Klímacsúcs után: mutatjuk, mennyire elkötelezettek a legnagyobb gazdaságok az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett!

Az idei globális karbonköltségvetési jelentés szerint 11 évünk maradt arra, hogy a jelenlegi kibocsátási szint mellett tartani tudjuk a Párizsi klimaegyezményben foglalt kötelezettségvállalást – vagyis a globális felmelegedés 1,5 °C alatt tartásárát. Azonban a legnagyobb gazdaságok (amelyek nyilván a legnagyobb hatással lehetnének a folyamatra) közül nem mindegyik olyan elkötelezett a gyakorlatban, mint szóban. Mutatjuk, ki milyen arányban különített el a költségvetéséből tavaly a G20 országok közül a megújuló energiák finanszírozására! 

Az Energy Policy Tracker nonprofit kutatási projekt által közzétett jelentésből kiderül: a G20 országok tavaly az energiatermelés vagy -fogyasztás ösztönzésére szánt összeg csupán kevesebb mint 10 százalékát fordították olyan projektekre, amelyek kifejezetten a tiszta energia termelésére irányulnak. Szerencsére, ha az összeghez hozzávesszük azokat a projekteket is, amelyek közvetlenül segítik elő a zöld energia arányának növekedését a gazdaságban, már sokkal jobb arányszámot kapunk: így elmondhatjuk, hogy az energiatermelés vagy -fogyasztás ösztönzésére szánt összeg majdnem 40%-át fordították megújuló energiatermelést ösztönző projektekre a legnagyobb gazdaságok.  

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Amennyiben az arányokra figyelünk, Japán áll az élen. Az ország a különböző energiaforrásokat támogató költségvetésének több mint 90%-át fordította olyan projektek támogatására, amelyek közvetlen módon az tiszta energia fogyasztását ösztönzik. A legnagyobb összeg egy 187,31 millió dolláros (több mint 60 milliárd forintnyi) támogatás volt, amelyet zérókibocsátású városok megújuló energiaforrásainak növelésére különített el. 

Japán esetében megjegyzendő azonban, hogy az ország számára geopolitikailag is megéri olyan projekteket finanszírozni, amelyek alternatívát képeznek a fosszilis energiahordozókkal szemben. Japán ugyanis csak jelképes mennyiségű saját fosszilistüzelőanyag-készlettel rendelkezik, így nagyon nagy mértékben szorul importra (2019-ben a kőolaj- és gázellátás több mint 99 százalékát importból fedezték). Ez pedig nagymértékben növeli az ország kiszolgáltatottságát. 

Közvetlenül tiszta energiatermelésre Ausztrália költötte az energiafogyasztás és -termelés ösztönzésére elkülönített költségvetése legnagyobb százalékát: a célra szánt összeg közel fele közvetlenül zöldenergia-finanszírozásra ment. 

A G20 európai tagjai mind 50%-feletti arányban fordították a különböző energiaforrásokat támogató költségvetésük a megújuló energia fogyasztásának ösztönzésére vagy termelésének támogatására. 

A Dél-afrikai köztársaság, Szaúd-Arábia és Oroszország viszont kizárólag csak fosszilis energiahordozókat támogatott idén. Törökország, Argentína és Indonézia esetében az megújulókra fordított összeg szintén elenyésző: ezek az országok a célra elkülönített költségvetésük kevesebb mint 10%-át fordították a tiszta energia támogatására.

Vannak, akik nem újulnak meg…

Akiken a legtöbb múlik… 

De hogyan teljesítettek azon országok, amelyek az energiakibocsátás meghatározó százalékáért felelősek? 2020-ban a G20 országok összes energiafelhasználásának egyharmadáért Kína, 20 százalékáért pedig az Egyesült államok volt felelős – összesen tehát ez a két ország teszi ki a világ legnagyobb gazdaságai által kibocsátott károsanyag-mennyiség felét. 

Az USA a megújulókba való befektetés tekintetében jelentősen elmarad riválisától: 2020-ban  a különböző energiaforrásokat támogató költségvetésének csupán kevesebb mint 30 százalékát fektette be tiszta energiaforrásokba, amíg Kína a vonatkozó költségvetésének kétharmadát erre költötte. (Geopolitikai szempontból persze itt is helytálló az az érvelés, ami Japán esetében, hiszen Kína számára szintén komoly stratégiai kihívásokat jelent a szénhidrogén-függőség). 

A számokból látszik, hogy az 1,5 milliárdos népességgel rendelkező Kína egy főre vetített kibocsátása a közelébe sem ér a 300 milliós népességű Egyesült Államokénak, az energiaszükséglete azonban jelentős mértékben növekszik: 

2019-ben az energiaszükséglet-növekedés kétharmadáért Kína volt a felelős. 

A rendkívül gyorsan növekvő Indiára is érdemes odafigyelni a tiszta energiák melletti elköteleződés vizsgálatakor. Az ország (amely a G20-ak energiaszükségletének 7%-áért felelős) egyelőre szerencsére meglehetősen jó úton halad: a szektorba való állami beruházásainak több mint 70%-a a megújuló energiákba áramlik. 

Szémann Tamás—Rédl Boglárka