Stabilan kétszámjegyű a magyar infláció – de mit is jelent ez pontosan?

A koronavírus okozta gazdasági változások következtében megnövekedett inflációs félelmek az elmúlt hónapokban beigazolódni látszanak. Világszinten küzdenek az országok az áremelkedéssel, a múlt havi amerikai inflációs adat több évtizedes csúcsot döntött. Az európai helyzeten tovább rontott a február végén kirobbanó orosz-ukrán háború, mely az energiaárakon keresztül tovább gerjeszti az áremelkedést. A KSH legutóbbi adatközlése szerint úgy tűnik, Magyarországon stabilizálódott a kétszámjegyű infláció: a fogyasztói árak májusban 10,7 százalékkal, júniusban 11,7 százalékkal voltak nagyobbak a tavalyihoz képest, és ez a trend valószínűleg júliusban is folytatódni fog. Cikksorozatunk első részében az infláció jelenségének ástunk a mélyére. Mit is mutat meg pontosan ez a mérőszám? Hogyan határozzák meg a mutatót hónapról-hónapra? Mit mond el a gazdaság állapotáról az áremelkedés üteme, és mit nem? A kérdések megválaszolásban Dr. Danyi Pál, árszakértő-ártörténész volt a segítségünkre.

„A háború egyik ilyen következménye az infláció. Ez gyötri egész Európát, sőt, most már az amerikaiakat is. Ez egy háborús infláció” – Orbán Viktor a Kossuth Rádió Jó Reggelt Magyarország! 2022. június 10-i műsorában először magyarázta a hónapok óta fokozatosan növekedő inflációt az orosz-ukrán háborúval. Noha a háborúnak valóban lehetnek inflációt gerjesztő hatásai (mint az energia-és üzemanyagárak emelkedése), a növekedés már a koronavírus-járvány alatt elkezdődött, sőt, hazánkban 2016 vége óta tartósan magasabb volt az infláció mértéke az uniós átlagnál. A jelenlegi gazdasági gyengülés az egyik legrosszabb a ’90-es évek vége óta, és a jelenlegi trend alapján úgy tűnik, az áremelkedésnek nem lesz még egy darabig vége. A magas infláció az amerikaiakat is sújtja: júniusban 9,1 százalékkal nőtt az egy évvel ezelőttihez képest, ami negyvenéves csúcs.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mit értünk pontosan infláció alatt? A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által hivatalosan fogyasztóiár-indexnek nevezett mérőszám százalékos értéke azt mutatja meg, hogy az adatfelvétel pillanatát megelőző év ugyanazon hónapjához képest mekkora mértékben drágultak átlagosan a fogyasztók számára elérhető termékek és szolgáltatások (hivatalos néven: reprezentánsok). A KSH oldaláról letölthető legfrissebb táblázatból kiderül, hogy jelenleg 945 darab termék árát figyelik, majd átlagolják különféle súlyozási számítások alapján.

Nézzük meg például a fehér kenyér árváltozását: 2021 júniusában átlagosan 393 Ft-ot kellett otthagynunk a pénztárnál 1 kg fehér kenyérért, míg idén júniusban átlagosan 590 Ft-ba került ugyanez a termék. Ezt kétféleképpen értelmezhetjük: egyrészt jelentheti azt, hogy ugyanannyi pénzért idén csak kicsivel több, mint 60 dkg kenyeret tudunk vásárolni; másrészt gondolhatunk erre úgyis, hogy

1 év alatt a kenyér árához viszonyítva körülbelül 50%-kal romlott a pénzünk értéke.

Az alap- vagy maginflációs mutató célja, hogy a fogyasztóiár-index különböző egyszeri hatásoktól való megtisztításával (pl.: időjárás, világpiaci ármozgás, stb.) feltárja az infláció ún. kemény magjának, az alapinflációnak az alakulását. Számítása a fogyasztóiár-indexből történik figyelmen kívül hagyva a következő tételeket: nem feldolgozott élelmiszerek, háztartási energia, járműüzemanyagok, társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerek, hatósági áras szolgáltatások.

A drasztikus áremelkedés okairól, az infláció számításának módszertanáról, illetve más, egy adott ország életszínvonalát jól leíró számításokról és a magyar gazdaság jövőbeli kilátásairól beszélgettünk Dr. Danyi Pál egyetemi docenssel.

Globális pandémia + lokális háború = rég látott infláció

Átlátszó: Mindannyian érzékeljük egy-egy bevásárlás alkalmával, hogy a vásárolt termékek hónapról hónapra drágulnak, egyre inkább a pénztárcánk mélyére kell nyúlnunk. Mit mutat meg, mire alkalmas és mire nem az infláció? Egy ország gazdasági állapota milyen mértékben írható le az infláció fogalmával?

Danyi Pál: Az infláció alapvetően mindig a keresletnek és a kínálatnak a viszonyát tükrözi. Tehát abban az esetben, ha valamilyen termék, áru, szolgáltatás iránt jelentősen nő a kereslet, akkor általában emelkednek az árak. Ez természetesen nem ilyen egyszerű, mert emellett egy csomó olyan dolog is van, ami befolyásolhatja az árakat. Például az, hogy a lakosság vagy egyéb gazdasági szereplők már eleve feltételezik azt, hogy erősebb infláció fog következni, tehát eleve bekalkulálnak egy árnövekedést. Ha az infláció alapvető természetét nézzük, akkor az mindig visszavezethető a kereslet-kínálat viszonyra akár globális, akár lokális szinten.

Dr. Danyi Pál

Ha 10 éves távlatban megnézzük az inflációt, érdekes dolgot látunk: a 2010-es években az egész világgazdaság attól szenvedett, hogy nem volt infláció. Tehát még 2019-ben is arról szóltak cikkek, hogy nincs infláció, és ez nem jó. A gazdasági szakemberek azt mondják, hogy körülbelül egy 1,5-2%-os infláció az egészséges a gazdaságnak. Ez azt jelenti, hogy működik a gazdaság, egy 2% körüli infláció élénken tartja a gazdaságot, a fejlesztést, az innovációt. Tehát 2020-ig, egészen a COVID-időszakig ez volt a jellemző.

Majd 2020 őszén, karácsonyán külföldi gazdasági lapok már teljesen egyértelműen előrejelezték az infláció erősödését. Tehát ha most nem tört volna ki az orosz-ukrán háború, a COVID miatt akkor is bizonyos gazdasági folyamatok felborultak, és ezek a furcsa, váratlan történések az áremelkedés ütemét is kimozdították a helyéről. Tapasztaltuk például, hogy Kínából sokkal lassabban érkezik meg az áru, illetve például a chipgyártás volumene nagyot esett, ezzel komoly hatást gyakorolva az autóiparra.

Áremelkedés a pandémia idején – a másfélszer drágább párizsis kenyér nyomában | atlatszo.hu

Hasonló átlagárváltozás figyelhető meg az alapvető hústermékek esetében is. Az egyik legjelentősebb áremelkedést elszenvedő tételek között szerepelnek az olyan hagyományosan pénztárcabarát termékek, mint a virsli vagy a párizsi, amelyeknek az ára szintén közel 20%-al emelkedett a koronavírusos időszak alatt.

Ezek a folyamatok a normálishoz képest megváltoztak, ami bizonyos területeken felborította a kereslet-kínálat egyensúlyt. Tehát a COVID eleve okozott egy szemmel látható, globális inflációt, és utána erre rakódott rá a tavaszi háború, ami elsősorban az energiaellátás kapcsán indított be újabb kereslet-kínálatbeli anomáliákat, melyek szintén tovább gerjesztik az áremelkedés ütemét.

Lehet, hogy még ennél is nagyobb a tényleges infláció?

Átlátszó: És így eljutottunk a kétszámjegyű magyar inflációhoz. Ha az ember kicsit mélyebbre ássa magát a témában, és megnéz különböző, nem feltétlenül magyar adatforrásokat, statisztikai hivatalok adatait, azzal szembesül, hogy ahány ház, annyi szokás. Tehát abszolút nem mindegy, hogyan is számoljuk ki az inflációt, melyik termékkategóriát milyen mértékben súlyozzuk. Mi a tapasztalata, véleménye erről? Milyen mértékben tartható megbízható forrásnak a KSH mondjuk egy Eurostathoz képest, illetve hogy ezek a súlyozási problémák pontosan miben nyilvánulnak meg?

Danyi Pál: Nekem ezzel kapcsolatban elég markáns a véleményem. Az inflációszámítást hagyjuk a szakemberekre. A KSH tudja, hogy mit csinál. A KSH is gyakorlatilag a nemzetközi, Eurostat szabványok alapján készíti a statisztikai számításait. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy van egy jelentős kontroll. Tehát a KSH nem térhet el lényegesen az Eurostat statisztikai számításaitól. Ők egyfajta felügyeletet is ellátnak ilyen értelemben.

Egyébként az inflációszámítás bizonyos értelemben nagyon egyszerű és triviális, bizonyos értelemben viszont iszonyú komplex. Gyakorlatilag soha nem fogunk tudni tökéletes inflációt számolni. Ugyanis arról van szó, hogy termékeknek az árát kell figyelnünk. Gyakorlatilag ennyi az egész. A matematikája általános iskolai matematika, tehát nem ilyen szempontból érdekes.

Az első kérdés az, hogy minek az árát mérjük. Ezek az úgynevezett reprezentánsok. A második az, hogy hogyan mérjük ezeknek az árát. A reprezentánsok általános dolgok, mint például tej, mozijegy, fodrász, tömegközlekedés stb. Na, most vannak olyan dolgok, amiket viszonylag egyértelműen lehet mérni, például a tömegközlekedés – tudjuk, hogy mennyi Budapesten, Szegeden, Pécsen a tömegközlekedés ára, azaz mennyibe kerül, hogyha az ember vesz egy egyszeri jegyet vagy bérletet. Viszont ha a tejet akarjuk megmérni, akkor milyen tejet válasszunk? 1,5 vagy 2,8 százalékosat? Milyen márkájút? A legolcsóbbat vagy a legdrágábbat? Ezek a kérdések mindig felmerülnek, azaz fontos a termékek megfelelő körének behatárolása.

A következő lépés, hogy nemcsak Budapesten egy boltban, hanem az egész országban, több száz helyen mérik az árakat. Itt már az is érdekes, hogy melyik napon mérik (jellemzően egyébként hétköznap szokták), illetve az sem mindegy, hogy például a tejek között tudják-e biztosítani azt, hogy minden hónapban ugyanannak a márkájú tejnek az árát tudják megmérni.

Ha megvannak az árak, a következő lépés, hogy ezeket valamilyen értelemben súlyozni kell. Igen ám, de az aktuális fogyasztási szerkezethez kapcsolódó súlyarányok nem a pillanatnyi állapotot tükrözik, hanem valami korábbi fogyasztási időszaknak a fogyasztási struktúrájából vezetik le a súlyokat. Tehát ha például az alapszükségleteket tartalmazó élelmiszerkosarat vesszük, akkor az az anomália, hogy most, ebben a pillanatban, amikor nagyon jelentősen emelkedik az élelmiszerek ára, akkor valószínű, hogy az emberek összvásárlói kosarában az élelmiszerárak nagyobb arányt képviselnek, mint egyébként „békeidőben”.

A KSH-nak kétfajta súlyozási módszere van: az egyik az, amelyik a két évvel ezelőtti fogyasztási struktúrát jeleníti meg. Azaz 2022-ben azt veszik figyelembe, hogy 2020-ban mire költöttek az emberek. Mennyit költöttek élelmiszerre, autóra, közlekedésre, fűtésre, repülőjegyre. Itt jön be az a probléma, hogy ez a két év eltérés nagyon drasztikus aránytalanságokhoz vezet. A COVID alatt például senki nem utazott. Nem voltak repülőjáratok, a benzinfogyasztás is például drasztikusan visszaesett. Tehát ha azokat a két évvel ezelőtti arányokat veszi figyelembe a KSH ész nélkül, akkor olyan aránytalanságok vannak, mint ha most nem vennék figyelembe a repjegyek áremelkedését.

Tehát itt nagyon észnél kell lenni, hogy a két évvel ezelőtti fogyasztási struktúra alkalmazható-e a jelen pillanatban. Az Eurostatnak volt egy erre vonatkozó követelménye, miszerint megkövetelik azt, hogy ne csak a két évvel ezelőttit, hanem az előző év első három hónapjában érvényes fogyasztási struktúrát is figyelembe vegyék. Ez 2022-ben azt jelenti, hogy a számítások alapja 2021 első három hónapja kell, hogy legyen. Ez megint csak a COVID miatt aránytalan, és akkor megint odajutunk, hogy milyen súlyarányokról is beszélünk pontosan. A szakembereknek valamilyen úton-módon figyelembe kell venni, hogy eltérhetnek-e ezektől a súlyoktól vagy sem.

Másrészt: most azt mondjuk, hogy

emelkednek az élelmiszerárak, de a fizetések nem emelkednek. Ez azt jelenti, hogy az átlagember a bérének eddig mondjuk 20%-át költötte élelmiszerre, most a 30%-át költi erre.

Tehát relatíve jóval többet kell költeni erre a termékkategóriára. Van egy olyan fogalom, hogy diszkrecionális jövedelem, azaz az úgynevezett szabadon elkölthető jövedelem. Ebből szórakozunk, utazunk és használjuk fel egyéb, nem alapvető szükségleteinkre. Ez például az élelmiszerár-emelkedés miatt viszont a mostani időszakban jelentősen lecsökkent. Tehát az inflációszámítás nem tudja valós időben követni azt, hogy most, 2022 második negyedévében az emberek jelentősen visszafogták a költéseiket, viszont élelmiszerre jóval többet költöttek.

Tehát a mostani 9,5%-os infláció a tavalyi és két évvel ezelőtti súlyozás szerint számoltatik. Azaz valóban igaza van azoknak a kritikusoknak, akik úgy érzik, hogy a hivatalosnál magasabb az infláció, mert hogyha valós idejű fogyasztási struktúrához mérnénk a súlyokat, akkor igenis az élelmiszerkosárnak a – mondjuk, 30%-os áremelkedése nagyobb súllyal esne latba. Ha az éppen aktuális fogyasztási struktúra szerint súlyoznánk, akkor nem 9,5% vagy 10,5%, hanem akár 13-14% is lehet a valós áremelkedési ütem.

Továbbá a hivatalos KSH- és Eurostat-statisztika a teljes társadalom összes költését veszi figyelembe. A magyar reprezentánsok között például majdnem száz tétel autózással kapcsolatos termék- és szolgáltatás szerepel. Na most, aki nem jár autóval, azokra ez a száz tétel egyáltalán nem vonatkozik. Esetükben például egy jelentős különbség lehet, az ő inflációérzékelésük akár 15-20% is lehet jelenleg. A társadalom tehát nagyon heterogén abban a tekintetben, hogy kire milyen reprezentáns vonatkozik, az infláció így egy átlagos értéket képes csak megmutatni.

Átlátszó: Ebben segíthet egyébként a maginfláció kérdése? Rendkívül látványos, hogy mennyire kilőtt az elmúlt pár hónapban a KSH szerinti magyar maginfláció, ami tisztított minden gyorsan változó termékcsoporttól és a szezonális hatásoktól. Ilyen szempontból is talán érdekesebb adat lehet, még ha a korábbi elmondása szerint a módszertan nincs is feltétlen felzárkózva a jelen állapothoz.

Danyi Pál: A maginfláció nem ezt a súlyozási problémát próbálja kiküszöbölni. Azt viszont közvetíti, hogy itt egy hosszabbtávú, strukturális probléma van.

Tehát nem az a helyzet, hogy a háború miatt most éppen megemelkedtek az üzemanyagárak, és emiatt most hirtelen megemelkedett az infláció.

A maginfláció drasztikus emelkedése azt jelzi, hogy a szolgáltatások, az ipari termelés árai és általában a fogyasztásban lecsapódó árak is jelentősen emelkednek.A maginfláció jellemzően alacsonyabb szokott lenni, mint az aktuális. Most magasabb, ami azt jelenti, hogy ez az infláció várhatóan egy elhúzódó infláció lesz.

Tehát nyugodtan várhatjuk, hogy a következő hónapokban ez a mostani 11,7%-os adat emelkedhet 13-15%-ra is.

Kevés pénzből keveset fogyaszt, és átlagosan spórol a magyar

Átlátszó: Említette a diszkrecionális jövedelmet mint egy olyan mutatót, ami talán nem megkerülhető, hogyha – most a közbeszédet uraló infláción kicsit túllépve – különböző országok életszínvonalát szeretnénk mélyebben feltárni. Ha az árképzés, pénzérték és egyéb ezzel kapcsolatos területek szakértőjeként meg kellene neveznie néhány olyan mérőszámot, ami Ön szerint megkerülhetetlen ahhoz, hogy el tudjuk Magyarországot helyezni egy EU-s összehasonlításban árak, megélhetés és életszínvonal szempontjából, akkor melyek lennének ezek?

Danyi Pál: A diszkrecionális jövedelem azért egy jó mérőszám, mert itt látszik az, hogy a fizetésünknek hány százalékát kell a megélhetésünkre költeni, és mennyi az a rész, amit tartalékolásra, megtakarításra vagy szórakozásra tudunk költeni. De ide sorolható még a magánegészségügyre és a magánoktatásra fordított pénz is.

Kisebb fizetésből drágább élelmiszereket vásárolunk, mint az unió polgárainak többsége | atlatszo.hu

Az átlagos magyar munkavállaló bruttó havi keresetét az átlagbérrel szokták meghatározni, pedig a mediánbér egy sokkal valósabb képet ad róla. Az átlagkereset többek között azért torzíthat, mert nem tartalmazza a részmunkaidőben dolgozók és az 5 főnél kisebb cégeknél dolgozók keresetét, a kiugró adatok, kiemelkedően magas bérek pedig erősen elmozdítják az értéket.

A privát egészségügy területén már kongatják a vészharangot, mert sajnos az lesz, hogy sokan inkább kivárják a több hónap múlva esedékes MRI-t, és nem fizetnek ki 40-50 ezer forintot egy privát MRI-re, hiszen nincs elegendő diszkrecionális jövedelmük. Tehát ez jól jelzi, hogy a különböző országokban az állampolgárok milyen mértékben tudnak költeni a gazdaság különböző területeire. Ide tartozik a turizmus is. Bízhatunk abban, hogy a külföldiek jönnek Magyarországra, ez a része nem probléma, legfeljebb mi megyünk majd kevésbé.

A második fontos mutató a PPP, azaz a vásárlóerő-paritás, ami a különböző országok gazdasági teljesítményének összehasonlításakor figyelembe veszi az adott ország árait is. Tehát ha egy svájci meg egy magyar GDP-t nézünk, akkor túlságosan aránytalan lenne, ha csak a nominál értéket néznénk, hogy svájci frankban mennyit bocsájt ki egy adott ország. A PPP figyelembe veszi a helyi árakat, és azt, hogy egyébként Magyarországon, mondjuk, a megélhetés költségei egyharmada a svájcinak, és így a torzításokat egy kicsit tudjuk korrigálni.

Ha összerakjuk a PPP-t és a diszkrecionális jövedelmet, az a probléma, hogy van, ahol éppen a diszkrecionális jövedelem, ami nem nagyon számít, mert ha egy svájci és egy magyar ember ugyanúgy elmegy Olaszországba a tengerpartra, akkor ugyanazt az összeget kell kifizetnie mindkettőjüknek, sajnos, nem veszik figyelembe egy olasz szállodában, hogy az illető Magyarországról vagy Svájcból jön. Más kérdés, hogy valószínűleg más-más minőségű szállodában fognak megszállni. Tehát a diszkrecionális jövedelem esetében még az elköltésnél is hátrányban vagyunk, mert a mi áraink jóval alacsonyabbak.

Ezeken kívül fontos lehet vizsgálni a fogyasztás szerkezetét is, azaz hogy a fogyasztásnak milyen elemei vannak, mire költ általában egy európai ember, milyenek a lakhatási körülmények stb.

Fontos lehet megvizsgálni a megtakarítás kérdését is. Mégpedig a megtakarítás mennyiségarányát.

Egy jó ismerősöm Svájcban lakik egy faluban. Azt mondja, hogy a svájciak spórolósak, nagy mennyiségű pénzt megtakarítanak, és ezt a megtakarítást a gazdaságuk modernizálásába fektetik. Magyarországon ritkán hangsúlyozott hozzáállás, hogy forgasd vissza a saját gazdaságodba a megtakarításod.

Emiatt van az, hogy egy svájci gazda mindent automatizál, robotizál a vetéstől az aratásig. Nem ritkák a sofőr nélküli traktorok, betakarító eszközök, de mondhatnám azt is, hogy svájci tehén nemcsak a jobb minőségű fű miatt ad háromszor annyi tejet, hanem azért, mert olyan ideálisan táplálják, és olyan módszerekkel fejik meg őket, hogy gyakorlatilag ott képesek maximálisan kihasználni a tehenek tejkapacitását. Szóval azzal, hogy ezt a megtakarítást vissza tudják táplálni a gazdaságba, az halmozott előnyt jelent a gazdag országoknak.

A szakértő elemzéséből, valamint az elérhető magyar és EU-s adatokból arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyre erősödő infláció Európa-szerte sújtja az országok gazdaságait. A magyar infláció a jelenlegi helyzetben nem kiugróan magas. Viszont ha megnézzük a 2015-höz viszonyított adatokat, illetve mélyebbre ássuk magunkat egyéb, az életszínvonalat jól jellemző mérőszámokban, azt tapasztaljuk, hogy az egyes országokat azonos árszínvonalon összehasonlítva

szinte minden mutatóban 20-30 százalékkal le vagyunk maradva az európai uniós átlaghoz képest.

A következő részben a mindennapjainkat leginkább meghatározó termékek és szolgáltatások (élelmiszerek, lakásfenntartás stb.) árváltozásával fogunk foglalkozni.

Szabó Krisztián—Szász Gergő