Jókor, jó helyen – az önkormányzatnak hála kitűnő időzítéssel jutott a keszthelyi kikötőhöz üzlettársaival együtt a miniszterelnök veje. Az Átlátszó újabb nyomozásából az is kiderül, hogy a Fidesz gazdasági holdudvarának további szereplői is felsejlenek az eladás körül.
Orbán veje és üzlettársai vitorláskikötőt vettek karácsonyra Keszthelyen
Tiborcz István és üzlettársai érdekeltségébe került a keszthelyi kikötőt üzemeltető cég és több kikötői ingatlan is. Az ügyletet decemberben ütötték nyélbe, a 23 millió forintos adóssággal terhelt cégért 7 millió, a kikötői ingatlanokért további 330 millió forintot fizettek a keszthelyi önkormányzatnak, illetve a vitorláskikötőt korábban tulajdonló Balatoni Hajózási Zrt-nek. Tovább az előző cikkre.
Egyetlen héten és az önkormányzat néhány furcsa manőverén múlott, hogy Tiborcz István és üzlettársai pályáztatás nélkül tudták megszerezni a keszthelyi yachtkikötőt üzemeltető céget és vele együtt összesen 330 millió forint értékű ingatlant. Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk az üzletet tavaly év végén, karácsony előtt ütötték nyélbe, de a kérdés már akkor felmerült: hogyan szerezhettek meg a vevők bármiféle verseny nélkül az önkormányzati tulajdont?
Mindjárt nyílik a kiskapu
A kérdés megválaszolásához egészen 2011 végéig kell visszamennünk, hiszen addig a kikötőt a Balatoni Hajózási Zrt. (Bahart) működtette, tulajdonolta a vele járó ingatlanokat, amelyek egyébként a keszthelyi önkormányzat földterületén voltak. Ha valaki ebben az időszakban jelentkezett volna vevőként a létesítményért, akkor nyilvános pályázatot kellett volna hirdetni, hiszen a 22 tóparti önkormányzat (köztük 14 százalékban Keszthely) tulajdonában álló hajózási vállalat vagyona ugyanúgy a nemzeti vagyonba tartozik, mint az önkormányzaté. Kivételt jelentett azonban a pályáztatási kötelezettség alól, ha éppen egy önkormányzat a vevő – mivel így a nemzeti vagyon továbbra is köztulajdonban marad, csak az egyik zsebből a másikba kerül.
Ez történt a keszthelyi yachtkikötő esetében is: 2012 elején Keszthely bejelentkezett, hogy üzemeltné a kikötőt, majd pedig meg is vásárolná az ott található ingatlanokat. Minderre kötöttek egy opciós szerződést. A Bahart arra vállalt kötelezettséget, hogy 330 millió forintért eladja az önkormányzatnak az ingatlanokat ha Keszthely ezt 2014 december 15-ig kezdeményezi. A kikötő üzemeltetését a város által alapított cég, a Keszthelyi Yachtkikötő Kft. vette át, és ennek a társaságnak engedte át az önkormányzat az opciós jogot. Egyetlen fontos feltételt szabott azonban a Bahart: ha Keszthely nem él a fenti dátumig az opciós jogával, vagyis nem vásárolja meg az ingatlanokat, akkor 50 millió forint kötbért kell kifizetnie.
Pályázat vagy bukás
Ahogy közeledett a dátum, egyre nyilvánvalóbb volt, hogy Keszthelynek nincsen 330 millió forintja az ingatlanok megszerzésére, de az is, hogy az 50 millió forintos kötbért sem szeretné kifizetni. Mint az önkormányzat tavaly év végi közleményéből kiderült, Keszthely mindenképpen magántulajdonba akarta adni a létesítményt, és ehhez – mint fogalmaztak – “komoly befektetőket” kerestek. Első látásra azonban az önkormányzatnak csak két lehetősége lett volna az eladásra:
– az egyik, hogy a városi önkormányzat cége él a vételi jogával, kifizeti a vételárként meghatározott 330 millió forintot, majd pedig pályázatot ír ki az ingatlanokra és az üzemeltető cégre,
– a másik út, hogy nem él a vételi jogával, elbukja az 50 millió forintot, az ingatlanokra pedig ezután a tulajdonos, Bahart ír ki pályázatot.
Keszthely azonban egy harmadik, trükkös utat választott, és ezzel helyzetbe hozta Tiborczékat.
A Tiborcz féle csikicsuki
A város december 9-én bejelentette a Bahartnak, hogy az önkormányzati cég, a Keszthelyi Yachtkikötő Kft. él az opciós jogával, egyetlen napra rá pedig villámgyorsan szerződést kötött Tiborczékkal ugyanennek a társaságnak az eladásáról.
És, hogy miért sikerült ezzel a trükkel elkerülni a pályáztatást? Mivel a vételi jog bejelentésekor a cég még önkormányzati tulajdonban volt, így nem volt szükség pályázatra, hiszen aznap még csak annyi történt, hogy a közvagyon egyik zsebből átkerült a másikba, de továbbra is közvagyon maradt. Egy nappal később viszont már Tiborczék tulajdonába került a cég, és az ingatlanok vételárát nekik kellett kifizetniük.
Ez annyira szép manőver, hogy muszáj megismételnünk. Tehát, ha Keszthely nem él a vételi jogával, és megvárja december 15-ét, akkor az önkormányzati céget megvásárló Tiborczéknak a Baharthoz kellett volna pályázniuk az ingatlanokért. Ha Keszthely élt volna a vételi opcióval, és az önkormányzati társaság hozzájut az ingatlanokhoz, a pályázat akkor sem maradhatott volna el, hiszen a 330 millió forintos vagyon bőven a nemzeti vagyon kötelező versenyeztetés útján történő értékesítésére vonatkozó 25 millió forintos értékhatár fölött van.
Érdekes egyébként az is, miért maradt el a pályáztatás az önkormányzati cég eladásakor is. A megoldás, hogy a vételárat itt 7 millió forintban határozták meg, ami bőven elmarad a 25 milliós értékhatártól. A trükkös itt az, hogy Tiborczék kifizették a társaság 22,8 milliós tartozását is, ami történetesen éppen Keszthely felé állt fenn. Ha pedig ezt az összeget szintén hozzászámolták volna a cég értékéhez, akkor megint csak pályázatot kellett volna kiírniuk.
A vevők között tallózva több érdekes üzletembert és kormánypárti szálakat is találunk.
A kikötőt üzemeltető céget a Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft. vásárolta meg, ennek a társaságnak az egyik ügyvezetője és résztulajdonosa Lukács Krisztián, aki a közbeszerzési piacon meghatározó szereplőként emlegetett Provital Zrt. egyik alapítója. A Provital Zrt. számos vidéki, fideszes vezetésű önkormányzattal szerződött le az elmúlt években (Zalaegerszeg, Mór, Kaposvár, Szolnok), de ez a cég írta az FTC stadion közbeszerzési dokumentációját is. A társaság árbevétele 2009-ben – egy hónapos működése alatt – 23 millió forint volt, ez 2010-ben, a kormányváltás évében 340 millióra ugrott, és 2013-ban már 1,2 milliárd forintra nőtt. A hvg.hu 2012 májusában írt arról, hogy a cégnél helyszíni ellenőrzést tartott az OLAF, az Európai Bizottság Csalás Elleni Hivatala, majd két évvel később, 2014 végén ismét arról jelent meg cikk, ezúttal az atv.hu-n hogy a társasággal kapcsolatos információkat kértek az OLAF munkatársai.
Lukács Krisztián 2012-ben még igen, 2014-ben már nem volt tulajdonosa a Provitalnak, 2013 áprilisában kilépett. A Provital többségi tulajdonosa jelenleg Antal Kadosa, aki tavaly májusban a Magyar Judo Szövetség elnöki posztjára pályázott, és támogatói között megtaláljuk Bakondi György országos katasztrófavédelmi főigazgatót, és Bánki Eriket, a Fidesz EP-képviselőjét is. (Céges mentorai között ott van a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia, a Duna Aszfalt Út és Mélyépítő Kft. vagy a felcsúti polgármester cége, a Mészáros és Mészáros Kft. is).
Bánki Erik ráadásul egy másik tulajdonos környékén is felbukkan. A Provital Zrt. egykori alapítóján kívül Tiborczékkal üzletel György Zoltán is, aki az Aquaplus Kft.-vel szerzett a vásárlás előtt pár héttel tulajdonrészt a kikötős cégben. György egyben az Aqua Holding Kft. résztulajdonosa is, ahol több éven a fideszes Bánki Erik is tulajdonostársa volt. Bánki 2010-ben a HVG-nek aztmondta, noha György Zoltán „jó barátja”, maga semmit nem tesz az Aquaplus sikeréért, tulajdonszerzésével pedig csak annyit szeretne elérni, hogy akkor is legyen munkája, ha politikai pályafutásának vége szakadna.
A termálfürdők királyai
Az Aquaplus Kft. nevével egyébként korábban az önkormányzati termálfürdő-bizniszek kapcsán találkozhattunk. Az Aquaplus Kft. építette meg a tamási fürdőt nettó 1,4 milliárd forintért, a kaposvári fürdőt pedig 2,5 milliárd forintért. E cég nevéhez fűződik a szekszárdi élményfürdő is, amely 1,3 milliárd forintos beruházás volt.
A nagy fürdőépítési láz miatt több önkormányat a beruházás után igen nehéz helyzetbe került. Kiváló példa erre Siklós, amely ugyancsak az Aquaplus Kft.-vel szerződött fürdőépítésre, az összesen 3 milliárd forintra rúgó beruházás miatt pedig a város felkerült a száz legeladósodottabb önkormányzat listájára. Az építkezést ugyanis Siklós svájcifrank-alapú kötvényből fedezte, amely mellé még egymilliárdnyi forintalapú hitelt is felvettek, így a városnak 2012-ben már 4,1 milliárdos hitelállománya volt.
A Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft. tulajdonosai között cégén keresztül megtaláltuk továbbá Pereszregi Mártont is, aki jelenleg is a magyar exportőröket segítő állami Eximbank – mint a cégjegyzék fogalmaz – együttes cégjegyzésre jogosult “más munkavállalója”. Pereszregi a vásárlás napján, a Marathon Ingatlan Kft. nevű, alig három hónappal korábban alapított cégével szállt be a kikötőbizniszbe.
Ha lesz 4 ezer független támogatója az Átlátszónak, akkor nincs az a lázárjános, aki el tudna minket hallgattatni. Legyél egy a 4 ezerből, és változtasd meg Magyarországot! Tudnivalók itt.
Támogatás SZJA 1% felajánlásával #Azénadómból
Ha 1%-od az Átlátszó céljaira kívánod felajánlani, személyi jövedelemadó bevallásodban az Asimov Alapítvány adószámát tüntesd fel, ami a következő: 18265541-1-42 Letölthető nyilatkozat itt.
