Az állam nem fizet a megkínzott lovak tartásáért

Tízmilliós nagyságrendben adósa az állam az egyetlen magyarországi lómenhelynek – legalábbis ezt állítja a Bottyán Equus Hungária Közhasznú Alapítvány. Évek óta az alapítvány őrbottyáni tanyáján őrzik és rehabilitálják az állatkínzás miatt indult büntetőügyek „sértettjeit”. Akik a jog szerint nem is sértettek, hanem bűnjelek, lefoglalt dolgok – számos vitás helyzet ered az eltérő nézőpontból. Úgy fest, bírósági berkekben akad némi fejetlenség, ami az „élő bűnjelek” tartását illeti.

Menhelyről szállított el végrehajtással lovakat a bíróság a közelmúltban – az eset nem kis vihart kavart állatvédő körökben, hiszen a szokás fordított: a bűncselekmények nyomán lefoglalt állatok kerülnek menhelyre.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A két belga hidegvérű kanca és a kis szürke póni 3,5 évvel ezelőtt éppen így került Őrbottyánba, a Bottyán Equus tanyájára: az előző gazda ellen büntetőeljárás indult a rossz tartás miatt – a bottyániak elmondása szerint a hatalmas, normál kondícióban akár tonnás belgák 400 kilót is alig nyomtak, az állatorvos nem is vállalta addig a kezelésüket, amíg ilyen gyengék.

A tulajdonost végül első fokon felfüggesztett szabadságvesztésre, jogerősen tavaly szeptemberben közérdekű munkára ítélték, a jószágok pedig időközben szépen kikerekedtek.

A bíróság döntése, miszerint a lovak nem maradhatnak a menhelyen, megrázta, de meg nem lepte az állatvédőket. Nem sokkal korábban vitettek már el tőlük lovakat, amelyek utóbb egy környékbeli gazdához kerültek, aki ráadásul nem sokkal később továbbpasszolta őket – ezt némi kutakodással derítették ki az állatvédők.

Rédei Attiláné tanyagazda, az alapítvány kurátora most is tart valami hasonlótól: nem véletlen, hogy a Bottyán például nem ad örökbe iskolalónak állatot – mondván, a mentett, megkínzott állatok jobbat érdemelnek, ne csak arra az időre találjanak új helyet, ameddig hasznot hajtanak, az „örökbe” kifejezés értelmezésükben nem ezt takarja.

A bűnjel lovakat a jogerős ítélettel elkobozza a bíróság, az állam (Magyar Államkincstár) tulajdonába kerülnek, ha viszont a gazdáról az derül ki, hogy ártatlan volt, a lefoglalás feloldásával visszakapja a jószágait. Ha bűnösnek bizonyul, az állam dönthet: megtartja a tulajdonjogot és örökbefogadási szerződést köt valakivel, kiirtja vagy értékesíti az állatokat.

A Bottyán az örökbeadást szorgalmazza azzal, hogy segítenek a saját szigorú és ellenőrzött feltételeik szerinti befogadókat találni.

Az állam nem fizet a megkínzott lovak tartásáért from atlatszo.hu on Vimeo.

A bíróság és az alapítvány vitája – legalábbis a Budapest Környéki Törvényszéknek az Átlátszó érdeklődésére küldött válaszából az derül ki – onnan ered, hogy a Bottyán korábban, bár ezt a Büntetőeljárási törvény is tiltja, a törvényszék tudta nélkül örökbe adott négy lovat.

Ehhez a tanyán annyit fűznek hozzá, hogy soha nem titkolják, hogy ez a végső szándékuk, végül is nem lógyűjtögetők. Elmondásuk szerint a konkrét esetben is beszéltek a törvényszékkel, ahol legyintettek, hogy persze, csinálják csak, a jóváhagyás csak formaság – sajnos azonban erről papírjuk, hangfelvételük nincsen.

„Nagyjából úgy képzeljétek el, mint egy állatkínzótól a rendőrségi lefoglalást, csak itt picivel több hivatalos ember volt, illetve míg egy állatkínzónak pl. van joga tudni, hogy pontosan ki és hova szállítja el a lovait, addig előlünk ezt kvázi titkolták, még a lovakat elszállító vállalkozónak is titoktartási nyilatkozatot kellett aláírnia.

A végén a kapott jegyzőkönyv utalt a tulajdonosok kilétére, és ez elég is volt, hiszen ez az ország kicsi” – írta az alapítvány a Facebook-oldalán a foglalásról, s nem is túloztak, tapasztalta az Átlátszó munkatársa a helyszínen.

A két belga hidegvérű jelentős érték – példányonként akár milliós árat is elkérnek a fajta egyedeiért a lovas apróhirdetésekben –, az állatvédelmi szempontokon túl ezért sem mellékes, hogyan választották ki az új gazdákat, és milyen feltételeket szabtak nekik.

A törvényszék közlése szerint „korábbi pozitív tapasztalatok alapján” kijelölt vállalkozókkal örökbefogadási szerződést kötöttek, a szigorúnak mondott feltételekből ugyanakkor annyi tűnik ki, hogy meg kell felelniük az állatvédelmi törvénynek. Azaz ingyenlovat kaptak.

A bottyánosok újabb nyomozása szerint egyébként az értékes belgák jó helyre mentek, Borsóért, a póniért ugyanakkor úgy érzik, van okuk aggodalomra: az állomáshely bérlovardaként is működik, méghozzá nem is makulátlan hírű.

A külső szemlélőnek azonban még ez is megnyugtatóbb, mint az az eset, amikor egyenesen az állatkínzásért jogerősen elítélt gazdának rendelik visszaszolgáltatni a lovakat – ahogy ez történt a Komáromi Járásbíróságon tavaly márciusban.

Az eset egy mocsai rendőri rajtaütéssel kezdődött: a hét sovány, férges, láncra vert lovat 40 fokos, ablaktalan, sötét, kialmolatlan istállóból mentették ki 2013-ban. „Alig álltak meg a lábukon, féltek a fénytől” – emlékezik vissza Rédeiné, aki szerint több mint fél órát csákányozták a megszikkadt trágyát, hogy egyáltalán ki tudják nyitni az istálló ajtaját.

A felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt vádlott mégis visszakaphatja őket – a miértről azonban nem szól az ítélet, érdeklődésünkre a Tatabányai Törvényszéken azt válaszolták: „az eljárás alatt a vádlott személyi körülményeiben kedvező változás állt be, valamint a lovak megfelelő tartása is biztosítottá vált a vádlottnál, illetve a bíróság megítélése szerint az állatkínzás foka nem volt olyan mértékű, hogy a későbbiekben a vádlott a saját állatait ne tudná megfelelően tartani, ellátni”.

Amennyire sietett most a Budapest Környéki Törvényszék a végrehajtással, annyira nem kapkod a 3,5 évi tartás költségeinek kifizetésével. Az összeget a Bottyán Equusnál 7,3 millió forintra teszik. Havi 35 ezer forintért vállalják a bűnjel lovak tartását – ez Budapest vonzáskörzetében, bokszos istállóban tartva, legelőhasználattal akciós árnak mondható.

Ehhez adódnak az állatorvosi és patkolási-körmölési költségek – ami megkínzott, elhanyagolt patájú, idős állatok esetében igencsak jelentős összeg lehet.

Ráadásul minél tovább húzódik az eljárás, annál nagyobb tétel – az alapítványnál legalábbis nem teljesen értik, a viszonylag egyszerű, szakvéleményekkel, tanúvallomásokkal, adott esetben beismeréssel is igazolt ügyekben miért tart rendre évekig a procedúra. Miközben a törvény még azt a kacifántot is előírja, hogy „a lefoglalt dolgot úgy kell őrizni, hogy az változatlanul maradjon, a bűncselekmény esetleges nyomai el ne tűnjenek, a lefoglalt dolgot ne lehessen kicserélni, és az azonossága könnyen megállapítható legyen”.

A törvény szó szerinti betartása azt jelentené: a sovány állat sovány, a beteg beteg marad az ítélethozatalig.

A Pest megyei Őrbottyán határában 20 hektáron működő, alapvetően a Rédei-házaspár által fenntartott Bottyán Equus annak idején rendőri kérésre került a rendszerbe. Az állatkínzás jogtörténeti léptékkel nem régóta, 2004-től fogva bűncselekmény – a hatóságok nem voltak felkészülve a hirtelen nyakukba szakadt eljárásokra. Mivel maga a Bottyán is derített fel eseteket, s tett, ma is tesz feljelentéseket, innen ered a kapcsolat.

Kézenfekvő volt velük szerződni: egy ideig működött ugyan másik lómenhely is Csongrád, majd, költözés nyomán Borsod megyében, de a Bottyán telepe az ország kvázi közepén könnyebben és takarékosabban megközelíthető. Ma már nincs is „konkurencia”, pár állatmenhelyen akadnak ugyan lovak is, például a Noé Állatotthonban, de speciálisan hátasokat csak az őrbottyániak mentenek.

„A Budapest Környéki Törvényszék azokat a költségeket, amelyek a hivatkozott lovak tartásával kapcsolatban felmerültek, az erre vonatkozó számlák benyújtását és azok felülvizsgálatát követően maradéktalanul ki fogja egyenlíteni.” – írta április 22-i válaszában a törvényszék az Átlátszónak, az elszámolás azonban tovább várat magára tudomásunk szerint.

A bűnjelek tárolása a bűnügyi költségek része, a bíróság az ítéletben rendelkezik arról, hogy ki viselje (alapesetben a bűnöst terheli, ha őt felmentik, az államot), az ítéletig pedig az államnak kell megelőlegeznie a pénzt. (A bottyánosok ugyanakkor többször is tapasztalták, hogy az állam – vagyis az adófizetők – végül akkor is átvállalta/átvállalták a költségek oroszlánrészét, ha elítélték a vádlottat, mondván, a költségek, főképp a bűnjel őrzésével járó kiadások nincsenek arányban a tett súlyával.)

Az eset nem kirívó: az állam összesen csaknem 20 millió forinttal az adósuk – mondja Rédeiné. Az összeg halmozódik, tavaly már kénytelenek voltak félreverni a vészharangokat, az alapítvány 2014-ben például hatmillió forintot kapott egyszázalékos felajánlásokból. Levélben fordultak gondjukkal az Országos Bírósági Hivatalhoz még márciusban, választ egyelőre nem kaptak.

Jelenleg 13 bűncselekményből kobzott/lefoglalt ló él a tanyán – és továbbra is fogadnak egyéb helyekről, nem csak bűnjeleket, már ha van kapacitás. Ráadásul nem is csak a lovakat, hanem a kutyákat is, de a Bottyán Equus tanyáján élnek „Bajnai libái” is – azok a szárnyasok, akiket a feldühödött tüntetők „felejtettek” a Kossuth téren a Hajdú-Bét-csőd elleni tiltakozásuk után.

A Tatabányai Törvényszék például az Átlátszónak azt írta: „az Alapítvány a járásbíróság, illetve a törvényszék felé nem nyújtott be számlát a költségeiről, csupán A4-es papírlapokon adott be több alkalommal is „kimutatást”, amely azonban nem adhat alapot költség elismerésére, vagy arra, hogy a bíróság ilyen költségről rendelkezzen.”

A bíróság megjegyzése értelmezhető úgy is, hogy az alapítvány nem állított ki számlát – ám ennek ellenkezőjét mutatják az Átlátszó birtokában lévő dokumentumok. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a kiadások befogadott számlákkal való igazolását hiányolja a törvényszék – erről pedig azt mondják az alapítványnál, hogy mihelyt hivatalosan kéri a bíróság, meg fogja kapni.

A törvényszéken kétségbe vonták azt is, hogy van-e egyáltalán szerződése a bottyánosoknak: „arra vonatkozóan nem áll rendelkezésemre információ, hogy a Tatabányai Törvényszéknek áll-e fenn tartozása a szóban forgó alapítvánnyal szemben, de mivel törvényszékünk nem volt sem szerződéses, sem egyéb jogviszonyban az alapítvánnyal, így ilyen tartozás fennállta kizárható.”

A megbízási szerződést a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitánysággal kötötték – kétségtelenül határozott ideig, 2014. június 16-ig szólóan. A rendőrség, az ügyészség, de a bíróság nem rendelkezett a továbbiakban a lovakról – illetve a bíróság igen, a már idézett ítéletben, amiben visszaadni rendelte az állatokat az állatkínzónak.

Itt úgy fest, teljes a zavar: mivel sem az ügyészség, sem később a bíróság nem vette át hivatalosan a bűnjeleket a rendőrségtől (illetve a rendőrség által megbízott alapítványtól, a bottyánosok elmondása szerint többszöri kérésükre sem), a lovak papíron eltűntek, legalábbis az államigazgatás rendszeréből.

„Ha át sem vették, miről ítélkeztek?” – értetlenkednek a Bottyán Equusnál.

A mocsai hátasok egyébként azóta is Őrbottyánban vannak: a terhelt ügyvédje egy ízben írt felszólítást, a szállítást azonban nem szervezték meg, ráadásul az állatok utaztatásához a jogszabályok szerint elengedhetetlen – és egyedenként akár súlyos tízezrekért kiváltható – lóútleveleket sem mutattak be a mai napig.

Szerencsére – teszik hozzá az állatvédők, akik, bár hangsúlyozzák, mindent megtesznek, hogy jogkövetőnek és együttműködőnek mutatkozzanak, de nehezen tudják elképzelni, hogy a megkínzott lovak visszakerüljenek abba a pokolba, ahonnan annak idején ki kellett őket menteni.

Rádi Antónia

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.