Egy megválaszolatlan levél miatt börtönbe? – Nem értünk egyet olvasónkkal

Jó látni, hogy olvasóink között a közérdekű adatok nyilvánossága iránt igazán elkötelezettek és elszántak is találhatók. Egyikük úgy gondolja, hogy a megválaszolatlan adatigény rögtön meg is valósítja a közérdekű adatok eltitkolásának bűncselekményét. Ez azért szerintünk nincs így, viszont a megkeresés jó apropó arra, hogy áttekintsük: mit lehet tenni, ha az állam jogtalanul titkolózik.

Az átlátszó számtalanszor írt már a közérdekű adatok nyilvánosságának követelményéről, vagyis arról, hogy az államnak, az állami szerveknek és vállalatoknak – mivel közpénzt használnak fel – a működésük kapcsán keletkező adatok jó részét nyilvánosságra kell(ene) hozniuk. Az adatok gazdái sokszor másképp gondolják ezt, elutasítják az adatigénylést, így jogorvoslatot kell keresnünk.

Mit lehet tenni?

Meg nem válaszolt, vagy elutasított közérdekűadat-igénylés esetén bírósághoz lehet fordulni (az átlátszó által kezdeményezett ilyen pereknek lassan se szeri, se száma, itt lehet böngészni őket), vagy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) vizsgálatát lehet kezdeményezni. Míg előbbi arra lehet való, hogy az adatok kezelőit kötelezze a kért adatok kiadására (mint pl. a londoni olimpia jutalmazottainak névsora vagy a kereskedelmi és iparkamara elszámolása esetében), a NAIH-hoz inkább szimbolikus ügyekben érdemes fordulni, mert ez a szerv kötelező határozatot nem hozhat (vizsgálata nyomán viszont pl. Kazincbarcika városa jelentős fejlődést produkált az adatnyilvánosság témakörében).

Ezen kívül a Btk. azt mondja ki, hogy aki a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényi rendelkezések megszegésével közérdekű adatot az adatigénylő elől eltitkol, vagy azt követően, hogy a bíróság jogerősen a közérdekű adat közlésére kötelezte, tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, közérdekű adatot hozzáférhetetlenné tesz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Bűnözik, aki nem válaszol?

Olvasónk szerint, ennek megfelelően, „aki a közérdekű adatok iránti megismerési igénynek indoklás nélküli mellőzésével a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényi rendelkezést megszegi, az, így, tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget”, tehát elköveti a bűncselekményt. Ezzel viszont nem tudunk egyetérteni.

A Btk. 220. §-a több tényállást is rögzít, de a témánk szempontjából csak kettő érdekes: a közérdekű adat eltitkolása az adatigénylő elől, és a közérdekű adat hozzáférhetetlenné tétele. Álláspontunk szerint mindkét bűncselekmény csakis aktívan, tevéssel követhető el, nemtevéssel (mulasztással) lehetetlen megvalósítani őket. Önmagában egy határidő elmulasztása, a közigazgatás „hallgatása” még nem valósít meg bűncselekményt. Arról nem is beszélve, hogy a jogszabálysértés még nem feltétlenül jelent bűncselekmény-elkövetést. A közérdekűadat-igénylésre kötelezően adandó válasz elmulasztásának ráadásul megvan a maga speciális jogorvoslati útja, pert lehet indítani az adatok kiadása érdekében.

Mire van a perindítás?

Olvasónk erre az érvünkre azt felelte, hogy bár„a közérdekű adat kiadását megtagadó szerv ellen valóban a bírósághoz kell fordulni, […] az adat kiadását indoklás nélkül mellőző szerv ellen teljes jogi megalapozottsággal büntetőeljárás kezdeményezhető […]. Ugyanis, amíg a közérdekű adathoz végül jogi úton (polgári per eredményeként) hozzá lehet jutni, mert a bíróság […] kötelezi a szervet a jogkövetésre, addig az adatkérelem indoklás nélküli mellőzése nem járna jogkövetkezménnyel.”

Olvasónk ebben azonban téved. Mindkét esetben, azaz akkor is, ha az adat kezelője az adatigénylést érdemben tagadta meg, és akkor is, ha határidőben nem válaszolt, meg lehet indítani a pert a közérdekű adat kiadására kötelezés érdekében. Az Infotv. ráadásul speciális szabályokat vezet be erre az eljárásra, amely az adat igénylőjét rendkívül kedvező helyzetbe hozza azzal, hogy alapvetően nem rá esik a bizonyítási teher, és a bíróság soron kívül jár el, így segítve elő a minél gyorsabb ítélethozatalt. A bíróság viszont nemcsak azt vizsgálja, hogy az adat kezelője valóban elmulasztotta-e a válaszadási kötelezettséget, hanem továbbmegy, és azt is megnézi, hogy a kért adatok tényleg közérdekű adatok-e, az adatok a címzett kezelésében vannak-e, az adatigénylés megérkezett-e az adatgazdához, volt (lenne)-e törvényes oka az adatkiadás megtagadásának. Ha ezek alapján nincs törvényes ok a közérdekű adatok kiadásának megtagadására, a bíróság arra fogja kötelezni az adat kezelőjét, hogy a kért adatokat küldje meg a kérelmező felperesnek.

A büntetőbíróság egészen más szempontokat vizsgál. Azt mérlegeli, hogy a bűncselekmény tényállási elemei megvalósultak-e, hogy a cselekményt milyen szándékkal követték el, esetleg van-e valamilyen büntethetőséget kizáró ok stb. Tehát a büntetőeljárásban nem derül fény arra, hogy egyáltalán közérdekűek-e azok az adatok, amelyeknek kiadását kértük, hogy a megfelelő szervet kerestük-e meg, vagy hogy van-e valamilyen jogszabályszerű ok arra, hogy az adatok kiadását megtagadják. Ráadásul a büntetőeljárásban nincs meg az a kényelmes helyzet, hogy az adatok kezelőjének kellene bizonyítania, hogy eljárása jogszerű volt, hanem a vádló félnek kell bizonyítékokat felhoznia állítása alátámasztására.

Az igaz, hogy a közigazgatás hallgatása bármilyen ügyben, így a közérdekű adat kiadása irántiban is a közigazgatás diszfunkciója, hibás működése. Szerintünk nem indokolható azonban, hogy egy ilyen hibára a büntetőjog sújtson le, nem csak igazságossági, hanem célszerűségi szempontból sem: a jogszabálysértés megállapítása esetén a büntetőeljárás végeredménye szankció lehet, azaz az adott szervet (netán közszolgát) megbírságolhatják, de büntetőbíróság nem fog (nem is tud) a kért adatok kiadásáról rendelkezni. A végeredmény tehát egy megbüntetett szerv és/vagy közszolga, a nyilvánosság elől változatlanul elzárt adatok, és rengeteg elfecsérelt idő, energia és pénz.

És akkor mire van a Btk.-tényállás?

Az Alaptörvény kimondja, hogy a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok. Mindenkinek joga van a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.

Ezek az örvendetesen egyértelmű és felvilágosult rendelkezések akkor igazán erősek, ha a be nem tartásuk szankcióval jár. A Btk. tényállása épp ezt a célt szolgálja. Ha valaki eltitkol, megsemmisít, meghamisít, vagy hozzáférhetetlenné tesz egy közérdekű adatot, bűncselekményt követ el. Ezek rosszhiszemű és tevőleges magatartások; egy közérdekűadat-igény meg nem válaszolása viszont nem ilyen. Volt már arra példa, hogy egy közérdekű adat kezelője – egészen pontosan Böröcz István MTVA-vezérigazgató – jogerős bírósági ítélet ellenére sem adta ki a közérdekű adatokat: az ügyben az átlátszó meg is tette a feljelentést.

Ki lehet kényszeríteni egyáltalán a közérdekű adatok kiadását?

Jogi szempontból egyértelműen igen: jogerős bírósági ítélettel. Gyakorlati értelemben már nehezebb a helyzet, ha az adat kezelője szembeszegül az ítéletnek, és a jogerős kötelezés ellenére sem cselekszik. Ilyenkor végrehajtást lehet kérni, csakhogy ez sem fogja azt eredményezni, hogy egy végrehajtó addig kutat az adatkezelő irattárában vagy szerverén, amíg meg nem találja a kérdéses aktát.

Jogerős ítélettel a kézben már a feljelentést is meg lehet tenni, de, mint láttuk, az sem eredményezi feltétlenül az adatok kiadását.

Nincs csodafegyver tehát az adatok megszerzésére – persze túl holmi demokratikus, jogállami kultúrán –, mindennek azonban szerintünk nem szabad arra csábítania, hogy egybemossuk a jogsértés és a bűncselekmény határait, mert ennek sokkal ijesztőbb következményei lennének, mint egy-két válasz nélkül maradt közérdekűadat-igénylésnek.

Asbóth Márton