Kartellezés gyanúja miatt nyomoznak egy 280 millió forintos érdi óvoda-közbeszerzés ügyében
Négymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
Alig vette meg egy kormányközeli befektető az utolsó független lapot Kambodzsában, máris menesztették a főszerkesztőt, majd további 14 munkatárs is távozott. A jó három évtizede hatalomban lévő Hun Sen kormányfő megijedhetett ellnefelei növekvő népszerűségétől, mert a júliusi választások előtt a legfőbb ellenzéki pártot, médiatermékek tucatjait és civil szervezeteket is betiltottak, most pedig úgy tűnik, hogy a szabad sajtó maradékát is felszámolják.
A kambodzsai független média utolsó képviselőjének számító, angol nyelvű Phnom Penh Postot május 5-én adta el tulajdonosa, Bill Cough ausztrál üzletember, a malájziai Sivakumar S. Ganapathynak, akinek cége a miniszterelnöki székben 1998 óta ülő Hun Sennek dolgozott korábban.
Bár az előzetes ígéretek szerint nem sérült volna a szerkesztőség függetlensége, az új tulajdonos hamar összerúgta a port az újságírókkal, és 3 nap alatt nem csak a főszerkesztőt menesztették, de további 14 munkatárs is elhagyta, önszántából vagy felkérésre a lapot, köztük a lapigazgató Marcus Holmes is.
Az első napok eseményei alapján biztosra vehető, hogy az eddig nagy elismertségnek örvendő lap hitele gyakorlatilag a kukában landolt ezzel az adásvétellel. Az új tulaj ugyanis azt követelte, hogy az újság megvételéről szóló, május 6-án publikált cikket, amelyben szerepelt, hogy Ganapathy cége, a malájziai Asia PR korábban közreműködött Hun Sen miniszterelnök kampányában, töröljék az oldalról. A szerkesztőség több tagjának ellenszegülése után a cikket végül két nap múlva vették le. Ezt hamarosan újabb konfliktus követte: ezúttal a főszerkesztő kirúgásáról szóló szövegből akarta cenzúrázni az új vezetés többek között a sajtószabadság és a civil szervezetek elleni támadásokról szóló részeket.
A tranzakciónak egyébként akadt egy furcsa részlete: titokzatos módon rendeződött az újság 3,9 millió dolláros adóhátraléka, ami szintén arra utal, hogy a lap megszerzése állami közreműködéssel vagy támogatással ment végbe.
Az 1992-ben alapított, a fővárosról elnevezett Phnom Penh Post „ártalmatlanítása” még súlyosabb fejleménynek tűnik, ha tekintetbe vesszük, hogy ez volt a szabad véleménynyilvánítás egyik utolsó bástyája az országban, ahol tavaly nyár óta erőteljes tisztogatást végez az ellenzék és a civilek soraiban is a kormány.
A 180 ország sajtószabadságát osztályozó Riporterek határok nélkül idén tavasszal megjelent rangsorában Kambodzsa tíz pozíciót esett, és a nem túl dicsőséges 142. helyen áll.
A kambodzsai médiatörténet fekete hónapjaként vonulhat be a történelembe 2017 szeptembere, amikor a hatóságok nyomása alatt bezárni kényszerült a másik nagy angol nyelvű napilap, a Cambodia Daily, majd néhány nappal később 32 független rádió engedélyét vonták be a hatóságok.
A csaknem negyed évszázada működő Cambodia Daily esetében egy 6,3 millió dolláros, adóhátralékra bukkant meglepetésszerűen a kormány, a „tolvaj” lapot maga a kormányfő, Hun Sen is megfenyegette: vagy fizet, vagy „összepakolja a holmiját, és távozik”.
A rádiók elleni fűnyíró hadművelet érintette az Európai Unió által finanszírozott Voice of Democracy-t is, de az Egyesült Államok által fenntartott Radio Free Asia is bejelentette, hogy felhagy a sugárzással, miután több fenyegetést kapott.
A rezsim nem elégedett meg a sajtótermékek bezárásával: több újságíró vádoltak meg kémkedéssel, kormány elleni uszítással, többen hónapok óta vannak letartóztatásban, köztük a szintén kémkedéssel gyanúsított, 69 éves ausztrál dokumentumfilmes, James Ricketson, akit május elején szállítottak át a kórházba romló egészségi állapota miatt.
Akiknek nem sikerült időközben emigrálni, azok gyakran félelemben élnek – a Radio Free Asia egyik korábbi munkatársa név nélkül beszélt a brit The Guardiannak arról, hogy hónapok óta képtelen aludni. Bár a szerkesztőség ablakait korábban golyóálló üveggel látták el, és több óvintézkedésre kényszerültek, arra senki sem számított, hogy szimplán bezárják az adót.
Külön aggodalomra ad okot, hogy a kormány épp egy fake news-törvényen dolgozik, méghozzá feltehetően a trumpi értelemben, legalábbis Hun Sen többször is méltatta az amerikai elnök „Fake News díját”, amit idén januárban „osztott ki” a szerinte legtisztességtelenebb és legkorruptabb médiáknak. Valószínű, hogy a készülő jogszabály alapján álhírek terjesztésével lehet majd megvádolni a kormányt kritizálókat, amit megkönnyíthet, hogy a nagy múltú és köztiszteletnek örvendő sajtótermékek addigra megszűnnek létezni.
A régió országaival összehasonlítva a térségben korábban relatíve jó helyzetben voltak az újságírók, köszönhetően az ENSZ 1992-93 között tartó helyi mandátumának is, amely a több évtizedes (polgár)háborús konfliktust zárta le. Az anglofón lapok pedig a sajtószabadság kivételesen értékes képviselői voltak, rendszeresen beszámoltak a jogsértésekről, a korrupciós hálózatokról vagy pl. az illegális erdőirtásokról.
A független sajtó elleni hadjárat egy egész pályás letámadásba illeszkedik: több hónapja tartó előkészítés után, tavaly novemberben feloszlatták a legnagyobb ellenzéki pártot, a CNRP-t (Párt Kambodzsa Megmentéséért), melynek elnöke, Kem Sokha hazaárulás vádjával került börtönbe, még szeptemberben. A döntést véglegesítő Legfelsőbb Bíróság elnöke praktikusan Hun Sen lekötelezettje már a nyolcvanas évek óta, sőt, pártja, a Kambodzsai Néppárt (CPP) egyik vezető testületének is tagja.
A vád szerint a CNRP az USA támogatásával készített elő egy „színes forradalmat”. A formáció 118 vezetőjét öt évre eltiltották a politikától, meglévő önkormányzati és parlamenti mandátumaikat felosztották a többi párt között, ideértve a CPP-t is, kivéve ha a képviselők önként átültek a kormánypárti frakcióba.
A demokratikus jogállamnak eddig sem igazán nevezhető, 16 milliós lakosú országban júliusban esedékes választások – ahogy a fenti manőverekből is kitűnik – nem túl sok jót ígérnek. Hun Sen, aki 1998 előtt, 6 éven át társelnöki, korábban pedig, 1985-től, miniszterelnöki pozícióban volt, élete felét, épp 33 évet töltötte a hatalomban. A 2012-ben két kisebb párt fúziójából létrejött, és a demokratizáció érdekében vagy a korrupció ellen mozgósító CNRP pedig az utóbbi évek választási randevúin – a csalások ellenére – is egyre jobban megközelítette a kormánypárt eredményeit.
A kvázi állampártként működő CPP népszerűségvesztése összefügghet a királyság csaknem 16 milliós lakosságában végbemenő demográfiai változásokkal is: a választók harmada immár 30 évnél fiatalabb, és kevésbé vevő a Hun Sen-féle dealre, a Vörös Khmerek és a polgárháború által egykor kivéreztetett társadalomnak felajánlott kompromisszumra, amely békét és elérhető alapszolgáltatások kínál az uralomért, azaz a „politikai stabilitásért” cserébe.
A hatalomba egykor a vietnámi szomszédok által besegített Hun Sen szívesen emlékezteti arra Washingtont, hogy az, aki egykor bombázta az országot, és támogatott egy államcsínyt, nem adhat leckéket. A kiterjedt klientelista hálózatokat építő kormányfő, egy évvel azelőtt, hogy 1998-ban választásokat nyert volna, véres tisztogatásokkal erősítette meg pozícióit, a rivális royalista párt több tucat hivatalnokát, vezetőjét kínoztatta meg és végeztette ki. Azóta, mondhatni megszelídült, de a polgárháború rémével még mindig szívesen fenyegetőzik.
Bár a civilek és a sajtó is relatív szabadságnak örvendhettek az országban, több ellenzékit is meggyilkoltak az évek során, a legutolsó áldozatot, Kem Ley politikai elemzőt 2016 júliusában – a tettesekre sosem derült fény. És most, hogy a CPP egyeduralma veszélybe került, a politikai ellenfelek és a sajtó mellett a civilekkel szemben is keményebben lép fel a kormány.
Augusztusban kiutasították a National Democratic Institute amerikai alkalmazottait, szeptemberben pedig a természeti források illegális kitermelése ellen küzdő Mother Nature nevű szervezet két tagját tartóztatták le. De „konspirációs” tevékenységgel vádolták meg a Comfrel nevű kollektívát is, amely a jogállam kiépítése érdekében dolgozó szervezeteket fog össze.
Miközben Phnompen nyugati partnereitől egyre inkább elszigetelődik, nemcsak a politikai összeesküvéssel vádolt USA-tól, hanem a 2015 óta fejlesztési támogatásaikat jelentősen csökkentő, más OECD-országoktól is, egyre szorosabbra vonja kapcsolatait Kínával.
Peking immár Kambodzsa első számú befektetője és támasza, a demokráciába vetett maradék, halvány reményekre pedig, úgy tűnik, rácsapják az ajtót a délkelet-ázsiai országban.
Dobsi Viktória
Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatásNégymillió forintos uniós bírság és 70 millió forintos uniós visszatérítési szankció kiszabása után nyomozás indult a sokat vitatott érdi óvodaépítések...
A minap írtunk arról, hogy a megjelent ellenzéki programvázlatban a romák helyzetével foglalkozó részt sikerült egy gazdag indiai családról készült,...
Komposztáló üzemet akart építeni Pátyon Soltész Miklós államtitkár fiának cége, de végül a fideszes polgármester jegyzője akadályozta meg a beruházás...
Telex: Mostantól akár hatszor annyi idő alatt adja ki az állam a közérdekű adatokat Mostantól 15 nap helyett újra 45 napjuk,...
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!