A szocik, az E.On-vizsgálóbizottság és az eszkalálódó rezsiháború

A kampány kezdetén a rezsiharc ellen bevethető egyetlen politikai fegyverét is eldobta az MSZP, amikor kihátrált az E.On-ügyletet vizsgáló parlamenti vizsgálóbizottság megalakítása mögül. Egyszerű bénázás, vagy másról van szó?

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

„Biztosak vagyunk abban, hogy amennyiben a Fidesznek nincs takargatnivalója az E.On magyarországi gázüzletágának állami felvásárlása ügyében, akkor a vizsgálóbizottság létrejön” – ezzel a mondattal ért véget a legnagyobb magyar ellenzéki párt arra irányuló kísérlete, hogy kiderítse, miért költ az állam 280 milliárd forintot – részben hitelből – az E.On Földgáz Trade és az E.On Földgáz Storage megvásárlására. Vizsgálóbizottság ezek után nyilvánvalóan nem lesz, mivel a megalakításához a képviselők ötödének támogatása kellene. Erre pedig a Jobbik és az MSZP együttműködése nélkül inkább csak matematikai esély van. (Különös módon a Jobbik is a Fidesz „becsületére” bízta a vizsgálóbizottság ügyét.)

Maradnak tehát a gyámoltalan egyéni próbálkozások: úgymint napirend előtti felszólalás, interpelláció esetleg írásbeli kérdés. Az ügyben illetékes miniszter, Németh Lászlóné pedig egy gép pontosságával válaszol minden megkeresésre: „Az ügylettel kapcsolatos előkészítő anyagok olyan vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismereteket (know-how) és üzleti titkokat tartalmaznak, amelyek megismerése az MVM Zrt. üzleti érdeke szempontjából rendkívül súlyos sérelmet okozna” – írta például néhány nappal ezelőtt Jávor Benedek képviselő írásbeli kérdésére, miért nem tudhatja meg a nyilvánosság, hogy tulajdonképpen mire és miért fizetünk ki közel 1 milliárd eurót. És persze a kért dokumentumok amúgy is döntéselőkészítő anyagok, már csak ezért sem nyilvánosak.

Kicsit kevésbé komplex, de lényegét tekintve hasonló érveléssel utasították el a megkeresett állami szervezetek az Átlátszónak az ügylet körülményeit és részleteit firtató minden eddigi adatigénylését is: január óta összesen nyolcat, a legutolsót augusztusban. A lehangoló összképben azért némi reményt jelent, hogy a bíróság nem feltétlenül azonosul a kormány vonatkozó érveivel. Néhány hete első fokon megnyertük azt a pert, amit az E.ON-vásárlás szándéknyilatkozatának nyilvánosságért indítottunk a Miniszterelnökség ellen. Az alperes valószínűleg fellebbezni fog, egyébiránt pedig jelezte, hogy ha kötelezik is a szándéknyilatkozat kiadására, azt nem fogja tudni teljesíteni, mivel fizikailag nincs a birtokában a kért – a miniszterelnök által aláírt – dokumentum. Vicces, pedig a Miniszterelnökség nyilván nem annak szánta.

Megnyertük első fokon az ügyben a tulajdonos Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) ellen indított pert is. Ebben az ügyben azt az MNV-előterjesztést kértük, amely alapján az MNV mint tulajdonos az E.On-vásárlásról a Magyar Villamos Művek közgyűlésén szavazott – a földgázcégek vevője ugyanis az ügyletben a Magyar Villamos Művek. Feltehetőleg itt is a másodfok fog dönteni. Eddig úgy tűnik, az adatok nyilvánosságának kikényszerítésére a jogi út még nyitva maradt. Igaz, azóta hatályba lépett az információszabadságot súlyosan korlátozó törvénymódosítás, a Lex Átlátszó, amelyet bíróságnak a folyamatban lévő ügyekre, így az E.On-vásárlással kapcsolatos pereinkre is alkalmaznia kell.

Az viszont minimum kérdéses, hogy az MSZP miért mondott le önként azokról a politikai eszközökről, amelyek az ügy tisztázásához a rendelkezésére álltak. Hiszen a szükséges 78 aláírás összegyűlt, a vizsgálóbizottságot fel kellett volna állítani. Csakhogy valami félreértés lehetett a dologban, a szocialisták négy napig valahogy nem vették észre, hogy a Jobbik is támogatja az indítványt. Erre Rogán frakcióvezető hívta fel az MSZP figyelmét – ők pedig gyorsan korrigáltak, és visszavonták az aláírásaikat.

Hogy ez a szerencsétlenkedés miképp hat az évek óta stagnáló népszerűségű párt támogatottságára, az mellékes is, de vélhetőleg nem erősíti a magabiztos kormányzóképesség képzetét. Az viszont mindenképp magyarázatra vár, hogy miért pont ezt az ügyet találta meg az MSZP, hogy elhatárolódjon a Jobbiktól? Hiszen az ellenzék jól láthatóan tehetetlen a rezsifegyverrel szemben. Most viszont az üggyel kapcsolatban elhangzott egy erős mondás, miszerint a rezsicsökkentés árát téríti meg a kormány az E.On-nak a gázcégekért kifizetett irreálisan magas vételárral. Kicsit vadul hangzik, de az állítás nem teljesen alaptalan: a gázcégekért fizetett árral kapcsolatban többek közt az MVM volt vezérigazgatója is súlyos kétségeinek adott hangot.

Holoda Attila, a nemrég lemondott energetikáért felelős helyettes államtitkár pedig még ennél is tovább megy: „ (…) véleményem szerint ezért az üzletért 1 forint is sok. Mert nincs rá szükség, hogy ezeket a földalatti gáztárolókat állami tulajdonban üzemeltessük. Egyszerűen felesleges megvenni.” – érvel blogjában az egész ügylet indokolatlansága mellett. (A volt helyettes államtitkár néhány nappal ezelőtti facebook-bejegyzésében azt  is fölveti, hogy az államosítás egyik indokaként emlegetett párnagáz-eladási ügylet, amivel a kormány tovább akarja csökkenteni a gáz árát, köztörvényes bűncselekmény.) Ezt a politikai fegyvert dobták most el a szocialisták – igaz, előtte Rogán Antal rájuk pirított egy határozott hangú sajtótájékoztatón.

A Jobbik létezése nem szakpolitikai, hanem emberjogi szempontból probléma: elsősorban a különböző sérülékeny (kisebbségi) csoportokkal szembeni gyűlöletkeltés miatt nem lehetne helye a magyar közéletben. Ezen a fronton viszont szinte láthatatlan az MSZP: egy korábban kiszivárgott stratégiának megfelelően a párt politikájából szinte eltűnt az emberjogi dimenzió. Ózdon például az egyetlen helyi szocialista képviselő is megszavazta a Jobbik intenciója szerinti erősen rasszista karakterű döntéseket, így a roma kulturális központ építésének megtagadását – a pártnak erről sem volt egy szava sem. A példákat hosszan lehetne sorolni.

Vagyis ha a romákat, melegeket, migránsokat érintő ügyekben kicsit markánsabb lenne a szocialista álláspont, talán nem húzta volna magára a párt az egymilliárd eurós ügylet kapcsán épp a Jobbik vádját, miszerint összeállt a mutyi-nagykoalíció. Ezek után persze végképp nincs mit mondani a rezsiháború fenyegető következményeiről, hiszen az emlegetett stratégia nem javasolja a kormány populista lépéseivel való nyílt konfrontációt sem. Pedig előbb-utóbb ki kell derülnie, vajon tényleg ugyanígy népszerűsködhetne-e a kormány a gázárral 280 helyett mindössze 140, esetleg 40 milliárd forintból?

Becker András