Clinton vagy Trump? Trump vagy Orbán? Magyar elemzők az amerikai elnökválasztásról

Négy különböző politikai alapállású elemző vallott színt az amerikai elnökválasztással kapcsolatban a Republikon Intézet konferenciáján. A beszélgetés egyik fő kérdése volt, hogy mi várható az elnökválasztás után az amerikai külpolitikában Magyarországgal kapcsolatban? Arra is választ kaphattunk , hogy mi a közös a Trump-jelenségben és az Orbán-jelenségben.

A száz fős nézőközönség előtt tartott vitát megelőzően a liberális Republikon Intézet stratégiai igazgatója, Tóth Csaba tartott egy ábrákkal tarkított felvezető előadást az elnökválasztásról. Az elektori rendszerben történő választás kampány küzdelmeiben június során volt a legnagyobb különbség a republikánus jelölt Donald Trump és a demokrata Hillary Clinton között. A választás előtti utolsó hétre a statisztikai hibahatáron belülre olvadt a volt First Lady előnye.

A statisztikákat nézve az megállapítható, hogy miközben a demokratákat inkább támogatják a fiatalok, magasabb végzettségűek, a nők, a feketék, valamint a spanyol ajkúak és a liberális gondolkodásúak, addig a republikánusok főként az idősek, a kevésbé képzettek, a fehérek és a konzervatívok között népszerűbbek. A megszokott párt felállás annyiban módosult most, hogy a konzervatív gondolkodású szavazó 15 százaléka is Clintont támogatja, illetve a feketék között a szokásosnál is nagyobb, 88 százalékos a támogatottsága a volt külügyminiszternek.

Az államokat képviselő elektorok szavazata alapján alakul ki, így csak közvetve függ az országos népszerűségtől a végső eredmény. A különböző statisztikai modelleket összesítő oldal számítása alapján két százalékos demokrata vezetésnél kétharmados esélye van a győzelemre Hillary Clintonnak. Tóth Csaba elmondása szerint a választási térkép is inkább Clintonnak kedvező, mert könnyebb államokat megnyernie.

A kampánnyal kapcsolatban az elemző azt mondta, hogy két népszerűtlen jelölt verseng. Obama népszerűség növekedése is betudható a jelöltek rossz támogatottságának, pedig két ciklus után gyengülni szokott a hivatalban lévő elnökök népszerűsége. Obama szárnyalása viszont átragadhat Clintonra is. Abban elemzői konszenzus van, hogy Trump győzelme erős jelzés volna a politikai elitnek.

Soós Eszter politológus, a franciapolitika blog írója elmondása szerint régóta Clinton szurkoló, többek között azért is, mert szívesen látna egy nőt az elnöki székben, illetve szerinte jobb volna egy olyan elnök, aki a NATO-t fontosnak tartja.

Seres László a kapitalizmus blog szerzője úgy véli, hogy az a tény borzasztó, hogy a két versengő jelöltből az egyik elnök lesz. Ő maga frusztrált republikánusként Gary Johnsont, a libertariánus harmadik jelöltet támogatja. Szerinte egy mániákus agresszív pszichopata, és egy okos hazudozó között folyik a verseny. A külpolitikai és nemzetbiztonsági megfontolások, és az iszlám és orosz fenyegetettségnek kitett NATO megerősítése is túl nagy ár azért Seres szerint, hogy a klientizmus és a korrupció továbbéljen, ha egy mélyen amorális nő kerülne hatalomba.

Sullivan Ferenc a Nézőpont Intézet elemzője szerint az az egy jó ebben a kampányban, hogy csak az egyikük nyerhet. Szerinte Trump jobb volna Magyarországnak, mert Clinton nagyon nagy indulatokat szít.

Az Átlátszón is blogoló Pogátsa Zoltán közgazdász Bernie Sanders, a demokrata előválasztáson alul maradt jelölt dublőrét játszotta saját elmondása szerint. Azt gondolja, hogy nincs tétje a választásnak, mert Sanders volt az egyetlen jelölt, aki rendszerszintű változásokat hozott volna. Úgy gondolja, hogy a Clinton-féle társadalom és gazdaságpolitika hozta létre  Trump szavazóbázisát. Trump csak egy jó politikai salesmanként kiszolgálja a keresletet. Szerinte itthon Orbán Viktor is ugyanúgy a társadalmi igényeknek megfelelő politikai terméket árul, akárcsak Trump az USÁ-ban. Ez egy ördögi kör, egy olyan tyúk vagy tojás probléma, amit csak a társadalmi okok kezelésével lehet megoldani.

A Nézőpontos Sullivan Clinton külpolitikáját elemezve a héjjákhoz sorolta a volt külügyminisztert, a galamb Obamával szemben. Szerinte a beavatkozó külpolitika oroszellenességgel párosul Clintonnál, ez látszik abból is, hogy ő akarta létrehozni a cseh és a  lengyel rakétapajzsot. A konfrontatív politikát részesíti előnyben Clinton, aki 112 országba ment el külügyminiszterként.

Magyarország kiemelt figyelmet kapott Clintontól, ez a néhai Tom Lantos, magyar származású szenátornak is köszönhető. Clinton pont a Tom Lantos Intézet megnyitóján olvasott be Orbánnak 2011-ben. Szerinte Trumpból bármi lehet, ezért veszélyesebb Clinton, aki cinikusan változtatja a véleményét, amiként azt tette a TTIP ügyében is.

Soós Eszter úgy véli, hogy egy ciklusos elnök lesz, bárki is nyer, mert sok konfliktusa lesz a kongresszussal. Szerinte Európának Clinton jobb lenne, de mindenképpen nehezebb lesz a helyzet, mint a jelenlegi Obama vezetéssel.

Seres László úgy látja, hogy szükség van a jelenlegi világpolitikai helyzetben a kemény kezű amerikai vezetőre, mert az emberi jogokat lábbal tipró rezsimekkel szemben nincs más megoldás. Szerinte azért jobb Magyarországnak Clinton, mert Trump nem állt ki eléggé a NATO mellett, miközben a NATO nem egy olyan szervezet, amiből vissza lehet táncolni.

Seres szerint az iszlám és az orosz fenyegetés miatt egy hidegháború-pártibb jelölt jobb a régiónknak. Trump viszont nemzetbiztonsági rizikó az oroszbarát tanácsadói miatt.

Az Áltátszónak azt mondta Pogátsa, hogy szerinte túlzás az a rémisztgetés, hogy Trump győzelme esetén Kelet-Európa ismét az orosz érdekszféra részévé válik katonailag is. A Trump és a Sanders-jelenség egy tőről fakad Pogátsa Zoltán szerint. A NAFTA szabadkereskedelmi egyezmény és a 2008-as válság a vagyoni, társadalmi egyenlőtlenségek növekedésével járt. A reményét és mobilitási lehetőségeit vesztett munkásosztályból aki nem volt zárt a gyűlöletkeltésre, az nyitott volt Trumpra. Ha ez a társadalmi probléma nem oldódik, az egy újabb, Trumphoz hasonló vezetőt fog kitermelni. 

Vágó Gábor

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.