Hűtlen kezelés az aszfaltgate-ben? 48 milliárdunk bánja

Szándékosságot gyanít a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. korábbi vezetője annak hátterében, hogy utódai idején visszacsempésződött az útépítési közbeszerzési feltételek közé a beruházás vonzáskörzetében működő aszfaltkeverő üzem. A döntést a magyar adófizetők 48 milliárd forintja bánja – ennyire bírságolta az Európai Bizottság Magyarországot a korrupciótól bűzlő beszerzések miatt.

 

 

„Ránéztünk a térképre, beszurkáltuk az aszfaltkeverő telepeket és pontosan meg tudtuk jósolni, hogy ki nyer, vagy legalábbis ki lesz nélkülözhetetlen konzorciumi partner” – mondta most az Átlátszónak Reményik Kálmán, a NIF Zrt. „elmúltnyolcéves” elnök-vezérigazgatója.

Reményik idején – az exvezér elmondása szerint az ő kezdeményezésére -, 2006-ban került ki a NIF által közzétett építési pályázatokból az a műszaki alkalmassági feltétel, hogy a majdani nyertesnek (vagy a konzorcium egyik tagjának) az építés helyszínétől meghatározott, nagyjából 30-50 kilométeres körzetben aszfaltkeverő teleppel kell rendelkeznie.

Nagyon úgy fest azonban, hogy a fenti feltételt valakik visszacsempészték a kiírások közé. A Portfolió gazdasági portál a napokban közzétette az Európai Bizottság által kifogásolt munkák listáját. A 71 – összesen 784 milliárd forintos keretösszegű – szerződésből csak azok voltak 2010 előttiek, amelyeket (zömében ekkor már fideszes vezetésű) önkormányzatok írtak ki.

Az útépítések legnagyobb megrendelője ugyanakkor az autópálya-beruházások gazdája, a NIF volt és maradt. Írásban kérdeztük az állami infrastruktúra-céget, mikortól meddig szerepelt a kiírásaikban az aszfaltkeverő telep megléte, mint feltétel és milyen indokokkal vezették be, illetve ki ezt a kitételt, pontosan ki dönt a kiírások tartalmáról/szövegéről – egyelőre várjuk válaszukat.

Reményik nem zárja ki, hogy szakértőik kezdetben jóhiszeműen ragaszkodtak az aszfaltkeverőkhöz: az európai műszaki szabványok és egyéb, hazai minőségi előírások szerint a 170 Celsius-fokosnál hidegebb aszfalt használata minőségromlással jár. Csakhogy létezik úgynevezett mobil keverő telep is – ami ugyancsak garantálja az aszfalt minőségét, viszont nem jár a verseny korlátozásával.

2006-2010-ben a NIF Zrt. például műszaki alkalmassági feltételként ennek meglétét írta elő a pályázóknak, mondta most az ex-NIF-vezér. A Portfolió-cikk szerint a Bizottság levelében az szerepelt, hogy elő lehet írni fix vagy mobil aszfaltkeverő telepek meglétét is a munkák kezdetére, de azt nem, hogy már a pályázat benyújtásakor rendelkeznie kell ilyennel a jelentkezőnek.

Kapcsolódó cikkek

Így lett vége a Közgép aranykorának az építőipari közbeszerzések piacán

Egyszer barát, egyszer ellenség: az építőipari közbeszerzések cápái

Kartellezés, korrupció? Közbeszerzést még nyerhetsz az építőiparban

“Ez egy jól szervezett leosztási rendszer” – egy bennfentes az építőiparról

Az aszfaltkeverő építése nem olcsó, a számos kötelező szakengedély miatt nem is prompt beruházás, ráadásul azokban az években, amikor éppen kötelező volt, kiépült rájuk egy másodlagos üzlet: a nagy infrastruktúra-beurházók egymás között adták-vették a keverőtelepeiket. A Közgép-utódként emlegetett Duna Aszfalt például saját honlapján népszerűsíti magát úgy jelenleg is, hogy munkáikat „8+1” aszfaltkeverő telep szolgálja ki.

Reményik már az ő idejében is érzékelte a lobbit, miszerint erre a kitételre nagy szükség van a kiírásokban, látta ugyanakkor a kockázatát is, így 2006-2010-ben biztosan nem írt ki ilyen tendert a NIF.

Utóbb viszont alighanem igen. Az Európai Bizottság például 2014 elején jelezte, hogy vizsgálat alá von emiatt magyarországi beruházásokat. A HVG akkori cikke szerint a rendre hoppon maradt, német érdekeltségű Bilfinger Construction bejelentése alapján.

Lázár János kancelláriaminiszter akkor nyomban ellentámadásba lendült: szerintük az EB vizsgálata alapján az fog kiderülni, hogy az „elmúlnyolcévben” mely külföldi cégek nyerték degeszre magukat az útépítő tendereken. Aszaftkeverőügyben szintén visszamutogatott, mondván, a gyakorlat már 2007 óta zajlott, ráadásul 2010 után „projektenként” dőltek el a feltételek és nem zárták ki a mobilkeverőkkel pályázókat.

Erre Reményik már akkoriban is reagált, mondván, éppen ő töröltette a feltételt. Most azzal toldja meg a mondandóját, hogy amennyiben – márpedig nagyon úgy fest – a kitétel mégis visszakerült a pályázatokba, az felveti a szándékos károkozás, hűtlen kezelés, korrupció gyanúját.

A kormányzat mindenesetre most arra büszke, hogy az EB végül is „csak” 48 milliárd forintra meszelte el Magyarországot, az eredetileg kilátásba helyezett 140-150 milliárdos tétel helyett.

Ami biztos, a NIF 2010 után erősen Simicska-közelben volt, Reményik utódát, a zrt.-t 2010-2012 között vezető Orosz Ferencet – az első Orbán-kormány idején, illetve 2010-2014-ben a Magyar Fejlesztési Bank igazgatósági tagja – legalábbis oda sorolják építőipari bennfentesek. Az Orosz-vezette NIF idejére esik például a Közgép diadalmenete az infrastruktúra-beruházásokban.

Rádi Antónia

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.