Turai madármérgezés: vadászatban érdekelt fél lehet az elkövető, ismerte a határokat

A természetvédelmi kár meghaladja a hat és fél millió forintot minden idők egyik legsúlyosabb madármérgezéses esetében Turán. Az első bejelentéshez képest több mint duplájára emelkedett a tetemek száma: 114 mérgezett állatot és 132 csalétket gyűjtöttek be. Térkép bizonyítja, hogy a madarakat a Szent András Dombi Vadásztársaság területén mérgezték meg, tehát pontosan tudta az elkövető a vadásztársaság határait. A tettes jelenleg nem ismert, nincs arra bizonyíték, hogy a vadásztársaság tagja követte volna el a mérgezést. Minden jel arra utal, hogy karbofuránnal mérgeztek, amit 13 éve betiltottak az EU-ban, azonban külföldről még beszerezhető. Kisebb intenzitású mérgezés régóta zajlik a területen, régebbi tetemeket is találtak, márciusban és májusban is volt bejelentés, most viszont úgy döntöttek az elkövetők, hogy lemérgezik az egész területet. 

A PannonEagle LIFE projekt augusztus közepén adott hírt arról, hogy mérgezés miatt tömegesen pusztultak el védett madarak a Pest megyei Tura közelében. A megtalált csalétkek számát tekintve ezt az esetet minden idők legsúlyosabb szándékos mérgezéses bűncselekményének nevezték. Az első híradás több mint száz mérgezett csalétekről és 50 mérgezett állat teteméről szólt, amiket a turai Szent András Dombi Vadásztársaság működési területén találtak meg. Az elhullott állatok 96 százaléka védett madár volt.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A PannonEagle LIFE projekt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) koordinálásban jelenleg is zajlik, az uniós támogatású projekt fő célja a parlagi sasok védelme a Pannon-régióban. Az MME méreg- és tetemkereső kutyás egysége 2013 őszén kezdte el működését a parlagi sasok védelmét szolgáló Helicon LIFE program keretein belül (ez a program 2016-ig tartott), és azóta folyamatosan a madárpusztítások visszaszorításán dolgozik. Az egység hét év alatt 371 bűncselekményt, valamint 113 olyan esetet regisztrált, amelyik felveti a bűncselekmény gyanúját.

Szeptember 14-én, kedden nagy médiaérdeklődés kísérte a sajtótájékoztatót, amit Tura határában tartottak, azon a helyen, ahol a fokozottan védett rétisas tetemét megtalálták. (Az állat természetvédelmi értéke 1 millió forint, ami legmagasabb árkategóriába tartozik.) A kutatás ugyanis nem állt le, négy hete folyamatosan kerülnek elő tetemek. Az első elhullott madarakat egy természetjáró madarász jelentette a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) forródrótján.

Az elkövető valószínűleg nem számított arra, hogy az eset ekkora médiafigyelmet kap (fotó: Átlátszó)

„Arra még nem volt példa Magyarországon, hogy ennyi védett madár pusztult volna el mérgezésben. Azt nem lehet kijelenteni, hogy a területen már nincs több mérgezett csalétek, és valószínűleg továbbra is fognak előkerülni védett állatok. A keresések tovább folytatódnak” – mondta el a sajtótájékoztatón Deák Gábor, az MME méreg-és tetemkereső kutyás egységének vezetője.

Kiderült, hogy több mint duplájára emelkedett a tetemek száma: 114 mérgezett állatot és 132 csalétket gyűjtöttek be, a természetvédelmi kár ezzel meghaladja a hat és fél millió forintot.

Főként barna rétihéják pusztultak el (fotó: Deák Gábor/ MME)

Az elpusztult állatok között található:

• nyolc védett állatfaj 93 egyede: 76 barna rétihéja, hét egerészölyv, három holló, két barna kánya, két erdei pityer, egy hamvas rétihéja, egy rétisas és egy aranypettyes bábrabló bogár szerepel;
• mérgezés áldozata lett négy háziállat (két kutya és két macska);
• három vadászható faj 11 egyede (nyolc róka, két dolmányos varjú és egy szajkó);
• további hat állat esetében pedig nem lehetett meghatározni a maradványokat.

Két élve megtalált madarat (egy hamvas rétihéját és egy barna rétihéját) a gyors állatorvosi kezelésnek köszönhetően sikerült megmenteni.

Térkép árulkodik a mérgezés határairól

A keresésben az MME és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kifejezetten ilyen célra kiképzett méreg- és tetemkereső kutyás egységei, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagjai és civilek vettek részt. Ha megnézzük az egyesület által készített diagramot, látjuk, hogy hivatásos vadász csupán egy madarat talált meg.

Forrás: parlagisas.hu

Időközben elkészült egy térkép is, amin az látható, hogy a tettes közel 8000 hektáron – gyakorlatilag a Szent András Dombi Vadásztársaság teljes működési területét lefedve – helyezett ki csalétkeket. Az MME a nyomozás lezárultáig nem akar találgatni, a bűncselekmény elkövetőit és indokait egyelőre nem ismerik.

A vadásztársaság határai, a talált tetemek és a csalétkek elhelyezkedése (forrás: parlagisas.hu)

Vadászatban érdekelt fél lehet a tettes

Az elkövető jelenleg nem ismert, nincs arra bizonyíték, hogy a Szent András Dombi Vadásztársaság tagja követte volna el a mérgezést. Még olyan pletykát is hallottunk, hogy csak befeketíteni akarta valaki a vadásztársaságot, hogy átvehesse az úri vadászok kiszolgálását a bérvadászatok során.

Azonban arra több bizonyíték is utal, hogy vadászatban érdekelt fél lehet a tettes.

Ha megnézzük a térképet, látszik, hogy viszonylag közel találhatóak más vadásztársaságok is, oda mégsem kerültek csalétkek. Vagyis úgy tűnik, hogy az elkövető pontosan ismerte a vadásztársaság határait.

Az is tudható, hogy a csalétkek földutak mellé lettek kihelyezve, valószínűleg autóból lettek kidobálva, és nem törekedtek arra, hogy elrejtsék a nyomokat. Forrásunk szerint a mérgezések során általában az elkövetők bemennek a bokrok mögé, itt viszont csupán a dűlőút szélére dobálták a csalikat. Ez két dologra utalhat: egyfelől magabiztos volt, aki tette és tudta, hogy nem bukik le, vagy épp az ellenkezője – lehet, hogy nagyon gyorsan akart végezni, nehogy lebukjon.

A forrás elmondása szerint madármérgezéses ügyekben ritkán találják meg az elkövetőket.

A rendőrségnek korlátozottak az eszközeik és az erőforrásaik is, ráadásul jelentős létszámhiánnyal is küzdenek. Ezek mind hátráltatják a háttérben, hogy meglegyen a tettes. A vadászok körében továbbra is szükség van szemléletformálásra, sokan akkor szocializálódtak, amikor a mérgezés Magyarországon legális ragadozógyérítési módszer volt.

A földút mellett dobálták szét a mérgezett csalétkeket (fotó: Átlátszó)

A sajtótájékoztatón kiderült, hogy az egyesület tagjai két esetben szándékosan elrejtett barna rétihéja tetemeket is találtak, amelyek azt jelzik, hogy az elkövetők a mérgezések után is mozoghattak a területen, és megpróbálhatták eltüntetni a nyomokat.

„Olyan, mintha egy felfűzött nyomvonal lenne: kilenc különböző helyszín van, amiket a földutakon össze lehet kötni. A csalit nyílt helyekre rakták, amit nagyon könnyen megtalálnak a rétihéják” – mondta lapunknak Deák Gábor.

Kiknek állhat érdekében a mérgezés?

Az egyesület közleményében a mérgezés lehetséges okait is sorra veszi. A mérgezés egyik indoka az lehetne, hogy az elkövető a környéken tartott háziállatait kívánta öncélúan megvédeni, de a mérgezés mértéke és nagy kiterjedése ezt nem valószínűsíti. A másik leggyakoribb ok, hogy az elkövetők azt hiszik, hogy a ragadozók kiiktatásával nagyobb apróvad-terítéket tudnak a sportvadászat részére biztosítani.

Egy a sok madártetem közül (fotó: MME)

Az egyesület szerint a mérgezés időzítése nem tipikus, mert a korábban felderített esetek döntő többsége télen és tavasszal történt. Az sem kizárható, hogy az időzítés most azért esett a nyár végi strandszezonra, hogy a természetvédelmi szakemberek kisebb eséllyel szerezzenek tudomást a ragadozók pusztulásáról.

Az Átlátszónak Deák Gábor elmondta, a barna rétihéjáknak jelenleg is tart a vonulása, az is lehet, hogy a madárfaj ideiglenesen megnőtt létszáma zavarta az elkövetőt. De az is elképzelhető, hogy ősszel beindulnak az apróvadászatok, és előtte ki akarta valaki takarítani a területet.

Deák Gábor Tura mellett ismertette az elhullott állatok számát (fotó: Átlátszó)

„A rétihéja főként pockokat eszik, azonban mint ragadozó madár a legkönnyebben elérhető táplálékot választja. A tavaszi időszakban elfognak kisebb mezei nyulakat, vagy kifoszthatják a földön fészkelő madaraknak a tojásait is – például a fácán fészkeit is prédálják –, azonban ebben az időszakban nincs ezeknek a szezonja. Épp ellenkezőleg: nagyon sok a rágcsáló, pockoznak inkább. A mezőgazdálkodóknak csak hasznot hajtanak, pont azokat prédálják, amik kárt okoznak a terményben. Összesen nyolc darab rókát találtunk, kevés a valószínűsége, hogy azokat akarták célba venni az elkövetők” – mondta lapunknak Deák Gábor.

A madárvédő felhívja a figyelmet arra is, hogy a mérgezés egy tiltott vadászati mód, orvvadászatnak minősül.

A törvényben az szerepel, hogy csak szelektív méreganyagot lehet használni – adott vadászható vadfajra szelektívet –, de olyan méreganyag nincs Magyarországon. Ez csak azért maradt benne a magyar törvényben, mert korábban a varjúféléknek volt szelektív méreganyaga, de időközben azt is betiltották.

13 éve betiltották a karbofuránt az EU-ban

Azt, hogy az elkövető honnan vette az idegmérget, nehéz lenne lenyomozni. Deák Gábor elmondta, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) vizsgálatából fogjak megtudni, milyen méreg végzett az állatokkal, de ez még néhány hétbe telik. A madárvédő szerint azonban minden arra utal, hogy karbofuránról van szó. Az egyesület honlapján már többször írtak a szerről.

A karbofurán hatóanyagot növényvédő szerekben használták fel, annak a forgalmazását az Európai Unióban 2008 decemberében betiltották.

Az a tapasztalat, hogy a szer helyi betiltását követően sok évnek kell eltelnie, mire az illegális készletek ténylegesen eltűnnek.

Deák Gábortól megtudtuk, hogy a szer használatát csak az Európai Unióban tiltották meg, így a környező országokban továbbra is elérhető. Az anyag az idegrendszerre fejti ki hatását, és a madarak különösen érzékenyek erre a folyékony állapotú méregre.

Az elpusztult madarak tünetei arra utalnak, hogy az elkövetők erős idegméreggel kezelték a csalétkeket.

A tetemek nem jutottak messze a csalétkektől, görcsös, fulladásos tüneteket produkáltak. A tetemeken is látszik a görcsös testtartás, a fejüket kitekerték oldalra, és hányás is előfordult.

Mérgezett csalétkek (fotó: MME)

A madarak rövid időn belül fulladásban vagy szívleállásban pusztultak el. Az emlősöknek már nagyobb dózis kell, azok több száz méterre is eltávolodtak a mérgezett csalétkektől.

Két kisebb mérgezés is volt idén Turán

Értesüléseink szerint Tura környékén tavasszal és nyár elején két kisebb mértékű mérgezés is volt. Azt az MME munkatársa is megerősítette, hogy voltak kisebb esetek.

„Valószínűleg a mérgezés kisebb intenzitással régebb óta zajlik a területen, mert régebbi tetemeket is találtunk, márciusban is volt bejelentés, egy futó talált egy elpusztult egerészölyvet, aztán májusban is jelentettek döglődő kisrókát, most viszont úgy döntöttek az elkövetők, hogy lemérgezik az egész területet” – mondta Deák Gábor.

Sőt, 2010-ben is történt hasonló a vadásztársaság területén. Akkor egy parlagi sas, öt holló, négy egerészölyv, három barna rétihéja és egy dolmányos varjú került elő, a mérgezett csalétkek pedig naposcsibék voltak. Akkor nem találták meg az elkövetőt.

A 2010-es mérgezéses esetben elpusztult parlagi sas és holló teteme (fotó: Papp Ferenc/MME)

A Duna-Ipoly Nemzeti Park augusztus végén arról számolt be, ezzel a tevékenységgel többszörös bűncselekményt valósítottak meg: állatkínzás, méreggel való visszaélés, természetkárosítás, valamint orvvadászat tényállásai valósultak meg.

Ez már a negyedik ismert, tömeges madármérgezés az igazgatóságuk működési területén. A felsorolt esetekből egy volt közel a Turaihoz, április második felében a Pest megyei Tápiószecsőn került elő 72 védett és nem védett állatfaj teteme. Ez már másik vadásztársaság területe, ebben az esetben jellemzően mérgezett tojások szolgáltak csalétekül. Erről az esetről egyébként nem lehetett hallani a sajtóban.

Deák Gábor és az egyik méregkereső kutyája (fotó: Átlátszó)

Ezekben az esetben laborvizsgálatokkal igazolták, hogy az erősen mérgező hatású, madarakra, emlősökre – így emberre is – rendkívül veszélyes karbofurán okozta a mérgezéseket. Jelenleg a birtokban tartása is megvalósítja a méreggel való visszaélés bűncselekményét.

Ha megtalálják, börtönbe kerülhet az elkövető

Kerestük Szendrei Ferenc turai polgármestert, aki egyben a vadásztársaság elnöke (a független polgármestert régóta a Fidesz-KDNP támogatja). A polgármester azonban a levelünkre nem reagált. Arra lettünk volna kíváncsiak, hogy van-e tudomása arról, hogy vadász végzett-e az állatokkal. A polgármester korábban a Magyar Narancsnak azt mondta, hogy nincs tudomása arról, hogy kik lehettek a tettesek, és hogy az elkövetők a vadásztársasághoz köthető személyek lennének.

A hvg.hu-nak Horváth Márton, az MME fajmegőrzési osztályának vezetője azt mondta, hogy az utóbbi időkben tudomásukra jutott mérgezéses esetek kapcsán hozott négy elmarasztaló ítéletben elítélt öt személy közül csak egy volt állattartó (egy kacsatenyésztő), négyen pedig az érintett területeken működő vadgazdálkodókhoz voltak köthetők.

Az egyesület elmondása szerint a Gödöllői Rendőrkapitányság eddig hat alkalommal végzett helyszínelést és nyomrögzítést. Az ügyben megkerestük a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztályát, ahol azt a tájékoztatást kaptuk, hogy

természetkárosítás bűntettének gyanúja miatt jelenleg is folyik a nyomozás.

Az adat-és információgyűjtések folyamatosak, a rendőrök felvették és folyamatosan tartják a kapcsolatot a területeken működő vadásztársaságokkal. Emellett járőrszolgálatokat szerveznek és hajtanak végre a vadászokkal és a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársaival.

Madártetem (fotó: MME)

A rendőrök ezidáig több száz gramm* mérgező húsdarabot foglaltak le és küldtek tovább toxikológiai vizsgálatra. A Nemzeti Szakértői és Kutató Központban elvégzett vizsgálat szerint a húsdarabok idegmérget tartalmaznak. Azt nem erősítették meg, hogy pontosan milyen szer végzett az állatokkal. Elmondásuk szerint az elmúlt 10 évben nem volt arra példa, hogy mérgezéssel végeztek a Szent András Dombi Vadásztársaság területén állatokkal, de azt ők is megerősítették, hogy csalétkeket – jelen ügyben – csak ezen a területen találtak.

A méregkereső kutyákat értelemszerűen nem jutalomfalattal motiválják, a jól végzett munka jutalma a labda. Az MME egy rövid bemutatót is tartott arról, hogy keresik meg a kutyák a csalétkeket.

Zsilák Szilvia

Címlapkép: A vadásztársaság határai, a talált tetemek és a csalétkek elhelyezkedése (forrás: parlagisas.hu)

Ha már egyszer itt vagy…
Az Átlátszó nonprofit szervezet: cikkeink ingyen is olvashatóak, nincsenek állami hirdetések, és nem politikusok fizetik a számláinkat. Ez teszi lehetővé, hogy szabadon írhassunk a valóságról. Ha fontosnak tartod a független, tényfeltáró újságírás fennmaradását, támogasd a szerkesztőség munkáját egyszeri adománnyal, vagy havi előfizetéssel. Kattints ide a támogatási lehetőségekért!

*Frissítés (2021.09.29.): A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya korábban tévedésből arról tájékoztatta a lapunkat, hogy a rendőrök ezidáig több száz kilogramm mérgező húsdarabot foglaltak le és küldtek tovább toxikológiai vizsgálatra. A sajtóosztály jelezte, hogy a lefoglalt hús mennyisége nem több száz kilogramm, hanem több száz gramm.