Az Erzsébet-utalvány reklámköltségei: így született meg a Lex Átlátszó 2.

Egyszerű közérdekű adat-igénylésnek indult, törvénymódosítás lett belőle: amikor elkezdtünk az iránt érdeklődni, hogy mennyibe kerül a kormánynak az Erzsébet-utalványok hirdetése az újságokban és az óriásplakátokon, még nem tudtuk, hogy hova fog fejlődni a dolog. Aztán megtanultuk, hogy ha a kormány valamit titokban akar tartani, akkor nem válogat az eszközökben.

*****

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

2013. elején megelégeltük, hogy lépten-nyomon az Erzsébet-utalvány hirdetéseibe botlunk, akár a Helyi Témát lapozgatjuk, akár az óriás plakátokon látjuk őket, ezért január 30-án közérdekű adatigényléssel fordultunk az akkor még Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft (NÜSZ) néven futó, Erzsébet Utalványforgalmazó és Gazdasági Szolgáltató Kft.-hez az Erzsébet-utalványhoz tartozó szerződésekkel és elszámolásokkal kapcsolatban. Az igénylésben elektronikus másolatot kértünk a 2012-es év gazdasági elszámolásáról, arról, hogy milyen munkáltatók milyen összegben vásároltak a gyakorlatilag állami monopóliumnak tekinthető Erzsébet-utalványokat, milyen összegben történt a beváltás és mekkora volt a beváltási jutalék. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a jutalékból származó összeget tételesen mire fordították, hogy az Erzsébet Utalványforgalmazó Kft.-nél hány fő áll alkalmazásban, mennyit fizettek ki bérekre 2012-ben, milyen összegben történt prémium-, jutalom- és cafeteria kifizetés. Kikértük a program indulása óta az utalvány reklámozására megkötött szerződéseket, a megbízott ügynökség nevével, a szerződött összeggel és a hirdetési felületek listájával együtt.

Megkeresésünkre nem érkezett válasz, ezért február 16-án újra írtunk a NÜSZ-nek és figyelmeztettük őket a határidők betartására, majd miután erre sem érkezett reakció, a bírósághoz fordultunk. Májusban a Fővárosi Törvényszék két tárgyalás után ítéletet hirdetett, és ugyan keresetünket részben elutasították, arra kötelezte a NÜSZ-t, hogy kiadja a reklámszerződéseket. A tárgyalás érdekes pontja volt egyébként, amikor a NÜSZ azt állította, hogy nem kapta meg az adatigénylést, ám ennek ellenkezőjét is bizonyítani tudtuk.

Nem örülhettünk azonban sokáig a május 22-én hozott ítéletnek, mert 8 nappal később némileg váratlan dolog történt. György István és Horváth Zoltán fideszes képviselők egy törvényjavaslatot nyújtottak be a parlamentben, amely hatályon kívül helyezte volna azt a rendelkezést, amelyen az ítélet alapult. Az Erzsébet-programról szóló 2012. évi CIII. törvény 6. paragrafusa az ítélet meghozatalakor kimondta, hogy „[a]z MNÜA Erzsébet-programmal kapcsolatos feladatai végrehajtásához közreműködőként általa alapított és százszázalékos tulajdonában álló gazdasági társaságot vehet igénybe”. Ez az a rendelkezés, amely egyértelművé teszi, hogy a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, korábbi nevén NÜSZ mint közfeladat ellátó, közpénzből gazdálkodó és a nemzeti vagyont kezelő szervezet 100 százalékos tulajdonában álló Erzsébet Utalványforgalmazó és Gazdasági Szolgáltató Kft. maga is közfeladatot lát el, és ebben a körben bizony a gazdálkodása is nyilvános. A módosítás azért nem volt teljesen meglepetés, mert korábban már volt egy módosítás az Infotv.-ben, amely szintén a közpénzek átláthatóságát kívánta korlátozni – ez volt a Lex Átlátszó. Ennek jött most a második része.

A törvényjavaslat benyújtása után már nem reménykedtünk sok jóban. Tudtuk, hogy az MNÜA meg fogja fellebbezni az első fokú ítéletet és a javaslat alapján megfordíthatja az eredményt. A később megszavazott javaslat ugyanis elismeri „az alapítvány jogát ahhoz, hogy a tulajdonában álló gazdasági társaságokon és nonprofit szervezeteken túl más gazdálkodó szervezetekkel is együttműködhessen a feladatai ellátása érdekében. A szerződéses viszonyok létrehozása az együttműködő szervezetek oldalán nem keletkeztet közfeladat-ellátási kötelezettséget.” Mire elkezdődött a tárgyalás a Fővárosi Törvényszéken, az új törvény hatályba lépett, így el is vesztettük. Az a gondolat azonban még egy év után sem hagy minket nyugodni, hogy vajon mi lehet azokban a bizonyos reklámszerződésekben, hogy a kormánynak jobban megérte törvényt módosítani, mint teljesíteni az első fokú ítélet rendelkezéseit.

D. Kovács Ildikó