCSM Uruguayban? – persze, hogy Szabó Iván tolja

Biogázerőművet alapítana a tervek szerint Montevideóban az önkormányzati többségi tulajdonú Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. – persze, hogy az üzlet hátterében az FCSM-nek is jogászkodó kormányközeli ügyvéd, Szabó Iván aktívkodik. Szabó uruguayi ingatlanüzletéről nemrég írtunk.

 

 

Első külföldi beruházásnak nem gyenge: információink szerint a fővárosi önkormányzat 75 százalékos és a francia Veolia-csoport kisebbségi tulajdonában lévő Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. 12 ezer kilométerre Budapesttől tervez részt venni Montevideo jelentősnek mondható szennyvízberuházásában.

A részletek ködösek – ami bizonyosnak tűnik, hogy az ötlet a magyar félé, méghozzá az Uruguayban bizonyos helyismerettel már rendelkező fidesz-közeli ügyvédhez, az FCSM-nek is dolgozó Szabó Ivánhoz köthető. Az ő – és több más kormányközeli üzletember – montevideói üzleteiről nemrégiben írtunk, ahogy arról is, hogy Szabó vezényli a pécsi Zsolnay-gyár önkormányzatosítását is.

Korábbi cikkeink Szabó Ivánról

A Közgép-vezér és fidesz-közeli ügyvédek luxusingatlanokat vásároltak Uruguayban

Újabb erőszakos gyárelvétel Pécsett: most a Zsolnay kell Páváéknak

A mostani ügylet lényege, hogy az FCSM invenciója alapján (több mint valószínű, hogy saját beruházásban, de erre kitérő választ kaptunk a cégtől) olyan gázerőmű épülne Uruguay fővárosában, ami szennyvíziszapból állítana elő megújuló-energiát. Az 1,3 milliós városban ez forintban számolva milliárdos nagyságrendű beruházást jelenthet – összevetésül a csepeli szennyvíztisztító telep hasonló beruházásának 2,6 millió eurós költsége szolgálhat.

Ahhoz azonban, hogy egy ilyen projektben – mármint a tengeren túlon is – szava legyen Szabónak, aligha elegendő némi ködös ingatlanügylet az adott országban. Érdekes történet, hogyan került a jobbos magyar kormány egyik kulcsembere közel a baloldali uruguayi vezetéshez. Ahhoz a kormányhoz, amely egyébként pénzmosást gyanít éppen Szabóék ingatlanügylete hátterében egy befolyásos helyi napilap szerint.

Szabó leghíresebb „ügye” a pécsi vízműfoglalás volt – ami, bár a választott bírósági eljárásban kötött egyezség szerint a fideszes vezetésű Pécs tartozik kifizetni 3 milliárd forintot a kiebrudalt Suez Environmentnek – valamiért Szabó győzelmeként terjedt el a nemzetközi vízműves szakmában.

Információink szerint ennek révén tett szert Szabó jó ismeretségre uruguayi kormányberkekben. Mindezt forrásaink szerint egy véletlen szerencsének köszönheti: egy ügyfele, egykor a magyar labdarúgásban is érdekelt üzletember kíséretében Buenos Airesben jártak focimeccsen, onnan kirándultak át pár napra a Río de la Plata átellenes partján fekvő Montevideóba, ahol állítólag az ügyfélnek kellett elrendeznie egy-két üzleti ügyet.

Egyik este együtt vacsoráztak egy montevideói képviselő titkárságvezetőjével, s a beszélgetés során terelődött a szó az ekkor már folyó jogvitára a Suez Environment-tel. A titkárságvezető nagyon megörült a témának, a dél-amerikai országnak is meggyűlt a baja ugyanis a nemzetközi közműszolgáltatókkal.

A képviselői titkárnő ezért összeismertette a magyar ügyvédet egy igazi helyi politikai nagyágyúval, Daoiz Uriarte jogászprofesszorral, aki ebben az időben az állami vízszolgáltató OSE cég alelnöke volt. A Vízmű Panoráma című magyar szaklap tanúsága szerint Uriarte magyar konferenciákon is részt vett, egyebek mellett Szabó irodájának szervezésében, s találkozott a magyar fejlesztési minisztérium vezető tisztségviselőivel is.

Daoiz Uriarte jelenleg a baloldali kormányzó erő, a Frente Amplio (Széles Front) egyik tagszervezetének elnöke, a közberuházásokkal is foglalkozó minisztérium építésügyi igazgatóságát vezeti. A katonai diktatúra idején ellenálló volt, majd politikai fogoly, a demokratikus alkotmány egyik szerzője – a tiszta ivóvízhez való alkotmányos jog kodifikálását köti hozzá a jogtudomány.

Uriarte kérdésünkre részletes levélben számolt be a tervezett projektről, egyebek mellett kifejtve, hogy országának nagy szüksége van energiára, amiből behozatalra szorul. A projekt azonban mindenképpen közbeszerzésen dől majd el – hangsúlyozta. Van ugyan elméleti lehetőség szerződésre a témában a Mercosur (Dél-amerikai közös piac) és az EU között – ami növelhetné az FCSM esélyeit a versenyben -, de a Mercosur-országok problémái, például Venezuela és Brazília válsága, illetve az argentin belpolitikai fordulat, illetve az EU jelenlegi nehéz napjai kétségessé teszik, hogy ez-e az hatékonyabb út a megoldáshoz.

Uruguayban mindenesetre nagyra becsülik a magyar mérnöki tudást, egyebek mellett ezért is látják szívesen az FCSM szakértelmét – írta Uriarte igazgató.

Az FCSM kitérő választ adott a részleteket, például a beruházás finanszírozását, a majdani üzemeltetést firtató kérdéseinkre. A cég válaszában ez áll:

 „az FCSM vezetői a 2014. szeptemberében Budapesten tartott vízügyi konferencián találkoztak az uruguayi Uriarte professzorral. Az ő segítségével sikerült felvenni a kapcsolatot az uruguayi nemzeti vízmű vállalattal, és a montevideói csatornázási vállalattal. Az FCSM kiajánlotta szaktudását, melyek közül egy, a szennyvíziszap feldolgozásban és biogáz termelésben meglévő kompetenciája, továbbá javaslatot tett hosszú távú szakmai együttműködésre.

Jelenleg a kinti fél értékeli az együttműködésben rejlő lehetőségeket, továbbá előkészítés alatt van egy szakmai referencialátogatás Budapestre, szennyvíztisztítási és csatornaüzemeltetési tapasztalatcsere céljából.”

Uriarte előtt is világossá vált a tárgyalások során, hogy Szabó közel áll a magyar kormányerőkhöz. „Valóban vannak lényeges ideológiai különbségek a két ország kormányai között, de mindig akadnak közös pontok, amik mentén együtt lehet működni. (…) Egyébiránt egyikünk sem tartja magát diplomatának, hogy országok közötti közeledés elősegítésén fáradozzon, csupán egy hasznos és fontos együttműködést igyekezünk segíteni – írta.

A professzor nem ismerte Szabó egyéb montevideói ügyleteit, az uruguayi napilap cikkét is csak ajánlásunk nyomán, most olvasta el, mint közölte, a többi szereplőről nem is hallott soha, azt sem tudta, hogy pesti ügyvéd „kollégájának” van uruguayi lakcíme. „Egy szállodában találkoztunk Montevideóban” – tudatta.

Szabó környezetében pedig most az a mondás: bár az ügyvéd valóban érdeklődik montevideói üzleti lehetőségek iránt, de a helyi tulajdoni lap szerint a nevén lévő ingatlan a „gyakorlatban” nem is az övé. Csak szükség volt bejelentkeznie valahová a könnyebb üzletelés/ügyintézés érdekében – ez, ha így is van, nem sokat szépít a történteken, ellenkezőleg.

Voltaképpen meglehetősen úgy hangzik, mint az okiratokkal való manipuláció. Ráadásul nem világos, miért volt szükséges a telekkönyvben is szerepelnie egy szépen fölújított Montevideo-óvárosi ingatlan tulajdonosaként, ha „csak” lakcímre volt szüksége.

Úgy fest, a magyar kuncsaftoknak dolgozó – egyébiránt a Panama-papírokban is emlegetett – Fernandez Secco & Asociados könyvelőiroda kavart nem túl körültekintően a magyarok (ál-?) papírjaival. Az Átlátszó által már bemutatott tulajdoni lapok szerint ugyanis Németh Miklós, a Simicska-érdekeltség Közgép Zrt. vezérigazgatója vett egy óceánparti luxusingatlant, a földhivatali papírokban jegyzett lakcíme azonban nem ottani, hanem óvárosi cím (Sarandí utca).

A címen található ingatlan Szabó Iváné, aki azonban nem itt, hanem egy másik montevideói címen „lakik”, a Bartolome Mitre utcában. Akiktől – a szintén fideszes kötődésű Pécsváradi ügyvéd családtól – pedig Szabó vette az ingatlant, azoknak is van montevideói címe, történetesen a Fernandez Secco székhelye.

Holott életvitelszerűen egyik magyar szereplő sem lakik az uruguayi fővárosban: Németh a Közgépet igazgatja, Szabó és a Pécsváradi-família pedig Budapesten ügyvédkednek.

Rádi Antónia

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.