Durva manipulációtól a valótlanságig terjed az, amit Orbán Viktor a „Soros-tervről” mondott Tusványoson

Nyomokban is alig találkozik Soros György eredeti, menekültválságról szóló állításaival az, amit a magyar miniszterelnök a „Soros-tervről” mondott szombaton. Megmutatjuk, hol füllentett Orbán Viktor.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Négy pontban foglalta össze a magyar miniszterelnök Soros György menekültválsággal kapcsolatos állításait szombaton a tusnádfürdői nyári egyetemen. És bár maga Orbán Viktor is figyelmeztetett, hogy „leegyszerűsítésnek tűnő módon” fogalmaz, a miniszterelnök állításait megvizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy ez a megfogalmazás nem leegyszerűsítés, vagy az eredeti állítások valamiféle zanzásított, a saját kommunikációs paneleknek megfelelően szpinnelt változata.

Ha összevetjük a miniszterelnök Tusványoson elhangzott mondatait (átirat itt) azzal a szöveggel, melyet Soros György 2016 júliusában közzétett, és melynek magyar fordítását a hvg.hu közölte, akkor rájöhetünk, hogy a kettőnek alig van köze egymáshoz, Orbán tehát valótlanságokat állít.

Azon most ne is időzzünk, hogy míg a Soros-féle szöveg hét pontban, meglehetősen hosszasan részletezi az menekültválság kezelésével kapcsolatos észrevételeket, addig Orbán Viktor a négy pontról beszél, és az egész „Soros-tervre” összesen mintegy 200 szót veszteget.

Vessük azonban össze a miniszterelnök állításait az eredeti javaslatokkal:

1. míg Orbán Viktor évente egymillió menekültről beszél, addig Soros 300 ezer menekült befogadását javasolja

Orbán Viktor: „évente be kell hozni több százezer, lehetőleg egymillió, minden évben egymillió migránst muszlim világból az Európai Unió területére. (…) Tehát akik azt akarják, hogy évente bejöjjön legalább egymillió bevándorló (…)”

Soros György: „Először is, az EU-nak és a világ többi részének jelentős számú menekültet kellene befogadnia biztonságos és rendezett módon, közvetlenül a frontországokból, ami jóval elfogadhatóbb lenne a közvélemény számára, mint a jelenlegi zűrzavaros helyzet. Ha az EU olyan kötelezettséget vállalna, hogy évente csak 300 ezer menekültet fogadna be, és amihez a világ más országai is csatlakoznának, akkor a valódi menedékkérők elég jónak ítélnék meg esélyeiket az Európába jutásra ahhoz, hogy ne a menedékjog elveszítésével járó illegális utat válasszák. Ha ez még azzal is kiegészülne, hogy a nagyobb mértékű segélyek révén a frontországokban javulnának az életkörülmények, akkor nem is volna menekültválság. A gazdasági migránsok problémája azonban ezzel sem oldódna meg.

2. Orbán szerint Soros arra bíztat, hogy minden menekültet anyagilag támogatni kell – az eredeti szövegben azonban erről egy szó sem esik: Soros egy átfogó intézkedés-csomag költségét becsüli meg.

Orbán Viktor: „ a második pontja, hogy mindegyikőjüknek kell adni az érkezéskor 4,5 millió forint értékű eurót, (…)”

Soros György: „Évente legalább 30 milliárd euróra lenne szüksége az EU-nak ahhoz, hogy egy átfogó menedékjogi tervet tudjon kidolgozni. Ezekre a forrásokra mind az unión belül – a hatékony határőrizeti és menedékjogi szervek létrehozására, a tisztességes befogadási feltételek és menedékjogi eljárások, illetve az integráció lehetőségnek biztosítására – mind az unión kívül szükség van, hogy támogatni lehessen a menekülteket befogadó országokat, és elősegítsék a munkahelyteremtést szerte Afrikában és a Közel-Keleten.”

3. Orbán szerint Soros azt írja, hogy a menekülteket egy kötelező és állandó mechanizmus keretében kell szétosztani – az eredeti szöveg épp ezzel ellentétes, hangsúlyozva, hogy a menekültek elhelyezésének önkéntes alapon kell történnie.

Orbán Viktor: „A harmadik pontja a Soros-tervnek az, hogy a beérkezett migránsokat pedig szét kell osztani Európa országai között egy kötelező és állandó mechanizmus keretében.”

Soros György: „Ötödrészben, amikor a kérelmezők jogát elismerik a menedékjogra, szükség lenne egy olyan mechanizmusra, amely közös egyetértés alapján helyezi el a menekülteket Európán belül. Döntő fontosságú lesz az EU számára, hogy újragondolja a halva született letelepedési és áthelyezési programok végrehajtását. Az Európai Bizottság által júliusban beterjesztett új javaslatai már ebbe az irányba mutatnak.

Az unió nem tudja kikényszeríteni, hogy a tagállamok vagy a menekültek részt vegyenek ezekben a programokban. A menekültek elhelyezésének önkéntes alapon kell történnie. Egy megfelelő mechanizmus révén világossá válhatnak a menekültek és a befogadó közösségek preferenciái, így a menekülteknek esélyük lenne oda kerülni, ahová szeretnének, és ahol szívesen látják őket. Az EASO által kidolgozott tervek ebbe az irányba mutatnak.”

4. Orbán szerint az európai bevándorlási ügynökség elvenné a döntési jogot a nemzetállamoktól – erről nincsen szó akkor, amikor Soros az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO)-ról ír.

Orbán Viktor: „A negyedik, hogy fel kell állítani egy európai bevándorlási ügynökséget, amelynek el kell vennie a migránsügyben való összes döntési jogot a nemzetállamoktól, és brüsszeli szintre kell emelni.”

Soros György: „a válságot arra lehetne felhasználni, hogy a határok védelme, a menedékkérelmek elbírálása és a menekültek elhelyezése terén közös európai mechanizmusok alakuljanak ki. Történt már előrelépés ezen a területen: az Európai Parlament júliusban elfogadta az Európai Határ- és Parti Őrség létrehozására vonatkozó jogszabályt. A Dublin III. szabályozás – amely meghatározza, hogy melyik ország felelős a menedékkérők ügyének elbírálásáért és azok befogadásáért – azonban megakadályozza, hogy szolidaritás alakuljon ki az EU-tagállamok között, hiszen a terhek legnagyobb részét arra az országra helyezi, ahol az adott menedékkérő elsőként lépett be az unióba. Ezt a szabályozást szükséges lenne újratárgyalni.

Ezen a téren egy európai megoldás körvonalazódik Görögországban, ahol az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) de facto megvizsgálja a menedékkérelmeket annak érdekében, hogy ezzel segítse a túlterhelt görög hatóságokat. Egy egységes európai menedékjogi eljárás nem ösztönözné többé a menedékkérőket arra, hogy egyszerre több tagállamban is menedékjogért folyamodnak, illetve erősítené a tagállamok közötti bizalmat is.”

Sipos Zoltán