Rekordszámú nő, kisebbségi szavazó és munkás voksolt Trumpra

Bernie Sanders és Hillary Clinton a demokrata előválasztási vitán (forrás: YouTube/CBS News képernyőfotó)

A választások után gyűjtött adatok alátámasztják Sanders diagnózisát: a CNN exit pollok alapján a demokraták valóban rekordszámú szavazót vesztettek az addig stabil szavazóbázisnak számító latin és fekete közösségekből. Eközben Trump elhódította az alacsonyabb jövedelmű szavazók nagy részét, olyanokat, akik 2020-ban még nagy arányban szavaztak Joe Bidenre.

Legalább ennyire meglepő, hogy

a Demokrata Párt hiába indított női jelöltet, és tette az abortuszjogokat központi kampánytémává, Kamala Harris ma rosszabbul teljesített a nők körében, mint a korábbi két demokrata jelölt. 

A hagyományos bázisokban vesztett szavazatokat nem kompenzálta, hogy a demokraták javítottak az arányaikon a fehér és magasabb jövedelmű szavazók körében.

A szavazók etnikai eloszlását nézve látjuk, hogy a Republikánus Párt jelöltje (aki az elmúlt három választáson végig Donald Trump volt) elsősorban a többségi lakosság szavazataira számíthat, míg az etnikai kisebbségek nagy többsége a demokrata jelöltre szavaz – idén azonban ez az etnikai polarizáció jelentősen csökkent.

Az afroamerikaiak körében Harris rosszabbul szerepelt, mint Hillary Clinton, annak ellenére, hogy Barack Obama után a demokraták második afroamerikai származású elnökjelöltje volt. Bidenhez képest egy százalékot tudott javítani.

Ahol a legtöbbet nőtt Trump támogatottsága

Ennél sokkal nagyobb mozgás látható a latin-amerikai származású szavazóknál: ebben a csoportban Hillary Clinton még a szavazatok 66 százalékát kapta Trump 28 százalékával szemben. 2020-ban már zárulni kezdett az olló, ekkor Trump a latin szavazatok 32 százalékát kapta, míg Biden 1 százalékpontot rontott, de ennek ellenére megnyerte a választást. Idén viszont a latinok körében már csak 6 százalékpont választotta el a két párt jelöltjét. Elmondható, hogy

az elmúlt nyolc évben Trumpék másfélszeresére növelték a támogatottságukat a latinok körében,

miközben a demokraták mintegy 14 százalékpontnyi latin szavazót vesztettek.

A változás elsősorban a latin-amerikai férfiak jobbra tolódásának tudható be: idén ebben a csoportban először kapott többséget Trump. Kisebb mértékben ugyanakkor a latin-amerikai nők körében is nőtt a támogatottsága. A fekete férfiak körében szintén hasonló mozgás látható, akik Clintonra még 82 százalékban szavaztak, Bidenre már csak 79, Harrisra pedig csak 77 százalékos arányban. A fekete nők körében Harris Bidenhez képest kissé javított (90 helyett 91 százalék), de Clinton támogatottságát nem érte el (94 százalék).

Érdekesség, hogy ezzel szemben a fehér szavazók körében a mozgás inkább ellentétes irányú volt: 2016-ban még 20 százalék volt a különbség a többségi etnikum szavazói között Trump javára, ami mostanra 16 százalékra csökkent. A fehér férfiak, bár ez Trump hagyományos bázisa, inkább balra tolódtak: idén ebben a körben Harris 38 százalékot kapott, majdnem annyit, mint Joe Biden, míg Trump támogatottsága 2 százalékkal csökkent 2020 óta.

Már nem elég az identitáspolitika

A 20. század első fele óta (elsősorban Franklin Roosevelt elnökségétől kezdve) a Demokrata Párt az alacsony státuszú emberek pártjaként határozta meg magát: koalíciója olyan csoportokból állt, mint az ipari és mezőgazdasági munkások, a nagyvárosokban élő vallási és etnikai kisebbségek, a szakszervezetek. A párt programjában nagy szerepet kapott a jóléti állam felépítése: állami egészségügy, beiskolázási és lakhatási támogatások.

A ’70-es ’80-as évek neoliberális gazdasági fordulata során ez a jóléti program háttérbe szorult.

A demokraták egyre inkább átvették a republikánusok (például Ronald Reagan) által is képviselt szabadpiacos gazdaságpolitikát. A gazdaságról a politikai törésvonalak így egyre inkább az identitással kapcsolatos ügyekre tolódtak át, olyanokra, mint a rasszizmus elleni küzdelem, a vallás és az állam viszonya, a nők és szexuális kisebbségek jogai. A demokrata párt koalíciójában nagyobb szerephez jutottak a nők, a kisebbségek tagjai és az értelmiség.

Az idei választás azonban arra mutat, hogy az identitás-alapú, kézzel fogható jóléti program nélküli politizálás már nem elegendő a koalíció egyben tartásához. Intő jel, hogy az Egyesült Államok legnagyobb megmaradt szakszervezete, az International Brotherhood of Teamsters idén évtizedes hagyományt felrúgva nem támogatta a demokrata jelöltet.

Az exit pollok igazolják Bernie Sanders szavait a munkásosztály elvesztéséről, egyben jól mutatják, hogy a gazdasági elégedetlenség mekkora mozgásokat tud előidézni a választói magatartásban.

2016-ban az alacsony jövedelmű szavazók körében Hillary Clinton még jelentős többséget szerzett: a szegények és az alsó-középosztálybeliek között Trump 12-13 százalékkal maradt le Clinton mögött – Trump ekkor országosan több millió szavazattal kapott kevesebbet, mint Clinton, győzelemre csak az elektori rendszer segítette, mivel több kritikus billegő államban meg tudta szerezni a többséget (ekkor regionálisan, a középnyugati államokban vitt el nagy számban munkásosztálybeli szavazókat).

2020-ban, a COVID okozta gazdasági válság közepette az alacsony jövedelműek jó része visszatért a demokratákhoz – érdekesség, hogy ezzel párhuzamosan a magasabb jövedelmű (évente 100 ezer dollár felett kereső) rétegben épp Trump erősödött, de ez nem volt elég a választási győzelemhez.

Idén pedig épp a demokraták növelték a módosabbak körében a támogatottságukat.

A 100 ezer és 200 ezer dollár fölött keresők többsége Harrisre szavazott, azonban Harris szavazatokat vesztett a szegények, és különösen az alsó-középosztály között: 2020-hoz képest Trump az évi 30 és 45 ezer dollár között kereső rétegben 10 százalékponttal növelte a támogatottságát.

A jövedelem-alapú csoportok mozgása azt mutatja, hogy a jóléti problémák felülírják az identitással kapcsolatos ügyeket. Sokatmondó, hogy a legmagasabb jövedelmű rétegek mind Trump, mind Biden elnöksége alatt a kormányzó párt felé mozdultak el, míg a szegények az ellenzék felé, tükrözve, hogy a szociális egyenlőtlenségeket egyik párt gazdaságpolitikája sem tudta csökkenteni.

Szöveg: Zubor Zalán – Adatvizualizáció: Szabó Krisztián

Címlapkép: Átlátszó-montázs