Bezárás
Cikkek

Kórházi szuperbaktériumok – a szívműtét sikerült, de a beteg meghalt

A hozzátartozók persze nem unják meg ezredszer is végiggondolni, hol volt az a pont a 68 éves M. Ákos történetében, ahol másképp kellett volna dönteni. Egy biztos: a férfi állapota egy jól sikerült szívműtét után három héttel hirtelen romlani kezdett, a szanatóriumból vissza kellett szállítani a kórházba; nem sokkal később újra az intenzív osztályra került, majd elkülönítették, és egy napon a szobája ajtaján a felesége egy A/4-es lapra írva számára ismeretlen négy betűs szót olvasott: MRSA.

300_tamogatoi3

Utólag elemezve az esélyeket a hozzátartozók szerint M. Ákos eleve komoly hátránnyal indult: a kora miatt a kevésbé esélyes betegek közé tartozott – az idősek tüneteit az orvosok egy része hajlamos bagatellizálni, mondván, a korral jár -, másrészt két évvel ezelőtt viszonylag súlyos stroke-on esett át. Igaz, ennek csak egyetlen maradványtünete volt, a beszéd nehezítettsége. Az már a stroke előtt is egyértelmű volt, hogy a férfinak szívproblémái vannak, de a tényleges kivizsgálást a kezelőorvosai egyre halogatták.

2015 márciusában aztán az egyik nagy budapesti kórház kardiológiai osztályán végrehajtott katéteres vizsgálat után egyértelművé vált, hogy szívbillentyű-beültetésre van szükség. M-et azzal bocsájtották el a rendelésről, hogy telefonáljon a jövő héten, akkor egyeztetik vele a műtéti időpontot, és ne aggódjanak, jó a fizikai állapota, a műtét nem jelent átlagon felüli kockázatot.

De M-ék kísérletei hónapokig sikertelenek voltak. Hiába telefonáltak hetente a kórház szívsebészeti osztályára, a sebész, akit a férfi kardiológusa javasolt, sosem tudott időpontot adni. Végül négy hónap várakozás után, augusztus 8-án került sor a beavatkozásra, M. új szívbillentyűt kapott. A műtét kitűnően sikerült, olyannyira, hogy – feltehetően a keringés javulása miatt – M. beszéde is javulni kezdett. Minden a legjobban alakult, M. és felesége már arra készültek, hogy hamarosan a füredi MÁV-szanatóriumba mehetnek, rehabilitációra. A férfit két nap múlva el is bocsájtották az intenzívről, a kezelése a sebészeti osztályon folytatódott.

Korábbi cikkeink a kórházi fertőzésekről

„A kórházak azokat a betegségeket jelentik le, amelyekre nagyobb a támogatás” – egy orvos a kórházi fertőzésekről

„A boncolási jegyzőkönyvben szó sem volt fertőzésről” – kórházi horrorsztorik

Felmelegedett inkubátorok, újrasterilizált injekcióstűk, használt köpenyek – így gyilkol az egészségügy

Kipereltük a kilenc újszülött életét követelő kórházi járványról szóló eltitkolt ÁNTSZ-jelentést

Háromszorosára nőtt a többszörösen ellenálló baktériumfertőzések száma a magyar kórházakban 2005 – 2010 között

Így alakult a bejelentett fertőzések száma 2007-2014 között a magyar kórházakban

Vadászat a multirezisztens szuperbaktériumokra

Támadnak a szuperbaktériumok, a modern orvoslás következményei

A műtét utáni 5. napon azonban a felesége azt vette észre, hogy a férfi kedélye váratlanul és megmagyarázhatatlanul romlani kezd, és a mozgása is nehézkesebbé válik. Ezt persze rögtön jelezték, de azzal nyugtatták meg őket, hogy minden rendben van – ennek jegyében M-et egy hat ágyas kórterembe helyezték. Az egyik beteg a szobából azt mesélte magáról, hogy a füredi szanatóriumból hozták vissza, mert elkapott valamilyen fertőzést, és újra fogják műteni. Hogy milyen fertőzéssel kellett újraműteni a férfit, ez akkor nem derült ki, de furcsállották, hogy fertőző beteg létére nem elkülönítve kezelik.

Két nappal később M-ék megérkeztek a balatonfüredi MÁV-szanatóriumba. A férfi állapota, ha nem is olyan gyorsan, mint közvetlenül a műtét után, de javult. Nagyjából tíz napig, ekkor viszont megállt a javulás, sőt, nemsokára M. egyre kevésbé érezte jól magát.

Harmadik hete voltak Füreden, mikor a férfi állapota hirtelen romlani kezdett: panaszai nyomán megvizsgálták, de megnyugtatták, hogy a szívultrahang szerint lett ugyan egy kisebb lyuk a szívbillentyűn, de nincs ok az aggodalomra. Hétvége jött, szombat estére a beteg kifejezetten rosszul lett: felesége szerint erősen szorongott az állapota miatt, halálfélelme volt. Az asszony nem hagyta, hogy ismét leszereljék, vasárnap reggel kikövetelte, hogy újra vizsgálják meg a férjét. A vizsgálat után azonnal mentőt hívtak, vitték vissza M-et a kórházba, ahol operálták. A szívsebészeti osztályon kezdték kezelni, a férfi ekkor már alig volt öntudatánál.

Másnap, az első műtét után egy hónappal, újraműtik a férfit, új szívbillentyűt helyeznek be. A műtétet végző orvos annyit mond a feleségnek, hogy egy váratlan fertőzés miatt „a szívbillentyűt nem tartotta meg az izomzat”, de közelebbit továbbra sem mondanak az állapota okáról. Két nappal a műtét után elbocsájtják az intenzívről. Újabb két nap múlva megint az intenzív osztályra helyezik, közel három héten át, szeptember végig itt kezelik a férfit. M. felesége ekkor szembesül a fertőzés súlyosságával: férjét elkülönítve találja, és neki védőruhába kell öltöznie, mielőtt bemehetne hozzá.

„Néha előforduló kórházi fertőzés, sajnos nem jól reagál az antibiotikumos kezelésre” – ennyit tud meg a kezelőorvosoktól, miközben a férje állapota rohamosan romlik: súlyos felfekvései lesznek, ekkor már mesterségesen lélegeztetik és altatják. A zárójelentés szerint szeptember 19-én talál először a mikrobiológiai vizsgálat ESBL-t a férfi mintájában – azaz az antibiotikumok túlnyomó többségével szemben ellenálló „szuperbaktériumot” –, kilenc nappal később pedig a másik rettegett kórházi szuperbaktériumot, az MRSA-t is kitenyésztik.

Szeptember végén M. visszakerül a sebészeti osztályra, itt ápolják közel egy hónapig, majd október 26-án átszállítják a Bajcsy kórház kardiológiai rehabilitációs osztályára. Kisebb botrányt okoz a fogadó kórházban, illetve a szállító mentősöknél, mikor kiderül, hogy M-nek MRSA- és ESBL-fertőzése van – közönséges nevén húsevő baktérium -, a küldő kórház erről ugyanis sem a Bajcsy kórházat, sem a mentőszolgálatot nem értesítette.

„Torokváladék: MRSA és ESBL tenyészett. Antibiotikus kezelést kapott” – rögzíti M elbocsájtásakor a zárójelentés.

Három nappal később aztán a Bajcsyból „jobb oldali mellkasi folyadékgyülem” miatt vissza is küldik M-et az operáló kórházba, ahol a sebészeten újra megműtik: eltávolítják a mellkasából a felgyülemlett folyadékot. Másnap ismét az intenzív osztályra kerül. Egy hét múlva kerül vissza a sebészetre, ekkor már túl van egy gégemetszésen, és lassan a felesége számára is nyilvánvaló lesz, hogy a férfi menthetetlen. Az asszony kéri, hogy ne legyen több beavatkozás, ha nem tudnak segíteni a férjén, és M. november 22-én, három és fél hónappal az első műtét után meghal.

„(…) keringési és légzési elégtelenség tünetei közt vasárnap 16 órakor elvesztettük.” – írja a kórházi zárójelentés, az epikrízisben leírva az utolsó hetek eseményeit.

Nem esik szó ugyanakkor az MRSA- és ESBL-fertőzésről – igaz, hála a heteken keresztül tartó antibiotikus kezelésnek, ekkora a mikrobiológiai vizsgálat már nem mutatja ki a két multirezisztens bakétériumot. A kórházi patológus által kiállított halottvizsgálati bizonyítványban sem említi a fertőzést: ebben a dokumentumban is szívelégtelenség a közvetlen halálok, amely az „idült ischemiás szívbetegség” következményeképp alakult ki.

M. feleségét teljesen felőrölte a hosszú kórházi tortúra, a bizonytalanság, a vándorlás a kórházak és osztályok között, fel sem merült benne, hogy töprengjen a férje halálának okain, pláne nem az orvosok vagy a kórházak felelősségén. Csak hónapokkal M. halála után ébredt benne a gyanú, hogy talán mégsem volt elkerülhetetlen „baleset” férje megfertőződése, hogy nemcsak az a bizonyos húsevő baktérium felelős a férje haláláért.

Az általunk megkérdezett orvos szakértő ugyanakkor azt mondja, ebben a korcsoportban, ilyen előzmények után, a leggondosabb ellátás mellett is kialakulhat végzetessé váló szívbelhártya-gyulladás, adott esetben más, nem multirezisztens baktériummal való fertőződés nyomán is.

Másik szakértőnk, egy jelenleg Svédországban dolgozó magyar patológus is úgy látja, hogy „ez alapvetően egy átlagos történet”.

„Nem 68 éves korában kezdődött a betegség, hanem sokkal korábban. Az iszkémiás szívbetegség pedig ez azt jelenti, hogy az embernek lassan tönkremegy a keringése és abba belehal. A stroke is a rossz állapotra utalt és nyilván régóta voltak más tünetei is. Például agylágyulása volt, a koszorús ereit már tágítani kellett, nagy valószínűséggel szívinfarktuson, vagy jelentősebb szívkeringési zavaron is átesett, akár volt dokumentálva, akár nem.”

Hozzátette: a többszörös rezisztens kórokozók idővel valóban előkerültek, de a beteg állapotát a szív- és érrendszeri alapbetegség miatti fokozatos állapotromlás jellemezte. Lélegeztetésre szorult, ami a légutakat jobban kiszolgáltatja a kórokozóknak. Azonban a második műtét után sem mutattak ki olyan kórokozót, aminek gyanúsnak kellett volna lennie. A legyengült általános állapotra utal, hogy menet közben gomba is tenyészett a szervezetben amúgy is jelenlévő baktériumok mellett.

Hogy M. esetében mégis felelős-e a kórház a fertőzésért, közvetve a férfi haláláért, ezt valószínűleg már sosem fogja a család megtudni – igaz, talán nem is gyanakodnának, ha az intézmény nem ködösített volna még akkor is, amikor már egyértelmű volt, hogy M-et az egyik legveszélyesebb kórházi szuperbaktérium fertőzte meg.

Becker András

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom