Mitől működik a közérdekűadat-igénylés?

Van olyan ország, ahol 460 ezer közérdekűadat-igénylést küldetett magának a kormány, máshol csak dísznek van az a törvény, amelynek segítségével az állampolgárok a közpénzekből gazdálkodó szervezetektől kérdezhetnek.

Vajon mi szükséges ahhoz, hogy az információszabadságról szóló törvény jól működjön egy országban? Ezt vizsgálta meg a Transparency International (TI). A TI kutatása arra kereste a választ, hogy vajon az információhoz való jogról szóló törvények (RTI) tényleg csökkentik-e a korrupciót és javítanak a hivatalok működésén. Összeségében az derült ki, hogy az eddigi beszmolók azt sugallták, a törvény megléte összefüggésben van azzal, hogy egy országban mennyire van kontroll alatt a korrupció. A TI kutatói szerint ez nem ilyen egyértelmű, és sok más tényező is közrejátszik abban, hogy a törvény segítségével az átláthatóság elszámoltathatóságra fordítható legyen.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A kutatók azt feltételezik, hogy a szilárd jogi háttér, a törvény hatékony alkalmazása és a szélesebb értelemben vett politikai és gazdasági környezet – beleértve a fékek és ellensúlyok meglétét, a független médiát és a civil szervezetek munkáját – határozza meg azt, hogy mennyire járul hozzá az információszabadság törvény az átláthatósághoz és az elszámoltathatósághoz.

Jogi környezet

A jó kormányzás létrejöttéhez hozátartozik ebből a szempontból az, hogy milyen régóta van érvényben a közérdekű adatokhoz való hozzáférést biztosító törvény, és az hogyan szabályozza magát a lekérdezési mechanizmust. Fontos, hogy legyenek határidők a teljesítésre, tehát az állampolgárok által benyújtott kérdések megválaszolására (ez Magyarországon 15 nap és 15 nap hosszabbítást kérhet a megkérdezett állami szerv), és az is látszik, hogy az átláthatóságot nagyban javítja, ha törvény szabályozza azt, milyen adatokat kell a hivatalos szerveknek proaktívan, azaz maguktól közzétenniük a saját felületeiken (pl. honlap). Ez a legtöbb országban általában a szervezeti felépítést, a közbeszerzéseket jelenti. Az is számít, hogy milyen könnyen és mennyire szabályozott környezetben lehet fellebbezni a megtagadott vagy hiányos válaszok ellen. Magyarországon például a válasz kézhez vétele után 30 napon belül lehet pert indítani, vagy vizsgálatot kezdeményezni a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál. A kutatás kiemeli, hogy 2009-ben a TASZ az Európai Emberi Jogi Bíróságig vitt egy ügyet, hogy érvényesítse a közérdekű adatok megismeréséhez való jogát.

Figyelemfelkeltés

A brazil RTI-törvénynek a bevezetése például olyan jól sikerült, hogy több mint 460 ezer közérdekűadat-igénylést küldtek az állampolgárok a hivatalos szerveknek, és ezeknek 85 százalékára válasz is érkezett. A brazil állam nem csak bevezette ezt a törvényt, hanem arra is gondot fordított, hogy a közszolgákat tájékoztassa arról, hogyan kell alkalmazni. Még online tanfolyamokat is tartottak. Máshol a civil szervezetek segítettek be a tisztviselők képzésében, és az is egy megoldást jelent, ha külön forrásokat allokál egy állam az információszabadság törvény megfelelő alkalmazására. Van olyan ország, ahol külön az ilyen kérdések megválaszolására fizetnek egy embert, de Magyarországon is gyakran előfordul, hogy egy szervezet kijelöl erre egy felelőst vagy, legalább új e-mail címet hoz létre az ilyen megkeresések kezelésére.

Fontos, hogy az újságírók is megfelelő oktatásban részesüljenek, hiszen ők azok, akik még a munkájukhoz is nagyon hatékonyan fel tudják használni a közérdekűadat-igénylésre adott válaszokat, Az Átlátszón is rengeteg olyan cikk jelenik meg, amelyek közérdekűadat-igénylésre adott válaszok alapján (pl. Gripen-sztori) vagy azok megtagadása miatt indult perek révén születnek (pl. Eon-ügy).

Az állampolgárok számára az a legfontosabb, hogy az információhoz való jogukat minél egyszerűbben tudják érvényesíteni, erre szolgálnak a közérdekűadat-igénylések küldését segítő felületek. Van olyan ország, ahol ezt az állam üzemelteti (pl. Brazília), és van olyan ország, ahol egy civil szervezet gondoskodik erről; ilyen például Magyarország is, ahol az Átlátszó működteti a KiMitTud nevű oldalt, ahol egy sablonlevél segítségével bárki könnyen küldhet kérdéseket a közpénzből gazdálkodó szerveknek.

Nem utolsó sorban az is fontos, milyen az adott ország politikai és gazdasági környezete, vannak-e fékek és egyensúlyok a rendszerben. Sok helyen a korrupció láthatóságát növeli, hogy a média sokat ír a korrupciós ügyekről, de előfordul, hogy ezt megelégeli egy kormány, és változtatni próbál a törvényen. A kutatás leírása alapján erre példa lehetne Magyarország a dohánykereskedelem monopolizálása után bevezetett „visszaélésszerű adatigénylést” tiltó törvénymódosítással. Az Átlátszó és más civil szervezetek próbálták átláthatóvá tenni a dohánybolt-üzemeltetési licencek elosztását, amin a Fidesz annyira berágott, hogy egy héten belül elfogadtatta azt a törvénymódosítást, amely kiskaput hagyott a kormány számára arra, hogy tetszésszerűen tagadjon meg a jövőben visszaélésszerűnek mondott igényléseket.

A TI kutatásába szintén nem került be, pedig annak, hogy mennyire működnek az állam hatalmát felüyelő fékek és ellensúlyok itthon a legleíróbb példája az Origo-ügy, amely egy közérdekűadat-igénylés révén robbant ki. Lázár János külföldi útjairól kérdezett közérdekűadat-igénylésben az Origo újságírója, az információkért perelni kellett, és bár kiderülhetett, hogy Lázárék feltűnően magas összegeket fizettek pár napos szállásköltségre tavaly, kirúgták a főszerkesztőt és végül több másik kollégájával egyidőben a cikk szerzője is felmondott. (Az új főszerkesztő által tartott értekezlet leiratát és hangfelvételét az Átlátszó adta közre.)