„Nem normális, hogy a választási csalások megakadályozásához civil aktivistáknak kell bűnözőkkel konfrontálódni”

Évekkel azelőtt, hogy a DE Akcióközösség országos mozgalmat szervezett a szavazás tisztaságának ellenőrzésére, a VIII. kerületben mint egyfajta laborban már elindult a fegyverkezési verseny a választási csalások ellen fellépő civilek és a csalások elkövetői között.

Az innen induló Tiszta Szavazás Koalíció egyik létrehozója, Bálint Mónika, a Civil Kollégium Alapítvány igazgatója az Átlátszónak elmondta: bár idén az őrszemek sikeresen léptek fel, nem normális állapot, hogy a szavazatvásárlás ellen civil aktivistáknak kell küzdenie. Választási reformra is szükség lenne, ezért új mozgalmat indítottak „Civil Választási Megfigyelői rendszert Magyarországnak” néven.

Átlátszó: A mostani, a De Akcióközösség által szervezett országos mozgalom egyik előzményének tekinthető a Tiszta Szavazás Koalíció – hogyan indítottátok el a kezdeményezést?

Bálint Mónika: A történet még egy 2017-es, VIII. kerületi választásra nyúlik vissza. Akkor a Magdolna-negyedben tartottak időközi választást, ahol Bolba Márta evangélikus lelkész indult. Az ő kampánycsapata és önkéntesei látták, hogy milyen szavazatvásárló gépezet épült ki a kerületben. A Magdolna-negyed Józsefváros egyik legszegényebb része, itt más választókerületeknél is jobban működött a szavazatvásárlás, a szavazók kísérgetése, az önkormányzat erőfölénnyel való visszaélése. Itt a tiszta választásnak rendkívül nagy tétje volt, hiszen a szavazatok jelentős részét kiszolgáltatott választók adták le. A kampány során sikerült feltérképezni egy szavazatvásárló hálózatot is, amit akkor egy helyi építési vállalkozó vezetett.

2018-ban már volt a kerületben egy kisebb önkéntes csapat, akik előtte a Bolba Márta-féle kampányt segítették, majd a C8 aktivistái lettek. Megpróbáltak fellépni a csalások ellen, de az első áttörés a 2019-es Pikó András-féle kampány volt.

Ekkor a kampányfőnökkel közösen önkéntesek és a C8 tagjai, főleg nők, kerestek taktikákat arra, hogy fellépjenek a választási visszaélések ellen.

„5000 Ft helyett 5 év Tisztesség” volt az őrszemek pólójára írva, és „A szavazatvásárlás bűncselekmény„ feliratú transzparenseket vittek.

Józsefváros mennyire volt akkor egyedi? Máshol is történtek durva választási csalások?

A választási csalók módszerei nem voltak újak: az ország szegényebb részein már a ’90-es években elindult a buszoztatás, az ajándékozások, a szavazók kísérgetése. Főleg önkormányzati választásokon volt jelentősége az ilyen módszereknek, itt könnyen múlhattak képviselői, polgármesteri székek is a megvásárolt szavazatokon.

A Fidesz-kormányok újítása az volt, hogy a módszert országos szintre emelték.

A VIII. kerület egyfajta kísérleti terepe volt a Fidesznek Kocsis Máté 2009-es polgármesterré választása óta.

Itt tesztelték például a hajléktalanok kitiltását a közterületekről, amiből később országos törvény is lett, de a kerületi fideszes vezetés úttörő volt a hűbéri függőségi viszonyok kialakításában is, például az álcivil, mozgósításra használt szervezetek felépítésével, vagy a helyi szinten befolyásos emberek, köztük a közös képviselők megvásárlásával.

Milyen módszereket figyeltek meg a kerületben? Csak szavazatvásárlás folyt, vagy voltak fenyegetések, zsarolások?

A zsarolás, fenyegetés főleg a választások előtt folyt. A VIII. kerületben mindig sok munkahely függött az önkormányzattól, és 2019 előtt jellemző volt, hogy az alkalmazottakat negatív következményekkel fenyegették, ha nem a Fideszt választják újra.

Másrészt a kerületben már korábban elindult az a fajta illegális, önkormányzati erőforrásokat felhasználó kampányolás, amit aztán országos szinten is rendszeresen láthattunk. A VIII. kerületben például polgárőrséggel is együttműködött a Fidesz, akiket a választásokkor szintén felhasználtak mozgósításra.

Hogyan léptek fel a választási csalások ellen?

2018-ban részt vettünk a „Ne add el a szavazatod!” kampányban, ahol roma aktivisták és az aHang aktivistái közösen jártak településeket, tematizálták a szavazatvásárlást.

A 2019-es kampányban a C8 – Civilek Józsefvárosért és Pikó András kampánya dolgozott ki arra egy módszert, hogyan lehet láthatóvá tenni a szavazatvásárlást. Volt egy dedikált csapat, amelynek a tagjai a szavazatvásárlásról, annak illegalitásáról terjesztettek szórólapokat a választás előtt és a választás napján. A szavazás alatt dolgoztak olyan látható őrszemek, akik

feliratos pólóban, gyalog, autóval, biciklivel figyelték a szavazást.

Ha észrevették, hogy valakik nagy csoportban érkeznek, és kísérgetik őket, akkor értesítették a szavazatszámlálókat is.

Egyértelmű, hogy ezzel sikerült megzavarni a rendszert. 2019-ben már egy új ember koordinálta a szavazatvásárlást, vagyis le kellett cserélni a kifizetőt. Akkoriban az volt a módszer, hogy szavazás után, pénzért kellett bemutatniuk egy kávézóban a lefényképezett szavazólapot, de ebben láthatóan zavart okoztak az aktivisták. Mindent azonban nem tudtak megakadályozni, volt például autós utaztatás, és egy helyen sikerült láncszavazást dokumentálni.

Voltak az önkéntesek fellépésének jogi következményei?

Az egyik önkormányzati képviselőjelölt, Erőss Gábor akkor rendőrségi feljelentést tett, és voltak is meghallgatások, de kézzelfogható eredmény nélkül. Sem az eredményt nem semmisítették meg, sem büntetőeljárás nem indult. Sajnos a jelenlegi jogrendszerben elsöprő bizonyítékok kellenek ahhoz, hogy választási csalás miatt valakit meg lehessen büntetni.

A következő két országgyűlési választáson sokkal jobban bekerültek a köztudatba a szavazatvásárlások. A helyzet durvult el, vagy a csalások ellen tiltakozó kampányok voltak hatékonyabbak?

2022-ben alakult meg országosan a Tiszta Szavazás Koalíció, ennek keretében a CKA, a TASZ, a Közélet Iskolája, és az aHang tartott képzéseket. Az volt a célunk, hogy legyen egy országosan használható módszertan – részben a józsefvárosi tapasztalatokból kiindulva –, amivel az önkéntesek máshol is fel tudnak lépni a visszaélések ellen.

Az aHang akkor már 43 településen volt jelen, az ő aktivistáikat a CKA készítette fel. A választás előtt fel kellett mérni azt is, hol van a legnagyobb kockázata a visszaéléseknek, hol van a legnagyobb szükség az önkéntesekre. Ezek főleg azok a kerületek, ahol a legtöbb kiszolgáltatott helyzetű szavazó él: főleg Kelet-Magyarország, Borsod, kisebb mértékben Vas és Baranya megye választókerületei. Ezek feltérképezésében a Political Capital segítette a koalíciót.

Mit mondtak az önkénteseknek a felkészítéseken, mit kell tenniük, ha gyanús dolgot látnak?

Kétféle önkéntesünk volt. Voltak, akiknek csak a dokumentálás, a megfigyelés, és esetenként a hatóságok értesítése volt a feladata. Mellettük voltak látható önkéntesek, akik pólóban, táblával, szórólapokkal mentek az utcákra. Az utóbbiak felkészítésekor arra törekedtünk, hogy ne tegyük ki őket az erőszaknak: ne konfrontálódjanak közvetlenül a csalásokat elkövetőkkel, hanem főleg jelenlétükkel, esetleg szórólappal jelezzék, hogy a szavazatvásárlás nem helyes. De így is előfordultak atrocitások.

Egy aktivistánkról például egy nyírségi faluban kiderült, hogy együttműködött velünk, és emiatt a választások után halálos fenyegetéseket kapott.

A helyzet odáig fajult, hogy fél évre el kellett költöznie a településről. Itt is, mint sok más faluban, a helyi uzsorás szervezte a visszaéléseket.

Emiatt is szeretnénk, ha ez a fajta megfigyelés törvényes elismerést kapna, így az önkéntesek nem civil aktivisták lennének, hanem hivatalos személyek, hasonlóan a választási bizottság tagjaihoz. Ez egy erős védelmet jelentene nekik.

2022-ben még nem volt meg az a kormányváltó hangulat, mint idén. Mennyire lehetett akkor fellépni a csalások ellen?

Akkoriban volt egy kapacitásbeli korlát. Ez részben a közhangulat miatt volt, de részben azért is, mert nagyon sok civil önkénteskedett a 20K és a Számoljunk Együtt keretében is, akik szavazatszámlálókat toboroztak. Velük egyébként terveztünk is együttműködést, de ez végül erőforrás-hiány miatt nem valósult meg. Illetve a Nyomtass Te Is szintén sok önkéntest mozgósított. E mellett az aHang-gal az volt a stratégiánk, hogy tereptapasztalattal rendelkező csoportokat toborzunk, de erre csak korlátozott számú megyében volt kapacitás.

A 2026-os közhangulat már nagyon más volt. Most a Tisza-szigetek miatt szavazatszámlálókból kevésbé volt hiány, és eleve sokkal többen akartak tenni valamit. A DE! dokumentumfilmje is sokakat meggyőzött, hogy menjenek el őrszemnek.

Idén hogyan vettettek részt a választás ellenőrzésében?

Az volt a stratégiánk, hogy az eddig megszerzett tudásanyagot minél több helyen bemutassuk. Az aHanggal közösen 11 helyen szerveztünk workshopot, ezeken sok Tisza-szigetes aktivista is részt vett.

Nagyon óvatosnak kellett lennünk, mert a 2023-as szuverenitásvédelmi törvény már korlátozta, hogy civilek milyen választással kapcsolatos képzéseket tarthatnak.

Mi ugyanis EU-s és egyéb határon túlról érkező támogatásokat is kaptunk, ezért sem tarthattunk képzéseket jelölteknek. Emiatt is volt fontos, hogy az oktatást nyilvános, online workshopok keretében tartsuk.

A DE Akcióközösség ezzel párhuzamosan kezdte készíteni „A szavazat ára” című filmet, amihez minket is megkerestek. Egyébként a DE több tagja is már 2022-ben is kapcsolatban állt a Tiszta Szavazás Koalícióval. Amikor ők elkezdenek őrszemeket toborozni, akkor a CKA képzéseit is ajánlották az őrszemek figyelmébe, így a CKA több száz önkéntest készített fel a választás előtt.

A Tisza Párt kétharmadával lehetőség lehet a választási törvény reformjára is, amiért most a CKA is kampányol, erről szól a „Civil Választási Megfigyelői rendszert Magyarországnak” kezdeményezés. Szerinted milyen változásokra lenne szükség a tisztább szavazáshoz?

Azokat a módszereket, amiket az önkénteseknek tanítottunk, egy korrupt rendszerben kellett kidolgozni, ami a csalásokat elnézi, sőt azokhoz asszisztál, mert ezek a hűbéri viszonyok kiépítésének eszközei. Ilyen rendszerben aktivista módszerekkel tudtunk fellépni a csalások ellen, de ez nem egy normális helyzet.

Eddig az összes választáson történtek atrocitások: ahogy a filmen is látható volt, a szavazatvásárlásokat rendszerint kemény bűnözi csoportok segítik, és az önkéntesek az ő célkeresztjükbe kerülnek.

Nem gondoljuk normálisnak, hogy a tiszta választások érdekében aktivistáknak kelljen bűnözőkkel konfrontálódni.

A választás ellenőrzését törvényes keretek közé kellene terelni.

Bízunk benne, hogy most van erre lehetőség. Fontos, hogy hivatalos státusszal jelentkezhessenek emberek civil megfigyelőnek, hogy hasonló jogállásuk legyen, mint a szavazatszámlálóknak. Külföldön erre sok példa van: civil megfigyelők hatósági névtáblával, hivatalos felhatalmazással lehetnek jelen a szavazóhelyiségben, és azon kívül is. Most Magyarországon ezt csak a nemzetközi megfigyelők tehetik meg. Egy ilyen reform védelmet jelentene a civil megfigyelőknek, mert ilyen esetben nem egyszerűen garázdaságot, hanem hivatalos személy elleni erőszakot követnének el, akik balhéznak velük.

Fontos lenne az is, hogy reálisabb feltételeket teremtsenek a jogrendben a választási csalások bizonyítására. Most gyakorlatilag lehetetlen az ilyen csalásokat bíróság előtt bizonyítani, gyakorlatilag videófelvételt kellene bemutatni arról, hogy valaki egy jelölt emberének eladja a szavazatát. Nem véletlen, hogy eddig alig indultak eljárások szavazatvásárlás miatt, miközben köztudott, mennyire elterjedt a jelenség.

Zubor Zalán

Címlapkép: Bálint Mónika/Átlátszó montázs