Merre tart az ezeréves német-magyar kapcsolat a kormányváltás után?

A mélypontra jutott német-magyar kapcsolatokat próbálja újraéleszteni Magyar Péter kormánya, ezért a választások óta arra próbáltam válaszokat találni, hogy miként is áll most egymással a két ország, hogyan látják Berlinben az új magyar kormányt, és mi kellene a kapcsolatok javulásához. Ehhez az elmúlt hetekben tucatnyi háttérbeszélgetést folytattam német politikai szereplőkkel és a kétoldalú kapcsolatokra rálátó személyekkel, és úgy tűnik, hogy a helyzet nem olyan egyszerű, mint ahogy a magyar fél sugallja, de nem is reménytelen.

A magyar-német kapcsolatok az államalapítás előttig nyúlnak vissza, amikor Szent István király a bajor hercegnőt, Gizellát vette feleségül, megszilárdítva ezzel hazánk helyét a keresztény Európában. Közel ezer évvel később pedig a határnyitás miatt váltunk a német történelmi emlékezet részévé, amikor a keletnémetek Magyarországon keresztül juthattak el Nyugatra. Ehhez képest az elmúlt években sikerült történelmi mélypontra juttatni a kapcsolatokat. A német cégek elleni politikai támadások, Manfred Weber démonizálása, az oroszbarát politika és végül az AfD-hez való közeledés fokozatosan felélte a korábbi bizalmat. Beszédes, hogy a NER időszakában Alice Weidel többször járt Magyarországon, mint Angela Merkel, Olaf Scholz és Friedrich Merz együttvéve.

Mindez azért különösen súlyos, mert Németország Magyarország legfontosabb gazdasági partnere. A német cégek mintegy 21 milliárd eurónyi befektetéssel rendelkeznek Magyarországon, nagyjából 300 ezer embernek adnak munkát, az importunk közel negyede Németországból érkezik, és nagyjából ugyanannyi export irányul oda. Az összefonódás olyan erős, hogy ha a német gazdaság tüsszent, a magyar tüdőgyulladást kap.

Éppen ezért különösen nagy ár volt ideológiai okokból feláldozni egy olyan kapcsolatot, amely évszázadokon át a magyar külpolitika egyik legfontosabb pillérének számított.

A jó viszony nem csak nekünk fontos, a német kormány számára sem irreleváns, hogy vállalatainak befektetései egy jogállamban, stabil környezetben vagy egy illiberális autoriter rendszerben vannak, ahol naponta próbálják őket különadókkal és egyéb zsarolásokkal kiűzni a piacról. Persze nem csak emiatt volt Berlinben üdvrivalgás április 12-e estéjén, hanem azt is joggal remélték, hogy véget ér az a Moszkva barát külpolitika, ami megakasztotta az uniós döntéshozatalt.

Üdvözlik Magyar győzelmét, de az uniós források felszabadításának feltételei vannak

Magyar Péter kormánya tehát már a rajt előtt előnnyel indult a németeknél, akik úton-útfélen azt hangoztatják, hogy Magyarország visszatért Európába. Jól mutatja az eufóriát, hogy az új magyar miniszterelnököt rekord gyorsasággal és katonai tiszteletadással fogadták Berlinben, ami Orbán Viktornak sosem járt ki. A találkozó utáni sajtótájékoztatón pedig a kancellár az 1989-es rendszerváltáshoz hasonlította a magyar választásokat, és felajánlotta segítségét a jogállam visszaépítéséhez és a gazdaság fellendítéséhez. Szintén az eufóriát és azokat a pozitív jelzéseket hangsúlyozták a beszélgetőpartnereim, amiket az új magyar kormány eddigi működéséről és terveiről hallottak.

Magyar részről a legfontosabb az uniós források felszabadítása volt, mellyel kapcsolatban már született egy politikai megállapodás. Itt a német álláspont az volt, hogy pozitív jeleket kell küldeni Magyarországnak, de a konkrét feltételeket kőkeményen bevasalják a pénzekért cserébe, tanulva a lengyel példából. A másik sarkalatos pont pedig a 2018 szeptembere óta zajló hetes cikkely szerinti eljárás, melynek megszüntetéséről egyelőre szó sincs. A németek itt türelemre intenék Magyarországot, melyben ráadásul nem is a Bizottság, hanem az Európai Parlament és a tagállamok mondják ki a végső szót, és a német álláspont nyilván itt is sokat nyom a latban.

Ukrajna uniós csatlakozásának kérdése továbbra is konfliktust okozhat

A türelemre intés pedig nem véletlen. A pozitív jelek és a jól induló kapcsolatok ellenére is lesznek konfliktusos pontok a két ország kapcsolatában. Közvetlenül a választások után folytatott beszélgetéseimen mindenki jelezte, hogy a legfontosabb most az orbáni vétó miatt megakadt 90 milliárdos hitel feloldása, melyet végül még az új magyar kormány megalakulása után maga Orbán Viktor engedett át. Ukrajna és támogatása ennek ellenére kiemelt téma a német kormánynál, akik azt elfogadják, hogy a magyar fél nem vesz részt a fegyverszállításokban és egyéb támogatásokban, de cserébe nem akadályozza azokat, ahogy az oroszokkal szembeni szankciók elfogadását sem.

Fontosabb és már konfliktusokkal terheltebb lehet Ukrajna uniós csatlakozásának támogatása, amit a magyar kormány a kárpátaljai magyar kisebbségek jogainak biztosításától tett függővé. Itt Friedrich Merz is megjegyezte a Magyar Péterrel tartott sajtótájékoztatóján, hogy érti a magyar álláspontot, de bilaterális jogviták nem mehetnek az uniós érdekek kárára. Ezt egyébként több beszélgetőpartnerem is hangsúlyozta, hogy nem tartják szerencsésnek a kisebbségi jogokból fakadó jogvitát uniós színpadra vinni, mert az nem szül jót. Azt is fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy Ukrajna gyorsított csatlakozását Németország sem támogatja, ahogy Európa nagy része sem, így az ezzel való riogatás teljesen okafogyott.

A magyar kormánnyal szembeni elvárás annyi, hogy a csatlakozási fejezeteken való továbblépést – azok teljesülése esetén – ne hátráltassák bilaterális jogviták miatt.

A német vállalatokat sújtó különadók kivezetését szeretnék elérni

A másik kulcstéma pedig a gazdaság, ahol erősen kívánatos a főként a német vállalatokat sújtó különadók és egyéb adminisztrációs hátrányokat okozó jogszabályok kivezetése. Itt főleg a bajor érdek a számottevő, a müncheni kormány nagyon szeretné, ha két zászlóshajójuk, az Audi és a BMW stabil politikai és gazdasági környezetben folytathatná magyarországi működését.

A különadók kivezetésével kapcsolatban egyelőre él a német türelem, tisztában vannak vele, hogy a magyar költségvetés látott már szebb napokat, és a német vállalatoknak sem jó, ha a különadók kivezetésének kárán omlik össze a magyar gazdaság. Ez persze költői túlzás, de a pozitív jelzéseket ők is meghallották Budapestről. Nem véletlenül hangsúlyozta Magyar Péter a berlini sajtótájékoztatóján, hogy fontosak a német befektetések, és meghallgatja őket, hogyan tudnának még barátibb környezetet teremteni számukra. Ennek kiváló terepe lehet az újraélesztett Bajor-Magyar Kormánybizottság ülése, melyet a bajor kormány őszre tervez összehozni Münchenben.

Csak akarni kéne az orosz energiahordozók kiváltását

A másik fontos kérdés az orosz energiahordozók tilalma lehet. Itt van egy világos határidő, a tanácsi rendelet szerint ugyanis minden tagállamnak le kell válnia 2027 végéig az orosz olajról és gázról. Magyar Péter kormánya eddig ködösen fogalmazott a témában, diverzifikációról beszélnek, és elhangzott az is, hogy tíz év kell ennek a teljesítéséhez. Kérdés, hogy az EU és benne a német kormány mennyire lesz türelmes a témában, de itt a német kormányhoz köthető beszélgetőpartnereim úgy fogalmaztak, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Paks2 témájában már elnézőbbek, itt nyilván megvárják, míg az új magyar kormány átnézi a szerződéseket, hogy ki lehet-e hátrálni belőlük valahogy, de a német álláspont itt is az, hogy egy moszkvai erőmű biztonsági fenyegetést jelent az EU területén.

A kapcsolatokban tehát lesznek konfliktuspontok, de az összkép az, hogy a német fél egy konstruktív tárgyaló felet vár Budapest személyében, akik következetesen képviselik a nemzeti érdekeiket, de hajlandóak kompromisszumokra, és nem beszélnek ki az uniós tárgyalóasztaltól. Erre pedig a jelek és az eddigi kommunikáció szerint vevő az új kormány, és az is biztató jel, hogy a jelenleg a kormánykoalíció nagyobbik felét és a kancellárt is adó CDU/CSU párt az évtizedes Fideszes partnerséget végképp maga mögött hagyta, és immáron a Tiszára tekint testvérpártjaként.

Dóka Milán (Berlin)

Címlapfotó: Friedrich Merz német kancellár Magyar Péter miniszterelnököt fogadja a berlini kancellárián 2026. június 2-án. MTI/AP/DPA/Sebastian Gollnow