Szegedi naperőmű: Bíróság elé citálja Orbán vejét egy átvert alvállalkozó

tibi

A Közgép tulajdonában lévő Elios Innovatív Zrt. (korábbi nevén E-OS Innovatív Zrt.) fölzárkózni látszik a nagy építőipari nemfizető cégekhez. A Szegedi Tudományegyetem napenergia-erőműves projektjén a munkát ténylegesen elvégző cég, az Asianet Hungary Kft. most peres eljárással próbál hozzájutni a járandóságához. Az ügyben a fővállalkozó Közgép-cég vezérigazgatójának, Tiborcz Istvánnak is tanúskodnia kell.

Az Eliost már bemutattuk, az alábbi infografika összegzően szemlélteti a cég fejlődését – az E-OS Innovatív Zrt nettó árbevételének, a maximum 50 kVA névleges teljesítőképességű erőművek darabszámának, illetve kapacitásának növekedését ábrázolja a diagram. (A szegedi napenergiás erőmű is ebbe a kategóriába tartozik.)

A szegedi beruházással kapcsolatban már az indulásnál komoly problémák merültek fel. A 2011 tavaszán meghirdetett projektre a viszonylag rövid határidő ellenére is kilencen pályáztak. Hat pályázatot az egyetem érvénytelennek nyilvánított, a nyertes ajánlat a KÉSZ Zrt-é volt, ez nettó 437 millió forintról szólt. Az E-OS ajánlata lett a harmadik, nettó 499 990 000 forinttal. Az eredményhirdetés után az E-OS a Közbeszerzési Döntőbizottságnál (KD) megtámadta az eredményt, a másik két ajánlat érvénytelenné nyilvánítását kérve. A beruházó Szegedi Tudományegyetem a kérelem megalapozatlanságára hivatkozva az E-OS indítványának „teljes terjedelemben történő” elutasítását kérte a KD-től. Az egyetem észrevételei pontról pontra vitatták az E-OS kifogásainak megalapozottságát mind a műszaki, mind a jogi érvek vonatkozásában – az E-OS például olyan elemeket is kifogásolt a konkurensek pályázatában, amelyek a saját ajánlatában is szerepeltek. A KD érvelése szerint viszont ennek nincs jelentősége, mivel a cég jogorvoslati kérelme csak a rivális ajánlatok érvénytelenségének kimondására irányult, a sajátjára nem. Ezért az E-OS érveit elfogadva a nyertes és a második legjobbnak rangsorolt pályázatot a KD érvénytelennek nyilvánította;  pályázat nyertese így automatikusan az E-OS lett.

Ez azonban még csak fél győzelemnek tűnhetett, hiszen a KD határozatát polgári peres úton meg lehetett volna támadni, majd újra kiírni a pályázatot. Csakhogy a jogorvoslati eljárás a gyakorlat szerint évekig elhúzódhat, a kiírt KEOP-pályázat pedig kifutott. Az egyetemnek – ha akart napelemes zöldenergia-rendszert – nem volt más választása, mint győztesnek kihirdetni a legdrágább ajánlattal versenyző E-OS Zrt-t.

Rendkívüli körülmények

Hasonlóképp közbeszerzési jogorvoslati eljárás segítette győzelemhez a céget a másik nagy napenergiás projekt, az újszilvási erőmű esetében. Itt ugyan az E-OS nyert, de a két vesztes megtámadta az eredményt. A vonatkozó szabályozás szerint a jogorvoslati eljárás lezárultáig az ajánlatkérő nem köthet szerződést, ez alól csak rendkívüli körülmények felmerülése esetén adhat felmentést a KD. Itt is a pályázat kifutásának veszélye állt fenn, ez lett a rendkívüli körülmény, meg Bencsik János akkori államtitkár levele, amelyben a projekt elmaradásának negatív következményeire hívta fel a döntéshozók figyelmét. Meglett a felmentés, és az ajánlatkérő önkormányzat szerződést kötött az E-OS-szal. Ezzel a két döntéssel az E-OS-nak egyedülálló referenciái lettek napenergiás erőművek építését illetően. Ez pedig óriási előnyt jelenthet a várhatóan előbb-utóbb nálunk is meglóduló iparág jövőbeni pályázatain – nem mellesleg a Tiborcz István vezette cég 1 milliárd forint bevételhez is jutott.

Ahogy kezdődött, nagyjából úgy is ért véget a szegedi beruházás. A rendszert ugyan üzembe helyezték, és az minden paraméter szempontjából hibátlanul működik, de tavasz óta már iparági pletykák keringtek arról, hogy a közvetetten Simicska-Nyerges tulajdonban levő E-OS Innovatív Zrt. – időközben a cég nevét Elios Zrt-re módosították – nem fizette ki az alvállalkozóját, illetve, hogy az EU illetékes szervezete vizsgálja a projektet. Utóbb mindkét állítás igaznak bizonyult. Az uniós vizsgálat eredményéről egyelőre nincs hír. A Fővárosi Törvényszéken viszont elindult az az eljárás, amit az Elios egyik alvállalkozója és szállítója, az Asianet Hungary Kft. kezdeményezett a szegedi projektben elvégzett munkák díjának ki nem fizetése miatt.

Beszállító vagy alvállalkozó?

Az első tárgyalási napon elhangzottak szerint az Elios fővállalkozásában lebonyolított projekt teljes költsége nettó 482 millió forint volt. Ezt az összeget a fővállalkozó időben és hiánytalanul megkapta a beruházótól. A projekt 88 százalékát ugyanakkor a felperes keresete szerint az Asianet Hungary Kft. végezte el, összesen 440 millió forint értékben. Ezt az állítást az alperes Elios jogi képviselője nem is vitatta. Ugyanakkor az Asianet az általa elvégzett munka 90 százalékát – a teljes projekt 80 százalékát – nem alvállalkozóként, hanem  szállítói szerződés alapján végezte el, és csak a fennmaradó részt, a teljes volumen 8 százalékát mint alvállalkozó.

A hatályos szabályozás – épp az alvállalkozók kifosztását megakadályozandó – előírja, hogy a projektben 10 százalékot meghaladó munkát elvégző alvállalkozókat a fővállalkozónak a beruházónál be kell jelentenie, a fővállalkozó által kiállított aktuális részszámlák kifizetésének pedig feltétele az alvállalkozó igazolt kifizetése. Az Elios azzal, hogy a teljes beruházás 90 százalékát elvégző céggel nem alvállalkozói, hanem szállítói szerződést kötött, épp ezt a szabályt kerülte meg. Így az Elios megkaphatta a teljes vállalkozói díjat a beruházótól, dacára annak, hogy az alvállalkozóját nem fizette ki.

Az ilyen jellegű építőipari történetekben a fővállalkozó általában valamilyen nemteljesítésre, esetleg garanciális problémákra hivatkozva szokta megtagadni a fizetést. A szegedi projekt kapcsán mintha ilyen formális indokok sem lennének. Az Elios ugyan hivatkozik a kivitelezés csúszására, de ennek az érvnek a megalapozottságát több dokumentum is kétségessé teszi. Leginkább az a joglemondó nyilatkozat, amellyel az esetleges késedelem miatti kötbérről is lemond. A nyilatkozat egy bonyolult, de mindkét fél számára nyilvánvalóan kölcsönösen előnyös megállapodás része volt – az Elios most ennek az általa is aláírt okiratnak az érvényességét próbálja vitatni: a tárgyaláson elhangzottak szerint komolyan vehető érvek nélkül.

200 millió forint a tét

A kivitelezés különösebb problémák nélkül zajlott, a projekt előrehaladását dokumentáló okiratokban nincs nyoma komolyabb műszaki, minőségi kifogásnak, és a fővállalkozó minden alkalommal igazolta is az adott munka elvégzését. Az Elios ennek ellenére a projekt befejezése után mintegy 200 millió forintot nem fizetett ki a szállító-alvállakozójának, annak megkereséseire pedig érdemben nem reagált. Ahogy az ilyen esetekben lenni szokott, az idő múlásával az alvállalkozó is engedékenyebb lett: az Asianet idén tavasszal belement egy 35 milliós “árcsökkentésbe”. Az aláírt dokumentumban utalás sincs arra, miért ajándékozott a munkát elvégző cég 35 millió forintot Tiborczék cégének, a tárgyaláson viszont elhangzott a nyilvánvaló ok: ettől az engedménytől várták, hogy az Elios végre fizet.

Az idő az Eliosnak dolgozik, mivel az Asianetnek a projekt kapcsán 82 millió forint ÁFA-fizetési kötelezettsége keletkezett, amit értelemszerűen nem tud teljesíteni, hisz az Eliostól ezt sem kapta meg. A tárgyaláson az Asianet jogi képviselője ideiglenes intézkedésként ennek a 82 millió forintnak a biztosítását kérte, mondván, a cég működése lassan ellehetetlenül: mivel szinte kizárólag közbeszerzéses beruházásokból van bevétele, működésének alapfeltétele a „nullás igazolás”, hiszen e nélkül még alvállalkozóként sem vehet részt állami és uniós finanszírozású projektekben. Napenergiát hasznosító létesítményeket pedig kizárólag ilyen konstrukciókban építenek.

Bottal ütik a pénz nyomát

Az Elios viszont nagyon biztosra ment: a cég 2012-es taggyűlési határozata alapján a tulajdonosok (köztük a két különös „kisbefektető”) 200 millió forint osztalékot vettek ki a cégből, és annak dacára nem képeztek tartalékot, hogy tisztában kellett lenniük a szállító-alvállalkozó felé fennálló tartozással. Sőt, azzal is, hogy ennek a kötelezettségnek egy jelentős része adótartozás, azaz közpénz.

Adva van tehát egy cég, amelyik fővállalkozóként a legdrágább árajánlattal elnyer egy nettó 500 millió forintos projektet. A projekt némi csúszással ugyan, de rendben elkészül, a beruházó ki is fizeti a fővállalkozót. Az viszont nem fizeti ki azt az alvállalkozót, amelyik a munkát ténylegesen elvégezte. Az alvállalkozó egy idő után már csak túlélni szeretné a projektet, de a fővállalkozó inkább perre megy: kis szerencsével egy idő után esetleg maga a NAV kezdeményezi az alvállalkozó ellen a felszámolást. A történetbe ezen a ponton szoktak belépni a baráti felszámolók, akik aztán a cég irányítását átvéve végképp megoldják a problémát. Ez a történet viszont egy ponton biztosan különbözik a többitől: a nem fizető fővállalkozó cég tényleges tulajdonosa Nyerges Zsolt és Simicska Lajos, a vezérigazgatója pedig Orbán Viktor veje. A következő tárgyaláson éppen őt, Tiborcz Istvánt hallgatja meg a bíróság.

Becker András

(Folytatjuk)

 

  • armando

    Gyönyörűre sikerült történet! Nemhiába, a Don családjába tartozást ki kell érdemelni, be kell bizonyítani az alkalmasságot…

  • Magyar Elemér

    Ti is olyanok vagytok má’ mint az RTL, szegény Orbán családját bántjátok!

  • Bocz Szabolcs

    És ha tudnátok milyen buta fiú ez a tiborc gyerek…..na és mi van a traktor üggyel amivel lopták a fát majd előbukkant a lagzijukon??? Gyurcsányt már fele ennyiért amit ez a maffia család művel ezzel az országgal már felakasztották volna az agymosott jobboldali hívek, de érdekes nekik minden természetes amit ezek művelnek.

  • Eva S. Balogh

    Két évi külföldi tartókodás valóban nem elégséges arra, hogy valaki magas fokon megtanulja az ország nyelvét. Tehát azon semmi csodálkozni való nincs, hogy H. mindössze középfokú angol nyelvtudást adott meg. Valószínüleg csak őszinte volt.