Tömegtüntetések egy aktivista eltűnése miatt Argentínában

Argentína-szerte több tízezres, a fővárosban, Buenos Airesben több százezres tüntetéseken követelték szeptember 1-én, hogy kiderüljön az igazság Santiago Maldonado eltűnéséről. A fiatal politikai aktivistát augusztus elején látták utoljára, méghozzá csendőrök társaságában a mapuche indiánok földjei visszaszerzéséért tartott megmozdulás után Patagóniában. Nagyon rossz emlékeket idéz a dél-amerikai országban, ha politikai okból vész nyoma valakinek. Egyelőre nem biztos, hogy ez a helyzet Maldonadóval, de az biztos, hogy a kormány szinte semmit sem tesz azért, hogy kiderüljön az igazság. Szerzőnk argentin újságíró, a helyszínről írta riportját az Átlátszónak.  

78%

Év végéig még

22 503 995 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Mialatt ezeket a sorokat írom, azt kérdezem magamtól is: hol lehet Santiago Maldonado? Sokmillióan vagyunk így, argentinok. Tudni akarjuk, mi történt a fiatal férfival, aki azután tűnt el, hogy a csendőrség fellépett a mapuche közösség ellen Dél-Argentinában. Válaszokat várunk Mauricio Macri kormányától. Egyelőre hiába.

Santiago demokráciában tűnt el. Fájdalmas múltat idéző története a jelen: a mapuchék harca a földekért, amiket Luciano Benetton milliárdos olasz üzletember és ruhatervező, a Benetton világmárka feje megvásárolt. Santiago története a politikai elnyomásra emlékeztet minket.

Csendőrök hurcolták el?

Augusztus 1-én a mapuche közösség azért tüntetett Patagóniában, hogy engedjék szabadon törzsfőnöküket “lonkójukat”, Facundo Jones Hualát. Őt azért vettek őrizetbe nem sokkal korábban, mert tiltakozott ősi földjeik kiárusítása ellen. A mapucsék területeit Benetton a kilencvenes években szerezte meg.

Santiago Maldonado, 27 éves kézműves és tetováló művész Cushamen területén, Chubut tartományban csatlakozott a tiltakozáshoz. A mapuchék beszámolója szerint a belbiztonsági minisztériumhoz tartozó biztonsági erők rajta ütöttek a tüntetőkön. Szemtanúk ekkor látták utoljára Santiagót. Ők arról számoltak be, hogy a karhatalmisták arra kényszerítették a férfit, hogy velük menjen. Egy másik szemtanú azt állítja, látta, ahogy a csendőrök kicsit távolabb bántalmaznak egy hasonló testalkatú férfit.

Családtagjai elmondása szerint Maldonado korábban soha sem tűnt el hosszabb időre, anélkül, hogy életjelet adjon. Nem sokkal a tüntetés előtt érkezett vissza Chiléből, ahol tetoválóként dolgozott.

Az alkotmányos elvek és a gyakorlat

Maldonado eltűnése ráirányította a figyelmet az argentin Dél földterületeinek sorsára is. A világ legnagyobb vízkészletével rendelkező Patagóniára, illetve arra a helyzetre, hogy külföldi üzletemberek mekkora területeket birtokolnak a földekből és a természeti kincsekből. Az őslakosok csendben tűrtek eddig, a kormányok pedig a külföldi tőkét védték.

Az argentin alkotmány elismeri az indián törzsek “korábbi etnikai és kulturális létezését” (mármint a gyarmatosítókhoz, bevándorlókhoz képest korábbi). Sőt, biztosítja a közösségek jogát azon területek használatára, amelyeket hagyományosan birtokoltak, szabályozza a fejlődéshez szükséges földterületek átadását, garantálva, hogy a területek elidegeníthetetlenek és megterheletlenek maradnak.

A kilencvenes évek neoliberális felbuzdulásakor azonban a ruhakereskedelmi mágnás Benetton például csaknem egymillió hektár földet szerzett meg Patagóniában. Köztük azokat a Cushamen-környéki földeket is, amelyeket most a mapuchék szeretnének visszakapni.

Benetton koránt sem az egyetlen, de mindenképpen az első számú külföldi telekspekuláns Patagóniában. A listán észak-amerikai, német, kínai stb. társaságban szerepel a magyar kormány mumusa, Soros György is, 15 ezer hektár patagóniai földbirtokkal (ezt a remek adatsort közlő linket a magyar Latin Amerika Társaság segítségével találtuk, köszönet érte – a fordító).

Patagónia végtelen földjeit Julio Argentino Roca tábornok foglalta el még 1880-ban. A hadművelet az őslakosok szinte teljes megsemmisítésével járt. A XIX. század uralkodó világnézete a “barbár” hagyományok eltörlése volt, az úgynevezett civilizált világhoz tartozás reményében. Az argentin politikusok számára ebben az időszakban a “civilizáció” az európai gyökereket jelentette, barbárnak pedig az állattartó bevándorlókat (gauchók), a hódítást túlélő őslakosokat, a vegyes kapcsolatból származókat, illetve az afrikai rabszolgák utódait tartották

Az alkotmány máig rögzíti ezt a megközelítést, amennyiben “a szövetségi kormány ösztönzi az európai bevándorlást” – ez a passzus 1853 óta változatlan az egyébként sokszor módosított argentin alaptörvényben.

A tömeges európai bevándorlás nagyjából egy évszázadon át, az 1950-es évekig tartott, bizonyítéka a Párizsra emlékeztető Buenos Aires-i építészet épp úgy, mint a társadalom egésze. Az őslakos népeket kirekesztették az “argentin identitásból”.

A folyamat jelenleg is tart. Annak ellenére, hogy a 40 millió lakosú Argentinában egy 2010-es cenzus szerint csaknem egymillió őslakos amerikai él, és közülük a legnépesebb népcsoport a mintegy kétszázezres mapuchéké (Chile területén nagyjából háromszor ennyien élnek mapuchék, az összlakosság 4 százalékát adva). A számok tájékoztató jellegűek, mert szakértők szerint esetleges, melyik népszámláláskor mennyien  akarják/merik vállalni identitásukat.

Az augusztus 1-ei tiltakozás, amikor Maldonado eltűnt, akárcsak annak következményei éppen azt bizonyítják, hogy Mauricio Macri jobboldali kormánya, elsősorban a belbiztonsági miniszter, Patrcia Bullrich folytatja az őslakosok kirekesztését és kriminalizálását.

Tüntetések országszerte

Szeptember elsején, egy hónappal Santiago eltűnése után, az argentin nagyvárosokban és  több külföldi városban is utcai megmozdulásokat tartottak annak reményében, hogy kiderül az igazság Maldonado eltűnéséről, és hogy felrázzák a kormányt, tegyen többet a férfi felkutatásáért.

A fővárosban, Buenos Airesben több százezren, más nagyvárosokban tízezrek vonultak az utcára zászlókkal, Maldonado képmásával és rajta a kérdéssel: Hol van Santiago Maldonado? Buenos Airesben a menet végén a rendőrség gumilövedékekkel és könnygázzal oszlatta szét a tömeget. Összesen 31 személyt, köztük néhány újságírót is őrizetbe vettek.

A tüntetők az elnöki palota, a Casa Rosada előtt, a Plaza Mayo-n gyűltek össze. Éppen ott, ahol a katonai diktatúra idején anyák és nagyanyák követelték elfogott vagy eltűnt gyerekeik, unokáik előkerítését. Az Abuelas de Plaza de Mayo (Május téri Nagyanyák) nevű, köztiszteletben álló szervezetük máig működik és máig nem adta fel a családegyesítésekért – például a börtönökben világra jött, majd rezsimhű családok által felnevelt gyerekek identitásának tisztázásáért – vívott küzdelmet. Elnökük, Estela de Carlotto megszólalt a Maldonado-ügyben is: “Argentína nem tűr több erőszakos eltűnést”.

Maldonado eltűnése mélyebb üzenetet hordoz, felrázza és figyelmezteti a polgárokat egy olyan országban, amelyik éppen csak felgyógyulóban van a legutóbbi diktatúra okozta fájdalmas sérülésekből.

A rémálom emléke

1976 és 1983 között összesen legalább 30 ezer argentinnak veszett nyoma. Elsősorban fiataloknak, olyan korúaknak, mint Santiago. Sokan voltak közöttük tanulók, értelmiségiek, szakszervezeti tag munkások, tanárok, illetve a felszabadítás teológiáját – Latin-Amerikában, illetve a harmadik világban népszerű balos katolikus mozgalmat – közvetítő egyházi személyek.

Santiago eltűnésétől fogva az emberi jogi szervezetek, a civil társadalom, a baloldali pártok számos városban folyamatosan tartanak megmozdulásokat. Hangsúlyozva, hogy az eltűnések időszaka soha többé (“Nunca Más”) nem térhet vissza Argentínába.

A Casa Rosada előtti rendezvény felszólalója Santiago fivére, Sergio Maldonado volt, aki lemondásra szólította fel a belbiztonsági minisztert, mivel semmi eredményt nem voltak képesek elérni a hatóságok testvére felkutatásában. A család az ENSZ szakértői segítségét kérte, azt remélve, hogy nemzetközi kutatás esetleg eredményre vezet.

Külföldön élő argentinok ezrei, akár a diktatúra idején voltak kénytelenek elhagyni az országot, akár saját akaratukból vándoroltak ki, szintén beszálltak a tiltakozásba Spanyországtól Brazíliáig, Ausztriától az Egyesült Államokig.

Még az argentin labdarúgó-klasszis, Lionel Messi felesége, Antonella Roccuzzo és a Nobel-békedíjas aktivista, Pérez Esquivel is megszólalt a Maldonado-ügyben, utóbbi közvetlenül az argentin államot tette felelőssé.

A központi kormányzat eközben határozottan elutasítja a feltevést, hogy Maldonado erőszakos “eltűnés” áldozata lett, maga az elnök pedig nem nyilatkozik. A kormányfő siet hangsúlyozni, hogy “rendkívül elégedett” Patricia Bullrich miniszter erőfeszítéseivel. Bullrich a fő felelős az eltűnés helyszínén történt karhatalmi beavatkozásokért. Germán Garavano igazságügyminiszter pedig, azután, hogy konzultált a csendőrség vezetőivel, talányosan kijelentette, hogy “nem tenné tűzbe a kezét senkiért”.

Esquel város bírósága a napokban mindenesetre elrendelte a Chubut folyó partjának átfésülését 800 kilométer hosszan, hogy kizárják a lehetőséget, hogy a holttest ott lenne a környéken. A kutatás több mint egy hónappal az eltűnés után kezdődött, és hatalmas területet ölel fel. Túlságosan nagyot az alapos kutatásra. Arról sincsen hír, hogy ellenőrizték volna a Maldonado által használt mobiltelefonok cellainformációit.

Az utcai tiltakozásokon túl, vagy inkább azokat erősítve egyre harcosabb az online közösség is. Egy friss médiakutatás szerint augusztus 23-ig több mint félmillió twitter-üzenet szólt Maldonado eltűnéséről, s vírusszerűen terjed a #DóndeEstáSantiagoMaldonado és #Maldonado hashtag. De bármennyien követelik is az igazságot, a helyzet az, hogy továbbra sem tudni, mi történt Santiago Maldonadóval.

Sofía Jalil

Fordította: Rádi Antónia