Ítélet a Hunvald-ügyben: Tyúklopási üggyé szelídült erzsébetvárosi ingatlanpanamák

Tegnap hozott határozatot a Kúria Gál György és társai, köztük Hunvald György ügyében. Az erzsébetvárosi ingatlanpanama milliárdos korrupciós botránya mostanra kisstílű tyúklopási üggyé szelídült. A volt VII. kerületi polgármester 2009-es letartóztatásáról, már- már mint fideszes kampányfogásról emlékeznek meg egyes sajtóorgánumok – holott a Hunvald-ügy nem politikai, hanem civil ügy volt, amire aztán rátelepedett a politika: egyfelől zajlott a politikailag kényes részletek „eligazítása”, másfelől pedig propagandacélokra vetették be a sztorit az akkori ellenzék oldalán.

Az egészen természetes, hogy a vádlottak mindvégig tagadták bűnösségüket – az már kevésbé, hogy volt védő, aki már 2012-ben koncepciós pert emlegetett. Mostanra kiderült, igaza volt, csak nem abban az irányban. Hunvald nem Nagy Imre. Egyrészt azért nem, mert a feljelentés 2006-ban született, amikor a VII. kerületi polgármester még nem számított ellenzéki politikusnak; másrészt azért nem, mert ha itt minden úgy ment volna, ahogy a jogelvek írják, Hunvald nem újraválasztott kerületi elnök, hanem maximum újraválasztott könyvtáros lenne valamelyik büntetés-végrehajtási intézetben.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A vádirat szerint a Hunvald-ügyet három ügycsoportra bontva kezelte az ügyészség. Egyrészt volt a sok száz milliós ingatlanpanama; másrészt a fiktív szerződések alapján kifizetett, összességében több tíz millióra rúgó tanácsadói díjakkal kapcsolatos visszaélés, illetve a hivatali mobilok használatával megvalósított károkozás; harmadrészt az önkormányzati lakásokba történt jogellenes bérlőkijelölési esetek, amelynek kedvezményezettjei a vádlottak közeli ismerősei/rokonai voltak.

Csakhogy az arányok itt alaposan elcsúsztak. Hisz az ingatlanpanamában érintett házakban átlagosan 30-40 lakás van. Ha ezt felszorozzuk a lakásonként alsó hangon becsült 10 milliós értékkel – bár reálisan ennél drágább ingatlanok voltak ezek -, majd az így kapott számot a per tárgyát képező házak számával (14), akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a 4-5 milliárd forint értéket képviselő ingatlanbizniszt nem lehet egy lapon említeni a másik két ügycsoporttal. Tegyük hozzá, messze nem ennyi ház érintett, és messze nem csak 2003 és 2005 között történtek ezek, a városszövetet súlyosan romboló korrupciós bűncselekmények.

Vásárlás és bontás

Az erzsébetvárosi házeladások ugyanis már 1996 (!) végén elkezdődtek. Szabó Zoltán szocialista polgármester egyik alpolgármestere ekkor már Hunvald György volt. Szabó kezdettől a Belső-Erzsébetváros drasztikus átépítésének híve volt, ezért elkezdte eladni az épületeket. Elsőként háttércégek megbízásából Georgette Avruch, és a VI. kerületben is tevékenykedő Arie Yom-Tow vásároltak be: előbbi 9, utóbbi 4 házat vett. (A VI. kerületben ugyanezzel a jogi szisztémával értékesítették az ingatlanok egy részét, köztük az Andrássy út palotáit.)

Aztán a Mazsihisz alelnök Tordai Péter cége, a Tordai és Társa Kft. két részletben vásárolta meg a Dohány utca 10. és a Síp utca 8–10. házait. A Dohány utcai ház 58 százalékát még 1996-ban vette meg 70 millió forintért, a fennmaradó 42 százalékot, valamint a Síp utca két házát 2002-ben vásárolta hozzá. Pontosabban a vételi opció jogát szerezte meg, az önkormányzat tulajdonjog-fenntartásával. A „tulajdonjog-fenntartással” bejegyzést nem törölték a bontás megkezdéséig a földhivatali nyilvántartásban. Eszerint Tordai cégének nem volt rendelkezési joga az épületek felett, de az átépítést vagy részleges bontást a tulajdonos önkormányzat hozzájárulásával bármikor jogszerűen megkezdhették – a bontási engedélyek pedig mindig időre megszülettek.

A 2004-től a Hunvald-érában felpörgő szisztéma lényege, hogy egy minimális törzstőkével éppen csak megalakult kft (A) szerzi meg a kiszemelt ingatlan vételi opciós jogát, majd az opciós jog révén jóval értékesebbé vált cég többségi üzletrészét egy offshore cég (B) veszi meg, hogy aztán továbbadja a tényleges befektetőnek (C). Az eredeti vételár jó esetben éppen fedezi a tulajdonosok kivásárlásának, illetve a bérlők kiköl­töztetésének költségeit, ám az opciós jogot szerzett cég (A) a szerződés aláírásakor azt sem fizeti meg.

Az opciós szerződésben rögzített ár a piaci lakásárakhoz és a belváros adta kondíciókhoz képest nyomott; ezt az önkormányzat úgy oldotta meg, hogy saját vagyonkezelő cégével értékeltette fel az adott ingatlant. A harmadik fázisban az üzletrészek értékkülönbözete horribilis, általában hússzoros. Az (A) cég ekkor fizeti ki az eredeti opciós szerződésben meghatározott összeget – ez ebben a fázisban már aprópénz. (Ezen a linken táblázatba foglalva megtekinthető az érintett ingatlanok listája.)

Az Óvás! Egyesület, a Levegő Munkacsoport, a Lakásbérlők Egyesülete és egy üzletbérlő 2006-ban tett feljelentést az ügyben. A feljelentésben szereplő 14 háznál – a tulajdonfenntartásos módszer miatt – ez azt jelentette, hogy perfeljegyzés került az ingatlanra, így a feljelentésben szereplő 14 házra vonatkozó szerződés közül több már nem tudott – jogi műszóval élve – „teljesedésbe menni”, noha az akkori önkormányzat vezetése nagyon erőltette volna azt. Ez az oka ugyanakkor annak, hogy a házak még állnak, és nem bontották el őket úgy, ahogy tették például a Holló utcai Ezüstműves házzal.

Nem bűnszervezet

A feljelentést követően a rendőrségi nyomozás nagyon lassan, és megannyi hiányossággal haladt. Többek között nem értékelték fel a perben érintett házakat, holott ennek alapján lehetett volna megállapítani, hogy érte-e kár az önkormányzatot. A kár mértékével arányosan nő a kiszabható szabadságvesztés mértéke – nem beszélve arról, hogy ha jelentőséget kap, kikristályosodhatott volna a jegyzőnő, a három közreműködő ügyvéd, a polgármester, az alpolgármester és a többi, mindenféle pártállású önkormányzati képviselő szerepe az ügyben.

Két ügyvéd így csak pénzbüntetést kapott elsőfokon, a harmadikat meg sem gyanúsították, noha neki is és az egykor ügyészként dolgozó jegyzőnek is minden ingatlanértékesítéssel kapcsolatos iraton ott szerepel a szignója.

Az ügyészség a polgármestert bűnsegédként elkövetett, hétrendbeli, különösen nagy kárt okozó, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként elkövetett csalással vádolta meg. Emellett kétrendbeli hasonló csalásnak a kísérletével is megvádolták, majd később hivatali visszaéléssel, hivatali vesztegetéssel, hűtlen kezeléssel és magánokirat-hamisítással is kiegészült a lajstrom. (A hűtlen kezelés ügyét a Kúria még az ítélethirdetés előtt elkülönítette a többi ügytől, ezt majd külön tárgyalják.)

Elsőfokon a vádhatóság mégis azzal állt elő, hogy Gál György (eredeti szakmája villanyszerelő, magasabb iskolai végzettséget nem szerzett) gazdasági alpolgármester volt az, aki több mint félmilliárdos kárt okozott a kerületnek, és további másfél milliárdos károkozást kísérelt meg tucatnyi önkormányzati épület áron aluli eladásával – ezekért az ügyletekért 366 millió forint vesztegetési pénzt kért és kapott. Gál volt az, aki hamis ingatlan-értékbecslések készíttetésével megtévesztette a képviselő testületet, és mindehhez Hunvald csak segítséget nyújtott. Gál György ezért első- és másodfokon nyolc és fél év letöltendő börtönbüntetést kapott.

Hunvaldot az elsőfokú bíróság csak a tanácsadói szerződésekkel és bérlakás kiutalásokkal összefüggésben marasztalta el. Elsőfokon nem bizonyosodott be a bűnszervezetben történő elkövetés vádja, és az ingatlanpanamával kapcsolatban sem látta bizonyítottnak Hunvald bűnösségét a bíróság. Több kisebb súlyú ügyben is felmentette őt az elsőfok, amit aztán a Szegedi Ítélőtábla a kis ügyekben esetenként módosított – ugyanakkor annyit adott is, amennyit elvett, hisz másutt felmentette a korábbi marasztalás ellenére.

Roskadozó világörökség – offshore cég fogságában az Andrássy úti palota

A világörökségi területen álló palota mintegy 25%-a egy offshore hátterű cég tulajdonában áll, mellyel az önkormányzat 12 év után decemberben szerződést kívánt bontani. A házat 12 éve fogva tartó cég azonban addig nem hajlandó ezt elfogadni és – immáron a lakókkal – új megállapodást kötni, míg azok rá nem bólintanak a legújabb beépítési terveikre. Tovább a teljes cikkre.

A Kúria jogköre arra terjed ki, hogy az első- és másodfokon eljáró bíróság véleménykülönbségeiben ítélkezzen – ezért az előzmények alapján arra, hogy az ügy lényegét érintő ítélet szülessen, nem is lehetett számítani. Tudható volt az is, hogy sem Gál, sem Hunvald – előzetesben már részben letöltött – szabadságvesztését nem fogják növelni, de felmenteni sem fogják őket. Gál másfél éven belül szabadulhat, hisz a házi őrizetet és az előzetest is beszámítják, Hunvald pedig bejelentheti, hogy kártérítést kér az államtól az előzetesben eltöltött többlet idő miatt: a jogtalanul leszedett kerékbilincs és a korlátlanul használható hivatali mobiltelefon magasságában született tehát állásfoglalás.

A Kúria keze kötve volt, hiszen csak az alsóbb bíróságok ítéleteit vethette latra. Azok meg szintén hozott anyagból, az ügyészség által összeállított vádiratból indulhattak ki. A Kúria ítéletével tehát nagyjából lezárult a rendszerváltás utáni egyik legnagyobb ingatlanpanama vizsgálatának igazságügyi fejezete. Aki pedig arra kíváncsi, hogyan zajlott a régi zsidónegyed maffiaszerű, pártokon átívelő felszámolásának és újrahasznosításának kísérlete, az olvassa el a folyamatnak több-kevesebb sikerrel útját álló civilek, a folyamatokat, szereplőket és ügyeket pontosan meghatározó feljelentését. Meg fog lepődni, mivé lett az a tegnapi jogerős ítéletben.

Becker András

Fotó: innen