A Völner-ügy miatt két miniszter és egy másik államtitkár jogi felelősségét is vizsgálni kéne

Amit az ügyészség tudni vél Völner Pál korrupciós ügyeiről, az akkor is felveti rajta kívül még legalább két minisztériumi felsővezető jogi felelősségét, ha korrupciós juttatást más nem kapott. Hogyan tudta Völner olyan végrehajtói pályázatok eredményeit is befolyásolni, amelyekben az Igazságügyi Minisztérium (IM) egy másik államtitkára – papíron – az ő bármiféle közreműködése nélkül döntött?  Miért adott Varga Judit igazságügy-miniszter 2019 nyarán egy olyan miniszteri biztosi pozíciót a helyettesének, amely az addig is jövedelmező korrupciós kapcsolatot igazi bombaüzletté változtatta?

A Völner-ügy „IM-es részében” a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványból megismert ügyészségi gyanút úgy érdemes értelmezni, ha azt összevetjük a végrehajtói apparátus miniszteri felügyeletére vonatkozó jogszabályokkal és az Igazságügyi Minisztérium belső szabályzataival. Ez az írás ezt igyekszik elvégezni.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Trócsányi alatt 484 millió a hivatali tekintélyt felhasználva

A korrupciós kapcsolat a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítvány indoklása szerint Völner államtitkár és Schadl György végrehajtói kari elnök között „2017. augusztusát megelőzően, pontosabban meg nem határozható időponttól kezdődően” jött létre. A lehetséges legkorábbi időpontot már könnyű emellé odatenni, hiszen a két gyanúsított lényegében egyszerre – Schadl 2015. szeptember végén, Völner rá két hétre – került pozícióba.

Az ügyészség a legkorábbi befolyásolt végrehajtói álláspályázatot 2017 nyarára, az első korrupciós kifizetést pedig 2018 májusára teszi, kifejezetten utalva arra, hogy az államtitkár a vagyoni előnyt több esetben utólag kapta meg. Ehhez az állításhoz – azt az ügyben érintett cégek beszámolóinak adataival összevetve – annyit érdemes még hozzátenni, hogy a csúszás oka az elszámolási konstrukcióból is származhatott: az első kifizetés a gyanúsítás szerint éppen egy héttel azután történt, hogy a hét érintett végrehajtó közül az elsőként hivatalba lépő benyújtotta a cégbíróságnak a működése első, még nem teljes évéről szóló beszámolót. Ez a nap egyébként, mint ahogy a 444 kiszúrta, éppen Völnernek az ekkor megalakuló negyedik Orbán-kormányba történt újabb államtitkári kinevezése és eskütétele napja volt.

Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára átveszi a kinevezési okmányt Áder János köztársasági elnöktől az Országház Gobelin-termében 2018. május 22-én. Balra Orbán Viktor miniszterelnök és Pintér Sándor belügyminiszter. (forrás: Szigetváry Zsolt/MTI)

Az ügyészség szerint 2018 májusától 1-3 havi rendszerességgel adott át Schadl Völnernek 2 és fél, 3 és 5 milliós tételekben összesen 67 millió forintot egészen 2021 júliusáig, de ha nem számítási hiba történt az összesítésnél, akkor nem jelzett időpontban vagy időpontokban még további 16 millió forint eljutott az államtitkárhoz.

A Völnernek adott pénz forrása az ügyészségi gyanú szerint a kari elnöknek a visszaélésben érintett végrehajtók által az irodájuk osztalékából juttatott, összesen 800 millió forintot meghaladó korrupciós kifizetés volt. A gyanúsításban megjelölt napokon kinevezett, a végrehajtói névjegyzék szerint jelenleg állandó helyettes által helyettesített végrehajtók irodáinak közzétett beszámolói alapján úgy tűnik, hogy általában a végrehajtói működés második teljes naptári évének végéig kért és kapott az érintettektől részesedést a kamarai elnök az elnyert végrehajtói praxis nyereségéből.

A tarifa már Schadl és Völner üzlete első éveiben (Trócsányi László minisztersége alatt) is tekintélyes volt a nyomozás adatai szerint: a végrehajtói irodák adózott nyereségének 60 és 75%-a között változott az első három érintett pályázatnál.

Az, hogy több bevétele származott a párosnak ebből az időszakból, mint a későbbiből, elsősorban abból fakadhat, hogy a későbbi ügyfeleknél a törlesztés az ügy feltárásakor még nem zárulhatott le, azaz ők minden valószínűség szerint végül csak részben fizették meg a kialkudott összeget.

Ezeket a pályázatokat a miniszter személyén kívül összeköti még egy fontos körülmény: Völner Pál egyiknek az elbírálása idején sem rendelkezett az Igazságügyi Minisztérium belső szabályzatai alapján olyan jogkörrel, amelyben saját jogon formálisan beleszólhatott volna a végrehajtói kinevezésekbe.

Maga a kinevezés joga ezalatt végig Vízkelety Mariann igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkár feladatkörébe tartozott, de Völnernek más, a végrehajtói kart érintő feladata sem volt sem a 2017. augusztustól és decembertől, sem pedig a 2018. augusztustól hivatalba lépett végrehajtók esetében.

Ha mégis képes volt az ügyészségi gyanúval összhangban jogellenesen befolyásolni a döntéseket, akkor két, más minisztériumi felsővezetők jogi felelősségét egyformán felvető eset lehetséges. Az első lehetőség szerint Trócsányit helyettesítő jogkörben, miniszterhelyettesként befolyásolta Völner az eredményt, a második szerint pedig informálisan (ahogy erre a gyanúsítás utal, „hivatali tekintélyét felhasználva”) tudta elérni, hogy a végrehajtókat kinevező Vízkelety államtitkár asszony Schadl és a kedvezményezett végrehajtójelöltek érdekeinek megfelelően döntsön.

Mivel tehát az eleve számára biztosított jogköröket felhasználva nem tudhatta az ügyeket Völner a Trócsányi-időszakban rendezni, már a most folyó büntetőeljárás szempontjából is alapvető jelentősége volna annak, hogy az akkori IM-es felsővezetés többi érintett tagjának a cselekményeit is megvizsgálják a hatóságok.

Fontos, hogy Völneren kívül mások büntetőjogi felelőssége nem attól függ, hogy e személyek részesedtek-e a kifizetésékből, de attól sem, hogy a pénzmozgásról tudtak-e egyáltalán. Hivatali visszaélésként ugyanis az is bűncselekménynek minősülhet, ha a döntésre jogosultak olyan feltételeket teremtettek, amelyek közt Völner a pályázatokat jogellenesen befolyásolni tudta, hiszen ezzel a számára a hivatali kötelezettségeik megszegésével – mint az ügyészség által megfogalmazott gyanúból látjuk, pénzben is kifejezhető értékű – jogellenes előnyt biztosítottak.

Varga alatt 396 millió a hivatali pozícióval visszaélve

2019. június 30-án Trócsányi László az Európai Parlamentbe távozott az igazságügy-miniszteri székből, utóda a néhány nappal később, július 11-én kinevezett Varga Judit lett. Az IM-ben ezekben a hetekben – hogy pontosan mikor, arra nem találtunk nyilvános forrást – végrehajtói pályázatok elbírálása is folyamatban volt. Méghozzá a Völner-Schadl együttműködés szempontjából éppen a legsikeresebbeké, hiszen a 2019. augusztus 1-jével kinevezett végrehajtók közül az ügyészségi gyanú szerint kettő is a páros „ügyfele” volt. A gyanú szerint Schadl tőlük összesen közel 280 milliót tudott később beszedni, pedig ezek is minden bizonnyal a „futamidő” alatt, a Schadl elleni büntetőeljárás miatt megszakadt törlesztések.

Ami viszont egészen biztosan ezekben a napokban történik, az az, hogy az új minisztertől, Varga Judittól annak egyik első döntéseként, a hivatalba lépését követő legelső napon kapja meg Völner immár sajátjaként azt a jogkört, ami az addigra az ügyészségi gyanú szerint már felépített korrupciós üzlet működtetésének az alapja.

Varga Judit ugyanis előbb a 6/2019. (VII. 12.) IM utasítással, majd néhány nappal később a tárca új szervezeti és működési szabályzatához igazodva kiadott 10/2019. (VIII. 1.) IM utasítással Völnert nevezi ki a közigazgatási államtitkári székből is távozó Molnár Zoltán helyébe a végrehajtói kart felügyelő miniszteri biztossá. Mindkét utasítás 2. e) pontjában szerepel valami, ami Molnár korábbi miniszteri biztosi statútumainak egyikében sem volt, és ami nagy megelégedettséggel tölthette el a beavatottakat:

Völner minisztertől kapott megbízása kiterjedt ugyanis arra, hogy „felterjesztés előtt jóváhagyja a végrehajtói kinevezési javaslatot”.

Utólag, tudva, hogy ez az apró feladatbővítés miért olyan fontos, könnyű okosnak lenni, de ez még egy elsőnapos – viszont komoly igazgatási tapasztalattal rendelkező – miniszter esetében is minimum nagyon gyenge ítélőképességet mutató döntés. Ezzel ugyanis egy egyébként is átláthatatlan, már a tárgya miatt is nyilvánvalóan magas korrupciós kockázatú folyamatban kapott szabad mérlegelési lehetőséget egy olyan politikai vezető, akinek e folyamatban – egy másik államtitkár döntési jogkörébe tartozó ügyről lévén szó – semmi keresnivalója nem lett volna.

Igen fontos volna tehát tudni, hogy ki és milyen érvekkel győzte meg Varga Juditot arról, hogy érdemes a végrehajtói kinevezési javaslatok jóváhagyásának jogával rendelkező miniszteri biztossá kineveznie és ezen a poszton aztán egészen az elmúlt hónapokig megtartania Völner Pált.

Akár a döntési jogkör kedvező alakulása, akár csak az együttműködési rutin megszerzése áll a háttérben, figyelemreméltó tény, hogy az ügyészségi gyanú szerint négy, Varga Judit minisztersége alatt kinevezett, az ügyben érintett végrehajtótól már a nyereség 80-100%-át kitevő visszaosztások érkeztek Schadlhöz, és Völner rendszeres járadékának szokásos összege is 2020 elejétől emelkedett 2,5 millió forintról 3 millióra. A kedvező döntéshez vezető út akadálymentesebbé tétele tehát – érthető módon – növelni tudta a visszaélések jövedelmezőségét.

A gyanú szerinti visszaélések idején az igazságügyi tárcát vezető két miniszter, illetve a végrehajtók ügyeit intéző többi állami vezető felelőssége biztosan nem intézhető el azzal, hogy Varga Judit Facebook-posztban üdvözli a még a rázós ügyek előtt távozott Répássy Róbert visszatérését a tárcához.

Völner Pál ezt a bizniszt egyedül, mások visszaélései, de legalábbis szándékos félrenézése nélkül nem tudta volna úgy megvalósítani, ahogy az az ügyészség szerint megtörtént.

Cikkünk megjelenése előtt közel két héttel, január 10-én az alábbi kérdéseket küldtük az Igazságügyi Minisztériumnak, választ azonban azóta sem kaptunk rájuk.
1, Milyen feladatokat látott ténylegesen el Völner Pál államtitkár Trócsányi László igazságügy-minisztersége alatt a végrehajtói kar tevékenységével, illetve a végrehajtói pályázatok kiírásával és elbírálásával összefüggésben? Helyettesítette e körben döntési jogkörökre, egyedi intézkedésekre, illetve az ilyeneket érintő utasítások adásának jogára kiterjedően a minisztert?
2, Az IM mostani ismeretei szerint kinek vagy kiknek az eljárását, döntéseit befolyásolta az ügyészségi gyanú szerint a Trócsányi László minisztersége alatt a végrehajtói pályázatok elbírálása során Völner Pál jogellenesen?
3, Kinek a javaslatára és milyen szempontokat mérlegelve döntött Varga Judit igazságügy-miniszter asszony a 2019 nyári miniszteri kinevezését követően napokkal úgy, hogy a 6/2019. (VII. 12.) IM utasítással, majd a 10/2019. (VIII. 1.) IM utasítással a végrehajtói kart felügyelő miniszteri biztossá nevezi ki Völner államtitkár urat? Ezen belül mi indokolta azt, hogy Völner Pál ekkor – a leköszönő korábbi miniszteri biztossal ellentétben, akinek nem volt ilyen hatásköre – ezekben az utasításokban hatáskört kapjon arra, hogy felterjesztés előtt jóváhagyja a végrehajtói kinevezési javaslatokat?

A korrupció melegágya

A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar Schadl György elnökségével egy 2015. júniusban elfogadott törvény alapján, 2015 szeptemberében jött létre. Az akkori reform lényege az volt, hogy a törvény indokolása szerint „az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom helyreállítása érdekében” a megszűnő végrehajtói kamara által végzett feladatok döntő része, köztük a végrehajtói álláshelyek létrehozásának és végrehajtói kinevezéseknek a teljes előkészítő folyamata, miniszteri irányítás alá került, a végrehajtói kar pedig a korábbi kamarai feladatok közül csak az érdekképviseletet tartotta meg.

Schadl György (forrás: képernyőfotó)

A formálisan a kar részét képező hivatali szervezet vezetője a miniszter által kinevezett tisztviselő (2015. szeptember 1-jétől Trócsányi döntése alapján 2019. december 6-ig Petrik Béla, azóta Varga Judit kinevezése alapján Takács Katalin hivatalvezető) lett, a kar felügyeletére pedig egy miniszteri biztosi pozíciót hozott létre a törvény. A végrehajtói ügyeket így az igazságügy-miniszter duplán vonta magához: a hivatalvezető személyén keresztül a kari hivatali szervezet a kar megválasztott vezetői irányításán kívül működött, a miniszteri biztosi poszttal pedig a végrehajtókkal kapcsolatos minisztériumi feladatok fontos része a rendes minisztériumi szervezeti hierarchián is kívülre került.

A törvényjavaslat benyújtásakor és megtárgyalásakor még Trócsányi László volt az igazságügyi miniszter, Répássy Róbert pedig a parlamenti államtitkár és miniszterhelyettes (előbbi mondta a miniszteri expozét, utóbbi képviselte a kormányt a bizottsági ülésen). Hogy informálisan kinek mekkora befolyása volt az IM-ben és azon kívül a jogalkotási, a szervezeti és a személyi kérdésekre ekkor, azt kívülről nehéz felmérni.

Mindenesetre van egy főszereplő, aki a miniszternél és különösen a helyettesénél jóval tovább maradt szereplője a történetnek: Vízkelety Mariann 2015 áprilisától 2020 áprilisáig volt az IM igazságügyi kapcsolatokért felelős államtitkára (helyét ekkor, azaz már az utolsó, az ügyészség szerint korrumpált pályázat után vette át Hajas Barnabás), és már a törvényjavaslat benyújtása idején ő intézte a végrehajtói kamarával kapcsolatos ügyeket, köztük ő nevezte ki a miniszter nevében a végrehajtókat.

Trócsányi László igazságügyi miniszter az Országgyűlés igazságügyi bizottság elõtti meghallgatásán a Parlament Nagy Imre-tanácstermében 2015. június 22-én. Mellette Vízkelety Mariann, a minisztérium igazságügyi kapcsolatokért felelõs államtitkára. (forrás: Soós Lajos/MTI)

A feladat Vízkeletynél maradt a kar létrehozása után is, ugyanakkor a végrehajtási törvény módosítása által megteremtett lehetőséggel élve Trócsányi miniszeri biztost nevezett ki a kar felügyeletével kapcsolatos hatáskörök gyakorlására. Ezt a posztot 2015. december 1-jétől többszöri meghosszabbítással, egészen Trócsányi megbízatásának megszűnéséig Molnár Zoltán, a tárca közigazgatási államtitkára töltötte be.

A 2015-ös törvény feladatmegosztásán (a kar és a tárca közti olajozott együttműködés tapasztalatai alapján) utóbb még alakított az Országgyűlés és az IM, aminek eredményeként a kar lényegében visszakapta a végrehajtói munka szakmai felügyeletét, de a végrehajtással kapcsolatos igazgatási feladatoknak a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága általi, 2021. október 1-jén történt átvételéig a  miniszteri irányítási és döntési jogok mellett, de a kari hivatali szervezetben előkészítve születtek a végrehajtókra vonatkozó legfontosabb döntések.

A nem pontosan elhatárolt megosztott felelősség ideális terepet ad a korrupció és a hatalmi visszaélések számára: kettős alárendeltségben könnyű egy megütközést keltő döntést az érdekeltek számára mindkét oldalon a másik fél akaratára hivatkozva eladni, a kulcspozícióban lévőknek pedig mindig megvan a lehetőségük arra, hogy kockázatmentesen halásszanak a zavarosban. Ez természetesen semmiben nem menti azokat, akik ezt kihasználva súlyos korrupciós bűncselekményeket követnek el, de ettől még tény, hogy a 2015-ös szervezeti struktúra ötletgazdái a történtek után aligha fogják referenciaként hivatkozni ezt a művüket.

Persze egy rossz struktúrát is lehet a kockázatokat kezelve, a döntési folyamat integritását hatékonyan ellenőrizve működtetni. Ilyen törekvésnek azonban nem látszik nyoma, sőt, mintha az ügy második szakaszára már az lett volna a cél, hogy minél zavarosabb legyen az a bizonyos víz.

Címlapkép: Varga Judit igazságügyi miniszter és Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára az Országgyűlés plenáris ülésén 2021. április 29-én. (forrás: Balogh Zoltán/MTI)