Bezárás
Cikkek

Kívánjuk a sajtó szabadságát – így törli bele a lábát Magyarország Kormánya

Állami eszközökkel rendeznek át teljes piaci szegmenseket, ha kell politikai erőszakkal távolítanak el főszerkesztőt, propaganda gépezetté silányítják a közmédiát. A Mérték Médiaelemző Műhely átfogó jelentésben szedte össze, hogyan fojtja meg a politika a független sajtót.

Korábbi cikkeink a médiaháborúról

Politikai nyomás korlátozza a sajtószabadságot az újságírók fele szerint

Megválik a VS.hu a Rogán szavába vágó újságírótól

Megszólalt a telefon, haptákban a Telekom – az Origo széthullásának története

Simicska Lajos: “A mi médiánk ellen fog állni, és kurvára le fogja szarni, hogy az Orbán mit akar”

Érzelmi horgokkal az Orbán-kormány ellen – itt az RTL Klubot bíráló háttértanulmány

Önök kérték: Hogyan lett a közmédiából propagandagépezet

Reklámadó, Origo-ügy, Simicska-Orbán háború és érdekes frekvenciagazdálkodás – csak néhány vita az elmúlt egy évből, amely a médiapiacon borzolta a kedélyeket. Önmagában is szinte mindegyik ügy botrányt kavart, az azonban, hogy ezek a különálló változások hogyan rendeződnek egységbe, és milyen szomorú irányba mutatnak csak most látszik: a Mérték Médiaelemző Műhely, egy civil szervezetként működő think-tank már másodszor adta ki a magyarországi lágy cenzúráról szóló kiadványát.

Míg az egy évvel ezelőtti a “Szelíden foglyul ejteni” címet viselte, a most nyilvánosságra hozott új jelentés (PDF) drámaibb hangot üt meg: állítása az, hogy a független magyar sajtó körül lassan elfogy a levegő. A szerzők szerint ugyanis a lágy cenzúra 2014-ben még erősebbé vált Magyarországon.

A lágy cenzúra  azon eszközök összessége amelyek célja  a médiatartalom befolyásolása olyan környezetben, amelyben nincsenek törvényes vagy törvényen kívüli korlátozások, nincsen bizonyos tartalmakra vonatkozó direkt cenzúra, a szerkesztőségeket és újságírókat nem fenyegetik fizikai támadások. Ilyenből a magyar piac bőven szolgáltat példákat. Nézzük, miből is áll a hazai lágy cenzúra?

Nem tetszik a piac? Rendezd át!

A politika elég tudatosan nyúlt 2014-ben is olyan eszközökhöz, amelyek célja egyértelműen a kormánypártnak kényelmetlen médiatartalmak büntetése volt. Ennek legdrámaibb példája a reklámadó, amelynek már a lebegtetése is fenyegető volt, amikor pedig kiderült, hogy annak nagy részét az RTL Klub fizeti be, világossá vált, hogy az egész nem szolgál mást, mint a kormánykritikus hangvételt megütő tévécsatorna büntetése.

Amellett, hogy büntetett, valójában azt a hatást is elérte, hogy kedvezőbb helyzetbe hozta a versenytárs TV2-őt, amely közben egy furcsa megoldással a menedzsment kezébe került, és arról szóltak hírek, hogy egyre nagyobb befolyással bír benne a miniszterelnök barátja, Andy Vajna filmügyi kormánybiztos.

És ha valakinek nem esett volna le, hogy mit is jelent a politikai beavatkozás, annak elég volt végignéznie tavaly nyáron azt, hogy egy oknyomozó cikk miatt eltávolították az egyik legnagyobb internetes portál, az Origo.hu főszerkesztőjét. Sokan azt a következtetést vonták le, hogy ha egy ilyen nagy cég, ami mögött ráadásul a német Deutsche Telekom áll, nem tud ellenállni a politikai nyomásgyakorlásnak, akkor a kisebb magyarországi médiatulajdonosoknak sincs esélyük.

Mint a játszótéren: ki a nagyobb geci?

A Mérték elemzése szerint a magyar médiapiac egyre inkább egy játszótérre hasonlít, amelyen oligarchák és politikusok játszanak. A jelentés megállapítja, hogy éppen a politikusok és oligarchák nyomulása, egymással való küzdelme (lásd Orbán-Simicska konfliktus) miatt a gazdaságilag, politikailag független, szakmai integritását őrző média még inkább visszaszorult, és mostanra már nemcsak az előző jelentésében idézett „lopakodó fojtogatásról” („creeping strangulation”) beszélhetünk, hanem az oligarchizálódott politika teljes offenzívájáról a független újságírás minden megnyilvánulásával szemben, jöjjön az a fősodratú médiából, a nonprofit világból, a csupán online elérhető lapokból vagy a pártos sajtóból.

A nyomásnak egyre kevesebb orgánum képes ellenállni: a torz gazdasági környezetben is jelentős hirdetési piaci részesedéssel rendelkező online médiumok, erős és elkötelezett tulajdonosi háttérrel bíró szerkesztőségek, vagy a piacon kívüli, elsősorban a nonprofit finanszírozási eszközöket felhasználó intézmények.

Csókosoknak megy a lé

A hirdetési piac, azon belül is főleg az állami hirdetések elosztása a lágy cenzúra egyik legfontosabb eszköze az egész világon. Magyarország is egyre inkább a szomorú sorsú országok sorába illeszkedik, amelyekben a lágy cenzúra egyre nagyobb és fenyegetőbb veszélyt jelent a sajtószabadságra. A kormányok pénzügyi erejükkel igyekeznek befolyásolni a hírmédiát, megbüntetni a kritikus és megjutalmazni a kedvező beszámolókat. Ennek a magyar piac iskolapéldája, és a Mérték tanulmánya bőven tartalmaz erre adatokat.

Az állami reklámköltés koncentrációjának változásából jól látható, hogy az elmúlt években jelentős átalakulások történtek. A 2010-es kormányválság után a szektorok legnagyobb szereplői egyre nagyobb szeletet szereztek meg a reklámköltésből, a nyertesek tehát „nagyon nyertesek” lettek.

A napilap-, a magazin-, a rádiós és a közterületi piac legfontosabb kedvezményezettjei immár évek óta ugyanazok a szereplők (Metropol, Heti Válasz, Class FM, Publimont). A tulajdonosi szerkezetüknél fogva ezek a cégek egyértelműen a Fidesz-közeli médiabirodalom részei. A médiamárkák helyzetét vizsgálva szembetűnő, hogy szinte kivétel nélkül a Fidesszel szoros kapcsolatban lévő szereplők azok, amelyeknél a legnagyobb az állami hirdetések aránya, vagyis sejthetően ezek csak nehezen tudnának jelenlegi formájukban fennmaradni kizárólag a kereskedelmi bevételeikből.

A tuti eszköz: a frekvenciapályáztatás

Feltűnt már, hogy mondjuk egy vidéki városban az állami adókon kívül csak jobbos és vallási tartalom elérhető a rádiós piacon? Ez azért van, mert a Médiatanács az elmúlt négy-öt évben, a Mérték tanulmánya szerint jól kimutathatóan, mindent úgy alakított, hogy országosan és helyi szinten is  egyre kisebb lett a piaci verseny.

A Neo FM csődje után a médiahatóság nem írt ki újabb pályázatot, így a Class FM gyakorlatilag monopol helyzetbe került az országos piacon, ahol ezzel egy tollvonással  megszűnt a verseny. A Médiatanács áldásos tevékenységének további következménye lett, hogy korábban sikeresen működő rádiók tűntek el teljesen vagy részben a piacról, párhuzamosan pedig új, főleg jobbos szereplők és a vallási rádiók erősödtek meg.

Állami média, üdv a Kádár-korban!

Míg a világban általában az a trend, hogy a diktatúrákból, autoriter rendszerekből kikecmergő országokban a központosított állami médiát polgárközeli, igazán a köz érdekeit szolgáló médiává alakítják, nálunk a politika vezényletével pont fordított folyamatok zajlanak. Ennek szép jelképe, hogy meg is szüntették a magyar médiatörténet emblematikus intézményeit a Magyar Rádiótól, az MTI-ig, ezzel párhuzamosan pedig épp most március 15-én indítják el az új csatornákat, amelyekből várhatóan még erősebb kormányzati szócsöveket alakítanak ki.

A Mérték tanulmánya arra is rámutat, hogy az állami médiarendszer központi szervezete az MTVA nyomokban sem felel meg a minimális átláthatósági elvárásoknak, nincs is olyan felülete, amelyen a közpénz elköltésének módja követhető lenne, sok más európai közszolgálati műsorszolgáltatóval szemben nincs éves jelentése, és nem ismert, hogy miként definiálja a közszolgálati feladatokat, ezeket miként teljesíti.

Mong Attila

magyar_teljes

Független ember vagy?

Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.

Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból

Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nincs kitömve állami hirdetésekkel, és nem akarjuk a Fidesznek ajándékozni nemzetstratégiai érdekből. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom