Mától hatályos az Infotörvény módosítása: összeszedtük, hogy mi változott

A bedurvított költségtérítés és a nyilvánosságkorlátozó változtatások többsége csak október 1-jével jön majd, de több fontos dolog, köztük a szerzői művek megismerhetősége már most változott.

Előzmények

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Adatigénylés-ellenes törvénymódosítások: újabb pofon az információszabadságnak

Tiltakozunk az információszabadság újabb korlátozása ellen

Kivételes eljárásban, érdemi tárgyalás nélkül tolja át a kormány az adatigénylés-ellenes törvénymódosítást

KiMitTud: túl az 5000. adatigénylésen – a Blikk a norvégüldözés költségeiről kérdezi a NAV-ot

Mindenekelőtt a törvény ellenzői és támogatói által egyaránt alkalmazott egyszerűsítések helyett rögzítsük, hogy aki közérdekű adatokat akar megismerni, az nyugodtan adjon be ezután is adatigényléseket, mert ezt a törvénymódosítás se lehetetlenné, se feleslegessé nem tette. Amiben viszont – sok tekintetben ok, de legalábbis megfelelő alkotmányos indok nélkül – visszalépés van vagy lesz majd a törvény egészének őszi hatálybalépésével, ott igyekszünk praktikus információkkal segíteni az adatigénylőket és az adatgazdákat. Most azt szedtük össze részletesen, hogy melyek a törvény már hatályos érdemi módosításai.

1. Az adatigénylés rendjében októberig nincs érdemi változás

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, továbbá egyes más törvények módosításáról szóló 2015. évi CXXIX. törvény a hétfői közlönyt érte el, úgyhogy pontosan három hét telt el az addig a nyilvánosság számára nem ismert tartalmú törvényjavaslat benyújtása és a hatálybalépés között. Ez persze sok mindent elmond a téma kezeléséről és a kormánytól a köztársasági elnökig számos döntéshozó értékválasztásáról.

Viszont ettől még tény, hogy az érdemi módosítások többsége rendesnek mondható felkészülési idővel lép be, úgyhogy a kihirdetést követő harmadik hónap első napjáig, azaz október 1-jéig még van idő arra, hogy egyrészt a korábbi szabályok alapján nyújtsunk még be adatkéréseket, másrészt a lehetőségekhez mérten felkészüljünk az új szabályokra. Azaz bármit is hisznek az adatkezelők, addig továbbra sem lehet az adatigénylésre a másoláson kívül a munkaerő-ráfordítás költségeit díjként felszámolni, teljesíteni kell az ismételt és az anonim adatigénylést, illetve nem lehet megtagadási okként bizonytalan tartalmú jövőbeli döntésekre hivatkozni.

A legnagyobb vitát kiváltó költségtérítéses módosítás esetében egyébként most a kormánynál pattog a labda: az elszámolható költségek legmagasabb mértékét meghatározó kormányrendeleti felhatalmazás alapján akár az új szabályok legfontosabb alkotmányossági problémáját, az önkényes és ellenőrizhetetlen költségfelszámítás lehetőségét is hatékonyan lehetne korlátozni. Ugyanakkor aránytalanul magas maximumok meghatározásával a kormány még bátoríthatja is az adatkezelőket az alapjog-korlátozó gyakorlatra. Azonban ha meg is születik – az eddig is létező törvényi szabály alapján megalkotni eddig elmulasztott – kormányrendelet, azt szeptember, de inkább szeptember vége előtt valószínűleg felesleges várnunk.

2. Másolat helyett betekintés a szerzői műveknél

Mától természetesen hatályban van az a szabály, amely sokak szerint a kapkodás oka volt; a szerzői jogi törvénynek a szerzői jog és az információszabadság rendszerébe egyaránt nehezen illeszthető új rendelkezése szerint ugyanis

„[a] szerzői jogi védelem alatt álló mű közérdekű adatként vagy közérdekből nyilvános adatként való megismerésére irányuló igényt a szerző személyhez fűződő jogainak védelme érdekében az adatot kezelő közfeladatot ellátó szerv az adatigénylő által kívánt forma és mód helyett – az adatigénylés teljesítésére rendelkezésre álló határidőben – a mű közérdekű adatot vagy közérdekből nyilvános adatot tartalmazó részei megtekintésének lehetővé tételével is teljesítheti.”

Hogy ez miért veszélyezteti alapjaiban a közpénzből vagy közfeladatok teljesítésével összefüggésben készült, amúgy is nehezen meghatározható valós értékkel bíró külsős művek, de akár állami alkalmazottak által készített tanulmányok vagy más szerzői művek ellenőrizhetőségét, azt már sokan megírták.

Mi azonban most, hogy a szabály hatályba is lépett, elvi elutasításunk fenntartása mellett inkább a szabály gyakorlati következményeire összpontosítanánk. A legfontosabb értelmezési kérdések szerintünk a következők lehetnek:

a) Eddig a szerzői jogi védelemre tekintettel számos adatkezelő próbálkozott – általában kevesebb, mint több sikerrel – megtagadni az adatigényléseket és a szerzői művekhez semmilyen hozzáférést nem adni. Ennek vége: az bizonyosan következik a módosított törvényből, hogy a szerzői jogokra hivatkozva nem lehet megtagadni az adatigénylés teljesítését. Az új szabály csak azt tartalmazza, hogy a másolat kiadása tagadható meg, ha egyébként betekintést biztosít az adatkezelő a közérdekű adatot tartalmazó dokumentumba.

b) A szerző – amúgy a mű intergritásához, az ő szerzői minőségének elismeréséhez kapcsolódó – személyhez fűződő jogai közül melyek azok, amelyeket a nyilvánosságra hozatal veszélyeztet? Biztosan a mi képzeletünk szegényes, de viszonylag kicsi esélyét látjuk annak, hogy a plagizátorok jobban veszélyeztetnék a Századvég által az MNB-nek írt tanulmányokat vagy a Pesti Srácokat kiadó Gerilla Press Kft. munkatársai által a Fidesz frakciójának készített – nyilván nívós – elemzéseket akkor, ha ezek nyilvánosságra kerülnek. A mű nyilvánosságra kerülése ugyanis az internet korában egyben azt is jelenti, hogy a forrás megjelölése nélküli felhasználás mellett annak a kiszűrése is jelentősen könnyebbé válik.

c) A szabály az igény teljesítésének módjára vonatkozik, és az adatigénylő által meghatározott teljesítési mód (például a másolat kérése) helyett teszi alkalmazhatóvá a megtekintés biztosítását. Ez előhozza az összes olyan kérdést, ami a betekintésekkor amúgy is fel szokott merülni: másolatot nem adnak majd, jegyzeteket nyilvánvalóan lehet készíteni, de hogy például az amúgy nyilvános adatról történő felvétel készítéséről mi lesz a gyakorlat, azt nehéz megtippelni.

3. Titokfelügyelet: valami van, de nem az igazi

Azonnal hatályba léptek a minősített adatokat érintő adatigénylésekkel kapcsolatos törvénymódosítások is, amelyek legalább az elvi lehetőségét megadják a minősített adatokra hivatkozó megtagadás tartalmi felülvizsgálatára.

Mától ugyanis a minősítés tényére hivatkozó megtagadás esetén az adatigénylési perben eljáró bíróság köteles az eljárása felfüggesztése mellett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság titokfelügyeleti eljárását kezdeményezni, a hatóság pedig köteles ezt – az adott esetben a minősítés felülvizsgálatára is alkalmas – eljárást le is folytatni. Ez akkor is némi előrelépés, hogyha az adatigénylőnek nincs a NAIH eljárásban ügyféli jogállása, így az új szabályok ugyan az Alkotmánybíróság döntése által megkövetelt garanciákat szerintünk nélkülözik, emellett a felülvizsgálat továbbra is csak a nemzeti minősített adatokra terjed ki.

Fontos még, hogy a NAIH ehhez megkapta azokat az iratbetekintési jogköröket is, amelyek a hatáskör tényleges gyakorlásához szükségesek. Amit viszont nem kapott meg a feladathoz a NAIH, az az Igazságügyi Minisztérium által kitöltött hatásvizsgálati lap szerint a titokfelügyeleti feladatok miatt szükséges 116 millió forintos költségvetési támogatásemelés.

4. Lett egy olyan kérdés, amiben Brüsszel szava szent

Hatályba lépett az a szabály is, amely szerint ha az igénylés olyan adatra vonatkozik, amelyet az Európai Unió valamely intézménye vagy tagállama állított elő, az adatkezelő haladéktalanul megkeresi az Európai Unió érintett intézményét vagy tagállamát, és az intézmény, illetve az érintett tagállam válaszáig – ha egyáltalán érkezik ilyen – az igényléssel az ég egy adta világon nem történik semmi.

Ez ugye – azon túl, hogy ha nem érkezik válasz vagy arról az adatigénylőt nem értesítik, akkor jogorvoslat sincs, hiszen a megkeresés ideje nem számít be a határidőbe – azért lesz érdekes, mert az, hogy adatkezelő-e egy magyar állami szerv az Európai Bizottság, a német kormány vagy esetleg az OLAF által átadott adatok tekintetében, illetve hogy megtagadható-e egy ilyen adatigénylés, az nem e szervek hozzájárulásából, és általában még csak nem is az uniós jogból következik.

5. Változik a válaszadási határidő számítása

Eddig az adatigénylés beérkezésétől történt a 15 napos (nagy terjedelmű adatok esetében újabb 15 nappal meghosszabbítható) válaszadási határidő számítása, mostantól az adatkezelő általi tudomásszerzés időpontja számít majd. Ez szerintünk csak annyit jelent, hogy a munkaidőn kívül beérkezett igénylés megválaszolásának a határideje a következő munkanapon kezdődik. Ez logikus és méltányos is, viszont figyelni kell rá többek közt a jogorvoslati határidők számításánál is.

A puding próbája mindig az evés: a magunk részéről azon leszünk, hogy az információszabadságot bizonytalan tartalommal korlátozó, új törvényi rendelkezéseket mielőbb tesztelni lehessen a gyakorlatban. Próbaigényléseket fogunk ezért beadni és minden lehetséges jogorvoslati lehetőséget igénybe veszünk, hogy a kormánytöbbség rosszhiszemű jogszabály-módosítása által okozott kárt minimalizálni lehessen. Arra biztatunk egyben mindenkit, hogy ne hagyja, hogy az új törvény kedvét szegje az információszabadság érvényesítésétől. Igényeljen bátran mindenki továbbra is közérdekű adatokat, ha pedig az új szabályokra hivatkozva tagadja meg egy adatkezelő a teljesítést, jogi segítséget is szívesen nyújtunk az adatigénylők számára.

Fizess elő az Átlátszóra, hogy még sok ilyen cikket írhassunk!

Havonta csak egy ezres: már csak 1120 új előfizetőre van szükségünk
ahhoz, hogy az alaptevékenységünk közösségi finanszírozású legyen. Tudnivalók itt.