Kalózkodással vádolják a közérdekű bejelentőt

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) honlapján hosszú időn keresztül elérhetők voltak még nyilvánosságra nem hozott szabadalmi bejelentések. Az erre a figyelmet felhívó Pintz György ellen azóta fegyelmi eljárást folytatnak és feljelentették, az ombudsman friss jelentése viszont neki ad igazat. Az SZTNH szerint egyéni érdekeket szolgáló rosszhiszemű lejárató kampány folyik a Hivatal ellen; a szövevényes ügynek nincsenek igazi felelősei.

Pintz György szabadalmi ügyvivő, a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület elnöke. 2013 augusztusában értesült arról, hogy az SZTNH honlapján nyilvánosan elérhetők olyan szabadalmi bejegyzések, amelyeknek titkosnak kellene lenniük. Azonnal megtette a megfelelő lépéseket, hamarosan azonban az ügy célkeresztjében találta magát. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és az SZTNH összezárt, az ügy valódi felelőseit máig sem kerítették elő. Az alapvető jogok biztosa részletes jelentésben tárta fel a történteket.

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A szabadalmak bejelentése elektronikus úton történik a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának honlapján. Aki új szabadalmat jelent be, feltölti a megfelelő adatokat a honlapra. A jogszabály ettől kezdve 1,5 éves védettséget nyújt a szabadalom gazdája számára – ez azért van így, mert az új ötlet még nem feltétlenül van kellő kidolgozottsági szakaszban ahhoz, hogy nyilvánosságra kerülhessen. A 1,5 éves zárt szakasz után ideiglenes oltalomban részesül a szabadalom, majd – a megfelelő esetben – húsz évig is terjedő védettséget kaphat. A konkrét esetben a kritikus szakasz az említett 1,5 év: ez az az időszak, amikor a találmány teljes dokumentációja bent van már az SZTNH adatbázisában, viszont fontos, hogy semmiképp ne kerülhessen nyilvánosságra.

A rés

A biztonsági rést az egyes szabadalmak adatlapjainak URL-je jelentette. A honlapon található keresőmezőket kitöltve ugyan nem vált láthatóvá a teljes URL, de azért ez könnyen kideríthető – a link legnagyobb része még egy, a magyarorszag.hu-n ma is megtalálható tájékoztatóban is olvasható. Az URL-t megismerve mindenféle előképzettség nélkül felismerhető, hogy annak melyik része tartalmazza konkrétan az adott ügy iktatószámát; a link vége ugyanis így nézett ki: ADATLAP&appId=P1300123. Az utolsó számokat átírva tehát már egy másik aktát lehetett böngészni.

Az így elérhetővé váló találmányok tehát nem kész, védett elgondolások voltak, hanem olyanok, amiknek a kidolgozása még folyamatban volt. Ha egy versenytárs ilyenhez jut hozzá, jogsértés nélkül használhatja fel; ráadásul elképzelhető, hogy nem is magát a találmányt használják fel, hanem azt ismerve és megkerülve jutnak attól eltérő eredményre, így az ebben az esetben keletkezett kár mértéke még csak nem is megbecsülhető. Pintz szerint akár 2000 ügy lehetett érintett, az SZTNH tavaly októberben viszont csak 214 elemből álló listát készített, idén februárban ugyanakkor egy közleményükben már 884 érintett ügyről beszélnek.

Mit tett a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület?

Az Egyesület, felismerve a fent írt veszélyeket, a következő lépéseket tette.

Mivel félt, hogy az ügyet eltussolják, először is közjegyzőhöz ment, akivel ténytanúsítványt vetetett fel a helyzetről, és letöltette vele a bizonyítékokat.

Ezt követően közérdekű bejelentést tett az SZTNH felettes szerve, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium előtt; bemutatta a rendelkezésére álló bizonyítékokat, és szakmai segítségét is felajánlotta a károk minimalizálása érdekében.

Mi az a közérdekű bejelentés?

A közérdekű bejelentés a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény szerint olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása vagy megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. A közérdekű bejelentés javaslatot is tartalmazhat. Az eljáró szerv a vizsgálat befejezésekor (a minősített adat, illetve törvény alapján üzleti, gazdasági vagy egyéb titoknak minősülő adat kivételével) a megtett intézkedésről vagy annak mellőzéséről a közérdekű bejelentőt haladéktalanul értesíti. A közérdekű bejelentőt főszabályként nem érheti hátrány a panasz vagy a közérdekű bejelentés megtétele miatt. A közérdekű bejelentő személyes adatai egyértelmű hozzájárulása nélkül nem hozhatóak nyilvánosságra.

A történet szálai itt válnak kuszává.

Pintz 2013. szeptember 11-én (szerdán) tette meg személyesen a közérdekű bejelentést a KIM-nél. A KIM szeptember 13-án (pénteken) a munkaidő lejárta után tájékoztatta emailben az SZTNH-t, ahol a következő munkanapon, 16-án (hétfőn) indult meg a belső vizsgálat, állításuk szerint a hibát 48 órán belül elhárították. A KIM megkeresésére viszont csak 2013. szeptember 20-i levelükkel válaszoltak.

Csakhogy az SZTNH honlapján 2013. szeptember 16-tól egy hónapig karbantartási üzenet szerepelt, majd 2013. október 24-én a Hír TV „két hete” elkövetett hackertámadásról számolt be. Az SZTNH másnap kiadott közleményében úgy fogalmaz, hogy ők szeptember 16-án értesültek a hibáról, megállapították, hogy „rosszhiszemű, célzatos és szisztematikus” adatszerzés történt, majd a hiba elhárítását követően tájékoztatták a KIM-et – pedig, ahogy az fent is látható, valójában a KIM értesítette előbb az SZTNH-t.

Itt még tehát tartja magát a hackertámadás verziója, ami alkalmas a felelősség alóli kibújásra: ha hackerek hatoltak be a rendszerbe, az nem jelenti, hogy a rendszer lett volna hibás. Ennek a verziónak a helyébe 2013 novemberére az „informatikai rés” került, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy – ahogy a Pintzék által felkért igazságügyi szakértő is megállapította – egy gyakorlott felhasználónak is feltűnhet, hogy az URL mely részét kell módosítania, ha kézzel szerkesztett lekérdezést akarna végrehajtani, ehhez programozási ismeretekre nincs szükség.

Elkenés

Az SZTNH érdekeltté vált a felelősség elkenésében. Ennek az az egyszerű oka, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának Szervezeti és Működési Szabályzata azt írja elő, hogy az elnök gondoskodik a szerv honlapjának karbantartásáról. Ugyanakkor az adatszivárgási ügy miatti vizsgálatot is az SZTNH elnöke vezette.

Az ügyben Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő 2014. március elején kérdéssel fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz „Mikor menti fel Bendzsel Miklóst, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnökét?” címmel. A kérdésre Navracsics Tibor KIM-miniszter felelt írásban. Pintzék megdöbbenésére a miniszteri válasz több mint 90%-ban egyezik az SZTNH által 2014. február 24-én kiadott tájékoztatójával – és így természetesen nem ad választ a feltett kérdésre sem. Látható tehát, hogy a KIM és az SZTNH összezárt a kérdésben, és megelégedtek annyival, hogy négy, az SZTNH-nál dolgozó kormánytisztviselő közül fegyelmi büntetésként egy személy esetében vezetői munkakörből nem vezetői munkakörbe helyezés, három másik személy esetében megrovásbüntetésről döntött a fegyelmi tanács. Az elnök felelőssége nem merült fel.

Az ombudsmani jelentés Pintzéknek ad igazat

Az ombudsman – a tényállás feltárását követően – módszeresen mutatott rá az SZTNH és a KIM által elkövetett hibákra.

Először is arra tért ki, hogy az SZTNH szerint az, hogy a kérdéses URL-ekhez bárki hozzáférhetett, csak elvi szintű lehetőség volt, ugyanis az elérési út maga nem volt széles körben ismert. Az ombudsman ezzel szemben kiemelte, hogy a hivatal által is használt alkalmazás „széles körben ismert, számos ország alkalmazza […] Önmagában pedig az, hogy ennek elérhetősége keresést, illetve iparjogvédelmi jártasságot is igényel, még nem akadálya annak, hogy a megismerésre nem jogosult személyek is hozzáférjenek nem nyilvános adatokhoz.” Azaz ez „nem jelent elégséges garanciát arra, hogy kizárólag a megfelelő jogosultsággal rendelkezők ismerjék meg ezeket az iratokat, sem pedig arra, hogy ebből fakadóan a bejelentőket ne érje hátrány” – szögezi le az ombudsman. Ennek alapján pedig megállapította, hogy „az SZTNH azzal, hogy nem biztosította megfelelően a nem nyilvános bejelentések védelmét, nem tett eleget az alkotmányos tulajdonhoz való jog objektív intézményvédelmi követelményeinek”. Az ombudsman az tis hozzátette, hogy Pintzék szándékai a konkrét ügyben irrelevánsak: „önmagában a panaszos cselekményének az indítéka – legyen az akár jó-, akár rosszhiszemű – nem befolyásolja a hatóság intézményvédelmi felelősségét” – írja.

Az ombudsman kitér a KIM eljárására is, amely szintén nem volt hiba nélküli a közérdekű bejelentés elintézése tárgyában. A biztos szerint a KIM megtett mindent a hiba mielőbbi feltárása és kijavítása érdekében azzal, hogy a bejelentés megtételét követően rövid időn belül az SZTNH-hoz fordult és folyamatosan nyomon követte annak eljárását, viszont a közérdekű bejelentőt – azaz Pintzet – nem tájékoztatta a megtett intézkedésekről, amivel Pintznek a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogával összefüggő visszásságot okozott.

Végezetül szóba kerül a Pintz ellen folytatott két fegyelmi eljárás is. Az egyik független az adatszivárgási ügytől, a másikban viszont az adatletöltések miatt indult hivatalbóli vizsgálat. Ebben az eljáró vizsgálóbiztos arra a következtetésre jutott, hogy adathalászat volt a tevékenység; jelentése alapján a kamara elnöke kezdeményezte a fegyelmi eljárást. Pintz ugyanakkor sérelmezte, hogy az egyik ügyben a fegyelmi biztos egy versenytárs iroda alkalmazottja, a másik fegyelmi eljárást pedig pont ez az iroda kezdeményezte ellene. Az ombudsman szerint kétségbe vonható a fegyelmi eljárás tisztességessége. Szerinte annak ellenére, hogy „a szabadalmi ügyvivői kar egy kis létszámú, zárt közösség, ahol szinte már szükségszerű, hogy nem lehet olyan eljáró személyt találni, aki pl. ne lenne egy érintett komoly versenytársa, átlátható módon kell eljárni annak érdekében, hogy az érintettekben, illetve más személyekben (jogalanyokban) e bizalom ne inoghasson meg. Jelen ügyben pedig a fegyelmi eljárás tisztességességének a látszata legalábbis kétséges” – szögezi le, és egyúttal kezdeményezi a Szabadalmi Ügyvivői Kamara elnökénél, hogy „a jövőben gondoskodjon a tisztességes hatósági eljárás követelményeinek megfelelő eljárás lefolytatásáról”.

Akármilyen szövevényes is ez az ügy, a tanulságai könnyen levonhatóak. Jól teszi, aki kétszer is meggondolja, hogy értesíti-e a hatáskörrel rendelkező szervet valamiféle jogellenes állapot fennállásáról. Az államigazgatás szervei ugyanis mindent el fognak követni, hogy a hibát bagatellizálják, a személyes felelősséggel tartozókat kimentsék, és még az is könnyen előfordulhat, hogy a végén – mint az oly ismerős kabátlopási ügyben – éppen a bejelentőnek kell magyarázkodnia.

Asbóth Márton