Böjte Csaba alapítványának 850 ezer, a CÖF-nek 508 millió – itt az MVM-támogatottak teljes listája

Az még a félszabad országokban is ritkán fordul elő, hogy voltaképpen az állam ilyen nyíltan pénzeljen egy gongót, és még ráadásul le is bukjon, mint ahogy ez történt a CÖF és a száz százalékig a magyar állam tulajdonában lévő MVM esetében. Igaz, a CÖF eddigi működése alapján a támogatás ténye kevéssé meglepő, mondhatni szerves fejlődés eredménye, az átláthatóság szempontjából pedig talán jobb is, mint amikor ismeretlen magányszemélyek százmilliós adományaiból finanszírozták kormánypárti kampányaikat.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Korábbi cikkeink a CÖF-ről

Köztulajdonú cégek korábban soha nem finanszíroztak közvetlenül politikai kommunikációt

Titkolták, de kiderítettük: tavaly 508 millió forinttal szponzorálta az MVM a kormánypárti álcivil CÖF-öt

CÖF-Akadémia Georg Spöttlével az utolsókat belénk rúgó balliberális világról

Eurábiát csinálnak a Sorosok és Rotschildok – Beépültem a CÖF-be, II. rész

Békemenet, CÖF, CÖKA, Pestisrácok – mi fán terem, kinek szolgál a magyar gongó?

Köszönjük nektek, hogy az szja 1%-os felajánlások terén ismét legyőztük az agyontámogatott kormánycivileket

Nem volt túl hosszú az az út, amit a Civil Összefogás Fórum a kezdeti félamatőr és nehézkes finanszírozási modelltől a ténylegesen állami finanszírozásig megtett. A 2009 tavaszán egy Fidesz-párti demonstrációval induló CÖF a 2010-es kormányváltás után előbb megszállta a civil források fölött diszponáló állami szervezetet – a Nemzeti Együttműködési Alap elnöki székébe Csizmadia Lászlót, a CÖF elnökét ültették -, majd ebből a pozícióból kezdték pénzelni az állampárti civil-modellt.

Így jutott például ma már viccesnek számító mennyiségű pénz, 10 millió forint a Nők a Magyar Nemzetért nevű egyesületen keresztül a Pesti Srácok kiadójához, amelynek ebből a pénzből kellett üzemeltetnie a Polgár Portál nevű alternatív kormánymédiumot.

Más kérdés, hogy Csizmadia túlbuzgósága már a kezdeti daliás időkben is okozott kisebb malőröket: a CÖF megalakulásakor a tagjai közé tartozónak mondott a Magyar Orvosi Kamarától kezdve az evangélikus egyházon át a Magyar Rákellenes Ligáig több olyan közismert szervezetet, amelyekről később kiderült, hogy semmi közük nincs a CÖF-höz, nem is tudtak róla, hogy CÖF-tagok.

A bújtatott állami finanszírozás továbbfejlesztett modelljének is volt némi vajszín árnyalata, hiszen a CÖKA – a CÖF mögött álló jogi személyiségű szervezet – már 2012-ben is 40 millió forint közpénzt kapott a Fidesz pártalapítványától, a Polgári Magyarország Alapítványtól, ez az akkori bevételük közel 90 százaléka volt. A következő évben is jött 20 millió pártos pénz – ennél viszont jóval komolyabb tétel volt az a 290 millió, amit a beszámolójukban meg nem nevezett adományozóktól kaptak.

Ekkora már bőven kialakult az állami források újraosztásának az az informális szabályrendszere, amely például azt eredményezte, hogy a Puskás Akadémia tízszer annyi TAO-pénzhez jutott, mint a Ferencváros; ráadásul a a CÖKÁ-nak láthatatlanul kevés volt a tényleges civil adományozója: ebben az évben mindössze 288 ezer forintnyi 1 százalékos felajánlást kaptak 58 adózótól. Ezek alapján felmerülhet a gyanú, hogy a 290 milliós adomány mögött az államhoz közel álló gazdálkodó szervezetek vagy tulajdonosaik is felsejlhetenek, még ha ez csupán találgatás is. (Tegyük hozzá, ebben az időben Simicska még intenzíven támogatta a kormány céljait, azt pedig nem tudhatjuk, hogy a CÖF a plakátkampányaihoz kapott-e kedvezményeket a Mahír és a Publimont felületein.)

A 2012-től, nagyjából Bajnai Gordon fellépésétől beindult választási kampányban a CÖF-re fontos szerep hárult, hiszen a Fidesz ide szervezte ki a negatív kampány nagy részét. A ’14-es választás utáni szakértői becslések szerint Csizmadiáék legalább fél milliárdot költöttek a kampányban az ellenzék lejáratására. Az egyelőre kétségesnek látszik, hogy a folytatásban a pártelnök igényt tart-e a békemenetes civilekre, vagy a CÖF-re is a polgári körök által élvezett arany alkony vár.

Egy szűkmarkú támogató

„Az iparág meghatározó szereplőjeként az MVM Zrt. erkölcsi kötelessége, hogy támogassa az elesetteket, a kiszolgáltatott helyzetben lévőket és a természeti katasztrófák áldozatait.” – mondja a Magyar Villamos Művek (MVM) társadalmi felelősségvállalási krédója. A CÖF mecénása az egyik legbőkezűbb magyar vállalti szponzornak tűnhet, pedig az adatok nem egészen ezt mutatják.

A vállalatcsoport adózás előtti eredménye az elmúlt években 50 milliárd forint körül volt, és évente nagyjából egymilliárd körüli összeget fordított „társadalmi szerepvállalásra”, úgy, hogy ebben benne vannak az olyan kulturális és sport szponzorációk is, amelyek a brand szempontjából „kötelezőek” – ilyen volt például az MVM-Veszprém kézilabdacsapat támogatása.

Március vége óta vártuk, hogy az MVM kiadja az elmúlt 3 év támogatási adatait, amit végül 37 ezer forint kifizetése után meg is tett: a dokumentumokból inkább egy szűkmarkú, politikai befolyásnak kitett szervezet képe bontakozik ki, amelyik karitatív célokra is inkább csak akkor költ, ha ezzel jó pontokat szerezhet.

(A szerintünk indokolatlan költségtérítés ügyében a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság hatósághoz fordulunk. Egyre több állami adatgazda követel irreálisan magas összegeket – legutóbb a Közbeszerzési Hatóságot hívta fel a NAIH, hogy fizesse vissza az Átlátszónak az adatigénylés teljesítésért megállapított 13 ezer forint költségtérítést.)

Az MVM 2014-17-es teljes támogatási listáját itt lehet megnézni:

45 millió forintnyi támogatást kapott például a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, amelynek Lévai Anikó az egyik „jószolgálati nagykövete”, 10 milliót a szegénység ellen unortodox eszközökkel harcoló miniszterelnöki tanácsadó, Hegedűs Zsuzsa alapítványa, a Minden Gyerek Lakjon Jól, 35 millió jutott a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak, melynek alapítói közt a miniszterelnök és felesége mellett ott találjuk Kövér Lászlót is.

Ehhez képest a politikailag kevésbé beágyazott segítő szervezeteknek jellemzően néhány százezer forint jut. Még a Böjte Csaba által vezetett gyerekmentő misszió, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány is mindössze 850 ezer forintot kapott az MVM CSR-keretéből – igaz, ugyanebben az évben 6,5 millió jutott a szatmári katolikus püspökség óvodájának játszóterére, és tény, hogy évről évre 1-1 millióval támogatnak három, lovas terápiával foglalkozó civil szervezetet.

De az a néhány kisebb, beteg gyerekeket segítő szervezet, amelyik be tudott kerülni a cég támogatottjai közé, jellemzően százezer-ötszázezer forinthoz jutott.

Demjén Ferenc, Stefka István, Kuna Tibor

Demjén Ferenc művészeti tevékenységét viszont 63 millió forinttal szponzorálta az MVM három év alatt három koncertje támogatása révén – vicces módon mégis Zoránnak kellett magyarázkodnia a maga 6 milliós támogatása miatt -; de jutott 10 millió az EDDA-nak, és 7,5 millió Keresztes Ildikó koncertjére. Évente 23 millió megy a Prima Primissimára, kiemelt támogatott a Szépművészeti Múzeum és a VeszprémFest.

Elég sok pénzzel szponzorál ugyanakkor az MVM nyíltan politikaközeli szereplőket: Kuna Tibor cégei például két tételben összesen 126 millió támogatást kaptak az „Európai Mobilitási Hét rendezvény szponzorálása”-címen. Évről évre megkapja a maga 10 millióját a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, ugyanígy érkezik évi 10 millió apanázs a Rákóczi Szövetséghez, amelyben elnökségi tag a fideszes Németh Zsolt.

Tavaly 5 millióval támogatták a Stefka István-Nagy Ervin kurátorok által fémjelzett Oikosz Alapítványt – az alapítvány egyik fő tevékenysége a tavalyi beszámolója szerint a „Polgár Portál Internetes Hírügynökség kiadói tevékenységének ellátása”, erre viszont külön is kaptak 6 milliót az EMMI-től.

2014-ben érkezett az eredetileg Simicska Lajos erdélyi médiaprojektjének indult „Határok Nélkül a Magyar Sajtóért” Alapítványnak 70 millió forint, ebben az évben a Századvég is kapott 15 milliót „Társadalomtudományi kutatás és politikatudományi képzés”-címen. A Magyar Krónika Kft-nek viszont mindössze 10 millió jutott a tavalyi szponzorkeretből – ebben az évben a CÖF-támogatás ugyanis kicsit átrajzolta az arányokat, mivel a teljes éves támogatási keret (hozzávetőleg 1095 millió forint) felét a legnagyobb magyar gongó húzta be.

Korábbi cikkeink az MVM-ről

Magasfeszültség: az MVM még Simicskának tejel?

Itt vannak az MVM-vezér 43 milliós tanulmányai

Felverte a gaz, lepusztult, elhagyott az MVM tengerparti szállodája

Baji Csaba támogatta az MVM offshore projektjeit

Halott helyettesével takarózott Kocsis István a bíróság előtt

Az MVM is havi 1 millióval honorálta Baji Csabát a szocialista panamák idején

MVM: Baji Csabát is pénzelte Kocsis és Kapolyi offshore-mágusa

De ha nem a teljes összeghez, vagy éppen Böjte atya 850 ezer forintos támogatásához viszonyítunk, hanem a sportszponzorációs pénzekhez, akkor is nyilvánvaló a CÖF-apanázs ormótlansága. A második legnagyobb támogatást 2014 óta a veszprémi férfi kézilabdacsapat kapta, de még ez is 200 millióval kevesebb, mint a CÖF pénze: tavalyelőtt 293 milliót adott a vállalat az akkor még MVM-Veszprém nevet viselő klubnak.

A G-nap után azonban történt némi változás, tavaly már csak 170 millió érkezett Veszprémbe az MVM-től, nyáron pedig hivatalosan is bejelentették, hogy a Telekom lesz a névadó szponzor.

Az MVM adatközlése szerint idén még csak a tavalyi keret töredékét osztották ki, de ha a politikai marketing szempontokat nézzük, a CÖF támogatását bátran meg lehet ismételni, a szervezet reputációján valószínűleg már az sem változtat.

Becker András