Lakópark készül a debreceni Nagyerdő mellé, a természetvédők az EU-hoz fordultak

Az Európai Unió petíciós bizottságának a segítségét kérték Debrecen Nagyerdeje kertvárosi részének lakói, akik évtizedek óta küzdenek egy 32 lakásos társasház-beruházás terve ellen. Egy időre úgy tűnt, sikerül jegelniük az építkezést, de most felgyorsultak az események annak ellenére, hogy a zöldhatóság szakvéleménye szerint is rosszul jár a környezet a beruházással, s még a polgármester sem lelkes.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Fizess elő az Átlátszóra: atlatszo.hu/tamogatom

A helyszín Debrecen egyik legidillibb, legbékésebb része. Otthonos, csendes környék, a természet neszezését alig-alig zavarja meg az urbanizáció zaja. Illetve alig-alig zavarta meg eddig, ugyanis a Kartács utcában nagyszabású építkezés vette kezdetét – az ottani lakosok és természetvédők nem kis keserűségére.

A történet nem újkeletű, a küzdelem közel két évtizede tart: 2000-es évek elején kezdődött el Nyulas külterületi részének felvásárlása. A műsor a szokásos, kis hazánkban divatos nepotista módon zajlott. A helyi politikai hatalommal jó kapcsolatot ápoló vállalkozó – külterület lévén – jó áron megvásárolta a beépítetlen területeket, amiket utóbb belterületté és építési területté nyilvánítottak.

A területekre 14-16 lakásos társasházak felépítését tervezték. Ezzel kezdetét vette a mindmáig tartó jogi huzavona a lakosok, a természetvédők, a politikusok és a profitéhes vállalkozók között. Most azonban úgy tűnik, végére ér az ügy, ám a happy end ezúttal sem a többségi akarat jutalma lesz, ha lesz.

Védtelen védőövezet

A debreceni Nagyerdő a 18. században lett parkká, majd 1939-ben 1. sorszámmal a Magyar Királyi Földmívelésügyi Miniszter 115.158/1939. sz. rendelkezése természetvédelmi területté nyilvánította. Az országos jelentőségű védett természeti terület a Natura 2000 hálózat része.

Az 1996. évi LIII. törvény 30. §-a értelmében a környező ingatlanokat, így a sztorinkban érintett telkeket is védőövezetté kellett volna nyilvánítani.

A védőövezet rendeltetése, hogy „megakadályozza vagy mérsékelje azoknak a tevékenységeknek a hatását, amelyek a védett természeti terület állapotát vagy rendeltetését kedvezőtlenül befolyásolnák”. Magyarán védje a védett értékeket.

A védőövezet kialakítása egy 1999. március 23-án kelt, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága által kiadott, a debreceni településszerkezeti és szabályozási tervéhez készült előzetes észrevétel szerint már folyamatban volt.

Debrecen Város Önkormányzata 2003. május 23-i ülésén mégis elfogadta az új építési szabályzatát és szabályozási tervét, amely nagyobb alapterületű telkek kialakítását, illetve egy 20 méter széles, a 35-ös főúttal összekötendő gyűjtőút megépítését tette lehetővé.

Tette mindezt úgy, hogy a városrész képviselője, Pajna Zoltán (Fidesz-KDNP) a Magyar Narancs cikke szerint még az év áprilisában határozottan kijelentette, hogy szó sem lehet társasházi beépítésekről a Nagyerdő mellett.

A 2003. májusi döntést nagy közfelháborodás fogadta. Számos cikk, riport és beadvány után végül 2004 áprilisában az önkormányzat meghajolni látszott a népakarat előtt, és 3 évre szóló építési és változtatási tilalmat rendelt el. Ám a rendelet elfogadása előtt még két területre engedélyezték az építkezést: a 22046/7. , valamint a 22046/10. helyrajzi számra.

Fekete öves politikus-ügyvéddinasztia a háttérben

Kiss Zsuzsanna 2001-ben adásvétellel tett szert a területre, majd az építtetéssel megbízta családi cégüket, a Megatrend-93 Bt.-t (2008-tól kft.).

Kiss Zsuzsanna régi debreceni ügyvéd-dinasztia sarja. Édesapja, Kiss Miklós a Megatrend-93 jogi ügyeit is vitte. Kiss Miklós ikerfivére, Kiss István 1998-2002-ben volt fideszes önkormányzati képviselő.

Ismerőik szerint egyértelműen Kósa Lajos polgármestersége idején érte el a család befolyása a zenitjét. Bár akadnak, akik úgy emlékeznek, a jelenlegi városvezető pártkarrierjét is Kiss István támogatta kezdetben. „Ha olyan jogászra lenne szükségem, aki gyorsan és hatékonyan meggyőzi az ügyészséget, vagy akár a bíróságot is az igazamról, én is hozzájuk fordulnék” – jellemezte a helyzetet forrásunk.

A Megatrend-93 Bt. Fésüs Pétert bízta meg az építészeti-műszaki tervek elkészítésével, amelyek alapján 2003. október 9-én benyújtotta építési engedélyre vonatkozó kérelmét Debrecen Megyei Jogú Város hivatalába.

Fésüs a FÉSÜS Építész Kft. tulajdonosa, ügyvezetője és felelős tervezője. Okleveles építészmérnök, nívódíjas építész, 2008 óta volt tagja a Debrecen Megyei Jogú Város Építészeti-Műszaki Tervtanácsának. Tagsága idén januárban szűnt meg, és a városvezetéssel barátságos Cívishír szerint a váláshoz köze lehetett ennek a beruházásnak is. Ahogy ezt egyébként a sorozatos botrányok hatására Papp László polgármester korábban már kilátásba is helyezte.

Végül 2018 októberében a tervező cége, a Fésüs Építész Kft. meg is vásárolta a telket.

Debrecen Megyei Jogú Város Műszaki Osztálya a 4651/2004. számú határozatával építési engedélyt adott a Megatrend-93 Bt.-nek a 22046/7. helyrajzi számú ingatlanra. Ezzel kezdetét vette a 15 éves jogi csatározás, amelynek során többször is megtagadták az építkezési engedélyt a tulajdonostól (természetesen a Megatrend ezt minden egyes alkalommal megfellebbezte).

Jelentős és visszafordíthatatlan negatív hatások

Az ok a természetvédelmi hatóság szakvéleménye:

„Nagyerdő „körbeépítése” (…), az erdőt övező átszelő utak forgalmának jelentős növekedése (…) és az ezek által keltett terhelések hosszú távon jelentős negatív hatásokat fejtenek ki a védett területre, annak élővilágát a dr. Varga Zoltán szakvéleményében leírt előre jelezhetetlen és visszafordíthatatlan hatásokkal sújtják. Mindezek miatt a fenti káros folyamat akadályozását hosszú távon természetvédelmi célként szem előtt tartva, a tervezett beruházás elutasítása mellett döntöttünk.”

Oldalakon át lehetne részletezni a szövevényes ügyet, fellebbezésről-fellebbezésre végigvenni, hogyan is alakultak a jogi szálak. Zanzásítva a lényeg az, hogy bár sem a jelenleg hatályos építési szabályzat, sem pedig a természetvédelmi szakértők véleménye nem tenné lehetővé a tervezett beruházás kivitelezését, mindig van egy kiskapu, melyet dr. Kiss Miklós ügyvéd fellebbezése nyomán meg is találtak. Így érvelt annak idején a polgármesteri hivatal műszaki osztálya vezetője:

„Az új eljárás megindításakor hatályban lévő építésügyi előírások fentiekre tekintettel az építtető számára kedvezőtlenebb irányba változtak meg, így a kérelem benyújtásakor hatályban lévő jogszabályokat vettem figyelembe a megismételt eljárás lefolytatásakor”.

Tudniillik a DÉSZ vonatkozó passzusát nem sokkal az ominózus tervek elfogadását – és az ezt övező közfelháborodást – követően módosították úgy, hogy: „A területen (…) egy telekmélységig legfeljebb 8 lakást (rendeltetési egységet), minden más területen legfeljebb 6 lakást (rendeltetési egységet) tartalmazó épületek helyezhetők el.”

Végső döntésében tehát a Debrecen Megyei Jogú Város Jegyzőjének MŰSZ-6879/2018. számú határozata (2018.02.01.), mely a 22046/10 ingatlanra tervezett 16 lakásos lakóépületre vonatkozó építési engedély 2018. június 6-án, míg a 22046/7 ingatlanra tervezett szintén 16 lakásos lakóépületre kiadott építési engedély 2018. május 17-én vált jogerőssé.

Polgármester: csak családi ház építhető. Vagy mégsem?

2005-ben az Audival való vitája miatt országosan ismert környezetvédő, Zsák Ferenc, a Kelet -magyarországi Természetvédelmi Társaság nevében 4198 aláírást tartalmazó petíciót nyújtott be az Európai Unió Petíciós Bizottságához, majd 2007-ben kérték a korábbi beadvány újbóli vizsgálatát. A bizottság el is fogadta az érveiket, és ajánlást tett az építkezés leállítására – évekig úgy is tűnt, hogy le is áll a projekt.

A helyi civilek sem tétlenkedtek, az évek alatt számos tiltakozó akciót, lakossági fórumot tartottak. Ügyüket a jelenlegi városvezetés is támogatja, olyannyira, hogy Papp László polgármester egy ízben kijelentette:

„Tájékoztattam az építész urat arról, hogy a város korábban világossá tette a szándékát a környék beépíthetősége kapcsán, vagyis kizárólag családi házat lehet ott építeni. Ez az elhatározás ma is fennáll, s aki ezzel szemben cselekszik, az a várossal szemben foglal állást. Aki azt gondolja, hogy a tervtanács tagjaként a város szándékával ellentétes üzleti érdeket megfogalmazhat, annak nincs helye a testületben.”

32 új lakás jobb a környezetnek, mint 12?

Lapunk még 2018. decemberében kereste a polgármestert, ám azóta sem érkezett tőle válasz.

Kérdésünkre, hogy mindezek ellenére miért ragaszkodik ennyire kitartóan a 2003-as tervekhez, Fésüs Péter ezt válaszolta:

„Valóban az ingatlan vásárlást követően felelős tulajdonos és építészként az adott terület beépítési lehetőségeit sorba vettem és kidolgoztam, megvizsgálva a beépítések műszaki, gazdasági és környezeti hatását, különösen a szomszédos ingatlanok vonatkozásában. És megállapítható volt sorházas beépítés esetén, hogy a terület használata során a burkolt felületek és a zöldfelületek aránya igen kedvezőtlen a felszínen történő parkolás következményeként, és ezzel párhuzamosan az értékes nappali lakótér területének csökkentése révén lehet lakásonként legfeljebb egy gépkocsit elhelyezni. Ezzel ellentétben a többlakásos lakóépületben a parkolás a térszint alatt a pinceszinten valósul meg, így lényegesen kedvezőbb a környezetre gyakorolt hatása.”

A nyulasiak legutóbbi, január 19-i – meglepően nagy érdeklődésre számot tartó – lakossági fórumán megjelent Fésüs is, hogy meghallgassa a megjelent közel 80 lakó kifogásait.

Volt, aki az autó-forgalomra hivatkozott, ami az illető tapasztalata szerint már így is elég nagy, és ha felépül még 32 lakás, akkor annak forgalmi következményei szerinte katasztrofálisak lesznek. Más a környék családi házas jellegét emelte ki, és akadt, aki emlékeztette a tervező urat arra, hogy „itt soha nem lehetett társasházat építeni, 3 hónapig volt érvényben egy elrontott szabályozás, nehogy már eszerint lehessen 2019-ben építkezni!”

Fésüs válaszában azt hangoztatta, hogy érvényes építési engedélye van a terveire, ugyanakkor nyitott a kompromisszumra, hiszen neki az a célja, hogy minőségi, jó épületek készüljenek, és a város vezetésével is együtt szeretne működni, hogy a kivitelezés mindenkinek megfeleljen.

Végezetül ad-hoc szavazásra bocsátották a kérdést, ahol a többségi akarat leszavazta a 16 lakásos társasházakat.

A tervező-tulajdonos, akkor legalábbis úgy tűnt, elfogadta az eredményt, és nyitottságot ígért. Tárgyalni fog a helyiekkel egy esetleges kompromisszumos megoldásról, amit ő maga úgy képzel el, hogy – mint Fésüs az Átlátszónak fogalmazott – „a jelenlegi tervmódosítást követően 2 db 10 lakásos lakóépület épülhet az ingatlanokon a 32 lakás helyett, mely drasztikus lakásszámcsökkentés jelentős anyagi áldozattal is jár a FÉSÜS Építész Kft. részéről.”

A gond csak az – tudtuk meg Illés-Rácz Marianntól, a lakóközösség szóvivőjétől -, hogy sorházas, családi házas terv már van, sőt mi több, már engedélyeztetve is van. A mostani „vállalhatatlan 16 lakásos” társasházak helyett Fésüs tervezett egy 4 lakásos, a jelenleg hatályos építési szabályzatnak megfelelő épületet, ám végül valamiért mégis a társasház mellett döntött.

Ezért történt-e vagy sem, de különös egybeesés az 5%-os adókulcs bevezetése. Ugyanis év végén jött a – sokaknak nagyon jó, a nyulasiaknak és a Nagyerdő élővilágának már kevésbé örömteli – hír: „a kormány javaslata alapján 2023. december 31-ig továbbra is a kedvezményes, 5 százalékos áfakulcs alkalmazható azon új lakóingatlanok értékesítésekor, amelyek 2018. november 1-én végleges építési engedéllyel rendelkeztek.”

Tavaly december 5-én el is kezdődtek az alapozó munkálatok. Amik igen kezdetleges stádiumban abbamaradtak, és bár már lassan két hónap eltelt az évből, ezidáig idén még semmit sem csináltak ott. De a lakók szerint csak a jó idő kérdése a folytatás.

Úgy tűnik, hogy a lakók és természetvédők minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult, nem marad más, mint a rezignált beletörődés. Nos, aki ebben reménykedik az nagyobbat nem is tévedhetne.

A nyulasiak nem hátrálnak meg, küzdeni fognak, amíg lehet.

Éppen ezért még 2018-ban ismételten beadták a petíciójukat az Európai Unió Petíciós Bizottságához, mivel ha a bizottság úgy dönt, hogy tárgyalja az ügyet, akkor annak teljeskörű kivizsgálásáig felfüggeszthetik az építkezést. Abban a reményben nyújtották be ismételten kérelmüket, hogy – Natura 2000-es terület lévén – az Unió nyomást tud gyakorolni a beruházás leállítására.

Nem pusztán az ottlakók érdeke ez, hanem a természet védelméé is, hiszen – és ez két szakhatósági vizsgálatból is kiderül – egy ilyen fokú terhelés hosszú távon jelentősen károsítaná a Nagyerdőt.

Hogy mit jelent a Nagyerdő a mellette lakóknak – de úgy általánosan a debrecenieknek? Azt mondják el ők maguk:

„Debrecenben nem sok a természeti kincs, nincs folyó vagy hegy. Csak a puszta és a Nagyerdő. A Nagyerdő olyan kincs, amit mindennél jobban kell óvnunk. Már így is óriási terhelésnek van kitéve, nem szabad ezt tovább növelni.”

„Ha csendben sétálunk, mókusok szaladnak át előttünk az úton. Ha sok autó lesz itt, a mókusok nem mernek majd kijönni, nem látjuk őket többet.”

„Ez egy zöld oázis a városban, nyáron 3-4 fokkal hűvösebb van itt, mint a városban, télen is sokkal lassabban olvad a hó. Minden évszakban felüdülést nyújt. Ennek ellenére méltatlanul keveset foglalkozunk vele, természetesnek vesszük, hogy mindig itt volt, itt van a város szélén. Kérdés, hogy itt lesz-e?”

A lakossági fórum nem releváns

A Nagyerdő védelméről Fésüs Péter lapunknak elmondta:

„Az általam tervezett épületek egyértelműen a „villa jellegű építészet” karakterét képviselik, a XXI. századi megújuló energiát hasznosító, környezettudatos kialakításának gyakorlati alkalmazásával, amely a jövő generáció számára is szerethető életteret biztosítanak. Álláspontom szerint a szakmája iránt elkötelezett építész leginkább úgy tudja hitelesen képviselni építészeti hitvallását, hogy az épületek tervezésén túlmenően, az általa tervezett épületek tényleges megvalósításában is részt vesz, ahogyan ezt az elődeink is tették.”

Az építész később, már nyilatkozata jóváhagyásakor külön kérte az alábbiak közlését:

„1. A részletes rendezési terv szabályozása alapján, 2003. évtől a területre vonatkozó beépítési paraméterek az alábbiak alapján kerültek meghatározásra: 30%-os beépítés , 7,5 m építmény magasságú épületek megépítésének lehetősége Debrecen Város szabályozási terve szerint 15 éve változatlan formában érvényben van, így a tervezett 2 db 16 lakásos lakóépülettel megegyező méretű épület ma is építhető. A rendeltetési egységek számának korlátozása 2005. évben valóban megtörtént, és ennek a szigorúbb szabályozásnak megfelelően az érintett teljes területre vonatkozóan a DÉSZ jelenlegi érvényben lévő szabályozása alapján (2+6+6+6) összesen 20 lakásegység ma is tervezhető és megépíthető,

2. A tervezési terület egy három utcával határolt egyedi adottságú dupla saroktelek, amely sohasem képezte a Nagyerdő részét,

3. A lakossági fórum nem döntéshozó testület, így valóságos szavazás vagy döntés sem születhetett, mint ahogyan a környéket érintő közlekedés és közlekedési utak kérdéseiben sem született. Így a többlakásos beruházásról rögtönzött szavazás nem releváns, így  „eredményét” sem tudtam elfogadni. Kizárólag Polgármester úr és Debrecen város tisztelete, továbbá a társadalmi béke érdekében tettem meg a beruházásban megvalósuló lakások számának drasztikus csökkentésére tett javaslatomat.”

Jelenleg a Kartács utca valóban csendes, békés. Az építkezésre csak a kertes házak között éktelenkedő elkerített, lebetonozott terület emlékeztet, rajta – tiltakozásképp lefújt – tábla: „Nagyerdei Villalakások – 2 db 8 lakásos lakóépület építése” (emlékeztető: pár sorral fentebb épp Fésüs érvelt azzal, hogy a terület nem a Nagyerdő része). A két szomszédos ház falán hatalmas molinó hirdeti: „Fellebbezéssel éltünk!”.

Ha a helyi lakóközösségen múlik, akkor a csend megmarad, ők ugyanis nem hátrálnak meg addig, amíg meg nem születik a Fésüs Péter által is megígért kompromisszum.

Faragó Priszcilla

Címlapkép: a debreceni építkezés és a tiltakozók molinója (A szerző felvétele)