Velünk élő nyolcvanas évek: Gyárfás Tamás portréja

Gyárfás (jobbra) Hobót kérdezi Novotny Zoltánnal 1980-ban. Fotó: Urbán Tamás/FORTEPAN
Gyárfás (jobbra) Hobót kérdezi Novotny Zoltánnal 1980-ban. Fotó: Urbán Tamás/FORTEPAN

Andy Vajna filmes kormánybiztos, médiacézár és kaszinóguru lehet – a „szaknévsoros” Bodnár György révén – a sokak által keresett közös nevező a fideszes kormányzat és a legújabb úszóbotrány miatt nehéz napokat élő Gyárfás Tamás szövetségi elnök kiterjedt kapcsolatrendszerében. A sokoldalú Gyárfás korábban kifejezetten nem jobboldali kötődésű médiaszemélyiség/sportvezető hírében állt, de a jelek szerint rugalmasan váltott az Orbán-rezsimre. A mézesheteknek azonban vége szakadhat, ha az úszóklasszis Hosszú Katinkát nem sikerül pacifikálni. Gyárfás az elmúlt évtizedekben számos kényes helyzetből kilavírozott.

Amikor január elején Hosszú Katinka széttépte az úszószövetség neki szánt, 12 millió forintos támogatásról szóló szerződéstervezetét, az úszónő és a Gyárfás Tamás vezette szövetség konfliktusát szinte mindenki csak a Fideszhez és Orbán Viktorhoz képest tudta értelmezni. Sokan akarták a fennálló rendnek, a NER-nek bevitt gyomrosként látni és láttatni a világbajnok úszónő fellépését.

Vágyvezérelt gondolkodás vagy amnézia sugallhatta ezeket a véleményeket, mert Gyárfás nagy túlélő, aki korábban nemcsak, hogy nem kötődött a Fideszhez, hanem 2010 után a kormány kifejezett célja volt az elmozdítása a Magyar Úszószövetség (MÚSZ) éléről. Mivel ez nem jött össze, és a sportújságíró, producer, sportvezető annak a törpe minoritásnak lett a tagja, amely állva maradhatott a hazai sportvilágon is átsöprő fideszes egészpályás letámadásnak.

Megint sokan mások úgy állították be Hosszú szabadságharcát, hogy a kormánypárt a világbajnokot felhasználva indította meg a végső támadást Gyárfás ellen. Az így érvelők meg azt felejtik el, hogy az úszóelnök és a kormányfő 2013 óta vállvetve küzd Magyarország történetének eddigi legnagyobb sporteseményéért, az eredetileg 2021-re elnyert, majd 2017-re előrehozott vizes világbajnokságért.

Kapcsolódó cikkek

Így egyesíti erőit Orbán Viktor és a csalónak tartott ex-pólóbíró

Orbán meghódításával ért révbe Gyárfás Tamás maratoni küzdelme a hatalmas budapesti uszodáért

Hogyan lett a 8-ból 50 milliárd forint? – Így kúsztak az egekbe a vizes-vb költségei

Nem egyértelműek Hosszú motivációi, így hetek óta tart a közéleti tippmix, vajon milyen „erők” állnak Hosszú Katinka mögött.

Holott a legvalószínűbb magyarázat alighanem a legegyszerűbb is egyben: senki és semmi. Csak éppen a 21. század Amerikájában szocializálódó világklasszis élsportoló felrúgta a mutyik, a terelések és az elhallgatások – „ha valami hibát látunk, akkor meg kell súgni a másik fülébe, nem kiállni a nyilvánosság elé” – paktumát.

A történtek viszont ismét sokakban felvetették a kérdést, mi a titka annak, hogy az egyik legsikeresebb magyar sportág élén 23 évvel első megválasztása után is Gyárfás Tamás áll? Mennyit és hogyan konvertált az egykori népsportos újságíró kapcsolati tőkéjéből médiavállalkozásaiba, médiabefolyásába és sportvezetői karrierjébe? A pozícióhalmozás nem jár-e szerepzavarral? Hogyan élt túl olyan botrányokat az úszószövetség élén, mint például az 1996-os olimpiára csalással kijuttatott versenyzők ügye?

A köztünk élő nyolcvanas évek: 2009-es megszüntetéséig ez volt a Gyárfás Tamás nevével fémjelzett, kisebb megszakításokkal 1989-től fogva a köztévén futó, úgy látványban, mint tartalomban már kitalálásakor is idejétmúlt Nap Tv-produkció, és voltaképpen ilyen maga Gyárfás is – ez már önmagában is lehetne válasz a fenti kérdésekre.

Több mint tanulságos, ahogy a DigiTv tavalyi felvételén – Kutas István, a szocialista rezsim évtizedekig fontos pozíciókban megforduló sportújságíró-sportvezetője melletti – mentorának, a magyar televíziózás ősbölényének, Vitray Tamásnak egy politikai párt: az akkor kormányzó MSZP kiállásának hiányával magyarázza, hogy annak idején a KDNP támadásainak kvázi engedve az általa vezetett Nap Tv megvált két riporterétől, Aczél Endrétől és Orosz Józseftől („maguktól felálltak úgy, hogy ezt barátian megbeszéltük”).

Ráadásul ok nélkül („nem tudom, mi volt a kifogás”) és mint kiderült, feleslegesen („akkor sem jöttek”, mármint a Fidesz-KDNP politikusai a műsorba), és ahogy később a megbékélésről beszél, kicsit zavarosan ugyan, de elmesélve, hogy még az MTV-fel folytatott elszámolási vita számára kedvező lezárását is Orbán Viktor támogatásának tudja be.

„Érződött az, hogy egy befogadókészség megnyilvánult” – fogalmazott. Az úgymond befogadókészséget erősíthette ugyanakkor, hogy a jelek szerint Gyárfás végleg, de legalábbis hosszú időre kiszállt a magyar médiacsinálásból – a nemzetközi úszószövetségben, a FINA-ban ugyanakkor ő a kommunikációs főnök is.

Mégsem elképzelhetetlen, hogy Gyárfás sportvezetői karrierje meginog a történtek miatt. Ez egyrészt érthető lenne, hiszen a magyar sportot elárasztó közpénzcunami ellenére egyelőre hitványul állnak sportolóink az olimpiai kvalifikációval, márpedig ilyen esetben ellenjavallt a kenyértörés az egyetlen tuti aranyesélyesnek tartott közönségkedvenccel.

Ráadásul nem csak a sporttét a nagy: a jövő évi budapesti vizes világbajnokság büdzséje már a 70 milliárd forintot közelíti, s félő, nem ez lesz a végleges summa. Gyárfás megvalósíthatja évtizedes álmát, a vébét, de már most is csak erős fideszes felügyelet mellett szervezkedhet: előbb Kósa Lajost kapta meg pénzügyekben illetékes társelnöknek a szervezőbizottság élén, majd Seszták Miklós került a testület élére, kormánybiztosként.

Gyárfás Tamás fontosabb sportvezetői megbízatásai

A Magyar Úszószövetség (MÚSZ) elnöke (1993-)

Az Olimpiai Védnökök Testületének tagja (2016-)

A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) kommunikációért felelős alelnöke (2013-)

Az Európai Úszószövetség (LEN) pénztárnoka (2012-)

FINA Aquatics World Magazine főszerkesztője (2010-)

A FINA Büro tagja (2009-)

A LEN alelnöke (2008-2012)

A LEN Büro tagja (2008-2012)

A LEN Magazine főszerkesztője (2007-)

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) alelnöke (2005-2012)

A MOB elnökségi tagja (1993-2012)

A Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) főtitkára (1993-1997)

A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének társelnöke (1991-1993)

A Magyar Kosárlabda-szövetség alelnöke (1989-1991)

Másrészt mégis meghökkentő lenne, ha a 23 éve regnáló úszószövetségi elnöknek hirtelen kitelne az ideje. Hiszen Gyárfás az elmúlt évtizedekben mást sem tett, csak megúszott – adott esetben az öltözőt hiányoló és ingyenreklámot megtagadó fiatal nőnél veszélyesebbnek tűnő ellenfelekkel szemben is.

Ezeket az eseteket vesszük sorra – Gyárfás korábbi ügyvédjén keresztül üzente megkeresésünkre, hogy egyelőre nem tartja aktuálisnak a beszélgetést.

A Los Angeles-i kapcsolat

Kiváló sportújságíró: felkészült, a munkaalkoholizmusig dolgos, világlátott, nyelveket beszélő – így jellemezték egykori kollégái a jelenleg 67 éves Gyárfás Tamást, a Népsport egykori szerkesztőjét, aki ráadásul a „gyakorlati” sport terén sem kívülálló: ifjúsági válogatottságig vitte vízlabdában, amelyet az MTK színeiben űzött.

A korabeli lehetőségek ismeretében adott esetben még akár egyéb kvalitások is segíthették abban, hogy részt vehessen a létező szocializmus által bojkottált 1984-es Los Angeles-i olimpián a (sportolók hiányában) sportvezetők és újságírók alkotta magyar csapat tagjaként.

Innen datálódik egy fontos kapcsolata: a Kaliforniában élő magyar származású Bodnár Györgyöt ismerte meg a nyugati parti metropoliszban. Bodnár ekkor – mint a Gyárfás-jelenséget 1999-es, Vándor Ágnes által jegyzett cikksorozatban az Élet és Irodalom bemutatta – igen gavalléran viselkedett, fizette csapatnak a magyar állami büdzsét meghaladó költéseit.

Miközben alighanem figyelt is, kikkel érdemes kapcsolatot építeni a kommunizmus érezhető végóráiban járó őshaza prominensei közül – méghozzá éles szemmel: a szintén delegáció-tag Békesi László hat évvel később, a Németh-kormány pénzügyminisztereként engedélyezte a Las Vegas Casino megalapítását, amelynek egyik ügyvezetője Bodnár volt, igaz, a koncessziót már Kupa Mihály adta ki.

Gyárfás és Békesi neve még egy helyen felmerült együtt, Los Angeles kapcsán: Gyárfás ötlete alapján könyvet írtak és szerkesztettek az olimpiáról, amit azonban később bezúzattak. Az ügy az MSZMP Politikai Bizottságáig jutott, a lektorként közreműködő Békesi és Gyárfás is pártfegyelmit kapott.

Demján és az állam is fölbukkan

1988-ban Gyárfás lett az ügyvezetője a Bodnár-résztulajdonú telefonkönyv-kiadó HTD Kft.-nek, a későbbi Szaknévsor kiadónak. A HTD alapításában részt vett a magyar állam is, egyrészt a hírszerzőfészek Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, valamint az állami tulajdonú, akkor Demján Sándor által vezetett Magyar Hitelbank – továbbá az ekkoriban az MHB-hoz tartozó Reform újság kiadója – révén, 1991-1994-ben pedig üzletrészt szerzett Békesi volt/későbbi pénzügyminiszter is (Gyárfás 1989-1990-ben volt tulajdonos).

Az ekkor Demján-vezette MHB közvetve a Nap Tv Kft. alapításánál is bábáskodott: szintén az állami érdekeltségű bankhoz tartozó bulvárújság, Mai Nap kiadója is beszállt a kezdetekkor (1995-ig volt a kft tagja a Mai Nap Rt.). 1990-1994-ben, vagyis már a konzervatív Antall-kormány idején üzletrészt jegyzett a közhírügynökség, a Magyar Távirati Iroda is.

A magyar állam aktivitása Bodnár-közeli üzletekben amúgy legalábbis különös, tekintve az emigráns üzletemben kalandos előéletét. Érdemes ez ügyben magát Bodnárt idézni a HVG-nek 1994-ben adott portré-interjújából:

„- Állítólag egy Rockefeller mondta egyszer, hogy „a második milliót már becsületesen is meg lehet keresni”. Mesélne az elsőről?

– Én a mondást másként ismerem: bárkitől bármit meg lehet kérdezni, kivéve, hogyan „spórolta” össze az első millióját.

– Már le is álltunk. Nem így a Scotland Yard és az FBI: a két szervezet állítólag sokáig érdeklődött ön iránt, azt gyanítva, hogy kapcsolatban állt a világ legnagyobb stílű bankszélhámos kompániájával. Valóban: ismert bárkit is közülük?

– A két említett intézmény nem gyanúsított, hanem nyomozott. Én is tőlük tudtam meg, hogy egyes bankokat több százmilliós összegekkel könnyítettek meg. Ez persze nem zárja ki azt, hogy bárki, akinek köze volt az ügyhöz, esetleg ismert engem.

– Milyen néven? Olvastuk, hogy időnként álneveket használt – állítólag hatot is…

– Mindössze két nevem volt: a Berland, amivel születtem és a Bodnár. Ez utóbbi egyik apukám neve, amit hivatalosan felvettem. Választhattam volna még, mert anyukám ötször ment férjhez.

– Feltesszük, mégsem az apacserék miatt ült Amerikában.

– Nem. De ha többet tudnak, írják meg, ha pedig nem, akkor nyomozzák ki. Erről ennyit.

– A közelmúltban Tonhauser László, az ORFK ezredese egy hazánkba törekvő Los Angeles-i magyar bűnözői maffiáról beszélt. Vajon kikre gondolhatott?

– A hírt most hallom először. Egyébként nem hiszem, hogy működne ott komoly magyar szervezett bűnözői csoport.”

Vagyis maga sem tagadja: bankszélhám miatt került a világ két nagy nyomozóhatósága látókörébe, és – ezért vagy más okból, de – ült is. Ehhez képest Magyarországon állami vezetőkkel parolázott és az állammal üzletelt.

Meg persze Gyárfással – igaz, több nyilatkozatban is elhintették, hogy már a nyolcvanas évek végén megromlott a viszonyuk, később a sajtó pereskedésükről is cikkezett, bennfentesek azonban váltig állítják, még ha esetleg nem is színjáték volt a sok vita, de a kapcsolat megmaradt.

Erre enged következtetni például, hogy Gyárfásnak a Facebookon jelen lévő családtagjai ismertségben állnak bizonyos Ursula Bodnar kaliforniai ingatlankereskedővel, a kapcsolat mélységét jellemzi, hogy a hölgy „hugicámnak” titulálta nemrégiben Gyárfás egyik lányát.

Valencsik Ferenc pletykaújság-szerkesztő Bodnárnak szentelt Focicsalók című, elfogulatlan elemzésnek nem mondható könyvének függelékében hivatalos iratok másolata szerepel, köztük az egyik Bodnár-cég, a Magyarországon is aktív Market Data Compillation Ltd. 1997-es bankszámlakivonata – a papír szerint a cég tisztségviselőjét Ursula Bodnarnak hívták.

Egy másik kapcsolat Bodnár és Gyárfás között az 1989 elején elindult Sport Plusz hetilap. Először Bodnár volt a kiadó, és Gyárfás az ötletadó, főszerkesztő, harmadikként pedig a szintén sportújságíró Bocsák Miklós neve említendő.  A hetilap sem volt vonzóbb megjelenésű, mint a maga műfajában a később induló Nap TV, azonban újat hozott a hazai újságírásba, a sportbulvárt.

A kényelmetlen témákról most már csak suttogni szerető Gyárfás (és Bocsák) lapja éppen, hogy azzal tűnt ki a kínálatból, hogy botrányos témákat teregetett ki – az „Amit a nyomdafesték elbír” szlogen alatt. Gyárfás idővel elvesztette érdeklődését a Sport plusz iránt, előbb elváltak útjaik Bocsákkal (aki kísértetiesen hasonló layouttal létrehozta a Sport Extra című lapot), majd utóbbi 2010-ben kivásárolta az addigi tulajdonost.

Bodnár az elmúlt húsz évben elsősorban a sportbizniszben utazott, de még az időszakban csaknem csaknem töretlenül köztévé-bedolgozó Nap TV alapításába is beszállt – a HTD révén.

A HTD-utód Finella Investment Kft. – amely papíron nem az üzletemberé – jelenleg is érdekelt a köztévé-beszállító Liga Tv Kft.-ben. A Finella Andy Vajna filmes kormánybiztossal is működtet közös érdekeltséget (V2 Investments).

A két kaliforniai kötődésű mogul barátsága azonban ennél sokkal mélyebb – vagyis, bár itt is szóltak hírek némi nézeteltérésről, úgy fest Bodnár a NER-ben sem nélkülözi a kormányzati kapcsolatokat –, a Fourfourtwo internetes kiadása legalábbis – Vajna Tímea facebook-albumára hivatkozva – bemutatta, hogy Bodnár Vajna lagziján a násznép tagja volt.

Kezdetben amúgy együtt működtették például a már említett – Békesi által engedélyezett – Las Vegas kaszinót is.

 

 

Fordított közszolgálat?

Vajna lenne tehát Gyárfás kapcsolata a Fidesz felé? – forrásaink, médiapiaci, sportéletben, illetve a politika boszorkánykonyhájában járatos személyiségek szerint a helyzet ennél bonyolultabb.

Szerintük elsősorban a Napkelte című reggeli közéleti magazint gyártó Nap Tv volt kiváló terep a networkölésre: állandó nézői Hyde Park Cornerként emlegetik ma is, egy korabeli médiapolitikus pedig „fordított közszolgálatnak” mondja most a jelenséget, amely szerint a meghívott vendég kvázi a visszakérdezés komoly veszélye nélkül parádézhatott a stúdióban.

Ezt az emlegetett bojkottig a fideszesek is élvezni látszottak – nagyon úgy fest, hogy a kivonulás inkább az önazonosság sulykolását szolgálta, illetve esetleg azt, hogy baráti vállalkozókhoz kerüljön az üzletnek sem utolsó know-how.

A Nap TV, úgyis, mint első magántelevízió indítását 1989 nyarán Pozsgay Imre engedélyezte a valahai filmhíradós (későbbi MTV-alelnök) Székely Ferencnek, aki a korszak rádiós sztárriporter-párosát Havas Henriket és Forró Tamást igazolta le.

A kezdőtőke azonban gyorsan apadt, októberre meg is szűnt volna az új tévé, ha – az ÉS cikke szerint – Havasnak nem jut eszébe az akkor már ügyes pénzcsinálóként is ismert Gyárfás, aki vállalta: a reklámbevételből kigazdálkodja a működtetés akkori, napi félmilliós költségét.

Működésének húsz éve alatt többféle konstrukcióban üzemelt a műsor, volt, hogy még a gyártásért is fizetett a Nap TV-nek az MTV, amelynek csatornáján (némi kényszertávollét idejét kivéve) az adás nézhető volt. Fontos tudni, hogy ez akkoriban koránt sem volt egyedi megállapodás: amúgy éppen a költséghatékonyság jegyében számos műsort szerveztek ki meglehetősen átláthatatlan és koránt sem egységes, magánalkuk meghatározta feltételek mellett.

A napkeltés időszak alatt Gyárfásék általában megkapták a műsoridő reklámbevételének egy részét (1996-os sajtóhírek szerint akkor például a felét), a korszak vége felé adtak is némi ellenszolgáltatást a műsoridő-használat fejében.

Nehéz ellentmondani – de azért lehet, hiszen alacsony költségigényű beszélgetős műsort készítettek – az ő érveiknek is: az hogy a Nap TV prosperál, a jó gazdálkodást mutató, dicséretes dolog, hiszen a köztévé maga, ahogy azóta is, deficitet halmoz deficitre, állandó állami segítségre szorul.

Csakhogy eközben föltűnően elegyedett a biznisz és a hírtartalom. Topolánszky Ákos, a Medgyessy-kormány helyettes államtitkára a hvg.hu-nak adott interjújában említi, hogy a későbbi MSZP-elnök, akkori ifjúsági államtitkár, Mesterházy Atilla, majd telefonban Gyurcsány Ferenc akkori sportminiszter alaposan kérdőre vonta őt, amiért Topolánszky nem támogatta Gyárfás drogpervenciós műsortervét négymillió forinttal (Daróczi Dávid akkori kormányszóvivő mindezt cáfolta).

Hasonló esetről számolt be név nélkül az Átlátszónak most a Horn-kormány egyik magas beosztású tagja: a Nap Tv-től kapott megkeresést minisztériuma, hogy évi 50 millió forintos „támogatásért” cserébe a tárca embere bármikor bármilyen ügyben kamera elé állhat. „Én elutasítottam a lehetőséget, de nem vagyok benne biztos, hogy minden kollégám így tett” – mondta informátorunk.

A Nap TV-re más úton is akadt közpénz: 1990-ben beszállt tulajdonosként a többségi állami érdekeltségű mutyibank, Postabank (a Nap TV-résztulajdonos Ribbon Kft. végül a Postabank rossz befektetései közé került, végül hivatalból törölte a bíróság, mint fantomcéget).

Az ÉS-nek Gyárfás annak idején nem festett idilli képet a Princz Gábor vezette bankról, amit igyekeztek is minél előbb kivásárolni, végül a Kossuth téri egykori Szófia étterem ingatlanának bérleti jogáért cserébe vonult ki a pénzintézet.

Princzcel még Székely Ferenc főszerkesztővel közösen tárgyaltak. Székelyből a Horn-kormány idején MTV-alelnök lett, furcsa mód éppen ekkor ingott meg a Nap Tv pozíciója, s került Gyárfás bele egy olyan hadakozásba, amelynek a hullámai máig sem csendesedtek el teljesen.

A Stáb és a stáb – plusz pár feketeöves maffiózó

Székely, alelnöki kinevezése után, 1994 őszén kezdeményezte, hogy iktassanak egy kifizetőhelyet az MTV és a Nap TV közé, nehogy az a vád érhesse őt, hogy korábbi munkahelyét pénzeli.

Az eredeti mondás szerint a transzferre létrehozandó Stáb Rt. az alkotóközösség tulajdona lett volna, csakhogy másképpen történt: a részvények a titokzatos, offshore-érdekeltségű Földgömb Kft.-hez kerültek, amelyről hamarosan kiderült, hogy a konkurens médiamágnás, az 1998-ban utcai leszámolásban máig ködös körülmények között kivégzett Fenyő János érdekeltsége.

Innentől követhetetlen nyilatkozatháborúk, perek és feljelentések követték egymást, a tét mintha túl is ment volna a Napkelte feletti uralmon és médiabefolyási presztízsharccá vált.

A Gyárfás és Fenyő között lévő vitáról és a nem kifejezetten konfliktuskerülő Fenyő egyéb fontos nézeteltéréseiről is szól Brády Zoltán dokumentumfilmje, a Számvetés, amelyben Fenyő tanácsadó-pszichiátere, az ekkor már halálos beteg Perczel Tamás vall az általa megéltekről. A filmet 2006-os cikkében ismertette a HVG, az írást a megnevezett szereplők, köztük Gyárfás és ügyvédje erős nyomására a HVG utóbb, bírósági eljárás nélkül elnézést kérve helyreigazította.

Számtalan jogvita közül egyetlen ügyben született: a kamara választott bírósága 1996 végén a Nap TV-nek adott igazat, a következő év elejétől az MTV helyre is állította az eredeti helyzetet, Gyárfás és Fenyő pedig azóta sem cáfolt piaci pletykák szerint kölcsönös meg nem támadási megállapodást kötött. A Napkelte pedig – rövid ideig tartó TV3-as, majd ATV-s kerülőt leszámítva – 2009-ig a köztévén volt nézhető.

Megkérdőjelezhető szavahihetőségű tanúk – Tasnádi Péter, Radnai László – mégis bíróság előtt emlegették a közelmúltban Gyárfást a szlovák Jozef Rohac ellen Fenyő likvidálásának vádjával folyó eljárásban.

Vallomásaikban közös: ők sem állítják, hogy a sportvezető-médiamogulnak köze lenne a végül eredményes megbízáshoz, inkább párhuzamos megrendelésekről beszélnek (Tasnádi), esetleg arról, hogy a más, főbenjáró ügyekben szintén bíróság előtt álló Portik Tamás mintegy Gyárfásnak szóló ajándékként, magánszorgalomból intézkedett volna.

Utóbbi vallomást tett Radnairól azonban nem árt tudni, hogy (némi túlzással) a Kennedy-gyilkosságot kivéve szinte minden főben járó és megoldatlan gaztettel az egykori energolos igazgatót terhelte meglehetősen vádalkugyanús körülmények közepette.

Más kérdés, hogy Portik és Gyárfás között valóban létezett kapcsolat: a fideszes vezetésű XII. kerülettel közös hármas ügyletük révén szerzett Portik hegyvidéki luxusingatlant. Azt, amelyből utóbb elvitték a rendőrök az újranyitott maffiaakták nyomozása kezdetén.

A Zemplényi-bukás

A Nap TV-s történet mellett Gyárfás Tamás másik védjegye sportvezetői karrierje. Ma már nehéz lehántani róla az úszóelnök jelzőt, de a kosarasoknál indult sportvezetőként, 1989-ben alelnök, 1991-ben már társelnök.

Amikor egy korábbi jó ismerős, későbbi szövetséges kommendálására 1993-ban az úszókhoz igazolt, a szövetség jó hírét – hiába a fényes sportsikerek – a magyar kriminológiában az évszázad csalásaként emlegetett eset csaknem nullára amortizálta.  Az 1999-ben szívinfarktusban elhunyt szélhámos, Zemplényi György bodnári módon értelmezte a világpolgárságot: Svédországban Macdulio Roy érsekként, Izraelben Gjora Szináj néven ismerték, mindkét országban dollármilliókat csalt ki hiszékeny partnereitől.

Magyarországon a Magyar Köztársaság Művészeti Alapját és bankokat károsított meg, a pénzt saját védekezése szerint az úszó válogatottra költötte, az élsportolókért, különösen az olimpiai bajnok Rózsa Norbertért a mániákusságig rajongott. (Miközben vett fel magánkölcsönöket busás hozamot ígérve sportvezetőktől és vezető sportolóktól, köztük Rózsától is – ezek a pénzek is eltűntek.)

Azt, hogy milyen állapotok uralkodtak az egyébként ekkoriban is sportsikert sportsikerre halmozó szövetségben, s hogyan fordulhatott elő, hogy Zemplényit elnökké válasszák, Bednárik Imre–Vajda Péter szerzőpáros Bukóforduló című könyvéhez írt elemzésében a MÚSZ jelenlegi sajtófőnöke, Csurka Gergely mutatta be.

Dióhéjban: az államigazgatástól a rendszerváltás idején önállósult szövetség állandó pénzzavarban volt, a Széchy Tamás csapatába tartozó világsztárok mégis luxuskörülmények között (trópusi vagy éppen alpesi edzőtáborokban, ötcsillagos hotelekben) készülhettek, márpedig ehhez szükség volt Zemplényi pénzére.

A csaló cserébe egyre nagyobb befolyást is szerzett, 1992-ben elnökké is megválasztották. Még abban az évben Zemplényi le is lépett, méghozzá a barcelonai olimpiai faluból, hogy aztán, négy év bujkálás után, 1996-ban maga jelentkezzen a koppenhágai magyar nagykövetségen.

Zemplényit pár hónap megbízotti státusban Széchy követte a szövetség élén. Az „úszópápa” hívta vissza az 1977-től a rendszerváltásig az úszók főtitkáraként dolgozó Ruza Józsefet, és neki vetette fel, hogy kellene egy alkalmas elnök is.

Az úszók viszonyait jól ismerő forrásunk szerint Ruza hozta be a képbe Gyárfás Tamást, akihez az uszodából (mindketten vízilabdáztak egykor) és a médiából is ismeretség fűzi. Gyárfás elméletben nem volt része a Zemplényi-időszaknak – igaz, pénzt ő is adott az „úszómenedzsernek”.

A Zemplényi elleni vádirat szerint 40 millió forintot kölcsönzött, s tartozás nélküli váltókat kapott cserébe, a kedvezményezett az ST Plusz Kft. volt – mivel a váltókat a Magyar Takarékszövetkezeti Bank leszámítolta, a kár nagy része őket érte, az ST Plusznak „csak” 7,7 milliójába fájt az ügylet.

Zemplényi ügyvédje a HVG akkori tudósítása szerint úgy védekezett, hogy szó nem volt megtévesztésről, Gyárfás és Zemplényi között virágzó üzleti kapcsolat volt, amiből Gyárfás is profitált.

Rendet tett a káosz után

Egy sikeres, pénzügyileg, morálisan viszont szétesett szövetséget kellett rendbe tennie az elnöknek, és azt még a kritikusai sem vitatják el, hogy ez az elmúlt két évtizedben sikerült neki – abban az időben is, amikor még nem áramlottak szinte számolatlanul a magyar sportba az állami pénzek.

A szövetségi viszonyokat ismerő forrásunk állítja, Gyárfás vitte a forrásokat az úszókhoz, volt, hogy Nap TV-s hirdetési pénzek landoltak náluk.

A napi munkába nem folyik bele, ő a networkjét, a befolyását hozta, hozza. A legnagyobb hibájának azonban pont ezt tartják: az évek során a vele együtt érkező Ruza József lett az úszóközeg viszonyainak irányítója, aki olyan ügymenetet alakított ki, amely biztosította a status quo fennmaradását.

Az objektívnek tűnő úszásban sikerült az eredmények megítéléséhez, a versenyekre kijutások feltételeihez kötődő objektív és a szubjektív elemek viszonyát a szereplők nagy része számára úgy alakítani, hogy a legtöbben ne merjenek kockáztatni az esetleges véleménykülönbségek hangoztatásával.

A demokrácia is sajátosan értelmeződik ebben a közegben: az szólalhat meg, annak a véleményét hallgatják meg egyáltalán, akik már szállítottak eredményeket – „másoknak nem osztanak lapot”. Mindezen viszonyok pedig magukkal hozták azt, hogy a vélt vagy valós hátrányok elkerülése érdekében a hallgatag többség nem hajlandó tengelyt akasztani a sportág vezetésével.

Persze a tisztújító közgyűléseken mindig is figyeltek arra, hogy a szavazások nyíltan történjenek, így kétszer is meggondolhatták a bizonytalankodók, kire szavazzanak.

A tévés producerként az MTV-vel évtizedekig üzletelő sportvezetővel kapcsolatban azonban nehéz elhessegetni azt a gondolatot, hogy lelkesedésből, segítőkészségből vezeti 23 éve az úszókat. A személyét jól ismerő forrásunk azonban nagy magabiztossággal állította, Gyárfás a több mint két évtized alatt nem vett ki pénzt az úszóktól semmilyen formában.

Kitartó szerepvállalása fő motivációjának az ezzel elérhető presztízst tartják, azt, hogy világszínvonalon teljesítő sportolókat vezet évtizedek óta. Azonban ez sem öncél, ismerői állítják, a medencék partján megszerzett tekintélyt az úszóelnök mindig is tudatosan kamatoztatta üzletemberi tevékenységében.

Olimpiára hazudott versenyzők

A presztízst azonban az évtizedek során botrányok is rombolták, Gyárfás azonban ezeket túlélte; úgy, hogy a legnagyobb port kavart ügy jóval súlyosabb volt, mint Hosszú jelenlegi szópárbaja a szövetséggel.

Három évvel első megválasztása után, nem sokkal az 1996-os atlantai olimpiát követően a Népszava robbantotta ki azt a botrányt, ami után Gyárfás le is mondott elnöki posztjáról: a napilap felfedte, hogy a huszonkét fős magyar olimpiai úszócsapatból tizenkét versenyző hamisított eredményekkel jutott ki a játékokra.

A magyar szövetség egészen egyszerűen papíron hazudott egy júniusi válogatóversenyt, és annak az eredményeit küldték el a nemzetközi szövetségnek, illetve a világranglista összeállítójának, ami alapján történt az olimpiai kijutás. A csalás olyan passzentos volt, hogy a jegyzőkönyv szerint a teljes hazai mezőny rajthoz állt – a legnagyobbakat, Egerszegit, Güttlert és Rózsát is odahazudták – és a hihetőség kedvéért papíron még több kizárás is volt a versenyen.

Az elnök semmiről sem tudott?

Az eset érdekessége, hogy a Mai Nap az olimpia előtt már beszámolt a fantomversenyről, de akkor visszhang nélkül maradt, csak akkor szólt nagyot, amikor a Fenyő-érdekeltség Népszava közölte le.

A szövetségben akkor azzal védekeztek, hogy szakmai döntést hoztak, nem anyagi haszonszerzés volt a céljuk. A versenyzők egy részére ugyanis úgy tekintettek, hogy a következő olimpiára fog igazán beérni, de megadják nekik az esélyt, hogy szokják az olimpia légkörét. Emellett azonban kivittek olyanokat is, akik már túl voltak pályájuk csúcsán.

A csalásról tudott Széchy Tamás is, aki azt állította, hogy a nemzetközi mezőnyben nem ismeretlen ez a megoldás, sőt, a magyarok is csináltak már ilyet. Azt, hogy más országok is éltek ilyen módszerekkel kategorikusan cáfolta a nemzetközi szövetség, a FINA. Széchy azt is állította, hogy Atlantában már a FINA is tudott a csalásokról, de szemet hunytak felettük.

A manipulációért Ruza főtitkár vállalta a felelősséget és lemondott, a hamisított jegyzőkönyvben a versenybíróság titkáraként feltüntetett Hauer Péter szakfelügyelőtől pedig azonnal megváltak.

A szövetségi vizsgálat szerint a szakfelügyelő, tudva, hogy több versenyző – akit a szövetség elnöksége kijelölt az utazó csapatba – megadott nevezési időeredménye nem felel meg az olimpiára jutás feltételeinek, egyedül szerkesztett egy fiktív versenyről szóló jegyzőkönyvet. Ruza főtitkár tudott a hamisításról és így továbbította a nevezéseket a MOB felé.

Gyárfás a botrány kirobbanása napján lemondott – elismerte a manipulációt, de azt állította, nem tudott róla. Azt is megjegyezte, a hamisítási ügy inkább ürügy és „egy tudatosan megszervezett lejáratási kampány folyik ellenem a Magyar Televízióban való érdekeltségeim miatt.”

Környezete akkor és azóta is kitart emellett, ebben az esetben viszont azért érthetetlen, hogy végül elnök maradhatott, mert ezek szerint fogalma sem volt arról, hogyan és mikor teljesítették a kijutási szintet egyik pillanatról a másikra olyan úszók, akik másfél hónappal az olimpia előtt még kvóta nélküliek voltak.

Az úszóelnök mellett rögtön kiálltak a szövetség szponzorai, így a Zdeborsky György vezette CIB Bank, valamint a későbbi focielnök, Kisteleki István vállalkozása, az Arena Magyarország és finoman jelezték, a támogatás folytatását Gyárfás maradásához kötik.

És elnök maradt, alig két héttel az első Népszava-cikk után közgyűlésen erősítették meg.

Az eseményről beszámoló Népszabadság cikke szerint Gyárfás megbánó beszédet mondott, de nem zárkózott el a folytatástól. A végén pedig még hatásosabban szólt az összegyűltekhez: „Tegye fel a kezét mindenki, aki szégyelli magát azért, mert ehhez a szövetséghez tartozik!”, erre nem reagált senki, majd megkérdezte: „Van-e valaki, aki ki akar lépni a szövetségből?” Síri csend után feltette a kérdést: „Szét kell esnie ennek a szervezetnek a jövőben?”

Az elnököt végül 65 igen és két nem szavazat mellett megerősítették, és 64-3 arányban így tettek Ruza Józseffel is. A főtitkárt a nemzetközi szövetség két évre eltiltotta a nemzetközi versenyektől, egy évvel később pedig magánokirat-hamisítás miatt 90 ezer forint pénzbüntetésre ítélte a Budai Központi Kerületi Bíróság.

Schmittnek is nekiment

Az évek során, hasonló körülmények között, mint most Hosszú esetében, a szövetség vezetése összetűzésbe került olimpiai bajnokokkal is, kritizálta a szövetség vezetését Czene Attila és Rózsa Norbert is.

Előbbi, aki éppen a Gyárfás gründolta Sport Plusz SE-től távozott és éppen Amerikában tanult, most is ismerős gondolatokat fogalmazott meg 2001-ben: „nem magam miatt beszélek. Azt szeretném, hogy az emberek, a vidéki úszóklubok lássák, mi folyik a háttérben.”

2006-ban pedig látványos volt, ahogyan az előbbiekkel együtt Darnyi Tamás és Egerszegi Krisztina is kiállt Schmitt Pál MOB-elnök mellett – Gyárfás ellenében. Az úszóelnök ekkor, érezve a Gyurcsány-kormány támogatását, azok élére állt, akik a fideszesként európai parlamenti képviselő Schmitt távozását szerették volna elérni.

Az Index beszámolója szerint lépésüket megelőzte egy levél, amelyet a fő kihívó, Gyárfás küldött el politikusoknak, kormánytagoknak, más sportvezetőknek, és amely úgy kezdődött: „Most már nem állhatunk meg”. Azonban Schmitt támogatói ugyanolyan egységesen és határozottan léptek fel, mint az elmúlt hetekben Kiss László úszókapitány mellett demonstrálók, így Gyárfásnak visszakoznia kellett ha „a MOB és a magyar sport érdekeit az szolgálja, hogy a jelen állapotokat konzerváljuk.”

Az úszószövetség élén Gyárfás ekkor már belekezdett a nemzetközi versenyek azóta is tartó Magyarországra hozatalába. 2006-ben a Margitszigeten rendeztek Európa-bajnokságot, igaz, ez az elhúzódó beruházás miatt majdnem kudarcba fulladt. Azonban Budapest elhozta a 2010-es, Debrecen pedig a 2012-es Eb-t, utóbbi rövidpályás Eb-nek is otthont adott, és korosztályos világversenyeket is tartottak nálunk.

Presztízskérdés – mondják erre is az úszóközegből, akik a mindennapi problémákkal küzdenek. Úgy látják, hogy a napi működés, ami egy sportág fenntartásához kell, az elmúlt években hátratételt szenvedett a nagy eseményekkel szemben és a MÚSZ egy rendezvényszervező irodává lényegült.

Mennie kellett volna

Akik így látják, hozzáteszik, hogy ha valaki ügyesen csinálja, ismeri a fogásokat, amelyekkel a nagy eseményekből anyagi hasznot lehet hajtani.

Gyárfásra nem bizonyítottak rá ilyet, de a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) 2011-ben vizsgálatot indított a 2010-es margitszigeti úszó-Eb-nek nyújtott állami támogatások felhasználásával kapcsolatban. Az esemény költségvetését a Kehi-jelentés szerint felültervezték, 120 millió forint állami támogatásra nem lett volna jogosult a szövetég, 60 milliót pedi jogszerűtlenül használtak fel.

A vizsgálat során az is kiderült, hogy Ruza József csak színleg látta el ingyen a főtitkári teendőket, bt.-jén keresztül 40 millió forintot vett fel a szövetségtől. A főtitkárnak távoznia kellett – Gyárfás ismét maradt.

Ahogy az Index rámutatott, forrásaink is megerősítették: Gyárfásra ekkor már kiadta a kormányzat a kilövési engedélyt. Czene Attila sportügyi államtitkár felé kifejezett elvárás volt, hogy Gyárfás megbízatása véget érjen. Ennek lett volna egyik eszköze az említett Kehi-vizsgálat, a másik pedig az, hogy a közgyűlésen váltják le az úszóelnököt, de utóbbi túlságosan Gyárfás terepe.

És amint arról hosszasan beszámoltunk, a nemzetközi úszószervezetekben is egyre magasabbra jutó Gyárfásnak a nagy versenyek rendezéséhez fűződő ambíciója összetalálkozott az olimpiáról álmodó Orbán Viktor törekvéseivel – és lett az úszóelnök a szinte teljesen narancsos sportvezetői kar kevés túlélőjének egyike.

Mivel Hosszú Katinka mélyebb indokait még az úszóközeg régi szereplői sem teljesen ismerik, ezért a medencék környékén sem tudják pontosan, mi volt a casus belli.

Azt azonban teljesen reálisnak tartják, hogy a marketinget tudatosan használó világbajnok úszó nem akarta arcát adni jószolgálati alapon – ez viszont megint Gyárfás presztízsérdekeit sértette, és azt sem érdemes elfelejteni, hogy a tévés producer világéletében szerette olcsón megoldani a gyártást.

A kiinduló okok a homályba vesznek, de a közeget ismerők szerint az azóta történtek jól ismert mintákat mutatnak: először csöndben szólnak rá az elégedetlenkedőre, aztán jön egy anyagi természetű ajánlat, és ha ez sem használ, jön a betartás. Így történhetett meg, hogy a múlt héten a szövetség egy teljesen rutinszerű mozzanat – az amerikai versenyen induló Hosszú versenyengedélye – visszatartásával próbálkozott keménykedni.

Végigtekintve Gyárfás Tamás karrierjére azonban valószerűtlennek tűnik, hogy Hosszút teljesen kicsinálják – ez ugyanis bajosan szolgálná az úszóelnök további túlélését.

Rádi Antónia – Csepregi Botond

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

  • Innovált kutyák

    “Több mint tanulságos, ahogy a DigiTv tavalyi felvételén – Kutas István,
    a szocialista rezsim évtizedekig fontos pozíciókban megforduló
    sportújságíró-sportvezetője melletti – mentorának, a magyar televíziózás
    ősbölényének, Vitray Tamásnak egy politikai párt: az akkor kormányzó
    MSZP kiállásának hiányával magyarázza, hogy annak idején a KDNP
    támadásainak kvázi engedve az általa vezetett Nap Tv megvált két
    riporterétől, Aczél Endrétől és Orosz Józseftől („maguktól felálltak úgy, hogy ezt barátian megbeszéltük”).

    Ennek a bekezdésnek fussatok neki még egyszer, ha már elmúlt a fogalmazásgátló hatása

  • halálosztó PzKpfw Maus

    kár hogy az ilyen cikkek alatt 1 hozzászólás van, a bulvármocsok cikkek alatt meg általában többszáz.
    Ezért lehet ezzel az országgal azt csinálni amit ezek a gyárfásfélék csinálnak.