Adományokat kér a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál csapata

Jövőre, 2024-ben lenne a tizedik BIDF, ám a szervezők néhány napja segítségkérő üzenetet tettek közzé: adományokat várnak, különben nem fogják tudni megrendezni a jubileumi dokumentumfilm-fesztivált.

„Nap mint nap most is azon dolgozunk, hogy a 2024 január végén kezdődő 10. jubileumi BIDF még az eddigieknél is jobban szolgálja közönségét, mert míg hétről-hétre kisebb a tér, szűkül a nyilvánosság, a szabad ábrázolás lehetősége, az égetően fontos, érzékeny témák, azaz a valóság művészi ábrázolása nem tűnhet el.” – írják.

Ahogy honlapjukon a bemutatkozásban olvasható, a BIDF (Budapest International Documentary Festival, vagyis magyarul Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál) a világ legrangosabb dokumentumfilmjeinek tematikai és egyéb megkötések nélküli, egyetlen nemzetközi versenyfesztiválja Magyarországon. Az eseményre minden film alkotóját meghívják, a filmvetítések után közönségtalálkozót szerveznek, a filmeket különböző szekcióba sorolva mutatják be, díjakat és elismeréseket osztanak ki az alkotóknak. De két fesztivál között is igyekeznek megtartani a közönséget: programokat és vetítéseket szerveznek év közben.

Az évek során az Átlátszón is többször írtunk olyan dokumentumfilmekről, amelyet a BIDF-nek köszönhetően láttunk, és a fesztivál nélkül talán sosem hallottunk volna róluk.

Ilyen volt például a Család az éjszakában, ami a mexikói mentőhiénákról szól: a 9 milliós Mexikóvárosban csupán 45 állami mentőautó van, ezért „magánvállalkozók” próbálnak minél több pénzt keresni a betegek szállításával. Hasonlóan durva volt a Csapda a neten, ami a csehországi chatszobákban felbukkanó szexragadozók gyomorforgató világát mutatja be – a film hatására a cseh rendőrség eljárást indított ellenük.

Szintén a BIDF-en keresztül jutott el hozzánk az azóta Nobel-békedíjjal kitüntetett, sajtószabadságért  küzdő Fülöp-szigeteki újságírónő, Maria Ressa nehéz mindennapjairól szóló dokumentumfilm, és az is, ami egy magyarországi egynemű pár örökbefogadását mutatja be őszintén és megrázóan.

A fesztiválnak köszönhetően láttuk a hazájában börtönnel és halállal fenyegett iráni aktivista történetét, aki a női egyenjogúságért harcol szenvedélyesen, plusz a kínai elnyomás ellen óriási bátorsággal küzdő 2019-es hongkongi tüntetések szereplőivel is megismerkedhettünk.

A BIDF mutatta be hazánkban először az Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikusról és az ellene irányuló merényletről szóló dokumentumfilmet is (ez később az HBO Maxon is elérhető lett), ami bepillantást ad a korrupcióellenes aktivista motivációiba, és a jelenlegi oroszországi politikai viszonyokról is pontos képet fest.

Sokat köszönhetünk a BIDF-nek: ismeretlen emberek és történetek sokaságát hozta el Magyarországra, ezáltal pedig tudást és szélesebb látókört adott nekünk, nézőknek.

A fesztivál jövőre lenne 10 éves, ám a szervezők néhány napja megkongatták a vészharangot.

Segítségkérő üzenetükben azt írják, hogy a Nemzeti Filmintézet (NFI) által megítélt támogatás idén a minimál-költségvetésüknek mindössze 15%-a, és bár ezt minden évben kiegészítik egyéb forrásokból, most más a helyzet: „ismerve a lehetőségeket, tudjuk, hogy a társadalom segítsége nélkül lehetetlen megrendezni azt a BIDF-et, amelynek színvonala az évek folyamán csak nőtt”.

Sós Ági fesztiváligazgató az Átlátszó érdeklődésére elmondta, hogy az első BIDF-et 14 millió forintból szervezték meg, az összeg főként üzletemberek és ismerősök támogatásából jött össze nagy nehezen. Az azóta megrendezett fesztiválok folyamatosan drágultak (ahogy minden más is), az idei 45 millió forintba került: ebből a filmek feliratozása, a honlap üzemeltetése, a meghívottak utazási, étkezési és szállásköltsége, a programfüzetek nyomdaköltsége és egyéb kiadások mellett jutott már némi, minimálbér alatti fizetség a fesztivál dolgozóinak is, akik eleinte ingyen dolgoztak 16-18 órákat.

Az NFI (korábban Filmalap) a BIDF-et évekig 2-6 millió forinttal támogatta; ennél volt, hogy még egy NATO-pályázaton is többet nyert el a fesztivál. 2020-ban a Filmintézet megemelte a közpénzes támogatást 20 millió forintra, ami azóta is változatlan: a szervezők ennyit kaptak a 2023-as és a 2024-es dokumentumfilm-fesztiválra is.

„Magyarországon az ember, ha független filmes, akkor nem létezik valós költségvetés. Nem az alapján kapsz pénzt, nem az alapján döntenek, hogy a munkád megéri-e a támogatást, hanem annyit adnak, amennyit gondolnak. A kutyát nem érdekli, hogy mennyibe kerül egy dokumentumfilm vagy egy fesztivál, ha független vagy, és nem vagy bekötve az államhoz.” – véli a fesztiváligazgató.

Sós Ági az Átlátszónak elmondta, hogy az állami támogatást minden évben kiegészítették körülbelül 80 forrásból, amik anyagi támogatást és dologi juttatásokat (pl. ingyen péksütemény, ásványvíz, kávé, autóhasználat stb.) biztosítottak számukra. A külföldi filmek származási országai közül is 25 állam évek óta különböző összegekkel járul hozzá a BIDF-hez a kulturális intézetén vagy nagykövetségén keresztül. Kivételt csak azok az országok képeznek, amik elégedetlenek a saját állampolgáraik által róluk készített kritikus dokumentumfilmekkel – ilyen például Lengyelország, Kína és Oroszország.

 

A fesztivál igazgatója szerint most jutottak el odáig, hogy már az alapköltségeket sem tudják összeszedni, és ezért fordultak a nagyközönséghez adományokat kérve. Nagyon szeretnék megrendezni a BIDF-et 2024-ben is, ami épp akkor ünnepelné tizedik születésnapját.

„Nem mindegy, hogy az ember életéből 10 év hogy telik el” – mondja Sós Ági,

akinek lelkesedése az anyagi nehézségek ellenére is töretlen.

A szervezők pozitív hozzállását jól mutatja, hogy a jövő évi fesztiválra a nevezés nemrég lezárult: várhatóan 40 alkotást mutatnak majd be, gyakorlatilag az egész világból. A fesztiváligazgató szerint most először neveztek hozzájuk például Kubáról szóló dokumentumfilmet is, ami az ottani „demokrácia” témáját dolgozta fel. Aki szeretne hozzájárulni a 2024-es BIDF megrendezéséhez, itt tájékozódhat a támogatási lehetőségekről.

Erdélyi Katalin

Címlapkép: BIDF/Facebook