A Daphne Projekt: 45 kollégája eredt a felrobbantott máltai újságírónő gyilkosainak nyomába

Tavaly október 16-án egy kocsijába rejtett bombával ölték meg Málta legismertebb oknyomozó újságíróját, Daphne Caruana Galiziát, aki számos, elsősorban a balközép kormánypártot illető korrupciós botrányt hozott napvilágra. Bár a feltételezett elkövetőket decemberben elfogták, ma sem tudjuk, ki rendelte meg a brutális gyilkosságot. A szigetország politikai vezetését behálózó gyanús ügyek és a büntetlenség ellen fogott össze 18 média csaknem félszáz újságírója, hogy Daphne Caruana Galizia történeteit és halálát ne lehessen szőnyeg alá seperni.   

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Tavaly májusban adtunk hírt arról, hogy új nemzetközi újságírói platform indul, amelynek célja, hogy biztonságos elhelyezést nyújtson olyan anyagoknak, amelyek miatt a szerzők élete veszélybe kerülhet. A francia-német kezdeményezésre születő platform egyfajta életbiztosítást ígért: ha az érintett sajtómunkással történne valami, megfenyegetnék, börtönbe kerülne, instrukciói alapján kerülnének felhasználásra az információk, és kollégái garantálnák, hogy az ügy felderítésre kerül.

Korábbi cikkünk:

A gengszterek fogják eldönteni, melyik nap ölnek meg – új platform a veszélyben lévő újságírók védelmére

Egy évvel ezelőtt egy legendás mexikói újságíró, Javier Valdez Cardenas meggyilkolása nyomán írtunk a születőben lévő Freedom Voices Networkről, amely tavaly ősszel valóban elindult, de első projektje nem a Föld valamely egzotikus, távoli zugában bajba jutott újságíró nyomába szegődött.

Hanem sajnos itt Európában, Málta szigete kapcsán került sor az első együttműködésre, miután tavaly októberben autójával együtt felrobbantották Daphne Caruana Galiziát, az ország talán legismertebb tényfeltáró, korrupciós ügyekre szakosodó újságíróját.

Korábbi cikkünk:

Autóba rejtett bombával gyilkolták meg Málta legismertebb tényfeltáró újságíróját

Öt hónapon át 18 média, köztük a francia állami rádió és televízió és a Le Monde, a brit Guardian és Reuters, a német Süddeutsche Zeitung, az amerikai New York Times, a Times of Malta és az OCCRP nemzetközi platform 45 újságírója kapcsolódott be a munkába, amelynek célja a gyilkosság körülményei és az újságírónő által kutatott témák feltárása volt.

Az elkészült anyagokat a héten kezdték nyilvánosságra hozni a közreműködő műhelyek, Daphne Projekt címen, az alábbiakban elsősorban a Le Monde-ban megjelentekből szemlézünk.

Ahogy a francia napilap keddi vezércikke is leszögezi, az 53 éves Daphne Caruana Galizia írásai, amelyeket 2008 óta saját, Running Commentary című blogján közölt, olykor nem voltak körültekintően alátámasztva, stílusuk nem egyszer járt közel a rágalmazáshoz, azaz szakmai szempontól nem voltak makulátlanok. Ugyanakkor ő volt az, aki egyes egyedül, kvázi önálló intézményként lehetővé tette a 440 ezer lakosú sziget több jelentős botrányának feltárását.

A szakmában 1987 óta dolgozó Caruana Galizia köztudottan a szigetország jobboldali ellenzékével szimpatizált, és feltáró munkái elsősorban a 2013 óta kormányzó Munkáspárt (Partit Laburista) tagjaira, így pl. Joseph Muscat miniszterelnökre vonatkoztak. De kevéssel halála előtt a Nemzeti Párt (Partit Nazzjonalist) piszkos ügyeibe is belekapott: a formáció új vezetőjéről, Adrian Deliáról azt derítette ki, hogy a prostitúcióból származó jövedelmet utalt egy londoni offshore számlára – Delia is beperelte rágalmazásért.

2017. október 16-án, hétfőn Caruana Galizia a bankba készült. Számláját hetek óta ismét zárolták egy újabb rágalmazási per miatt, amiket a kormánypárt soraiban sokasodó ellenségei sorozatban indítottak ellene. Még 2017 februárjában írta meg blogján, hogy a gazdasági miniszter, Chris Cardona egy németországi hivatalos útján egy bordélyházban is megfordult. A miniszter feljelentést tett és zároltatta bankszámláját.

Az újságírónő revelációi nagymértékben hozzájárultak ahhoz is, hogy tavaly júniusban előrehozott választásokat tartottak Máltán. A Munkáspárt újabb győzelme után hirtelen gyorsasággal hívták vissza fiát Delhiből, ahol diplomataként dolgozott. Andrew Caruana Galizia szerint ez a megtorló akció mélyen megrázta édesanyját, aki hetekre felhagyott az írással, ez volt a leghosszabb periódus, amikor nem írt, de ő maga is arra bátorította, hogy folytassa: „ha ez a legrosszabb, amit tehetnek ellenünk, akkor kibírjuk...”

Míg Andrew a fővárosban, Vallettában volt a gyilkosság napján, Daphne másik fia, Matthew otthon, a család vidéki házában dolgozott. Az adatújságírás szakértőjeként vett részt a Panama és a Paradise Papers adathalmait feldolgozó oknyomozó újságíró konzorcium munkájában, néhány héttel korábban tért vissza Máltára.

Október elején Daphne Caruana az Európa Tanács egyik megbízottjának is elmondta, hogy szinte űzött vadként érzi magát. Az újságírók elleni fenyegetésekről jelentést készítő megbízottnak azt állította, hogy „már a strandra sem mehet ki”. „Minden gondom onnan ered, hogy a Munkáspárt nemzeti bűnbakot csinált belőlem” – mondta ebben az utolsó, halála előtt készült interjúban a blogger-újságíró, aki lassan tényleg félt a zaklatások miatt kimenni az utcára, célpontnak érezte magát, és több halálos fenyegetésről is beszámolt.

„Csalók vannak mindenütt. A helyzet reménytelen” – írta utolsó blogbejegyzésében, félórával azelőtt, hogy elindult otthonról. 14.55-kor hagyta el a házat, de visszafordult, mert otthon felejtette férje csekkfüzetét, ezután szállt be az autóba.

Ez az epizód a nyomozásban is felbukkan, ugyanis a bombát egy sms-sel aktiválták, méghozzá egy hajóról, a Mayáról, amely Caruanáék házától két kilométerre tartózkodott, rajta a „Kínainak” is nevezett George Degiorgóval. A hajón lévő telefont kétszer is felhívták 14.55 után: az első hívás hamar félbeszakad – a hívó feltehetően látja, hogy Daphne visszamegy, majd 2 perc múlva újra tárcsázik és ezúttal nem rakja le. 14.58-kor pedig a Mayáról elküldik a végzetes sms-t.

A máltai nyomozók az FBI, az Europol és a holland tudományos rendőrség segítségével rekonstruálták a történteket, és decemberben letartóztatták a 3 feltételezett elkövetőt. George fivére, Alfred Degiorgo DNS-ét egy cigarettacsikken találták meg, társukat, Vincent Muscat-t pedig a bomba elkészítésével gyanúsítják. A nagy banditizmushoz közismerten kötődő, korábban leszámolási ügyekben érintett férfiak azt állítják, ártatlanok, ezen túl egy szót sem vallottak. Aki megbízta őket, nyilván biztos lehetett abban, hogy nem fognak beszélni.

Az eljárásnak a gyilkosság körülményeit tisztázó, kezdeti szakaszát szinte egyenesben közvetítette márciusban a máltai sajtó, de a perre, és pláne ítéletre még akár éveket kell várni. És egyelőre a nyomozás és bírói instrukció egyáltalán nem jutott közelebb az indíték kérdéséhez. Daphne Caruana Galizia sosem írt olyan ügyekről, amelyek összefüggésbe hozhatók a vádlottakkal, akiket egyébként figyelmeztethettek arra, hogy letartóztatják őket, mert valamivel korábban mindhárman a tengerbe dobták mobiljukat.

Daphne családja sérelmezi, hogy egyetlen politikust vagy az újságírónő által feltárt ügyekben érintett személy sem hallgattak ki ez ideáig. Pedig tudomásuk szerint a már említett gazdasági miniszterről, Chris Cardonáról több tanú is állítja, hogy látták egy bárban, ahol a Degiorgio fivérek is jelen voltak. Remélik, hogy információik alapján a nyomozók is utánajárnak a dolognak.

Cardona az újságírók megkeresése nyomán azt mondta, hogy „sosem volt találkozója” egyik gyanúsítottal sem, de „nem emlékszik”, hogy esetleg nem elegyedtek-e szóba valamikor.

Eközben a Daphne Projekt több újságírója is találkozott egymástól függetlenül olyan személyekkel, akik a sziget közepén fekvő Siggiewi nevű falu kocsmájának törzsvendégei, és „több ízben is látták beszélgetni” George Degiorgiót és Chris Cardonát, aki gyakran megfordult itt.

Egyikük, akit a máltai ellenzék vezető beosztású tagja mutatott be az újságíróknak, egy indulatosabb beszélgetésnek is tanúja lett volna, tavaly novemberben, kb. egy hónappal a gyilkosság után a szóban forgó Ferdinand’s bárban.

A Ferdinand’s, Siggiewiben; OLIVIER LABAN-MATTEI / M.Y.O.P, Le Monde

Az áldozat családja egyébként számítógépét sem volt hajlandó átadni a hatóságoknak, a források védelmében. A miniszterelnök szerint aggodalomra semmi ok, mert a nyomozást a legteljesebb szigor jellemzi, a máltai rendőrséget pedig a totális profizmus, amit sem a félelem, sem szívességek nem befolyásolnak.

Kérdés azonban, hogy mennyire volt hatékony ez a nyomozói munka azokban az ügyekben, amelyeket Caruaza Galizia tárt fel az utóbbi években. A Daphne Projekt újságírói pl. a hírhedt állampolgárság bizniszt is vizsgálták, és arra jutottak, hogy a korrupció vádja, amely szintén a munkáspárti politikusokat illeti, nagyon is megalapozott – az általuk felkutatott bizonyítékokat csatolták a 2013-ban nyilvánosságra került ügyben jelenleg is folyó eljáráshoz. (Erről egy későbbi cikkben számolunk be.)

Az alábbi videóban a máltai helyzet kivizsgálásában részt vett európai képviselő állítja, hogy sem a rendőrség, sem az ügyészség nem képes a legmagasabb politikai szinten megvalósuló korrupció kivizsgálására.

La journaliste #DaphneCaruanaGalizia avait révélé qu’un ministre et le chef de cabinet du Premier ministre maltais détenaient des sociétés offshore. 6 mois après son assassinat, les 45 journalistes du #DaphneProject poursuivent l’enquête. pic.twitter.com/hVXbTxrfOt

— Forbidden Stories (@FbdnStories) 2018. április 19.

A 18 közreműködő médiában kedden megjelent cikkek már jelentős felfordulást okoztak Máltán. A tény, hogy a rendőrség nem vizsgálja a politikusok érintettségét, miközben az újságírók 2 olyan tanút is találtak, akik szerint Cardona a gyilkosság után a fenti bárban beszélgetett az egyik feltételezett gyilkossal, felkavarta a kedélyeket.

Míg az ellenzék kivonult a parlamentből, hogy így tiltakozzon a „félelem és a hallgatás kultúrája” ellen, a gazdasági miniszter úgy nyilatkozott, hogy mindez csak megalapozatlan pletykákból kiinduló spekuláció. Érdekes módon léptek azonban Alfred Degiorgio ügyvédjei, és szerdán kérvényezték az újságírónő számítógépének lefoglalását. Szerintük ugyanis az bizonyítékokat tartalmazhat arról, hogy valaki más lenne felelős meggyilkolásáért.

„Inkább a rendőrök szeme láttára gyújtom fel, mint hogy átadjam nekik. A miniszterelnök gépét kell lefoglalni, nem az anyámét” – reagált a Facebookon Matthew Caruana Galizia, aki fivéreivel együtt külföldre menekült a gyilkosság után.

Úgy tűnik, néhány hónappal megalakulása után a Forbidden stories platformnak máris módja nyílik arra, hogy bizonyítsa, nem lehet betiltani a fontos történeteket egy újságíró félreállításával, mert kollégái a felelősök és a sztorik nyomába erednek. Ahogy Jan Kuciak halála bizonyította nemrégiben, a sajtó és az újságírók nemzetközi szolidaritása által nyújtható életbiztosításra még régiónkban is nagy szükség lenne, és lehet még a jövőben is.

Dobsi Viktória

Érdekel a külpolitika? Ha igen, kövesd a Világtérkép Facebook-oldalát!