A divatipar ontja a termékeket, de csak kevés vállalat fordít figyelmet a környezeti terhelés csökkentésére

A Fashion Revolution 2016 óta méri a divatcégek nyilvánosságát a Fashion Transparency Index nevű éves kiadványában. A kutatással az a cél, hogy a cégek átértékeljék alapelveiket, és átláthatóbbá tegyék  a munkafolyamataikat, ami a kezdő lépés ahhoz, hogy fenntarthatóbb, környezettudatosabb megoldásokra cseréljék a jelenlegi környezetszennyező munkamódszereiket. Az elmúlt hat évben lassú és kevés fejlődés volt ezen a téren, a cégek többsége továbbra sem közli transzparens módon a vásárlóival, hogy milyen úton kerül a ruha a boltokba. A változtatás pedig időszerű volna, hiszen a túltermelés nem csak az embertelen körülmények között dolgozó munkásoknak teher, hanem a Földnek is.

A Fashion Revolution 2016 óta készíti el minden évben a Fashion Transparency Index nevű éves kutatását, amelyben a világ legnagyobb ruhagyártó cégeinek munkafolyamatait mérik az átláthatóság szempontjából. A mérés arra irányul, hogy a cégek milyen mértékben teszik közzé a munkafolyamatokra és az alkalmazottak védelmére vonatkozó alapelveiket, mennyiben transzparensek a környezetvédelmi intézkedéseiket tekintve, és ezeket az elveket mennyiben tudják a gyakorlatban is alkalmazni. A kutatás elkezdésének apropója egy 2013. április 24-i baleset volt, amikor „egy Bangladesh-i ruha-és textilgyár összeomlásakor 1134 alkalmazott veszítette életét. Az ott üzemelő gyárak több tucat neves nemzetközi cégnek gyártottak ruhákat. Ettől függetlenül a cégeknek hetekig tartott eldönteni, hogy valóban volt-e szerződésük a gyárakkal, függetlenül attól, hogy a romok között az ő címkéiket is megtalálták. A Fashion Revolution célja a kutatással, hogy meggátolják az ehhez hasonló nagy méretű baleseteket. Manapság az emberiség és a környezet is megszenvedi azt, ahogyan a ruhákat gyártják és a szükséges alapanyagokat előállítják.”

A Fashion Revolution szerint a változást csakis az átláthatóság hozhatja el, hogy a cégek felelősségre vonhatóvá váljanak. Az Index 2020 óta a 250 legnagyobb profittal rendelkező divatcéget és viszonteladót vizsgálja, mivel nekik van a legnagyobb – alkalmazottakra és a környezetre irányuló – negatív hatásuk, így ezeknek a cégeknek van a legnagyobb felelőssége is a változásban.

Az előző évek kiadványainak adatai alapján megnéztük, hogyan változott a legtöbbet érő divatcégek transzparenciája (az erre vonatkozó adatokat az Interbrand Best Global Brands 2021-es listája tartalmazza). Összességében 2017 óta javult ezeknek a vállalkozásoknak az összesített eredménye, még úgy is, hogy 2020-ról 2021-re szinte mindegyik élvonalbeli cég eredménye visszaesett. Ez feltételezhetően részben a koronavírus-járvány miatt történt; számtalan módot ismerünk, ahogy ellensúlyozni próbálták a járvány hatásait a saját ellátási láncukban (legyen szó az alkalmazottak munkahelyének biztosításáról vagy pótlékok bevezetéséről). Erről viszont a legtöbb cég kevés információt oszt meg nyilvánosan. A vizsgált 250 cég átlagos értéke 23% volt, ami kifejezetten alacsony, és az elmúlt évek eredményeihez képest nagyon lassú a növekedés.

A kutatást egy 239 kérdésből álló kérdőívvel végzik, amelyet a 250 résztvevő cégnek küldenek el. Azokról a cégekről, amelyektől nem érkezik válasz (2021-ben a megkeresett cégek 39%-a nem válaszolt), a kutatást elvégző szakemberek állítják össze a végső pontszámot a szabadon elérhető adatok alapján. A kérdések öt kategóriába sorolhatók: Elvek és elkötelezettségek, Vezetőségi felelősségvállalás, Követhetőség, Elvek gyakorlati alkalmazása és Főbb ügyek.

Az elmúlt évek vizsgálatai nagyjából hasonló eredménnyel zárultak: az elvi kérdéseket, irányelveket a cégek nagy része nyilvánosan közzéteszi (2021-ben átlagosan 53% volt itt az eredmény), viszont ezeknek az elveknek a gyakorlati alkalmazása már kevésbé transzparens (19%). Nehéz információt találni arról is, hogy honnan származnak az alapanyagok, hol és kik gyártják a ruhákat, és a fontosabb problémákról (munkakörülmények, környezetvédelem, széndioxid-kibocsátás, újrahasznosítás, vízhasználat, megújuló energiaforrások alkalmazása, stb.) sem közöl néhány cégnél több megfelelő mennyiségű adatot.

Egyes mérési kategóriák átlagos eredményei az egyes években 

Nem minden évben vett részt 250 cég a vizsgálatban. 2017-ben 100, 2018-ban 150, 2019-ben 200 volt ez a szám, csak 2020-ra sikerült elérni a 250-et. Számos vállalat került ki az évek során a kutatásból, a 2021-es 250 cégből 11 először volt részese a felmérésnek. Az alábbi diagramon ezt a problémát úgy próbáltuk orvosolni, hogy minden olyan céget, amelyik 2021-ben már legalább másodszorra szerepelt a vizsgálatban, belevettük a számításba, kezdőpontnak pedig mindegyik cégnél az első részvételi évet tekintettük. Az időbeli változást ily módon elhagyva, a transzparencia abszolút változását tudtuk ábrázolni. Ebből látszik, hogy a legtöbbet az olasz OVS tett annak érdekében, hogy a cég átlátható legyen a köz számára is: 2018-as első részvételük óta 55%-ot javultak, 2021-ben az első helyen álltak 78%-kal.

Mivel a fenti diagramon minden vonalhoz csak egy cég nevét raktuk, ugyanezen eredményeket táblázatban is lehet böngészni.

A Fashion Transparency Indexben szereplő cégek pontszámának változása

A cégeket megvizsgáltuk százalékos összesítés alapján is. Ez alatt az egyes százalékos eredmények tízes összesítését értjük. Alább látható, hogy az évek során számos cég javított az eredményén: amíg 2017-ben a 100 cég egyike sem lépte át az 50%-ot, 2020-ban és 2021-ben a 250-ből már 1-1 cég elérte a 70-80% közötti értéket is (2020-ban a H&M 73%-kal, 2021-ben pedig a fent is említetett OVS 78%-kal). Ennek ellenére a vállalkozások többsége 30%-nál alacsonyabb százalékos értéket kapott a kutatás végén a nyilvánosságukra.

Az Index ötödik kérdésköre a legfontosabb munka- és környezetvédelmi problémákkal foglalkozik. A divatipar egyik legfőbb problémája, hogy a ruhákat nem helyileg, hanem keleti országok gyáraiban készíttetik el. Olyan országokban, ahol a munkakörülmények rosszak, az alkalmazottakat a létminimum biztosítására sem elegendő fizetésért dolgoztatják túl, és nem ritka a gyermekmunka sem. A kényszermunka is létező probléma, például 2021 decemberében több nemzetközi és magyar hírportál is megírta, hogy kínai kényszermunkás személyi igazolványát találták egy kabát bélésébe varrva. A 250 vizsgált cég mindössze 27%-a közli, hogy milyen módon próbálja megfizetni az alkalmazottakat a teljes ellátási láncon, viszont csak két cég közli, hogy hány fő kap valóban jó életkörülmények biztosítására elegendő fizetést.

Nagy problémát okoz a ruhák gyártásához használt alapanyagokról, a felhasznált energiáról szóló tájékoztatás elégtelensége is. A vizsgált cégek mindössze 62%-a közöl az éves szénlábnyomra vonatkozó adatokat a saját gyárairól. Ez az arány viszont egyre alacsonyabb, ahogyan a gyártási folyamat korábbi szakaszairól kellene adatokat közölni: csupán 26% közli az előállítási szintnél és 17% a nyersanyag-előállítási szintnél kibocsátott széndioxid-értékeket, miközben ez a két szakasz felelős a teljes iparág kibocsátásának 80%-ért. A cégek emellett többnyire nem is mérik a munkafolyamatok ezen szintjein kibocsátott széndioxidot, ami megtévesztő számokat eredményezhet az éves kibocsátás megállapításakor.

Hasonlóan alacsony nyilvánosságnak örvend a vízhasználat is. Az Európai Parlament (EP) adatai szerint 2015-ben 79 millió köbméter vizet használtak el ruhagyártásra. Egy pamutpóló elkészítéséhez 2700 liter vízre van szükség, ami egy felnőtt ember 2 és fél évnyi ivóvízének megfelelő mennyiség.

A cégek mindössze 31%-a közli a felsőbb gyártási folyamatoknál, és csak 5 százalék a nyersanyag-előállítás szintjén felhasznált vízmennyiséget. Emellett a gyártás közben használt, környezetre és egészségre veszélyes vegyi anyagok többsége visszakerül a vizet szolgáltató folyókba, viszont csak a cégek egyharmada közöl megoldásokat a vegyszerek lecserélésére vagy teljes elhagyására. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) mérése szerint a munkafolyamatok során felhasznált szennyvíz 80%-a kezeletlenül kerül vissza a természetbe (a videón a 15:20-nál kezdődő jelenetben látható a textilgyártó cégek szennyvízkezelési módszere).

A ruhák átmosásával a vegyi anyagok mellett évente nagyjából félmillió tonnányi mikroműanyag is a vízbe kerül, ami a teljes éves mennyiség egyharmada.

Érdemes megemlíteni még a fel nem használt ruhák életének útját is. Egy 2015-ös mérés alapján a világszerte gyártott 48 millió tonna ruha 73%-a került szeméttelepre vagy szemétégetőbe. A maradék 27%-ot az emberek vagy megtartották, vagy visszaszolgáltatták a cégeknek visszavételi programok keretében, viszont az így visszajuttatott ruhák sorsa is kérdéses marad: ugyan a vizsgált cégek 32%-a válaszolta azt, hogy van állandó visszavételi programjuk, csupán 22% közölt konkrétumot, hogy mi történik ezekkel a ruhákkal. Az újrahasznosítás mellett nagy részben olcsón eladják azoknak a keleti országoknak, amelyekkel korábban legyártatták azokat. Így nem csak a gyártási szakaszban, de a ruhák utóélete során is a keleti országokat terhelik ezekkel a problémákkal.

A Fashion Revolution 2021-es jelentése megjegyzi, hogy az ő munkájuk önmagában nem elegendő a változáshoz, azt csak több elem együttes hatása fogja elhozni. Az első az eljárásmódok és irányelvek megváltoztatása: olyan törvények létrehozásának elősegítése, amelyek jobban meghatározzák az ipar munkafolyamatait, nagyobb nyilvánosságot követelnek meg a cégektől, védik a dolgozók jogait és megtiltják a környezetkárosító módszereket. A második a divatipar kulturális megítélésének megváltoztatása: ez egy látványosabban teljesíthető szempont, hiszen az országok kormányaival szemben a hétköznapi embereket célozza meg. A cél egy globális párbeszéd elindítása a divat fenntarthatóságáról: meg kell mutatni az embereknek, hogy milyen folyamaton megy keresztül a ruha, amit hordanak. A harmadik pedig a teljes iparág megváltoztatására irányul: olyan tanulmányok és kutatások elkészítése tartozik ide (mint maga a Fashion Transparency Index is), amelyek felfedik a divatcégek munkafolyamatait, vagy azokat nagyobb nyilvánosságra ösztönzik, ezáltal elindítva őket a változtatás útján.

A Fashion Revolution szerint a nyilvánosság az első lépés a változáshoz vezető úton. Hiszen ha átláthatóvá válnak a cégek tevékenységei, a problémás területeket ki lehet vizsgálni, a cégeket felelősségre lehet vonni, és ezzel a változtatásra lehet őket ösztönözni őket.

*A legelső kutatási év 2016 volt, viszont a kutatási módszertan nagyban eltért a további évektől, így azt nem lehetett összevetni a többi eredménnyel.

Szabó Krisztián