Putyin-ellenes, szélsőjobboldali orosz lázadók lépték át az orosz határt – heti összefoglalónk az ukrajnai háborúról

Bár mostanra több médium hatalmas orosz offenzívát jósolt, az orosz hadsereg láthatóan továbbra is olyan problémákkal küszködik, amelyek nem teszik képessé nagyszabású kombinált hadműveletekre. A beköszöntő sárszezon miatt nem valószínű, hogy a következő pár hónapban jelentősen elmozdulnának a frontvonalak. Az orosz offenzíva korlátozott eredményeket ért el a Donyeck megyei Bakhmutnál, azonban a hadművelet fő célja, a város bekerítése nem sikerült. Az ukrán hadvezetés hétfőn közölte, újabb csapatokat fordítanak a város védelmére, annak ellenére, hogy a katonák súlyos veszteségekről számoltak be.

• Bakhmut nagy részét továbbra is az ukránok ellenőrzik, de véres harcokban lassan hátrálnak. Bár a város stratégiai jelentősége kétséges, mindkét fél nagy erőket mozgósít az itteni csatára.
• Az orosz támadó hadműveleteket a hadvezetésen belüli ellentétek nehezítik, a Wagner-csoport vezetője arra panaszkodott, hogy a reguláris hadsereg vezetése akadályozza a zsoldosok ellátását.
• Putyin-ellenes, Ukrajna oldalán harcoló orosz fegyveresek hatoltak be egy határmenti orosz faluba. Bár egyesek önmerényletet gyanítanak, az akcióról készült videón felismerhető Gyenyisz Nyikitin, egy ismert orosz szélsőséges, aki önkéntesként csatlakozott az ukrán hadsereghez.
• Európai Uniós központ alakul az orosz háborús bűnök kivizsgálására, ha a tagállamok is támogatják. Egy hónapja a Fidesz EP-képviselői nem szavaztak meg egy állásfoglalást a háborús bűnök feltárásáról.

Az ukrajnai frontokon bár véres harcok zajlanak, a vonalak kevéssé mozdultak el. Az orosz erők továbbra is a kezükben tartják a kezdeményezést, az ukrán védők minden szakaszon védekezésre kényszerülnek. Februárban megjelent, meg nem erősített hírek szerint az orosz csapatok nagyszabású, átfogó offenzívára kaptak parancsot, feltehetően az elcsatolni kívánt kelet-ukrajnai megyék teljes megszállására.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Sok vér, kevés nyereség

A háború mostani szakaszát jól jellemzi, hogy elemzők nem értenek egyet abban, elindult-e valójában ez az offenzíva, vagy a most látott orosz támadások csak előkészítik azt. A négy ukrán frontmegyében (Donyeck, Luhanszk, Harkiv, Zaporizzsja) a január óta indított támadások nagyrészt elakadtak, vagy minimális területnyeréshez vezettek, a front nagy részén lényegében állóháború alakult ki.

Az önkéntesek által készített, nyílt forrású információk alapján készült LiveUAmap alkalmazáson jól látható, mennyire csekély volt az elmozdulás a frontokon az elmúlt két hónapban:

Az oroszok egyik fő célpontja a déli Vuhledar város volt, az itteni harcokban a brit hírszerzés információi szerint az orosz hadsereg több elit alakulata, köztük a tengerészgyalogság 155. dandárja vett részt, nagyszámú páncélos járművet felvonultatva. Ennek ellenére nem a február eleje óta tartó, mintegy 3 hetes csatában nem tudták áttörni az ukrán védelmi vonalakat. Bár Vuhledar egy apró bányászváros, a térség igen jól védhető, hiszen az ukránok ellenőrzik a közeli dombokat, a nagyrészt sík vidék egyetlen magaslatát.

Ukrán és nem hivatalos orosz források szerint az orosz csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek Vuhledarnál. A közösségi médiában megjelent felvételek szerint három hét alatt mintegy 70 páncélozott járművet, köztük 33 tankot vesztettek el – a valós szám ennél magasabb lehet, az egyik legnagyobb eszközveszteség a háborúban.

Hasonló a helyzet a Luhanszk megyei Kreminna környékén, ahol az ukránokat ugyan kiszorították a város körüli erdők egy részéből, nem kerültek közelebb a tavaly ősszel elvesztett pozícióik (a Zserebec folyó keleti partja, Torszke, Terni városa) visszaszerzéséhez. Ahogy a Háborúkutató Intézet rámutatott: március 3-án az orosz BARS-13 tartalékos hadtest parancsnoka elismerte, hogy nehezen haladnak előre, hozzátéve, hogy az orosz támadó műveletek ezeken a területeken „aligha nevezhetők teljes körű offenzívának”, ez viszont valószínűleg nem igaz, hiszen a harcokban szintén nagy harcértékű alakulatok, három VDV légideszantos ezred is részt vett. Mint írták: a hivatalos orosz források az arcvesztés elkerüléséért állítják azt, hogy csak korlátozott hadműveleteket folytattak a térségben, valójában nagy áttörést terveztek, ami kudarcot vallott.

Délebbre, Donyeck városon kívüli Avdijivkát a háború kezdeti szakasza óta próbálják átkarolni az oroszok, egyelőre sikertelenül. A Szabad Európa szibériai regionális szolgálata szerint február végén rosszul kiképzett tartalékosokból álló egységeket vetettek be a támadáskor, ami hamar elakadt, a Bajkál-tó vidékéről toborzott 1439. ezred szinte teljesen megsemmisült. A Sibi.Realii az egyik túlélő feleségét idézve azt írta: a tartalékosoknak azt mondták, csak területvédelem lesz a feladatuk, később viszont mégis rohamra vezényelték őket, amire nem voltak kiképezve.

Kelet-Bakhmut a Wagneristáké, de a bekerítés nem sikerült

Az orosz erők a donyecki Bakhmutnál tudtak csak áttörést elérni, bár a támadás lendülete lassult az elmúlt héten. A várost mostanra három oldalról szorongatják az oroszok, és február végén úgy tűnt, az oroszok hamarosan el tudják vágni a városba vezető utakat, bekerítve és csapdába ejtve a védőket. Az ukránok azonban helyi ellentámadásokkal stabilizálták a vonalakat, így a bekerítés meghiúsult. A városban tovább folynak az utcai harcok.

Március 6-án megjelent felvételeken látható, ahogy a Wagner-csoport zsoldosai kitűzik a zászlójukat a keleti városrész központjában. Ez alapján biztosnak tűnik, az ukránok visszavonultak a város keleti feléről, a Bakhmutovka folyó nyugati partjára.

Több megfigyelő, köztük az ISW elemzői arra számítanak, hogy az ukránok hamarosan kivonulnak az egyre nehezebben védhető város többi részéről is, ennek ellenére március 6-án az ukrán elnöki hivatal és a vezérkar azt közölte, hogy „folytatják a védelmi műveletet és tovább erősítjük pozícióikat Bakhmutban.” Kérdéses, hogy ez stratégiailag jó döntés-e: a térségből kiszivárgott hírek alapján az itteni harcokban az orosz és az ukrán veszteségek is rendkívül magasak. A Kyiv Independentnek több katona azt nyilatkozta, hogy rengeteg rosszul kiképzett katonát küldenek a városba, hiányos felderítéssel, megfelelő tüzérségi és páncélos támogatás nélkül. A lapnak nyilatkozó katonaorvos elmondása szerint abból az 500 fős hadosztályból, amelyben szolgált, december és február között 350-en elestek vagy megsebesültek.

A háború egyik legvéresebb csatája, mégis alig van stratégiai jelentősége

Meg nem erősített hírek szerint a város védelme az ukrán vezetésen belül is konfliktust okozott: a katonai vezetés inkább visszavonulna jobban védhető területre, a politikai vezetés azonban tartaná a várost, nem utolsósorban annak szimbolikus jelentősége miatt.

Nem kizárható, hogy a háború egyik legvéresebb csatája tulajdonképpen olyan városért zajlik, amelynek egyik fél számára sincs igazán stratégiai jelentősége.

Bakhmut a háború elején még rendkívül fontos pontja volt az ukrán védelemnek, amikor Harkiv megye szintén orosz kézen volt, és reális esélye volt, hogy északról és délről támadva be tudják keríteni a donyeck-luhanszki csapatokat az oroszok. Tavaly azonban a harkivi ukrán ellentámadásban a harapófogó északi fele összeomlott, és az újabb támadások szintén elakadtak a régióban. Bakhmuttól nyugatra újabb, jól védhető városok sorakoznak, és Bakhmut feladása nem okozná a front összeomlását.

Azonban a bakhmuti előrenyomulás az orosz háborús propaganda egyik fő témája lett – elsősorban azért, mert itt a legaktívabb a Wagner zsoldoscsoport. A Wagnert vezető Jevgenyij Prigozsin kisebbfajta médiabirodalmat is működtet, és Bakhmut elfoglalásából szeretne politikai tőkét kovácsolni. Eközben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök napi tévébeszédeinek is állandó elemévé vált a „Bakhmut kitart!” fordulat, és a város védelme az ukrán védelem szívósságának egyik szimbólumává vált – Kijevnek is nagy presztízsveszteséget jelentene tehát a város elvesztése.

Ugyanez a hadművelet közben az orosz vezetésben is feszültségeket okoz. Prigozsin az elmúlt héten már másodszorra panaszkodott arra, hogy zsoldosai nem kapnak elég lőszert. A Wagner-csoport vezetője a Hadügyminisztériumon belüli „árulókra” gyanakodott, és azt mondta, ha nem érkezik elég lőszer, „a Wagner visszavonul Bahmutból, az egész front összeeomlik” – ennek viszont egyelőre nem látható a jele.

Gyanús incidens a határ túloldalán

Távolabb a frontoktól, az oroszországi Brjanszk olbasztyban egy furcsa incidens zajlott le. Az orosz hatóságok március 2-án azt jelentették, hogy március 2-án „ukrán szabotőrök” támadtak meg két falut (Ljubecsane és Szusanyij). Később az interneten olyan felvételek kerültek fel, ahol a brjanszki falvakban oroszul beszélő fegyveresek láthatók. A fegyveresek az Orosz Önkéntes Hadtest tagjainak mondták magukat, akik fel akarják szabadítani Oroszországot, és arra hívták fel az embereket, hogy fogjanak fegyvert a Putyin-rezsim ellen.

A hivatalos orosz források szerint a fegyveresek civileket öltek meg a falvakban – ennek a hitelességét nem lehet ellenőrizni. Azt is állították, hogy az akciót az ukrán szolgálatok segítségével hajtották végre. Kijev ezt tagadta, ukrán források (például Zelenszkij tanácsadója, Mihajlo Podoljak) szerint pedig egyenesen az orosz titkosszolgálat által szervezett provokáció történt, amit azért terveztek meg, hogy ürügyet szolgáltassanak a háború kiszélesítésére.

Mi lehet az igazság az incidenssel kapcsolatban? Az incidens után, bár az Állami Duma több képviselője is azt követelte, hogy hivatalosan is hirdessék ki a háborút Ukrajna ellen (tudniillik a Kreml máig nem hirdetett hadiállapotot, hivatalosan továbbra sincs háború, csak „különleges katonai művelet”), ez azonban nem történt meg. Szintén nem az önmerénylet-narratívát erősíti, hogy a videókon felismerhető egy orosz szélsőjobboldali aktivista, Gyenyisz Nyikitin (valódi nevén Kaszputyin), aki már a 2022-es háború előtt is Ukrajnában dolgozott Moszkva ellen.

A 38 éves Nyikitin a Meduza oknyomozó portál szerint 2001-ben Németországba emigrált, ahol hamarosan ismertté vált a szélsőjobboldali szubkultúrákban. Kapcsolatba került a német és olasz újfasiszta pártokkal, illetve futballhuligán csoportokkal, majd megalapította a neonáci szubkultúrában népszerű White Rex ruhamárkát.

Nyikitin 2017-ben Ukrajnába ment, ahol kapcsolatba került a szintén szélsőjobboldali gyökerű Azov Ezreddel, akiket több nemzetközi találkozón is képviselt. 2022 őszén, a háború kitörése után bejelentette, hogy létrehozta az Orosz Önkéntes Hadtestet, amely állítása szerint az ukrán hadseregbe épülve harcol a megszállók ellen. A hadtestet több helyen az ukrán területvédelmi egységek részeként írják le, ám, ahogy a Meduza írja, ezt ukrán hivatalos adatok nem igazolják. A Nyikitin-féle hadtestről nem sokat tudni, azon túl, hogy nem részei a Szabad Oroszország Légiónak – ez a „hivatalosnak” mondható, az ukrán hadsereg kötelékében harcoló egység, amely főleg átállt orosz katonákból alakult a háború elején.

Nem igazolható, hogy Nyikitin és fegyveresei valóban az ukrán hadseregben harcolnának. Figyelemre méltó az is, hogy a videókon a ruháikon nem látható semmilyen olyan jelzés, ami egy hivatalos katonai egység tagjaiként azonosítaná őket. Azonban a Meduza szerint mégsem valószínű, hogy az akció a Kreml provokációja lett volna, mivel Nyikitin évek óta Ukrajnában tartózkodott, és nem barátja a Kremlnek.

Az EU is dokumentálja a háborús bűnöket

Nyáron várhatóan megkezdi a munkáját az ICPA nevű európai uniós központ, amelynek célja az orosz háborús bűnök kivizsgálása lesz. A központ munkájának elindítását Didier Reynders, az Európai Bizottság igazságügyért felelős tagja jelentette be Kijevben. Mint mondta, az ICPA létrehozását mindegyik tagállam támogatja, és a központ létrehozásáról szóló megállapodást várhatóan már a hónapban aláírják.

A tagállamok közötti igazságügyi együttműködésért felelős uniós ügynökség, az Eurojust a múlt héten jelentette be, hogy létrehozza az alapvető nemzetközi bűnügyi bizonyítékok adatbázisát (CICED), amelyek a jogsértésekre utaló bizonyítékokat gyűjtik össze, a nemzetközi nyomozások segítésére.

Az orosz megszállók által elkövetett háborús bűnök jól dokumentáltak. Több nemzetközi emberi jogi szervezet (Human Rights Watch, Amnesty International) szervezet mellett az ENSZ megfigyelői is beszámoltak az orosz katonák által elkövetett bűnökről: 2022. szeptember 23-án az ENSZ Emberi Jogi Bizottság jelentést tett közzé, amely szerint az orosz erők számos alkalommal válogatás nélkül öltek meg civileket, rendszerszinten követtek el nemi erőszakot nők és gyermekek ellen is, és célzottan bombáztak civil épületeket.

Emellett a megszállt területekről több tízezer gyereket Oroszországba hurcoltak, hogy ukrán helyett orosz identitásúvá neveljék át őket. Ez az ENSZ 1948-as határozata alapján kimeríti a népirtás tényállását. Az egyezmény szerint ugyanis nemcsak egy népcsoport fizikai megsemmisítése számít népirtásnak, hanem „csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitele” is.

Az ICPA felállításának előzménye, hogy januárban az Európai Parlament nagy többséggel elfogadott egy állásfoglalást arról, hogy az orosz politikai és katonai vezetést vonják felelősségre az Ukrajnában elkövetett háborús bűntettekért, és felszólította a tagállamokat, hogy támogassák egy különleges bíróság létrehozását e célból. Ezen a szavazáson a jelenlevő fideszes képviselők nem nyomtak gombot.

Zubor Zalán