Bezárás
Baloldali értékek

Csélcsap plakátfiú cukiságkampánya menti meg a szocikat a felmorzsolódástól? Karácsony Gergely portréja

Sokan érzik úgy, hogy elárulta őket, a közösségüket, vagy az ügyüket. Akad viszont, aki a magyar Macront lájta benne. Karácsony Gergely közeli ismerői közül jópárral beszélgettünk az elmúlt napokban. Az MSZP per pillanat regnáló listavezetője kihúzhatja a córeszból a szocikat, akik ezzel elodázhatják pártjuk eljelentékelenedését. Ki látja ennek a hasznát? A Fidesz például egészen biztosan.

„Jobban utálom a szocikat, mint a Fideszt” – kérdésünkre tagadja, hogy ezt mondta volna még LMP-s országgyűlési képviselőként. A kollektív tudatban ugyanakkor erősen szervült a 2012-es debreceni beszéd.

Az LMP-ben ekkoriban intenzív belső viták zajlottak arról, hogy beálljanak-e a frissen színre lépő Bajnai Gordon volt miniszterelnök mögött körvonalazódó ellenzéki összefogásba. A folytatás ismert: az LMP összefogáspárti emberei, köztük Karácsony, szétszakították a pártot, megalakították a Párbeszéd Magyarországért (azelőtt PM, jelenleg Párbeszéd) elnevezésű kispártot, és betagozódtak, előbb az Együtt párt szatellitmozgalmaiba, majd testületileg az úgynevezett összefogásba is az MSZP-vel.

A választók ugyanakkor nem díjazták a taktikázást, az eredmény a második Fidesz kétharmad lett.

A 2014-es összefogás-paktumról Karácsony azt mondta, hogy csak néhány Unicummal a gyomrában bírta feldolgozni a fejleményeket. Ezt az idézetet, ellentétben a debreceni mondással, azóta sem cáfolta. A mondás alternatív értelmezését – miszerint áldomást ittak a megegyezésre – Karácsony-interjúnkban olvashatják.

A két szállóigévé vált megnyilvánulásból sok minden következne, csak az nem, hogy Karácsony elszegődik az MSZP listavezetőjének, újabb összefogásért kardoskodik, s a közös lista harmadik helyét ajánlja Gyurcsány Ferencnek. Pedig mindez megtörtént az elmúlt napokban. Vajon miért? Erre kerestük a magyarázatot.

Rakkolni nem szeret, de nyitott a tudásra

Második generációs vidéki értelmiségi, Debrecen érintésével Szabolcsból került Budapestre egyetemre és szakkollégiumba a kilencvenes évek közepén – akár fideszes karrier is indulhatna ezekkel a klisékkel. Karácsony Gergelyre úgy emlékeznek társai a Széchenyi István Szakkollégiumban (SZISZ), mint szociálisan érzékeny és környezettudatos hallgatóra.

A SZISZ inkább konzervatív közegnek számított ekkoriban: Németh Zsolt és Rogán Antal járt ide például (Németh évekkel korábban, Rogánnal pont váltották egymást 1995-ben). A kollégium életét ismerők szerint elég mindennapos volt, hogy politikai eseményeket vitattak meg a hallgatók, a Horn-kormány 1994-es megalakulását például Mohácshoz hasonlatos történelmi katasztrófaként élték meg. Visszajöttek a kommunisták.

A kollégiumi életre jellemző volt a fejlett vitakultúra, a nézetek kulturált ütköztetése – egyik forrásunk, aki egyébként máig jobboldali szavazó és háttérember, ennek a szocializációnak tudja be Karácsony különös fogékonyságát a kompromisszumos, higgadt politizálásra. Ugyan nagyon mást gondol a világról, mint Karácsony, de nagyra tartja a képességeit, szerinte akár egy magyar Macron vagy JustinTrudeau is válhatna Zugló polgármesteréből – megfelelő körülmények között.

Kevésbé lelkes vélemény róla, szintén egykori széchenyis körökből, és szintén jobbos forrásból:

„Nem emlékszem semmiféle karakteres politikai megnyilvánulásra, kollégiumi ülésen sem. Nem volt sarkos politikai állásfoglalása vagy látványosan hirdetett világnézete. Egy hallgatag, de a tudásra nyitott srácra emlékszem. Ami fontos, hogy nem volt megosztó, tehát ez a fajta mindenki számára elfogadható  karakter a személyiségéből adódik. Egyfajta „közös nevező” jellegű srác volt. Egy percig nem lepett meg, hogy ő lett a kiválasztott.”

Az egyetem elvégzése után Karácsony még évekig helytállt a konzervatív szellemi közegben: a Corvinus Politikatudományi Intézetében kollégája Török Gábor, főnöke pedig intézetigazgatóként a jelenlegi rektor, a Századvég-agytröszt feje, Lánczi András volt. Kollégái „istenáldásaként” tekintettek Karácsonyra, annyira hiányzott a politológiai módszertanos: matematikához, statisztikához értő szakember.

Tudományos munkájával párhuzamosan a Medián közvélemény-kutató cég kutatásvezetője volt. Egyetemi és későbbi munkatársai, illetve egykori ügyfelei sem a hiperaktivitást emelték ki a későbbi politikus fő jellemvonásai közül. A szociológia és a politológia módszertana érdekelte, ebben volt kreatív. A Mediánnál kifejezetten sajnálták, hogy beszippantotta a politika: jóképű volt és jó dumás, remek arcot adott a cégnek, ahol a frontember Hann Endre is szorgalmazta a fiatalítást.

Éppen ezek a tulajdonságai teszik azóta is kapóssá: a 2010-es országgyűlési választások előtt 1-2 százalékra mért új formáció, az LMP által végül elért 7,5 százalékban benne volt az ő kampányfőnöki munkája és választás-szociológiai szakismerete is.

Nem fejtette ki az igazság valamennyi részletét

2010 januárjában a Mediánnal tulajdonosi szinten is összefonódott HVG közölte Civil a pályán című esszéjét, amiben Karácsony bejelentette hogy felcsap politikusnak, pontosabban akkor még csak politikai háttérembernek. Méghozzá azért az LMP színeiben, mert

„az LMP mélyen benne gyökerezik a hazai civil társadalomban, amely az utóbbi években egyre erősebbé vált, és amely egyre nehezebben viselte el a pártok által uralt közélet romlottságát”

Kritikusai ugyanakkor emlékeztetnek: korábban sem állt távol tőle a pártpolitika szerinte romlott világa: az SZDSZ közelében tevékenykedett.

Horn Gábor akkori miniszterelnökségi, koalícióért felelős államtitkár szakértői stábjának volt a tagja. Méghozzá saját jogán, nem mediános alkalmazottként. A szaktanácsokért is Karácsony családi cége, a SocialReport Bt. számlázott. E cég beltagja jelenleg Temesvári Szilvia, a Párbeszéd pártalapítványának kurátora, a Karácsony által vezetett Zugló polgármesteri hivatalának munkatársa.

Horn Gábornak szerepe van Karácsony legújabb, MSZP-s karrierjében is – állítják forrásaink, de ne szaladjunk ennyire előre a történetben.

SZDSZ-közelből hogyan és miért épp az „elmúltnyolcévet” is megtagadó LMP következett? Számos ős-LMP-ssel beszéltünk, akik szerint Karácsony kifejezetten Schiffer András kommendálására érkezett. Rekonstruálva az eseményeket arra jutottunk, hogy ez a mondás részben igaz: az LMP mozgalmi időszakában, a párttá alakulás előtt Schiffer valóban többeket megkeresett, akikről úgy hírlett, van politikai műveltségük és szakmai kompetenciájuk, az egyik volt közülük Karácsony.

Hősünk kezdetben húzódozott, ám az LMP számára sikeresnek mondható 2009-es EP-választás után – ahol nem jutottak ugyan mandátumhoz, de friss alakulatként lenyomták az SZDSZ-t – maga jelentkezett be, hogy akkor tárgyaljanak komolyabban. Karácsony most, érdeklődésünkre azzal árnyalja a képet, hogy akkoriban előbb letudta mediános „pártos” munkáit, amiket összeférhetetlennek érzett új szerepével, és csak aztán fordult rá új feladatára.

Az LMP kampányfőnöke lett a 2010-es országgyűlési választások előtt. Schiffer környezetében ma is állítják, az LMP-alapító frontember hallott ugyan Karácsony korábbi SZDSZ-es kapcsolatáról, de abban a hitben élt, hogy mediánosként dolgozott a pártnak, s maga az érintett sem sietett kifejteni neki az igazság valamennyi részletét, például a Horn-féle stábtagságot.

Ezt Schiffer is a Magyar Nemzetből tudta meg, méghozzá úgy, hogy már a 2010-es országgyűlésben körülnézett, min röhögnek a szomszédos padsorban Novák Elődék.

„A kampány időszakára felfüggesztem közvélemény-kutatói tevékenységemet, bár a pártlistán nem szerepelek” – írta Karácsony a HVG-ben, mégis előkelő, 3. helyet kapott a budapesti listán. Forrásaink szerint a pozícióért viaskodó párttársai helyett, huszárvágásként.

Az LMP-sek több hasonló ellentmondásra emlékeznek Karácsony szavai és tettei között abból az  időszakból. Mégis szinte mindannyian kedvelik. A miértre egyébként nem politikustársai, hanem az önkormányzatnak dolgozó egyik szakértő adja a legjobb magyarázatot: Karácsony a magyar politikai elit tagjaihoz képest sokkal odafigyelőbb, természetesebb, közvetlenebb. Ráadásul szívből az, ezt állítólag képtelenség ilyen magas színvonalon eljátszani.

Nem fél kedves lenni egy arrogáns világban – ezt pedig a munkatársai, és a választók is értékelik.

Mások azt emelik ki, hogy bár kapcsolatrendszere kétségtelenül a hagyományos „ballib” értelmiséghez köti, hiányzik belőle a szekértábor-gyűlölet, nem süket az ellenérvekre. Ez pozitív megközelítésben vitakészséget, kompromisszumképességet jelent. A tulajdonság sötét oldala viszont a hidegvérű technokrata megközelítés – sokan ezt is tapasztalták tőle a közös munka során.

Esti fazekasok, és az ember, aki ott sem volt

LMP-s forrásaink szerint kezdetben Karácsony is következetes híve a zéró együttműködésnek a baloldallal. Ilyen helyzet volt például a 2010-es országgyűlési választás két fordulója között, amikor az MSZP egyoldalúan visszaléptette négy jelöltjét ott, ahol LMP-sek az átlag feletti eredményt hoztak. Az LMP végül nem lépett vissza sehol, s Karácsony is a „nem” mellett érvelt.

Nem sokkal később azonban szűkebb fórumokon már előállt azzal, hogy ha 2010-ben megúszták is, de a következő választásokon elkerülhetetlen lesz az együttműködés a baloldali ellenzékkel. Pedig ekkor még nem született meg az új választójogi törvény, ami később érvényessé tette ezt a matematikai megközelítést.

Akik ekkoriban hallották Karácsony érveit, úgy értelmezték, hogy a jelenlegi MSZP-s listavezető kifejezetten a balos szavazók elhódítását tartotta kívánatos célnak. Az MSZP akkoriban is nehéz időket élt: Gyurcsányék elhagyták a pártot, megalakítva a DK-t. Különös történelmi fordulat, hogy az LMP gyakorlatilag a “Karácsony-tervet” kezdte megvalósítani most, immár Szél Bernadettel az élen.

Többen úgy emlékeznek, hogy Karácsony még Bajnai visszatérésekor sem lelkesedett különösebben. A politikai közegben már hónapokkal az ex-kormányfő 2012. őszi, nyílt zászlóbontása előtt keringett a pletyka: a volt miniszterelnök pártot keres magának. Még azt is hallani lehetett, hogy az LMP-be húzódhat be. Egy pásztói kongresszuson rá is kérdeztek párttársai Karácsonyra: mit tenne, ha felbukkanna köreikben Bajnai. Karácsony válasza kategorikus volt: akkor ő menne.

„Voltaképpen igazat beszélt. Pár hónappal később, ha nem is az LMP-be, de valóban megérkezett Bajnai. És Karácsony lelépett” – mondják most az akkori események tanúi.

Miért pont őt kérdezték Bajnairól? A pásztói LMP-pártkongresszust megelőzte egy jelentősebb belső botrány. Ahogy szinte minden titkos levelezés, ez is a „válasz mindenkinek” gomb meggondolatlan nyomogatása miatt lepleződött le. A későbbi kilépők “Esti Fazekasok” néven levelezőcsoportot működtettek 2011-től, amin nem csak a politikai véleményüket osztották meg egymással, de egyeztettek a különféle pártszervezetekben hozandó döntésekről is.

Amikor a levelezőlistából pártügy lett, Karácsony eltolta magától a kérdést. Nem csak azzal, ami kézenfekvő lenne, hogy az egy magánbeszélgetés volt, hanem azzal is, hogy nem volt aktív részese a csoportnak, épp csak véletlenül rákerült a címzetti körre.

Akik ezt most felemlegették az Átlátszónak, párhuzamot éreznek a Berkecz Balázs-féle kiszivárgott hangfelvétel tartalma és az akkori hárítás között. A nem kifejezett fairplay-díjas akcióval rögzített beszélgetésben Karácsony arra panaszkodik, hogy már a Párbeszéd listavezetése is púp volt a hátán.

„Így volt a 2010-es képviselőjelöltséggel, majd a frakcióvezető-helyettesi poszttal. Örök áldozat a haza oltárán, de mégis egyre előrébb lép” – vélekedik valaki, aki régóta ismeri.

Az előzmények után krízist igen, de nagy meglepetést nem okozott, hogy 2013 elején Karácsony már az összefogáspárti csapat egyik vezéregyéniségeként vett részt a pártszakadásban. Hozzá kell tenni, akkor a legtöbb elemzés nagy jövőt jósolt a Bajnai-formációnak. Éppen Karácsony volt munkahelye, a Medián mérte őket megalakulás után nyomban 14 százalékra.

Ez a szám eltúlzottnak tűnt ugyan, de rengeteg árulás és ármány kellett ahhoz, hogy egy Bajnai-vezette összefogásból Mesterházy-uralta lista szülessen 2014-ben, majd Bajnai távozzék, az Együtt pedig szép lassan lenullázza magát.

Karácsonyék váltása akkor politikailag hasznos ötletnek tűnt. Az ATV-nek tavaly adott Magánszféra-interjújában azt mondta: annak a napnak az éjjelét, amikor kiderült, hogy távozásuk nyomán megszűnik az LMP parlamenti képviselőcsoportja, a kardiológiai intenzíven töltötte súlyos szívpanaszokkal.

A Párbeszéd egy ideig a „Korszakváltók” pártszövetségben közösen mozgott az Együttel, majd 2014 végén önállósodtak. A Párbeszédnek voltaképpen kezdettől Karácsony volt a politikai terméke. Továbbá Jávor Benedek EP-képviselő, csakhogy az EP a belpolitikában akkor sem számít sokat, ha Jávor tényleg dolgozni jár Brüsszelbe.

Pártejtőernyősök Zuglója

Ismerői szerint Karácsony politikai szerepálma a fővárosi főpolgármesterség lenne. Amihez kétségtelenül remek dobbantó Zugló, ahol 2014 őszén választották polgármesterré Együtt-PM-es színekben.

Csakhogy ma már tényleg csak a kórosan naívak hisznek abban, hogy Orbán Viktorék harmadik, esetleg kétharmados győzelme esetén az önkormányzati rendszer megmarad a jelenlegi struktúrában, s nem kap újabb sebeket a központi államigazgatástól. Vagyis 2019 utánra, zuglói mandátuma végeztével is szüksége lehet a menekülő útvonalra, még a sikeres polgármesternek is.

A „nem leszek képviselő” típusú ígéretek pedig eddig is képlékenynek bizonyultak Karácsony esetében.

Rekordszámú, négy alpolgármesterrel vezeti a kerületet, van köztük fideszes is (Rozgonyi Zoltán, a bukott polgármester-jelölt), legutóbb pedig egy ex-BM-es DK-st jelölt maga mellé Karácsony.

Az önkormányzati cégek dugig vannak pártejtőernyősökkel – alkalmazásban vagy szerződéssel -, a politikai paletta minden oldaláról. A polgármesteri hivatalban foglalkoztatják a Párbeszéd pártalapítványa volt kurátorát, Kéri Andrást, és jelenlegi kurátorát, Temesvári Szilviát is, a kerületi vagyonkezelő első embere pedig a szoci alpolgármester sógora.

A szocik pedig, akiket épp most éleszt újra a polgármester, a lehető legszörnyűbb arcukat mutatják a városrészben. Kerületi pártelnökük, Tóth Csaba „taglétszám-duzzasztóként” vonult be a legújabbkori politikatörténetbe. Ahol csak megjelent – Vas megyében, majd Zuglóban -, hirtelen felteltek új tagokkal a helyi pártsejtek, megváltozott a vezetés. Azt, hogy kinek az érdekében toborzott MSZP-tagokat Tóth, máig nem tudni biztosan.

A Tóth-féle zuglói MSZP, ahogy mondani szokás, „ügyek mentén” áramvonalasan együttműködik a helyi Fidesszel. Az Átlátszó cikke a helyi nagykoalícióról itt olvasható.

Helyrebillen a centrális erőtér

Már korábban is megkeresték a szocik, de ő nem akart részt venni Botka László kicsinálásában – ezt mondta Karácsony a Heti Válasznak adott interjújában. Kérdeztük MSZP-s forrásainkat, mennyire kínos egy mérhetetlen támogatottságú párttól igazolni listavezetőt. Tapasztalatunk szerint általános a nézet, hogy fényévekkel jobb, mint ha senki sem lenne. Egyedül a volt pártelnök Mesterházy Attiláról hírlik, hogy nem különösebben szívleli a paktumot.

Szocialista forrásaink szerint abban, hogy végül Karácsony és az MSZP-sek egymás tenyerébe csaptak, közrejátszott, hogy Molnár Gyula pártelnök már nagyon ki akart jönni a hírrel, nehogy ezt a tervet is megfúrják a pártbeli riválisok.

Közreműködött a megegyezésben Karácsony egykori megbízója, a volt SZDSZ-es Horn Gábor is.

Horn most az Átlátszónak azt mondta: jó ellenzéki jelöltet látna szívesen, márpedig Karácsonyt ilyennek tartja, és erről valóban beszélt azokkal, akik meghallgatták a véleményét. Ugyanakkor cáfolta, hogy formális királycsinálói szerepe lenne. Mindenesetre a Magyar Narancs mellett a Magyar Időkben is Karácsony mellett érvelt.

Pedig Horn, Karácsonyhoz hasonlóan, valaha, még a közös MSZP-SZDSZ kormányzás idején nem arról volt híres, hogy különösebben kedvelné a szocialistákat. Most mégis meghallgatják a véleményét befolyásos szoci körökben. Ezt pedzegettük abban a cikkünkben is, ahol leírtuk: a Horn Gábor által vezetett alapítvány és annak szatellitcége összesen 770 millió forint uniós forrást nyert el az Orbán-rezsimben, ráadásul az alapítvány iskolája több százmilliós állami támogatásban is részesül évente.

Bonyolult a képlet? Szerintünk is. Éppen ezért Karácsony egykori egyetemi kollégáját, Török Gábor politológust kértük, segítsen találgatni, ki nyer, és ki veszít Karácsony MSZP-s leigazolásával.

Török szerint az MSZP, illetve maga Karácsony a fanyalgások ellenére sokat nyer: a szocialisták elkerülik, vagy legalábbis elodázzák a rövid ideje még biztosnak tűnt felmorzsolódást. Ráadásul olyan listavezetőt találtak, aki nem része a szervezetüknek, ellentétben Botkával, nincs igénye belefolyni a belső vitáikba, rendet vágni a soraikban, folytathatják azt, amiben a legerősebbek: egymás fúrását és elárulását.

Karácsony pedig nem csak hogy megmarad a befolyásos tényezők között, de most válik csak igazán azzá: nulla százalékos párt kerületi polgármesteréből országos politikai erővé.

Nyertesnek mondható a Fidesz is, amelyik az MSZP visszaerősödésével újfent rövid pórázon tarthatja a legjelentősebb balos erőcsoportot, helyrebillen a centrális erőtér. Még a kérlelhetetlen kommunistafalóként ismeretes Kövér László házelnök is felcsapott a szocik marketingesének a kritikus helyzetre tekintettel.

Kövér egy szegedi rendezvényen fejtegette a minap, hogy nem örülne, ha az MSZP kiesne a parlamentből, mert a szociknak, a többi ellenzéki párttal ellentétben legalább vannak hagyományaik.

A fő vesztes az Együtt, amelynek kevés esélye marad a túlélésre azon túl, hogy megalázkodva mégis felsunnyog a Karácsony-MSZP-féle listára. Nehéz helyzetbe került ugyanakkor Karácsony egykori pártja, az LMP is. A zöldpárt éppenséggel pont Karácsony egykori tervét – pontosabban azt, amit neki tulajdonítanak volt pártjában – kezdte megvalósítani, amikor hatékonyan rárabolt a széteső MSZP szavazótáborára.

Közvéleménykutatások szerint eddig be is jött a számítás: az LMP stabilnak látszó felívelő trenddel kikerült a parlamenti küszöbön vergődő minipártok siralomházából. Reális kockázat az LMP számára, hogy a balról jött támogatók visszaszivárognak, ha erőt látnak eredeti pártjuknál is.

Hasonló a helyzet az MSZP tetemén lakmározó másik két hiénával, a DK-val és a Jobbikkal is. Míg azonban Gyurcsánnyal elképzelhető egy „összefogós” paktum, Vona Gábornak ki kell várnia, ki nyeri a Karácsony-Szél mérkőzést, és utána őhozzá kell mérnie magát a „legerősebb ellenzéki vezető” titulusának megőrzéséért.

Kapcsolódó cikkeink

Fidesz-MSZP nagykoalíció Zuglóban

Percemberke a kígyófészekben – Molnár Gyula új MSZP-elnök portréja

A bank viszi a székházpénzt, eladósorban a Népszava – kong a kassza Puch László után

Adónyomozók újranyitották, de az ügyészség furcsán megszüntette a Hajdú-Bét-ügyet, Bajnai is tanúskodott

A pártalapítvány esete a kiürített kiadóval: a Népszabadság nehéz napjai

Az MSZP Kubatovja? Czeglédy szerint az ő listájuk az ellenfelek szavazóit nem listázza

Karácsony Gergely: Vészforgatókönyvekben hadd ne gondolkodjunk

– Botka László története után adódik a kérdés. Száz százalék, hogy ön lesz az MSZP listavezetője?

– Az MSZP kongresszusának még jóvá kell hagynia a kérdést. Az elnökség egyhangúan támogatott.

– Jól mondom a kronológiát? 1. Párbeszéd-listavezető volt, 2. tárgyalt az LMP-vel a közös választási fellépésről, adott esetben közös listáról, 3. megegyeztek az Együttel a közös listáról, 4. megegyezett az MSZP-vel a listavezetésről. Sűrű napok lehettek. Mi nem pontos a leírásban?

– Elég kevés. Az LMP-vel nem tárgyaltunk hivatalosan. Voltak személyes beszélgetések, egészen pontosan ők tettek nekem személyes ajánlatot, de szó nem volt választási együttműködésről, közös listáról. Az Együtt-tel pedig nem volt megállapodás. Az országos tanácsuk december 9-re tűzte ki, hogy tárgyal a kérdésről. Ők ragaszkodtak a külön listához, én viszont abban nem hiszek, ráadásul amit ajánlottak, a Párbeszéd megszűnését jelentette volna: gyakorlatilag az Együttbe beolvadva indultunk volna. De még erre is készek lettünk volna, ha ezt a többi ellenzéki párttal való további szövetségkötés követi.

– Ha nem állapodtak meg, akkor mit tárgyalt volna meg az Együtt országos tanácsa kilencedikén?

– Hetekig tartó lelki életet éltünk, én azt reméltem, hogy változhat az elutasításuk, ha az MSZP engem javasol közös listavezetőnek, tekintettel arra, hogy ők is engem akartak.

– Jelent-e a mostani szerepe közös Párbeszéd-MSZP-listát? Kerülnek-e fel más párbeszédes politikusok is az MSZP listájára? Kicsodák, milyen helyre?

– Igen, közös lesz a lista, de én elég világosan megmondtam, hogy nem csak a Párbeszéddel, hanem a DK-val és az Együttel is közös listát szeretnék, ez érdekel, más nem. Vészforgatókönyveken hadd ne gondolkodjunk most.

– Látja, jogos volt a kérdés arról, hogy biztosan Ön-e az MSZP listavezetője. Akkor miről is tárgyal az MSZP-kongresszus? Ami mikor lesz?

– Január végén-február elején, ha jól tudom. Erősen dolgozunk addig a megoldáson.

– A Párbeszéd mit szólt a megállapodáshoz?

– Az elnökség egyhangúan támogatta. A végső döntés a taggyűlésé.

– Tisztázzuk, mondta, vagy sem 2012-ben Debrecenben, hogy jobban utálja a szocikat, mint a Fideszt?

– Én ilyet nem mondtam. Olyasmiről beszéltem, hogy a politika nem érzelmi kérdés. De azért ez nagyon régen volt, ne várja el tőlem, hogy szó szerint idézzem.

– Azt viszont mondta, hogy csak beunikumozva bírta elviselni a 2014-es összefogás bejelentését, ugye?

– Mondjuk úgy, ittunk egyet az összefogásra. Arra gondoltam, és ezt tartom most is, hogy vannak helyzetek, amikor az ember át kell átlépnie a saját árnyékát. Mert ezt kívánja a felelősségérzet.

– Most pedig azon dolgozik, hogy tető alá hozza az összefogás 2-t. Ehhez mennyi Unicumot kell fogyasztania?

– Semennyit. Az közös választási indulásnak szerintem nincs alternatívája a baloldalon, de ettől még lehetne sok mindent másként, jobban csinálni. Ráadásul az ellenzék például sokkal rosszabb állapotban van még a 2014-es helyzethez képest is. Elég ránézni a közvélemény-kutatásokra.

– Az időközben történt események fényében is kilépne az LMP-ből?

– Sokat kérdezték már ezt tőlem, és mindig azt kell, mondjam, hogy igen. Akkor is, ha figyelembe kell venni az elmúlt évek tanulságait. De vannak éles helyzetek, amikor a lelkiismeret dönt, nem a kényelmesség vagy a remélt haszon.

– A vita már akkor is arról szólt, hogy működjenek-e együtt az úgynevezett balos ellenzéki pártok vagy sem.

– Nagy vonalakban igen. Voltak egyéb árnyalatok is, de alapvetően ez volt a szakítás oka.

– Azért említem, mert egykori párttársai úgy emlékeznek, 2010-ben, amikor az országgyűlési választások második fordulójában az MSZP négy helyen visszalépett az LMP javára, Ön azok között volt, akik úgy érveltek, hogy az LMP-nek ezt nem kell, nem szabad viszonoznia.

– Az volt a fő cél 2010-ben, hogy ne égjen ránk, hogy miattunk lesz a Fidesznek kétharmada. A két forduló között azonban már nyilvánvaló volt, hogy ezt lehetetlen elkerülni, bárki lép vagy nem lép vissza. Nem emlékezem egyébként, hogy a pártból akkor valaki is a visszalépés mellett érvelt volna.

– Szerette vagy sem a szocikat, jobban vagy kevésbé mint mást, Zuglóban nem a legszebb arcát mutatja a párt. A professzionális taglétszámduzzasztó kerületi elnökkel, Tóth Csabával eltöltött évek sem riasztották el az összebútorozástól?

– Büszke vagyok arra, amit Zuglóban elértünk. A szociális juttatásainkra, az átláthatóságra, azokra a beruházásokra, amiket a ciklus vége előtt még átadunk a polgároknak. Bátran mondhatom, hogy mindez példaértékű. Igyekezem nem azt nézni, hogy nehéz vagy könnyű az együttműködés, hanem hogy mi az eredménye.

– Említette, hogy a XIV. kerületben tombol az átláthatóság. A kerületi cégek, sőt, a polgármesteri hivatal is teli vannak pártejtőernyősökkel. Győzzön meg, kérem, hogy ők a legalkalmasabbak az adott feladat ellátására.

– Hiába ironizál, Zugló tudtommal az egyetlen település az országban, amelyik rendeletbe foglalta az anti-korrupciós szervezetek önkormányzatokra vonatkozó elvárásait. Ami persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy minden a legnagyobb rendben van. De fontosnak tartjuk, sőt, lépünk egyet még tovább: a közeli napokban kezd az átláthatósági biztosunk, Vágó Gábor. (Vágó Gábor az Átlátszó volt munkatársa – a szerk.)

A polgármesteri hivatalban csak polgármesteri és az alpolgármesteri kabinetekben vannak politikai háttérrel bíró emberek, ami szerintem teljesen normális, a hivatal 95 százaléka rendes, apolitikus köztisztviselő. Ami a cégeinket illeti, az, hogy valakinek van pártmúltja, nem zárja ki, hogy jól végezze a munkáját, ez éppúgy igaz Vágóra, mint a cégvezetőinkre.

Két olyan cégvezetőnk van, aki korábban volt önkormányzati képviselő, mindkettejük munkájával elégedett vagyok. De olyan is volt, akinek a kinevezését nem szavaztam meg. Vétóval viszont nem éltem ilyen esetben soha, mégpedig azért nem, mert a polgármesteri vétót rendkívüli eszköznek gondolom, amit csak különleges esetekben ér bevetni. Az, hogy nem rokonszenvezek egy vállalati vezetőnek jelölt személlyel, szerintem nem ilyen eset. Így is több vétóm volt, mint a legtöbb polgármesternek.

Rádi Antónia

Frissítés (2017. december 21.): Cikkünk egy korábbi verziójában valótlanul állítottuk hogy “különös módon egyedül épp a Medián nem igazolta vissza” az LMP növekvő támogatottságát. A valóság ezzel szemben az, hogy a Medián 2017. novemberi LMP-adata belesimul a többi intézet adatsorába.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom