Eltűnt bizonyítékok, hiányzó bűnjelek

Hogy, hogy nem: pont a belvárosi ingatlanügyek nyomozásának egyik bizonyítéka semmisült meg a rendőrségen. Most ne kezdjünk el rögvest teóriákat gyártani, hogy vajon miért is pont ez a dokumentum vált használhatatlanná. A dolog ugyanis mindenféle rosszhiszemű, idegenkezű beavatkozás hiányában is elég súlyos. Már önmagában az döbbenetes, hogy a bűnjelek őrzése és tárolása jelenleg is ilyen színvonalon van kivitelezve. E vonatkozásban a helyzet ugyanolyan gáz, mint a jelenlegi adminisztráció holdudvarában oly nagy lendülettel gyalázott elmúlt nyolc évben. De ki tudja, lehet hogy majd erre is hoznak egy törvényt: a bizonyíték abban az esetben, ha kormánypárti politikust kompromittál, elveszíti bizonyíték jellegét…

„Pontosan nem ismert „technikai ok” miatt megsérült az a CD, amin a belvárosi ingatlanértékesítések miatt hűtlen kezelés gyanújával folyó nyomozás egyik bizonyítéka, a Rogán Antal polgármestersége idején eladott 800 ingatlan listája van. A bizonyíték megsemmisülése csak egy párhuzamosan folyó bírósági eljárás mellékszálaként, véletlenül derült ki.” – tudhattuk meg a fentebb linkelt hírből.

Hol és hogyan tárolják, illetve kezelik a bizonyítékokat, bűnjeleket Magyarországon, hogy csak úgy tönkremehetnek? Mert ezt a jelek szerint nemigen tudta megoldani az a rendszer, mely fennen hirdeti, hogy mindent meg lehet oldani, le lehet győzni, csak akarni kell. Annál inkább furcsa ez, mivel 2012-es a hír, amely hajdanán e poszt szerzőjét is megihlette miszerint

„…központi bűnjelraktárak létrehozását tervezi a Belügyminisztérium, mert mint névtelenséget kérő forrásunk fogalmazott: a tárca vezetése bele se mer gondolni, hány nyomozás végződik eredménytelenül pusztán azért, mert elvesztek, megrongálódtak vagy megsemmisültek fontos – olykor perdöntő – bizonyítékok.”

Négy évvel korábbi helyzetet jellemzett úgy az idézett tudósítás, hogy jelenleg

„…kis túlzással, a bűnjeleket mindenki ott tárolja, ahol tudja. Van, ahol külön raktár van e célra, jellemzőbb azonban, hogy a nyomozók a szakértőktől visszakapott bizonyítékokat oda teszik, ahol éppen helyet találnak nekik. Még ahol van mód és lehetőség a raktározásukra, többnyire ott is „másodlagos kérdés”, hogy milyen körülmények közé kerülnek. Nemegyszer előfordult, hogy a raktárban szakszerűtlen tárolás miatt a bizonyíték tönkrement.”

Ehhez képest az van, hogy eltelt egy teljes ciklusnyi idő, s ugyanott tartunk.

Elvileg a 2010-ben hatalomra jutott NER-adminisztráció pont azért tervezett a bizonyítékok kezelésére gyökeresen új szemléletű intézményrendszert, mivel 2010 elején derült ki, hogy az egyik robbantásos alvilági merénylet, az 1998. augusztus 18-án elkövetett Terjék-gyilkosság után

„…számos bizonyíték már a nyomozáskor eltűnt. A rendőrség részletes házkutatást tartott a vádlottak lakásain, de a jegyzőkönyvek elvesztek. Szintén hiányzik Terjék nem hivatalos magánkönyvelése. Az üzletember minden kiadásáról, bevételéről, kölcsönadott összegeiről precíz mérleget vezetett, ennek szintén a nyomozáskor kelt lába.”

Ki is volt a belügyminiszter a Terjék-gyilkosság elkövetésekor, illetve az emiatt folyó nyomozás éveiben? Ugyanaz, akinek második tárcavezetői ciklusa idején megbízhatóbb bizonyítékkezelést és bűnjeltárolást ígértek. Pintér Sándor. Ehhez képest a bizonyítékok ugyanúgy tönkremennek mint korábban. S a hatóság úgy véli, ez így végül is tök rendben van.

A rendőrség válasza szerint nincs mégsincs miért aggódni, mert  „A bíróság által kért adathalmaz – egy folyamatban lévő nyomozás nyomozati iratainak részét képező több száz A3-as oldalnyi nyomtatott iratmennyiség – az eljáró hatóság rendelkezésére áll, sőt az eljáró bíróság számára is beszerezhető.” – idézi a nyilatkozatukat az Origo.

Mit kell ebből olyan nagy ügyet csinálni, van másik. És ha legközelebb nem lesz másik, akkor mi van? Majd ha a kés, rajta az áldozat vérével eltűnik, akkor is hoznak másikat?

E poszt írója nem híve az összeesküvés-elméleteknek, inkább cáfolni szereti azokat. Olyankor is, amikor a konteó célpontja egy neki ellenszenves politikai hatalom. De nehéz jóhiszeműnek maradni a furcsa véletlenek ilyenfajta láncolata kapcsán, hogy újra és újra felszívódik, vagy enyészetre ítéltetik a bűnjel. Az illetékes hatóság pedig valamiért nem siet hatékonyan elhárítani a szóban forgó anomáliát.

Pedig tudjuk, amennyiben ez a jelenlegi rezsim valamit szívügyének gondol, már aznap törvényt hozat róla, amit visszamenőlegesen érvénybe léptet, s az apparátust is létrehozza mellé. Ez azonban valamiért nem tartozik a prioritások közé.

Ettől függetlenül mi feltenni tervezünk pár kérdést a szaktárcának: Megépült-e az a csicsás, frankó új bűnjelraktár? Ha igen, ki volt a kivitelező, fővállalkozó, s mennyibe került? Ha nem épült meg, miért nem? Amennyiben igen, akkor miért mennek tönkre jelenleg is a bizonyítékok? Nem úgy kéne ezeket tárolni, hogy ilyen ne következhessen be?

A nagy elszámoltatásban kivizsgálták-e, ki felel az addig eltűnt vagy megsemmisült bizonyítékokért? Különösebb illúzióink nincsenek azt illetően, hogy kapunk-e választ a tárcától, és ha igen, mennyire lesz a válasz érdemi. Ugyanis a mai napig hiába várjuk a BM tájékoztatását arról, mi a helyzet a kínai elitrendőrök hazai kiképzésével.

Papp László Tamás

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Adj 1%-ot az Átlátszónak, hogy megtudd, mire megy el az adód 99%-a!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.