Félgőzzel megy az atomerőmű, de így sem tudja tartani a 30 fokos Duna-hőkorlátot

Visszatérő szokásunk, hogy a durva nyári kánikulák beálltával elindulunk Paksra, és ott egy vízhőmérő társaságában órákig égetjük magunkat a perzselő napon. Ilyenkor arról szeretnénk meggyőződni, hogy betartja-e a Paksi Atomerőmű a dunai élővilág védelmében hozott 30 fokos hőmérsékleti korlátot. Így tettünk szerdán, július 19-én is, hiszen a vízügyi hatóság adatai szerint már napok óta nagyon meleg volt a Duna alaphőmérséklete. Az Atomerőmű 25 fok felett kezdi mérni, hogy az általa kieresztett forró víz mennyire melegíti fel a Dunát. Belső szabályzatuk szerint 29,5 fok felett pedig csökkentik az erőmű teljesítményét, vagyis visszafogják a termelést, így az erőmű kevesebb forró vizet ereszt a Dunába. Például most július 13-án, 18-án és a mérésünk napján, 19-én is leterhelték az atomerőművet. Tapasztalataink szerint azonban ez sem volt elegendő ahhoz, hogy az erőmű tartani tudja a 30 fokos hőkorlátot, és feltehetően az alkalmazott mérési módszer sem alkalmas a jogszabályi korlát betartására.

A Paksi Atomerőmű a Dunából kivett hűtővizet a Dunába engedi vissza, felmelegedve: a beömlő víz nagyjából 33-35 fokos. Ez egy idő után elkeveredik, de addig kilométereken át jelentősen melegíti a folyót. A „hőcsóva” a Duna atomerőmű felőli oldalán húzódik.

A Paksi Atomerőmű által kiengedett hűtővíz hőtérképe a Dunában

A dunai élővilág védelme érdekében hozott  jogszabály  úgy fogalmaz, hogy „a kibocsátási ponttól folyásirányban számított 500 méteren lévő szelvény bármely pontján a befogadó víz hőmérséklete nem haladhatja meg a 30°C-ot”. (piros szaggatott vonal a lenti képen) Magyarul, ha az atomerőműtől dél felé lemegyünk 500 métert a parton, majd átszeljük keresztbe a folyót a túlsó partig, akkor semelyik ponton sem lehet több a vízhőmérséklet 30°C-nál. A maximum-értékeket értelemszerűen a fent bemutatott hőcsóvában érdemes keresni.

Zölddel jelöltük a hűtővíz bevezető és kivezető csatornáját, pirossal a mérési szelvényt

Az atomerőmű által közölt hivatalos adatok szerint a Duna-hőmérséklete még soha nem érte el a 30 fokot ezen a helyen (2018, 2019, 2022, 2023). Mi azonban minden alkalommal tapasztaltunk ennél magasabb hőfokokat is.

Július 19-én szerdán a mérési szelvény különböző pontjain, a hőcsóvában 27.5 és 31 fok közötti értékeket mértünk. Ugyanezen a napon az erőmű által közölt napi adatok: 29,75 – 29,79°C voltak.

Így mérik a hivatalos adatot

Hogy a mérési szelvényen belül pontosan mely pontokon, hogyan és mikor kell a méréseket végrehajtani, arra nincs jogszabály. Erről csak egy 2010-es tanulmány értekezik, melyet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszéke készített. Az ebben foglalt módszertan szerint végzi a méréseket a Paksi Atomerőmű. Ennek lényege, hogy egy elvileg 0,5 m/s sebességgel haladó mérőhajóról 50 cm és 150 cm mélységben, 1 másodperces mintavételi időkkel, kalibrált mérőeszközzel mérnek. Mindkét mélységben a Duna jobb part – hőcsóva határ – Duna jobb part mérési sorozatból legalább ötöt végeznek. A part mellett lévő kb. 0-25 m-es sávban ugyanakkor nem mérnek, „a csónakból történő mérés méréstechnikai okai miatt”.

A mérési eredményekből kiszűrik a Duna háttérhőmérsékletével közel azonos méréseket és a hajó fordulásából adódó, kis távolságon belüli többszörös mérési adatokat. Majd az összes mért értéket statisztikailag kiértékelik, így:

„Az értékelés során a mért keresztszelvény hőcsóvára redukált mérési sorozatának elemein értelmezett tapasztalati eloszlásfüggvény 95%-os konfidenciaszintjéhez tartozó értéke nem haladhatja meg a 30 ˚C-os hőkorlátot.”

A függvény ezen értékét publikálják ezután napi adatként. A mérés időpontja nincs előírva, de egy korábbi adatigénylésünk során megtudtuk, hogy a 11 és 14 óra közötti időszakban szokták a mérést végezni. Idén és tavaly is fél 12 – 12 óra körül láttuk a paksi mérőhajót a helyszínen.

Mi annyiban követtük ezt a módszert, hogy szintén ebben a két mélységben végeztük a méréseket, ugyanakkor mi mértünk a part menti 25 méteres sávban is, hiszen az ugyanúgy a mérési szelvény része.

A mérés időpontjának tekintetében mértünk egyszer hasonló időben, mint az erőmű (nem sokkal dél után), viszont velük ellentétben késő délután, 5 után is. Különbség még, hogy mi pontszerűen kezeltük a mérési eredményeket és nem végeztünk függvény segítségével statisztikai kiértékelést. Vagyis nem átlagoltuk a kapott értékeket.

Természetesen a mi hőmérőnk nem hivatalosan kalibrált, ezért nem tekinthető hivatalos mérésnek, mindazonáltal úgy véljük, több kérdést is felvet az erőmű módszere.

• Mivel a vízügyi adatok szerint jellemzően a késő délutáni órákban a legmelegebb a folyó, akkor kellene mérni, nem pedig délelőttönként. Július 19-én például 11-12 óra körül 25,3-25,4 fokos volt a Duna alaphőmérséklete, 17-20 óra között pedig 26˚C.
• Mivel a jogszabály azt mondja, hogy a szóban forgó szakasz bármely pontján teljesülnie kell a hőmérsékleti korlátnak, illetve mivel az atomerőmű által leírtak szerint is „a hőcsóva maximális hőmérsékletét” kell meghatározni, ezért nem statisztikai kiértékelést kellene végezni az egész adathalmazból. Ha egyetlen felvett érték is több mint 30°C, bármilyen mélységben is mérik, akkor azt határérték túllépésnek kellene minősíteni.

Tavaly számtalan szakértőt megkerestünk a vízhőmérséklet-méréssel kapcsolatban, de egyedül a mérési módszertant kidolgozó BME-től kaptunk annyi érdemi választ, hogy

„a téma szakmailag érdekes (például egy felülvizsgálat kérdése), környezeti szempontból nagyon fontos”.

Csökkentett üzemmódban is túl meleg

A Paksi Atomerőmű július 19-én 15 óra után 2000 MW helyett csak kb. 1250 MW teljesítménnyel üzemelt, és már az azt megelőző napon is le volt terhelve 1500 MW-ra (alsó kék sáv a diagramon). Így, a csökkentett üzemmód mellett mértük a fenti magas vízhőmérsékleteket.

Két lépésben csökkentették az atomerőmű teljesítményét

Érdekes, hogy az atomerőmű közleménye szerint a Duna magas vízhőmérséklete miatt csökkentették az atomerőmű termelését július 19-én, ugyanakkor a MAVIR adatközlése szerint üzemzavar (kondenzátorhiba) miatt történt a leterhelés aznap. Megkeresésünkre az Atomerőmű azt közölte, hogy

„a Duna vízhőmérsékletének emelkedése miatt július 18-án és 19-én végrehajtott együttes teljesítménycsökkentés lehetővé tette számunkra egy szekunderköri gépészeti berendezés üzemvitel szempontjából viselhető, tehát a napi szintű működésben fennakadást nem okozó hibájának kezelését, egészen pontosan egy alkatrész cseréjét.” A közlemény szerint „üzemzavar ténylegesen nem történt. A MAVIR honlapon közölt indokolás (kondenzátorhiba) helyesen a következő: egy szekunderköri gépészeti berendezés meghibásodása. A MAVIR már korrigálta a vonatkozó információt.”

Tavalyi mérésünk idején, 2022. augusztus 18-án a mostaninál is jóval alacsonyabb kapacitással üzemelt az atomerőmű, mindössze 800 MW körül, de akkor is tapasztaltunk határérték-túllépést. Az Atomerőmű azonban akkor sem.

Egyre forróbb téma

Az adatok szerint egyre magasabb a Duna átlaghőmérséklete Paksnál. Ez a Paksi Atomerőmű megbízásából készült, a „Duna ökológiai állapotának jellemzésére alkalmas 2021. évi monitoring program” jelentéséből derül ki, amelyet közérdekű adatigénylésben kértünk ki.

A jelentés szerint míg 1946-ban a Duna éves átlaghőmérséklete kevesebb mint 11°C volt, 2020-ban ez már 13°C, 2018-ban pedig kiemelkedő, 13,5°C volt a paksi mérőállomáson. Az ábrán látható az is, hogy egyre meredekebb a trend, vagyis egyre gyorsul a melegedés üteme. Ez alapján a jelentés készítői a jövőben az eddiginél nagyobb mértékű, illetve gyorsabb melegedésre számítanak: „az éves átlag vízhőmérséklet emelkedését valószínűsíthetően 0.054 °C/év értéket lehet a jövőre nézve figyelembe venni”.

Összehasonlításul:  1976 és 2014 között a melegedés mértéke csak 0,028 °C/év volt.

Egyre magasabb a Duna alaphőmérséklete Paksnál

A Duna és az atomerőmű problémája tehát továbbra is napirenden fog maradni, mégpedig a klímaváltozás miatt valószínűleg egyre súlyosbodó mértékben. Egy újabb atomerőmű megépítése Pakson ezt a problémát még tovább tetézné.

Szöveg: Fülöp Orsolya — Videó: Bodoky Bence

Közreműködött Katus Eszter, Bodoky Tamás. A cikk a Journalismfund Europe támogatásával készült.