Elkeserítő szénahiány van a szárazság miatt, sok állattól megválnak a gazdák
15-30 ezer forintos bálaárak várják azokat, akik egyáltalán szerezni tudnak.
A tavaly májusban megalakult német kormány nagy ígéretekkel vágott neki az ország irányításának, évek óta szükséges reformok meghozatalát és a gazdaság fellendítését ígérték. Ehhez képest a beígért reformok nagy része máig nem valósult meg, a kormány támogatottsága pedig történelmi mélypontra zuhant. A nevető harmadik pedig a szélsőjobboldali AfD, akik már országosan is a legnépszerűbb párt, és ősztől először kerülhetnek kormányra az egyik keleti tartományban. A német politikai közép válságának okait és az AfD kormányra kerülésének következményeit Roman Deiningerrel, a Süddeutsche Zeitung főszerkesztő-helyettesével tekintettük át.
Bő egy évvel Friedrich Merz kormányának hivatalba lépése után történelmi mélypontra süllyedt a német kormánykoalíció (CDU/CSU–SPD) támogatottsága. A CDU országosan 22, az SPD pedig mindössze 12 százalékon áll, miközben a szélsőjobboldali AfD 26 százalékos támogatottsággal vezeti a felméréseket. A kancellár saját népszerűségével sem dicsekedhet: az INSA felmérésében Merz a húsz vezető politikus közül az utolsó helyen áll.
Az eredmények nem véletlenek. A tavaly májusban megalakult nagykoalíció a gazdaság újraindítását és az életkörülmények javítását ígérte, ennek érdekében pedig az alaptörvény módosításával 500 milliárd eurós infrastrukturális hitelkeretet hozott létre, feloldva az addig szigorú hitelfelvételi korlátokat.
A plusz hitelt eddig inkább a költségvetési hiány finanszírozására fordították, mintsem a régóta halogatott reformokra. A CDU adócsökkentésekkel és a szociális kiadások visszafogásával ösztönözné a gazdaságot, míg az SPD a jóléti kiadások megőrzését és a magasabb jövedelműek nagyobb közteherviselését szorgalmazza. A két elképzelés közötti ellentét miatt olyan fontos reformok is késnek, mint az adó-, a nyugdíj- vagy az egészségügyi rendszer átalakítása, miközben a vállalatok továbbra is a túlzott bürokráciát és a digitalizáció lassúságát tartják a legnagyobb problémák között.
Az SPD helyzetét tovább nehezítették a tavaszi tartományi választásokon elszenvedett vereségek, amelyek még óvatosabbá tették a pártot a saját szavazóit terhelő reformokkal kapcsolatban. Roman Deininger szerint ugyanakkor a CDU sem tudná politikai veszteségek nélkül végrehajtani ezeket az intézkedéseket. Úgy véli, a reformokat egy Merznél népszerűbb kancellár könnyebben keresztülvihetné, leváltására azonban nem lát reális esélyt. Szerinte az SPD-n belül is erősödnek a feszültségek: míg Lars Klingbeil pragmatikusabb, kompromisszumkész irányvonalat képvisel, addig Bärbel Bas baloldalibb, szociálisabb politikát szorgalmaz. A CDU-t pedig a nyugdíjreform elfogadásánál saját fiatal csoportja, a Junge Gruppe próbálta megtorpedózni. Szintén nagy visszhangot váltott ki, amikor Friedrich Merz egyik legközelebbi szövetségese, Christian von Stetten úgy nyilatkozott: ez a koalíció nem fogja kihúzni a következő választásokig.
A konfliktusok legnagyobb nyertese az AfD. Deininger szerint azonban felemelkedése nem csupán a jelenlegi kormány, hanem a teljes politikai közép válságának következménye. A 2013-ban alapított, eredetileg EU-ellenes pártot sokáig alábecsülték, miközben ügyesen használta ki a 2015-ös migrációs válságot és a Covid-járványt. A politikai közép nem tudott hiteles válaszokat adni a választók mindennapi problémáira. Az AfD szavazóinak jelentős része radikális változásokat akar: nem valami mellett, hanem valami ellen voksol. Deininger szerint a párt ugyan nem kínál valódi megoldásokat, populista üzeneteivel mégis sikeresen épít a társadalmi elégedetlenségre.
Az országosan is már 26-28 százalékra mért párt pedig a keleti tartományokban még népszerűbb, Thüringiában és Szász-Anhaltban már 42 százalékra mérik őket. Roman Deininger szerint a keleti tartományokban nincs meg az a hagyomány, hogy egy sok évtizede CDU-ra szavazó választó nem vált könnyen pártot, mivel eleve csak az 1990-es újraegyesítéssel jutottak el keletre a politikai közép pártjai. Emiatt az emberek egy probléma esetén könnyebben fordítanak hátat a hatalmon lévő pártoknak, és ez jelenleg az AfD malmára hajtja a vizet. Olyannyira, hogy az őszi szász-anhalti tartományi választásokon reális esélye van, hogy abszolút többséget szerezzenek, azaz egyedül alakítsanak kormányt. Erre pedig szükségük lesz, ugyanis a többi párt tűzfalat húzott az AfD köré, azaz senki nem hajlandó koalícióra lépni velük.
Sokan úgy vélik, hogy egy tartományi kormányzás pragmatikusabb irányba terelhetné az AfD-t és csökkentené protestpárt-jellegét. Deininger ezt vitatja. Szerinte egy ilyen fordulatnak szövetségi szinten is súlyos következményei lennének, mivel a párt nem tiszteli kellőképpen a demokratikus intézményeket. Kormányra kerülve hozzáférhetne titkosszolgálati információkhoz, befolyást szerezhetne a bírói kinevezésekben, valamint képviselőket delegálhatna az egyfajta parlamenti felsőházként működő Bundesratba, tovább növelve politikai súlyát.
Amennyiben nem érnék el az abszolút többséget, akkor nehezen találnának koalíciós partnert a velük szemben álló tűzfal miatt. Ebben az esetben a CDU nehéz válaszút elé érkezne. Konzervatív pártként a balközéptől a szélsőbalig minden párttal össze kellene fognia, hogy megakadályozzák az AfD kormányra kerülését, azonban ez a jobboldali CDU további népszerűségcsökkenését okozná, hiszen a kormányprogram nyomokban sem tartalmazna jobboldali értékeket. Deininger szerint viszont ha koalícióra lépnének az AfD-vel vagy akár ügyek mentén támogatnának egy kisebbségi AfD kormányt, az a ma ismert CDU végét jelentené.
Ahhoz, hogy elkerüljék ezt a politikai 22-es csapdáját, a CDU-nak országosan kellene eredményeket elérnie, és olyan intézkedések és reformcsomagok elfogadására van szükség, amelyekből azt érzékelik a választók, hogy értük történnek a dolgok. A kormánykoalíciónak tehát fel van adva a lecke, és a nyáron kompromisszumra kell jutniuk a politikai közép túlélése érdekében.
Dóka Milán (Berlin)
Címlapfotó: Alice Weidel, a német ellenzéki Alternatíva Németországnak (AfD) párt társelnöke beszédet mond a CPAC (Konzervatív Politikai Akció Konferencia) Hungary 2026 rendezvényen a MTK Sportparkban 2026. március 21-én. MTI/Bruzák Noémi
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal-adománnyal! Köszönjük.
Támogatom PayPal-adománnyalHa az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
1% TÁMOGATÁS
15-30 ezer forintos bálaárak várják azokat, akik egyáltalán szerezni tudnak.
A Pest megyei nagyközségben bő két napig a DMRV Zrt. lajtoskocsikkal, a honvédség zacskós vízzel biztosította a lakosság ivóvíz-ellátását. Videóriport.
Az új magyar kormány ígéretet tett arra, hogy feltárja az Orbán-korszak megfigyeléseinek teljes körét. Natalia Krapiva szerint ez jó kezdet, de további garanciákra van szükség.
De nyilván soha nem fognak, mert addigra már tönkremegy.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!