Nemzeti újságírásért-díjat kapott Szopkó Zita és az Átlátszó a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületétől

Akkor találkozunk mise után a máriapócsi templom főbejáratánál! – hangzott el az az invitálás, melyből kiderült, hogy kollégánk, Szopkó Zita újságíró és alkotótársa Kiss Soma gyakornok, továbbá az egész szerkesztőség is a “Nemzeti újságírásért” díj “arany fokozatú” kitüntetésében részesül a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületétől, mert cikksorozatban tártuk fel, hogyan működnek az idős embereknek használhatatlan és kamugyanús egészségügyi eszközöket aranyárban eladó cégek.

Kora reggel indultunk vasárnap az irodából öten, hogy még időben az ország másik felén, Máriapócson legyünk. A kis település közepén magasodó Máriapócsi kegytemplom, a mellette elterülő zarándokház, arrébb a kis kegytárgybolt jelezte, hogy itt tényleg történt valami. Igaz 328 éve, de történt. A görögkatolikus templom egyik ikonjára festett Szűzanya sírni kezdett. A kegytárgy hamarosan Bécsbe költözött császári rendeletre, de úgy tűnik, hogy a kép a helyhez ragaszkodott, mert a másolata szintén könnyeket hullatott Máriapócson, míg a sógorékhoz vitt eredeti azóta csak száraz szemekkel látható.

A zarándoklat azonnal megindult Máriapócsra, és láthatóan azóta is tart, hisz annyian érkeztek a misére, hogy sokan csak az udvaron kihangosítva tudták hallgatni a liturgiát. A falakon körbe hálaadó táblák mutatták azt, hogy Mária sokakat megsegített, a gyógyulás mellett láthatóan a gyermekáldást is sokaknak meghozta. Később kiderült, vélhetően azért volt ekkora tömeg ezen a vasárnapon, mert ekkor volt a Pedagógusok Hálaadó zarándoklata  – ha valaki nyitott rá, akkor nemsokára Motorosok Zarándoklata, szeptemberben pedig Apák Zarándoklata lesz, mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb zarándoklatot.

Itt találkoztunk a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének elnökével, Gyöngyösi Zsuzsannával, és néhány taggal. Mint kiderült, az ünnepélyes díjátadó nem Máriapócson lesz, hanem egy közeli település faluszéli nagybirtokán. A Máriapócstól 20 percnyire fekvő  mezőgazdasági üzemközpont udvarán a helikoptertől a traktorig minden volt, a földműveléshez használt eszközöktől nem túl távol, egy fedett teraszon terítettek meg a körülbelül negyvenfős közönségnek.

„Szólits csak Boszinak”,  ugrott elém egy középkorú nő, én pedig megígértem, hogy ha bármire szükségem lesz, Boszit fogom keresni. Boszi után többen is bemutatkoztak, majd Zsuzsanna – talán, hogy oldja a hangulatot, vagy családiasabbá tegye a rendezvényt, mindenkit bemutatott, és igyekezett róla valamit mondani. Így kiderült, az elnökasszonynak több jobbkeze is van, akik nélkül a munkája sokkal nehezebb lenne, ezáltal viszont van ideje írni, és segíteni a tagtársaknak, hogy irodalmi alkotásokat hozzanak létre.

A hosszú asztalhoz leülve egy decens úr került a jobbomra, akivel az amúgy sem túl aktiv kommunikáció akkor szakadt meg végleg, miután kiderült, ő az a nyíregyházi tanár, aki orosz álhíroldalt működtetett egy két évvel ezelőtti tényfeltáró cikkünk szerint. Ember mellettem még ilyen feszülten nem evett őzpörköltet. Persze az evést megelőzte a díjátadó, amin az újságírószervezet számos tagján túl a Magyar Nemzetőrség egy tábornoka, továbbá a Mi hazánk országgyűlési képviselője, Szabadi István is részt vett, aki stílszerűen egy magyar zászlót hozott az elnökasszonynak.

„Már van egy, de köszönöm” – nyugtázta Zsuzsanna az ajándékot, majd kollégánk méltatásával folytatódott a rendezvény. Mint hangsúlyozta, Szopkó Zita bár fiatal, de bátor és kitartó hozzáállása miatt érezte úgy, hogy a nyugdíjasokat lehúzó álorvosi cégekről írt tényfeltáró cikksorozata miatt megérdemli a Nemzeti Újságírásért kitüntetés arany fokozatát, mely színezüstből készül, és egy ősi magyar motivumot ábrázol: a Boldogasszony csillagát, és a csodatévő máriapócsi szentkép miniatűr változata is jár hozzá.

Szopkó Zita mellett az Átlátszó szerkesztősége is díjat kapott, ezt Bodoky Tamás főszerkesztő vette át, aki köszönőbeszédében kifejtette, hogy az idei évben rengeteg elismerést kapunk, tavasszal a MÚOSZ Magyar Sajtódíjjal tüntette ki a szerkesztőséget, most pedig a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesülete is elismerte munkánkat, aminek szintén nagyon örülünk, mert “nem az egyik vagy a másik oldalnak írunk”, továbbá “nincs két Magyarország”. Szavait taps fogadta.

A díjazott cikksorozat

• Győzikével és Nagy Feróval hirdeti magát a pulzáló mágnesterápiával házaló cég
• A hatóságok radarján is feltűnt már az időseket célzó közérzetjavító biznisz
• „Szégyellem ezt az időszakot” – van, aki hamar kilép, és megbánja, hogy idősekre sózott rá közérzetjavító termékeket
• Zuglóban önkénteskedik, kormánypárti politikusokkal pózol a közérzetjavító üzletlánc volt fejese
• Országszerte terjeszkednek a közérzetjavító és állapotfelmérő bizniszben utazó cégek

Gyöngyösi Zsuzsanna elnök beszédében egy ponton el is érzékenyült, amikor arról beszélt, hogy a tagok annyira szeretik, hogy verseket írnak neki, és ezért büszkén mondja el, hogy talán ő az egyetlen az országban, aki 28 éve vezet egy szervezetet, és mindig újra választják. Az elnök legnagyobb meglepetésére a tagság ezt meg is köszönte neki, amitől szintén kigördült néhány könnycsepp.

Bár a jobbomon ülő férfi még mindig hallgatott, hamar előkerült az elnökasszony által készített füge- és akácbor, az őzpörkölt alapanyaga pedig vélhetően a közelből érkezhetett. A házisütemények voltak csak hátra, amikor elosontam megnézni az állatállományt, és megtudtam, hogy nem csak a tyúkok tudnak vállalhatatlanul viselkedni a fiatal egyedekkel szemben, de a gólyák is előszeretettel szedegetik össze, mind a naposcsibéket, mind a naposfácánokat. Az is kiderült, hogy a pulykákkal egész jól lehet beszélgetni, ha hozzájuk szólunk furcsa hangon kiabálnak, viszont a kakasok nem olyan agresszívek egymással, mint a tyúkok.

Mire visszaértem, a tagság és a kitüntetettek már a kávénál tartottak, Zsuzsanna pedig ott, hogy ugyan Kárpát-medencei a szervezet neve, de Németországtól Dubajig vannak tagjaik, köztük két orvosprofesszor is, és, hogy bár számos támadást kaptak az elmúlt években, mind a NAV, mind a rendőrség, mind az ügyészség úgy ítélte meg, hogy az ellenük indított feljelentések, perek és más gonoszságok egyike sem állt meg, sőt beszámolója szerint a hivatalos szervek messzemenőkig elismerték feddhetetlenségüket. Mi ezt nem vitattuk, és miután egyeztettük a helyiekkel a gyümölcsárfolyamokat a befőzéshez, hazafelé indultunk.

Zimre Zsuzsa

Fotók: Bodoky Bence / Átlátszó