Az Átlátszó újabb fotókat szerzett meg az újságírókat, civilszervezetek munkatársait és más szakembereket lejárató csoportról, akik álnéven, titkosszolgálati módszerekkel készítettek interjúkat. A fedősztorival kicsalt beszélgetésekről a kormány szócsöveként működő Magyar Nemzet az interjúalanyok szavait kiforgatva, kontextusból kiragadva az Orbán-kormány „Soros-kampányába” illő lejárató cikkeket írt. Most újabb részleteket közlünk a kormány (választások előtti propagandáját segítő) kampánymódszereiről, amit nemcsak a kormánytagok és a fideszes holdudvar, hanem az adófizetők pénzéből fenntartott közszolgálati média is lelkesen alkalmaz.
Mint korábbi cikkeinkben (itt és itt) megírtuk, a kormány tagjai és holdudvara nagy lendülettel terjesztette azokat a Magyar Nemzet-cikkeket, amik az Orbán-kormány által nem kedvelt civilszervezetek szakembereit, újságírókat, nemzetközi elemzőket próbálták lejáratni. A Fidesz választási propagandájával egybecsengő szólamokat hangoztató írások titkosszolgálati módszerek alapján készültek online beszélgetésekről és telefonhívásokról.
Mutatjuk, kik és hogyan csinálták az újságírókat lejárató interjúkat a Fidesz-kampányhoz | atlatszo.hu
Több ponton is emlékeztetnek a négy évvel ezelőtt történtekre azoknak a videókonferencia-felvételeknek a készítési körülményei, amiken a Magyar Nemzet legújabb, múlt heti leleplező cikkei alapulnak. A két cikkben az Open Society Foundations (Nyílt Társadalom Alapítványok) egyik szervezetének volt menedzserével, Andrej Noskóval, és egy videós újságíróval, Kálmán Mátyással készült interjúk láthatók.
Az eset nagyon hasonlít a 2018-as választások előtti, civilszervezeteket lejáratását célzó Black Cube-akcióra. A mostani ügy során – 2020/2021-ben –valakik több szakembert megkerestek hamis állásajánlatokkal, tanácsadási felkéréssel, majd a velük folytatott Skype stb. beszélgetésről felvételeket készítettek. Ezekből a felvételekből írt több cikket a kormány egyik szócsöveként működő Magyar Nemzet úgy, hogy a videókból a Fidesz-kormány propagandáját látszólag alátámasztó részleteket emelt ki.
Korábbi cikkeinkben közöltük a lejárató cikksorozat több áldozatának a beszámolóját, és képernyőfotókon mutattuk meg azokat az embereket, akik velük kamu állásinterjúkat, beszélgetéseket szerveztek. Az interjúk során ezek az álnéven bemutatkozó ismeretlenek irányított kérdéseket tettek fel a lejárató kampány áldozatainak, és rögzítették a beszélgetést.
A történet hátterében feltűnt egy állítólagos közel-keleti milliárdos és a képviselői, akik megtévesztő álláshirdetéseken keresztül kerültek kapcsolatba több magyar vagy a munkája során Magyarországhoz kapcsolódó szakemberrel. A felvételek egy kis átdolgozással, megfelelő módon prezentálva jól jöttek a kormány szócsöveként működő Magyar Nemzet cikkeihez és a Fidesz választási kampányához.
Titkosszolgálati módszerekkel készült kampányvideók: újabb sértetteket találtunk | atlatszo.hu
Decemberben a Legfőbb Ügyészség hivatali vesztegetéssel gyanúsította meg Völner Pált, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárát, fideszes parlamenti képviselőt. A politikus ezt…
A Magyar Nemzet cikksorozata azóta is folytatódik, részben a korábbi videofelvételek újabb részeit használva, részben újabb áldozatok csalással megszerzett nyilatkozataira építve. A második cikkünket követően további sértettek keresték meg az Átlátszót azzal, hogy valószínűleg ők is célpontjai lehettek a kamuvideós csoport manipulációinak. Az érintettek többsége nagyon óvatos: bár nekünk részletesen beszámolnak a történteikről, esetleges visszaéléstől tartva ezekből csak néhány részlet nyilvánosságra hozatalához járulnak hozzá.
Van, aki azért döntött így, mert még nem használta fel a Magyar Nemzet a velük folytatott beszélgetést, mások pedig azért kerülik a nyilvánosságot, mert tartanak attól, hogy noha az esetük nagyon hasonlónak tűnik, esetleg mégis valós cég kereste meg őket, és így akár peres ügybe is keveredhetnek. Mint kiderült, aggályuk nem alaptalan, mert beszéltünk olyan forrással, aki az őt megkereső személyzeti tanácsadó cégről kiderítette, hogy az semmit nem tudott a felkérés homályos hátteréről. A megbízók ezt a fejvadász céget is csalással vonták be az ügybe, hogy hihetőbbé tegyék a kamu donor szervezetekről, alapítványokról, cégekről kitalált mesét.
Több forrásunkat hollandiai vagy londoni székhelyű személyzetisek keresték egy közel-keleti, londoni székhelyű tehetős mecénás vagy hollandiai cég nevében. Volt olyan áldozat, akivel német akcentusú üzletember készített Skype-interjút a Magyar Nemzet cikkeihez, s volt, akit holland hangzású névvel keresett meg egy tanácsadó. Másokat egy állítólagos dél-amerikai cég vagy szervezet keresett meg.
„Kedves XY, remélem a levelem jó egészségben találja Önt ezekben a nehéz időkben (azaz a Covid-járvány alatt – a szerk.). Matias Tomas Soto vagyok, egy chilei tanácsadó cég, az ASOMA-csoport ügyvezető partnere” – ezzel a megszólítással keresték meg az egyik kiszemelt áldozatot, egy nagy nemzetközi szervezet magyar szakemberét, 2020 októberében.
Őt egy, a COVID-járvány miatt kialakult helyzettel kapcsolatos előadás megtartására kérték fel. Az állítólagos „Matias Tomas Soto” azt írta, hogy a járvány miatti nehéz helyzetében azzal igyekeznek segíteni, hogy helyi „koalíciókat” építenek állami szervezetek és cégek összekötésével, amerikai és európai partnereik segítségével, hogy minél több magán(céges) finanszírozású projekt induljon el az állami szektort támogatva, és így csökkentsék a pandémia negatív hatásait.
A kamuinterjúk kapcsán megszólaló forrásaink egy részéhez hasonlóan ez a szakember is azt kérte, hogy a nevét és a szervezetet, ahol dolgozik, ne közöljük. Soto azzal indokolta, hogy rá esett a választásuk, hogy a nemzetközi szervezetnél betöltött pozíciójából és az ott végzett elemzésekből adódóan jól ismeri a Covid-járvány miatt felerősített negatív fejleményeket a demokrácia terén, s e tapasztalatai jól hasznosíthatók lennének a dél-amerikai kontextusra vonatkoztatva.
A kamuprofilt azóta névtelenítették
A forrásunk nem reagált a megkeresésre, mert furcsának találta, hogy ilyen messziről, épp Chiléből keresik. A tanácsadó céget megkerestük, de az e-mailünkre nem jött válasz tőlük. A cég (Asoma Group) weboldala ma is létezik, de az ott megadott címen a Google térkép egy, többek között ércbányászattal és eukaliptusz-termeléssel foglalkozó céget jelöl (Sumimoto Corporation). Az Asoma weboldaláról annyit még kiderítettünk, hogy valaki az Egyesült Államokban (Arizona) regisztráltatta azt. A cég weboldalán (Insights menüpont alatt) pedig a Nemzetközi Valutaalap blogjáról átvett és oda irányító cikkek, valamint egy start-upokat promotáló cég néhány bejegyzése szerepel, tehát egyedi tartalom nincs, így esélyes, hogy ez a weboldal is csak a lejáratókampány kedvéért lett létrehozva.
Mint a második cikkkünkben említett Dalibor Roháč esetében: az őt megkereső cégnek az előző cikkünk írásakor még elérhető volt a weboldala, majd elérhetetlen lett. Roháčot is hasonló felkéréssel keresték meg, és az ő esetében videóinterjúra is sor került. A kamucég, aminek a nevében őt megkeresték (Wilson Energy Consultants) egy brit regisztrációjú weboldallal bírt, és amíg elérhető volt, a szintén kamu telefonszám a Sky-kábeltelevíziós csatorna előfizetési osztályához vezetett. A kamuinterjút akkor egy angolul németes akcentussal beszélő, üzletember külsejű középkorú férfi készítette.
Egy nagy nemzetközi civilszervezetnél dolgozó, másik forrásunkat is egy dél-amerikai, állítólagos jótékony személy nevében keresték meg egy „bejegyzés alatt lévő” civilszervezet kapcsán. Sor került egy szakmai témájú telefoninterjúra is, amely során a befektető képviselőjeként bemutatkozó személy a forrásunk véleményét kérte a magyarországi választásokról és Orbán Viktorról, és nem volt hajlandó semmilyen információt adni az állítólagos mecénásról.
A lejárató kampány egy további áldozatától újabb fotókat kaptunk az őt megkereső személyekről. Ez az eset is a többihez hasonlóan zajlott, de a forrásunk kérésére – a képeken kívül – nem közlünk további részleteket. Szerinte ez a nő a különböző hajszín ellenére nagyon hasonlít az első cikkünkben közölt fotóra.
Ez a nő készítette az interjút a befektető képviseletében
Az első két cikkünk után jelentkezett nálunk egy nagy nemzetközi szervezetnél dolgozó szakember, aki egy a LinkedInen közzétett hirdetésre írt egy az eddigiekhez hasonló állást hirdető cégnek, ami egy vagyonkezelő alapként mutatkozott be. Arra kérték az érdeklődő forrásunkat, hogy regisztráljon egy tanácsadókat közvetítő cég oldalán, majd a feladat az lett volna, hogy egy fizetett telefonbeszélgetésben Magyarországról kérték volna a véleményét.
Bár a hirdetés szövege teljesen profi módon volt összerakva, és az első válasz is ilyen volt, később forrásunk a kérdéseire rossz helyesírással írt, gyanúsnak kinéző szöveget kapott válaszul. Emiatt, és mivel nem árultak el többet a megbízás hátteréről, ő nem írt többet a hirdetőnek. Ez az eset is azt erősíti meg, hogy a lejárató kampány szervezői valódi cégeket is bevonhattak a manőverbe.
Egy brüsszeli székhelyű civil szervezet is kapcsolatba lépett a szerkesztőségünkkel, mert úgy gondolták, hogy ugyanez a banda „dolgozhatott” velük kapcsolatban is (az ebben az ügyben felmerült egyik névvel közel azonos név is felmerült a szervezet egy kellemetlen esete kapcsán), de ők egyelőre még nem akarják nyilvánosságra hozni az esetet, mert még további bizonyítékokat gyűjtenek.
Ez a nő független hr-tanácsadóként kereste meg az egyik sértettet
A Magyar Nemzet cikksorozatában három hangfelvételt is közölt Asbóth Mártontól, a TASZ munkatársától. A vele készített, kontextusából kiragadott, egyenként egy percnél is rövidebb három hangfelvételben a kérdés teszi ki az anyag több mint felét. A cikkben még több további állítást is Asbóthnak tulajdonítanak, de ezekről nincs bizonyító hangfelvétel.
Mivel a lejárató cikksorozat több idézett szereplője kapcsán is így járt el a Magyar Nemzet (rövid kép- vagy hangfelvételt közölve, de ennél jóval több szöveget idézve az interjúalanytól), az Átlátszó megkereste a lap főszerkesztőjét, hogy betekintést kérjen a cikksorozatban idézett felvételekbe. Toót-Holló Tamás mostanáig nem válaszolt a megkeresésünkre.
Asbóth Mártontól ugyanúgy csaltak ki egy hamis állásinterjút valakik, mint több más civilszervezetnél dolgozó szakembertől és újságírótól. Őt is az ügyről publikált előző cikkekben is hivatkozott Emma van der Berg nevű, magát személyügyi tanácsadónak, „független hr-esnek” kiadó nő válaszolt.
Írásbeli feladatokat is kaptak a célpontok
Asbóth Márton az Átlátszónak azt mondta, hogy „egy ismerősöm látta a hirdetést a LinkedIn-en és küldte el nekem mint olyat, ami szerinte érdekelhet. Nagyon hasonlított azokhoz a hirdetésekhez, amikre az ügyben érintettek közül mások is jelentkeztek. Itt is egy tervezett civilszervezethez kerestek regionális igazgatót. Rendes álláshirdetésnek nézett ki, mint a többiek esetében, s bár nem akartam új állást, de kíváncsi voltam, mert nagyon ritka az ilyen profilú hirdetés, ezért írtam nekik.
Első körben csak technikai dolgokról egyeztettünk, elegáns angolsággal válaszolt nekem az állítólagos »Emma Van der Berg«, aki egy további telefonos interjút javasolt. Erre 2020 augusztusában került sor vele. Amiket ekkor mondott a létrehozni tervezett szervezetről, teljesen rendben lévőnek tűnt, nem voltak irányított kérdések. Olyasmiket kérdezett például, hogy érzékelem-e, hogy szerintem alaposabban számolnak be az újságírók a magyar helyzetről, mint más országról. Itt félremehetett, amit mondtam, mert azt kérdezte, hogy érzékelem-e, hogy a külföldi sajtó munkatársai torzítottan számolnak be a magyar helyzetről – erre mondtam, hogy ez előfordul (ugye pont ennyit vágtak be tőlem), de hogy ez inkább a felkészületlenségük eredménye, nem pedig azért van, mert tendenciózusan torzítottan akarnak tudósítani.
Kifejezetten szakmai beszélgetés volt. A nő közölte, hogy lesz egy írásbeli feladat is. Azt is mondta, hogy a telefonbeszélgetésünk után egyeztet a megbízójával és majd jelentkezik. Erre sokáig nem került sor, végül októberben (2020) telefonált, az után, hogy elkészítettem az írásbeli feladatot, a második beszélgetés alapvetően erre az anyagra reflektált. Ez a második beszélgetés semmitmondóbb volt, pár apróságot kérdezett a tőlem kért írott anyagról. Ezután nem hallottam felőle, így én kerestem meg november 6-án. Ekkor azt mondta, hogy adminisztratív és pénzügyi nehézségek miatt mégsem lesz ebből a projektből semmi” – fogalmazott Asbóth Márton az Átlátszó kérdésére.
A kamu HR-tanácsadó egyik LinkedIn profilja
Február 17-én az egyik legnagyobb francia lapnak is feltűnt a Magyar Nemzet lejárató kampánya: a Le Monde emiatt töröltetett egy blogbejegyzést egy francia hírportál, a Médiapart oldaláról. A nagy valószínűséggel fiktív néven írt bejegyzés egy lelkesen „sorosozó” írás volt, ami alapul szolgált a Magyar Nemzet egyik Sorosleaks-cikkéhez. A szöveg a Lapok és Lapkiadók Világszövetségét (WAN-IFRA) vádolta többek között azzal, hogy „Soros-bérenc”, és a szervezetéről azt állította, hogy Soros-pénzből működik, és részt vesz a magyar kormány nemzetközi lejáratásában. A blogbejegyzés eltávolítását külön cikkben sérelmezte a Magyar Nemzet.
A Le Monde erről szóló cikkében az esetről, mint egy „Orbán Viktor érdekeit szolgáló destabilizációs hadműveletről” írt.
A blogbejegyzésről az azt publikáló francia lap (Médiapart) is beszámolt, „professzionális dezinformációs kampányt” emlegetve: „Hogyan használhatta fel a Magyar Nemzet napilapon keresztül Orbán Viktor magyar kormánya által az ellenfelei ellen vezetett destabilizációs kampány a Mediapart Klubot, a szabad véleménynyilvánítás terét?”
A blogbejegyzés eltávolítását így indokolták: „Mivel úgy véltük, hogy megbízható források nélkül a bejegyzés több passzusa »sértő, rágalmazó, a magánéletet, a személyiséghez való jogot, a saját képmáshoz való jogot vagy mások jó hírnevét és jogait sértő« szöveg. Különösen azért, mert a szerző személyazonosságával és minőségével kapcsán nem teljesültek azok a feltételek, amelyek alapján az információt megbízhatónak lehetett volna tekinteni.”
A szerzőként feltüntetett Samira Dellaa panaszt tett írása eltávolítása miatt, azt állítva, hogy bizonyítékai vannak, de amikor a Médiapart szerkesztősége azt kérte, hogy mutassa meg nekik ezeket, többé nem válaszolt. Mi is megkerestük a lap által korábban is kifogásolt, és a mostani írás miatt 6 hónapra felfüggesztett blog-szerzőt, de nem reagált az e-mailünkre.
A Magyar Nemzet a blogbejegyzést (szerintük „leleplező anyagot”) kifogásoló Le Monde-cikkről is beszámolt, és az írás eltávolításáról is írt, a nemzetközi média-összeesküvés bizonyítékaként kezelve azt.
A Le Monde által kifogásolt blogbejegyzés kitért a közelgő népszavazásra és a választásokra, és többek között azt is állította, hogy „Európa és a Nyugat legtekintélyesebb kiadványai rendszeresen kijelentik, hogy Orbán Viktor miniszterelnök, bár demokratikusan választották meg, veszélyt jelent a demokráciára – ez a vélemény minden ellenvetés nélkül megismétlődik. Ennek egyik magyarázata egy olyan mintázat lehet, amely összeköti a Financial Times, a The Economist, a New York Times, a Le Monde, a Die Welt, az El País, az Il Corriere Della Sera, a La Repubblica és több ezer más médiumot; ezt a mintázatot egy kevéssé ismert párizsi és frankfurti székhelyű szervezet hozta létre.”
Az írás – sehol máshol nem található, nagy eséllyel álnéven publikáló – szerzője szerint a WAN-IFRA (Lapok és Lapkiadók Világszövetsége –World Association of News Publishers) a tagjain keresztül befolyásolja a híripart, és azt, hogy a lapok miről és hogyan írnak. A blogbejegyzés részletesen ír a WAN-IFRA vezérigazgatója, Vincent Peyrègne szakmai múltjáról (újságíró volt több nagy lapnál, majd a Sarkozy-kormány egyik főtanácsadója).
A WAN-IFRA vezetője szerint a Magyar Nemzet-cikk és az alapjául szolgáló blogbejegyzés „puszta koholmány”, ő soha nem nyilatkozott az írás szerzőjének – mondta az Átlátszó megkeresésére Vincent Peyrègne. Egy 2020-ban történt telefonbeszélgetésre vezette vissza az ügyet, akkor egy svájci ismerőse kérte, hogy megadhassa a telefonszámát valakinek, aki egy, a sajtóban jártas szakemberrel akart kapcsolatba lépni.
Peyrègne svájci ismerősét a LinkedInen keresztül érték el a lejárató kampány szervezői. A svájci ismerős megadta Peyrègne elérhetőségét. A vezérigazgatót ezután megkereste egy Alexander Svobodaként bemutatkozó férfi telefonon. A vezérigazgató szerint ez a beszélgetés lehetett a blogbejegyzés hivatkozási alapja. Peyregne hangsúlyozta: a WAN-IFRA egy szakmai szervezet, nincs politikai szerepe, nem is foglalkoznak ilyesmivel, viszont a 120 országban működő 3000 tagvállalatuk nevében küzdenek a sajtószabadságért. Az 1948-ban alapított szervezet különböző képzési és kapacitásépítési programokat is kínál világszerte. Ezek közül néhányat különböző alapítványok, köztük a Nyílt Társadalom Alapítványok is támogatnak.
„A WAN-IFRA teljes mértékben visszautasítja a blogbejegyzésben szereplő állításokat, amelyek szerint a szervezet a demokratikus intézmények aláásásán és a politikai instabilitás elősegítésén dolgozik, akár Magyarországon, akár bárhol máshol a világon. A leírtakkal ellentétben a WAN-IFRA nem támogatja a törvényesen megválasztott politikai hatalom megdöntését. A WAN-IFRA az ilyen hatalommal való visszaélések vagy az újságírás gyakorlását fenyegető veszélyek dokumentálásával és elítélésével ösztönzi a független kritikai elemzést, és a sajtószabadságot támogató pozitív jogalkotási reformokat támogat, mindezt a demokratikus vita tiszteletben tartása mellett.
Az Open Society Foundations (OSF) számos WAN-IFRA kezdeményezést támogatott, többek között egy »puha cenzúra« kutatási program finanszírozását, amely két szakaszban zajlott 2013 és 2015 között. A WAN-IFRA »puha cenzúrával« kapcsolatos, az OSF által támogatott munkája egy öt nemzeti jelentésből álló, Magyarországról, Malajziáról, Mexikóról, Montenegróról és Szerbiáról szóló, valamint egy globális jelentésből álló sorozat része volt. A jelentés 2014-re nyúlik vissza, de az abban foglalt megállapítások sajnos most, a 2022 áprilisi országos választások előtt is igaznak bizonyulnak.
Bár az OSF régóta támogatja munkánkat, nem tagja a WAN-IFRA-nak, ezért nem rendelkezik szavazati joggal a WAN-IFRA döntéshozó testületeiben, és nem befolyásolja annak politikáját, szakmai irányvonalait és álláspontjait. Megbízatásainkat részletes megbízási szerződések keretezik, jól meghatározott működési naptárak keretében. Ezeket a tevékenységeket szigorúan szabályozzák és független cégek ellenőrzik. Megbízásainkat függetlenül választjuk ki, és magunk határozzuk meg megbízásaink irányát. A projektfelkéréseknek annyiban teszünk eleget, amennyiben azok megfelelnek a WAN-IFRA stratégiai irányultságának és általános küldetésének” – közölte az Átlátszó megkeresésére a szervezet vezérigazgatója.
A titkosszolgálati módszerekkel készült felvételeken alapuló Magyar Nemzet-cikkekről a kormánypárti sajtóban elképesztő mennyiségű írás született, és ezeket a magyarországi és külföldi baráti portálok, újságok, ködös hátterű blogok, politikai influenszerek és a kormány egyes tagjai a megjelenés után azonnal tovább osztották. A lejárató cikkek terjesztésében a magyar közszolgálati média is részt vesz.
Horn Gabriella
Adj szja 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka! Átlátszónet Alapítvány: 18516641-1-42 from atlatszo.hu on Vimeo.
Nincsenek meg Magyarországon a jogszabályi keretek a választási csalás megelőzésére, olvasható az ENEMO nemzetközi választási megfigyelőcsoport időközi jelentésében. Az EBESZ időközi jelentése szintén az egyenlőtlen kampánylehetőségekre, a választókerületek szabálytalan kijelölésére és a levélszavazatok ellenőrizhetetlenségére figyelmeztet.
Az Ukrán Pravda értesülései szerint Igor Alexandrovich Kotvitsky ukrán politikus felesége bőröndökbe csomagolva próbált áthozni Magyarországra 28 millió dollárt és...
2022. március elején megjelent a két civil szervezet hatodik Korrupciófigyelő jelentése, amelyben a 2021. október és 2022. január közötti időszakot...
Az Átlátszó információi szerint a Fidesz-kormány előtt van egy előterjesztés, amelynek értelmében 2022-2025 között több fejlesztést is végrehajtanának az Elektronikus Közbeszerzési Rendszeren (EKR) összesen bruttó 7,35 milliárd forintból. A módosítások egyik oka, hogy a kormány hozzájuthasson a Helyreállítási Alapban lévő rengeteg európai uniós pénzhez, amiből a magyar kormánynak még nem adott az EU egy fillért sem, mert aggódik a korrupciós kockázatok miatt.
