Korrupció? A költségvetésben?! Egy félstadionnyi pénzzel beljebb vagyunk

Százmilliárdos károkat okoz, de az ellene való közdelem forrásainak nehezen találni a nyomát a költségvetésben. Mi az? A 2016-os költségvetés sem ismeri a korrupció szót, viszont a Nemzeti Védelmi Szolgálatot egy fél stadion árából tényleg felturbózzák.

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Finisébe fordult a 2016-os költségvetés megalkotása, úgyhogy nyugodtan állíthatjuk, hogy idén se szán az Országgyűlés címzetten forrást a 16 551 milliárd forintos főösszegű költségvetés egészéhez képest még a legvisszafogottabb, nyugat-európai arányokat alapul vevő becslések szerint is százmilliárdos nagyságrendű kárt okozó korrupció elleni küzdelemre.

Nagyobb baj, hogy úgy tűnik, hiába született elvi döntés a Nemzeti Korrupcióellenes Program múlt havi elfogadásakor arról, hogy a 2016-tól az ennek végrehajtását szolgáló programokat tartalmazó intézkedési terv feladatainak költségeit tervezni kell, ennek nyomát csak a Belügyminisztérium fejezetben, az intézkedési tervet kidolgozó Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) bő kétmilliárd forinttal, azaz másfélszeresére emelt költségvetése képében találjuk a törvényjavaslatban. A keresésben a Civilek a költségvetésről program keretében a Költségvetési Felelősségi Intézet, Budapest által szolgáltatott adatok voltak segítségünkre.

Szembeötlő mindenekelőtt, hogy a minisztériumok által költhető előirányzatok között alig van olyan, ami akár a korrupció elleni küzdelemhez, akár az átláthatósághoz lenne köthető. Pedig az intézkedési terv külön pontja szól arról, hogy a jövő évi költségvetési tervezés során „[m]eg kell erősíteni a korrupcióellenes küzdelemben különös felelősséget viselő szervek személyi és tárgyi erőforrásait”. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az NVSZ idén még 4 055,8 millió forintos költségvetése és 450 fős állománya jelentősen, 2 milliárd forinttal és 85 fővel megnő. Ahogy a fejezeti indokolás fogalmaz:

„[a] korrupció-megelőzéssel kapcsolatos hatásköri változások lehetővé tették, hogy a korrupció elleni küzdelem szankcionáló és megelőzési oldala egy szervezet keretei között egyesüljön. Az NVSZ által védett hivatásos és kormánytisztviselői állomány létszáma 130 ezer fő, amiből következik, hogy az NVSZ egy munkatársára 283 védett személy jut. Az NVSZ létszámának 85 fővel történő bővítése az egy főre jutó védett személyek számának csökkenését eredményezi, amely egyúttal hozzájárul a korrupció megelőzéséhez, a megbízhatósági vizsgálatok számának és hatékonyságának növeléséhez is”.

Ez örömteli és bíztató is, bár annyit azért meg kell jegyeznünk, hogy ennyi többlettámogatásból már az ügyészségen is össze lehetne rakni egy – a kormánytól alkotmányosan független – korrupcióellenes főügyészséget.

Ugyanakkor itt véget érnek a jó hírek, ugyanis máshol – ha az IM-től a BM-hez átrakott 2,3 millió forintos GRECO-tagdíjat nem nézzük – egy szó sem esik kifejezetten antikorrupcióra szánt forrásokról.

Erre persze lehet azt mondani, hogy a kormányzati antikorrupciós anyagok által alapul vett integritási megközelítésnek pont az a lényege, hogy szervezeten belül, illetve az összkormányzati programokba építve, a belsős integritástanácsadók segítségével érvényesülnek a legfontosabb korrupcióellenes lépések, aminek a költségeit minden állami szerv állja az igazgatási kiadások terhére a napi működés során. Azonban egy forráshiányos időszakban ­ és a magyar közigazgatás számos, itt nem tárgyalandó okból mindig forráshiányos időszakban érzi magát – ezek a költségek lesznek az elsők, amelyeken spórolni lehet.

Ugyanakkor az is tény, hogy a korrupcióellenes intézkedési terv felelősei döntően miniszterek, és az elsőre nagyobb falatnak látszó, előkészítetlen jogalkotással le nem tudható intézkedések – például a közigazgatási hatósági döntések automatizálhatóságának a Miniszterelnökséget vezető miniszter általi felülvizsgálata – mellé sem találni a költségvetési javaslatban forrást. Ez alól egyedül némi uniós forrás lehet szokás szerint kivétel, ugyanis az intézkedési terv szerint

„[a] Kormány felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy a belügyminiszter bevonásával a 2014–2020 évekre vonatkozó tervezési időszakban gondoskodjék a Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Operatív Program keretében a Program feladatai végrehajtásának támogatását szolgáló projektek tervezéséről és szakmai előkészítéséről”.

Így azt hisszük, hogy nem áll messze a valóságtól, hogy a minisztériumok jövőre körülbelül annyit fognak korrupciómegelőzésre költeni, ami uniós forrásokból erre jut. A kormányzati tudatformálás legújabb eredményei alapján amúgy kicsit tartunk is az egyetlen konkrét, KÖFOP-os finanszírozáshoz rendelt feladattól: „a korrupciós cselekményekkel összefüggésben elvárt magatartások tudatosítása érdekében” erősíti majd „az állampolgárok felelősségérzetét” Lázár János és Pintér Sándor 2016 végéig.

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal az NVSZ mellett a kormányzati szféra másik olyan szerve, amelynek a pénzügyi visszaélések, így szükségképpen a korrupció feltárására is feladata. Ehhez képest érdekes, hogy ők semmilyen feladatot nem kaptak az akciótervben. Ezért részletesen a KEHI költségvetését sem vizsgáltuk, de az, hogy az idén még 1 045 milliós költségvetésük jövőre – az eddig is minimális beruházási kiadások visszavételével – 996,7 millióra csökkent, nem vetíti előre, hogy 2016-ban a kormány a 140 fős összlétszámmal működő KEHI-vel akarna robbantani a korrupcióval szembeni harcban.

A világon mindenhol elsősorban a végrehajtó hatalmat támadó korrupció elleni fellépésben azonban kiemelten fontosak lennének a kormánytól független szervek. A korrupcióellenes program intézkedési terve a kormányzaton kívüli szereplők közt maga nevesíti az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát, az Állami Számvevőszéket, az Országos Bírósági Hivatalt, Gazdasági Versenyhivatalt, a Közbeszerzési Hatóságot, a Legfőbb Ügyészséget, a Magyar Nemzeti Bankot és Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot mint azokat a szerveket, amelyeknek horizontális, saját állományukon túlnyúló felelősségük van a területen. Ezek közül a konkrét feladatra amúgy a Kormány által az intézkedési tervben fel se kért, amúgy főfeladatait tekintve antikorrupcióval nem nagyon foglalkozó MNB és OBH költségvetését nem vizsgáltuk, a másik hat szervet azonban részletesen.

Ami a 2010-es hatáskörbővítés óta a kormányzatnak a KEHI, az az Országgyűlésnek – alkotmányos függetlenséggel, nyilvános vizsgálati eredményekkel és persze sokkal drágábban – az Állami Számvevőszék. Elvileg az ÁSZ esetében is igaz, hogy minden ráköltött forint csökkentheti a korrupciót, vagy ­ a szűk értelemben vett korrupciós ügyek miatt tett feljelentéseik alacsony számát nézve – legalább annak kockázatát. Az ÁSZ így annak ellenére központi szereplője a Kormány korrupcióellenes programjának, hogy független intézmény: idei és jövő évi feladat az intézkedési tervben az ÁSZ neve mellett az, hogy

„[a]z államigazgatási szervek körében

a) fel kell térképezni azokat a munkaköröket és munkakörcsaládokat, amelyeket a korrupciós kockázatok fokozottan érintenek,

b) az ÁSZ tapasztalatainak figyelembevételével az ellenőrzési tevékenységek ellátása során érvényesíteni kell a korrupciómegelőzési kontrollokat, és az ellenőrzések eredményéről készített éves beszámolókban külön értékelni kell e kontrollok érvényesülésének tapasztalatait,

c) a belső szabályzatokat a korrupciós kockázatok szempontjából felül kell vizsgálni.”

Emellett egy idei pilotprojekt után az intézkedési terv azt irányozza elő, hogy

„a közszféra intézményei körében népszerűsíteni kell az ÁSZ Integritás Felméréséhez történő csatlakozás lehetőségét, továbbá támogatni kell a felmérés többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságokra történő kiterjesztését, 2015. második félévében próbafelmérés elvégzését és a felmérés lebonyolítását 2016-tól legalább három éven keresztül. A támogatás kereteiről egyeztetést kell folytatni az ÁSZ-szal”.

Hogy mire jutott az egyeztetés, illetve e két nagy projektnek mi a forrása, illetve van-e neki elég, az megint csak nem a 2016-os költségvetésből derül ki: az ÁSZ költségvetése e feladatokra elkülönítve nem tartalmaz forrást, és bár az idei évhez képest 2016-ban az ÁSZ 243 millióval többet költhet, de a fejezeti indokolásból kiderül, hogy ez egy számvevői illetményemelés forrása.

Az ÁSZ-hoz hasonlóan egységes az ügyészségi fejezet költségvetése is, úgyhogy az Országgyűlés idén sem köti meg Polt Péter kezét abban, hogy mennyit költsön antikorrupciós ügyekre, például a négy éve működő Központi Nyomozó Ügyészség korrupcióellenes ügyek osztályára. Annyit látunk csak, hogy az ügyészség jövőre 424,3 millió forinttal többől gazdálkodik, de ez is illetményrendezés eredménye.

Együtt érdemes tárgyalni az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság költségvetésének alakulását, hiszen 2011-ig utóbbi jogelődje, az adatvédelmi biztos is az ombudsmani hivatal forrásait költötte. Itt leginkább az érdekelt minket, hogy a Székely László ombudsman által megnyert bejelentővédelmi feladatokhoz érkezett-e többlettámogatás. A válasz pedig az, hogy egy fillér se: a 18 millió forinttal idénhez képest csökkentett költségvetésű ombudsmani hivatal a 150 fős állományával az alapjogvédelem mellett aligha fogja megváltani a bejelentővédelmet is, így a közérdekű bejelentések kivonatainak szinte teljesen használhatatlan adatbázisának megújítását se jövőre várjuk.

A NAIH költségvetése pedig úgy emelkedik jövőre – főként illetményrendezés miatt – közel 60 millió forinttal, hogy a 65 fős létszám változatlan marad. Azaz továbbra bő egy tucat szakértő foglalkozik az ország összes adatkezelő adatnyilvánossági ügyeivel. Pedig nem csak mi gondoljuk azt, hogy a transzparencia növelése esetén is minden befektetett forint sokszorosan visszajönne.

A korrupcióellenes harcban a kormány szerint még részt vevő szervek közül a Gazdasági Versenyhivatal költségvetése fillérre egyezik a tavalyival, a Közbeszerzési Hatóság viszont – dologi kiadások, illetve a beruházási keret csökkenésével – mintegy 200 millió forinttal kevesebb lesz, mint idén. Igaz, utóbbi bevételeinek nagy többségét saját bevételei fedezik.

Összességében: az NVSZ esetében az előrelépést látjuk, egy félstadionnyi pénzzel beljebb is vagyunk, mintha sehol nem lennénk. Ugyanakkor mi ettől az antikorrupciós stratégiás nekilendüléstől – akár pótcselekvés, akár valós – többet vártunk a vaskos, bár a legfontosabb kérdéseket (büntetőeljárások hatékonyabbá tétele, pártfinanszírozás rendberakása) nem kezelő kormányhatározat alapján. Annál ez a probléma lényegesen nagyobb, hogy a kulcsfontosságú intézmények célzott megerősítése nélkül, önmagában törvényalkotással bármit el lehessen érni.

Sepsi Tibor

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: ha Magyarországra jössz, vasárnap úgyse költheted el másra. Tudnivalók itt.