A NER legnagyobb túlélői III. – Zoltai Gusztáv

Zoltai Gusztáv, a volt munkásőr, (valamint a hajdani ávós Komlós János egykori bizalmasa a Mikroszkóp Színpadnál) jelenleg egy olyan (deklaráltan antikommunista) politikusnak – Lázár János – ad tanácsot, akinek pártja, a Fidesz propagandistái annak idején Imre Kertésznek nevezték a Nobel-díjas magyar írót. Vele folytatjuk az Átlátszó Nagy Túlélők Sorozatát.

Sorozatunkban ama posztkomcsi és/vagy szoclib kádereket (vagy örök pragmatikus átigazolókat) mutatjuk be, akik a Nemzeti Együttműködés Rendszerében is kitűnően elboldogulnak.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Olyan személyeket mutatunk tehát be, akik a korábbi balliberális kormányok és/vagy kormánypártok holdudvarának beazonosítható figurái voltak. Ám ennek dacára a Nemzeti Együttműködés Rendszerében is – közvetlen vagy indirekt módon – profitálni tudnak az állammal való politikai és/vagy üzleti kapcsolatból.

Másik altípusa a jövőben itt tárgyalt személyeknek, (illetve az általuk vezetett, fémjelzett cégeknek, intézményeknek): akik pályafutásukat, értékrendjüket tekintve olyannyira szemben álltak a NER legitimációját adó ideológiával, hogy karrierjük folytatódásának épp ama oldalon kéne rettentő botránykővé válnia.

S végül (de nem utolsósorban) itt vannak még az elvnélküli örök pragmatisták. Akik nem diszkriminálnak: pártsemlegesen kiszolgálják a mindenkori uralkodó pártot. Válogatásunk természetesen szubjektív, de minden esetben konkrét adatokon, forrásokon nyugszik.

A NER legnagyobb túlélői II. – Jáksó László

A NER legnagyobb túlélői I. – Fényi Tibor

De ki is Zoltai Gusztáv? És kikhez csatlakozott nemrég? A kölcsönös elvtelenség bizarr szupernóvájának forrásai alább.

A Mandiner hátborzongató csengésű Öt dolog, amire nincs magyarázat című listáját Zoltai Gusztáv tanácsadói kinevezése vezeti. Zoltai, akinek havi egymilliós szerződését a hírek szerint jól meg is hosszabbították, a jelek alapján kilőhetetlen.

„Zoltai egyébként nagy pártember volt. Fölfelé nyalt, lefelé taposott, és össze-vissza hazudott mindig. Nagy-nagy meglepetésemre egyszer csak a hitközségnél találtam. Fölfedezte magában a zsidót, amit addig igyekezett eltitkolni. Komlós tudta, hogy Zoltai kicsoda. Neki kellett egy olyan ember, aki intézte a dolgait. Zoltai ilyenformán nemcsak művészeti titkárként jeleskedett, hanem ő volt a Mädchen für alles. Nagyon sokat dolgozott, mert fönn akarta magát tartani. Keresett is rendesen, amíg a színháznál volt.” – ezt az őt jól ismerő Harkányi Endre színész mondta róla. Tette ezt tizenkét éve, Kertész Péter Komlós János-életrajzában. (A Komlós. Ulpius-ház. Könyvkiadó Bt. 2002. 347-348. o.)

„A feltűnésekor már hosszú és tartalmas munkásőrmúltat maga mögött tudó Zoltai Gusztáv (hitközségi szlengben: a Főnök) negyedszázados országlását a Mazsihisznél és a budapesti zsidó hitközségnél olyan ügyek korszakolták, mint a „hamis számlák” története a 90-es évek közepén, amikor egy konkrétan nem létező vállalkozónak fizettek ki pénzeket, amelyekről nem lehetett tudni, hogy mely létező személy zsebében landoltak.” – írta a kinevezés után Vári György a Népszabadságban.

Ezt így hogy? Úgy, hogy se Zoltainak nincsenek elvei, se a kormánynak, amelyet szolgál. Egy olyan párt politikusának tanácsadója lett, amely párt alapítványa, a Polgári Magyarországért Alapítvány csekélyke 30 millió forinttal támogatta a Magyar Krónikát. Miért érdekes ez? Csupán azért, mivel a lap főszerkesztője, Bencsik Gábor elmondta, „a folyóirat a Demokrata című hetilap „szellemi és fizikai műhelyében készül.” Továbbá a lapbemutatón „házigazdaként” jelen volt Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője is.” (Tetszenek tudni: ez az az újság, amely szerkesztőségének udvarán gyakorlatozott a Gárda.) A Demokratához az utóbbi években 26, 7 millió forint közpénz jutott el, (a Szerencsejáték Zrt. adományát is érdemes megemlíteni) a Demokrata-főszerkesztő Bencsik pedig 2003-ban belépett a Fideszbe. (Egyéb történetek Bencsik Andrásról itt találhatók.)

A MAGYAR KRÓNIKA Lapkiadó Korlátolt Felelősségű Társaság jelenlegi ügyvezető-cégtagja az Opten cégadatai szerint Bencsik András öccse, Bencsik Gábor. 2014. március 23-ig a cég a MAGYAR HÁZ Kft. névre hallgatott. (Ügyvezetője 2006. január 10-től Bencsik Gábor, előtte, 2000. január 26-tól Bencsik András, aki 2006. január 10-ig cégtag is volt.) A Magyar Ház Kiadó jelentette meg 2004 novemberében (felelős kiadó: Bencsik András) a „Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket.” Magyarellenes és neosztálinista közbeszéd a magyarországi médiában című kötetet.

Közép-Európa szívében a Németh László által megálmodott Kert-Magyarország helyén – a valóságos Kertész-Magyarország „cserepedik” (Medgyessy Péter). Magyarul: cseperedik. Kertészkednek, fát nevelnek. Az európai rögbe kapaszkodó magyar tölgy helyére tájidegen pálmát telepítenek. Szábrákat, azaz kaktuszokat. Sziklakerteket, a spirituális Negev-sivatag jelképeit. Rajzolják a politikailag korrekt gondolkodás új térképét, ahol a kék Duna hullámai – keringő helyett – Jordánként járják a törzsi táncot, s ahol a Balaton Holt-tengerré sekélyesedik. Svédországi dolláreső öntözi a hantokat.” – olvasható Vass Krisztián Kertész Imre és szellemi kertészei című, e kötetben publikált tanulmányában. (45. o)

A zsidózás minősített esetének tekinthető sorok mellett a kötetben több helyütt Imre Kertésznek nevezik a Nobel-díjas (s idén a magyar kormány által is kitüntetett) írót. Szentmihályi Szabó Péter majdnem-nagykövet (akinek verseskötetét Hende Csaba honvédelmi miniszter mutatta be és a Zrínyi Kiadó adta ki) a 2004-es kötetben is helyet kapott. „…Imre Kertész sokakat meglepő és a Nobel-díj-bizottság politikai elfogultságát bizonyító kitüntetése borzolta fel a keresztény, nemzeti értékrend alapján ítélkező magyarok kedélyét. […] Kertész ugyanis számos nyilatkozatában és írásában megtagadta hazáját és magyarságát, csupán kényszerű nyelvi közösséget vállalva Magyarországgal.” – írta Szentmihályi. (15. o.) „Hogy erről a beteges lelkiállapotról kellő képet kapjunk, következzen egy rövid idézet korunk zsenijétől, Imre Kertésztől…” – vezet fel egy Kertész-idézetet Pozsonyi Ádám. (Uo. 101.o.) „A helyzet odáig romlott, hogy magyargyalázásért már irodalmi Nobel-díjat is adnak.” – zárja a kötetet Bognár József szerkesztői utószava. (Uo. 131. o.) A műben szabadságharcosként dicsőítik az Irakban és Afganisztánban az amerikai és más nyugati csapatok ellen harcolókat. Akiket (az iraki és afganisztáni beavatkozás megítélésétől függetlenül) az összes demokratikus NATO-tagállam terroristáknak és/vagy törvényen kívüli bűnözőknek tekint.

„Erre vonatkozóan alighanem tudnának néhány élesen kritikus megjegyzést tenni az úgynevezett demokratizálást egyre nehezebben tűrő afgán vagy iraki szabadságharcosok is, akik semmit sem értenek a bonyolult világpolitikából, annak kiszámíthatatlan és a legritkább esetben következetes fordulataiból, de azt igen, hogy szeretnének a saját hazájukban a saját életelveik szerint élni. Ebben közös a mai európai értelmiségi, az afgán gerilla és az iraki felkelő, függetlenül attól, hogy milyen eszközöket használ, és éppen minek nevezik őket. Igen, függetlenül a használt eszközöktől, hiszen az elnyomók sem válogatnak az eszközökben.” (Uo. 8. o.) E sorokat a Charlie Hebdo elleni támadás után még inkább hasznos felidézni.

Zoltai – mint igazi politikai túlélőművész – jelenleg a Kertész Imrét gyalázó mű kiadójával van egy táborban. Ama Demokrata főszerkesztőjével, amelynek egyik szerzőjét, Gazdag Istvánt a Magyar Nemzetben nevezték nácinak. Nem is akárki, az azóta elhunyt történész, Kiszely Gábor, a Terror Háza szakmai igazgatója. A Magyar Nemzet 2002. július 26-i számában közölt, „Az erkölcsi nihilizmusról” című írásában azt mondja a Demokrata-munkatárs Gazdag Istvánról: „…nem vádolom gyűlöletkeltéssel. De ország-világ színe előtt nácinak nevezem.” Gazdag Istvánról munkahelye, a Demokrata honlapja ekképp ír: „Ha már „későszülöttként” elmulasztotta azt a korszakot, amelyben a leginkább (vagy egyáltalán) kedve lett volna élni – amikor az olyan szavak, mint becsület, elvhűség, bajtársiasság és effélék még jelentettek valamit -, vagyis az 1922-től 1945-ig tartó európai feltámadás idejét, akkor legalább pótcselekvésként azokhoz csatlakozott, akik őrt állnak az értékek küszöbén.”

Mindez Zoltait nem gátolja a szorgos emléktábla-avatásban. Végül is Bencsik és Zoltai álltak már egy helyen őrt az értékek küszöbén: a ’80-as évek pártállamában.

Papp László Tamás

Fotó: innen

Tetszett a cikk?

Ha hasznos kezdeményezésnek tartod az Átlátszót, szavazz ránk az Index on Censorship közönségszavazásán, hogy egy újabb nemzetközi díjjal öregbíthessük a hírnevünk.

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból

Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.