Mi várhat a britekre Brexit után?

Mivel EU-tagállam kilépésére még nem volt példa, senki nem tudja, milyen lehetőségek közül választhat Nagy-Britannia, ha a távozás-pártiak győznek. Az azonban biztos, hogy Brüsszelnek nem áll majd érdekében megkönnyíteni London dolgát.

84%

Év végéig még

16 613 194 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

„Mindannyiunkkal előfordult már, hogy a haverokkal bulizunk a városban, amikor páran elkezdik húzni az orrukat: «Ez szar. Menjünk valahova máshova.» Kis idő múlva mindannyian felkerekedtek és távoztok a kocsmából. Kint azonban kiderül, hogy azoknak, akik menni akartak, fogalmuk sincsen merre mennének. Vissza már nem engednek, így hajnali kettőkor egy gyorskajáldában átkozod magad, hogy hallgattál rájuk.”

Ezzel a hasonlattal magyarázza Brexit esetén a britek előtt álló opciókat Jon Henley, a The Guardian európai ügyekkel fogalalkozó tudósítója a De Correspondent összefoglalójában.

Fej fej mellett

Szerda délben, a cikk írásának időpontjában a távozni szándékozók hajszállal vezettek a Financial Times közvélemény-kutatásokat összegző oldalán. A közvélemény-kutatásokat böngészve azonban az látszik, a két tábor fej fej mellett, 44-45 százalék körül áll, a bizonytalanok száma 11 százalék körüli.

Az utóbbi hetekben fellángolt Brexit-őrület mindenesetre csitult a maradásért kampányoló munkáspárti képviselő, Jo Cox meggyilkolásával: mindkét tábor visszafogottabban kampányol ezekben az utolsó napokban. És bár egy június 10-15 között készült közvélemény-kutatás halvány előnyt mutat az EU-ban való maradók táborának, illetve a fogadóirodák is inkább ezt az opciót részesítik előnyben, a június 23-i népszavazás eredménye teljesen nyitott.

Erre még nem volt példa

De mi történik, ha a csütörtöki szavazáson felülkerekednek azok, akik az Európai Unióból való kilépést sürgetik? Ezt senki nem tudja, mivel eddig hasonló lépésre nem került sor – hacsak nem számítjuk annak az 50 ezres lakosságú Grönland (1985), valamint a Franciaországtól való függetlenségét 1962-ben kikiáltó Algéria távozását.

Elvben az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkelye a kilépésre lehetőséget ad – azonban ez nem megy egyik napról a másikra, így a népszavazás után egy ideig minden a régiben marad, leszámítva talán a káoszt és a politikai-gazdasági bizonytalanságot, ami a kilépésről szóló hírek elkerülhetetlen velejárója.

A népszavazás eredménye nem kötelez semmire

Akárcsak Magyarországon, Nagy-Britanniában sem kötelező a kormánynak gyakorlatba ültetni egy népszavazás eredményét, ezért akár az is elképzelhető, hogy David Cameron, amennyiben a kilépés-pártiak győznek, egyszerűen nem kezdi el a kilépési tárgyalásokat, vállalva az ezzel járó politikai következményeket.

Az Európai Unióról szóló szerződés szerint mindenesetre a kilépési szándék bejelentésétől kezdve két év áll rendelkezésre a kilépési tárgyalások lebonyolítására – ekkor dől el, hogy a mintegy 80 ezer oldalnyi, a brit jogrendszerbe beépített uniós rendelkezésből és egyezményből mi az, ami megmarad, és mi az, ami kikerül.

Mindent újra kell tárgyalni

Hozzáférése lesz-e Nagy-Britanniának a közös piachoz, és ha igen: milyen árat fizet ezért? Ha nem: milyen feltételekkel kerülhetnek majd uniós piacra a brit termékek? Brit állampolgárok vajon továbbra is szabadon mozoghatnak, tanulhatnak, dolgozhatnak az Európai Unió területén, valamint igénybe vehetik-e az egészségügyi szolgáltatásokat? Joguk lesz EU-tagállamok állampolgárainak minderre Nagy-Britanniában? Mi lesz a roaming-díjakkal, valamint a fapados repülőjáratokkal, és továbbra annyira megszokott lesz a britek számára Amszterdamban, Barcelonában vagy Párizsban tölteni a hétvégét, mint most?

Számtalan ilyen és ehhez hasonló kérdésre kell majd választ adni a kilépési tárgyalások során. És ha az nem elég, Nagy-Britanniának gyakorlatilag minden, az EU által megkötött külkereskedelmi egyezményt újra kell tárgyalnia. Nagy kérdés, hogy 65 millió fogyasztóból álló piacával képes lesz-e jobb feltételekkel szerződni Kínával vagy Japánnal, mint az 500 milliós Európai Unió.

Kész tények elé állítják Londont?

Brüsszel részéről a kilépési tárgyalásokat formálisan valószínűleg a Bizottság vezeti majd. Mindenekelőtt a tagállamoknak közös nevezőre kell majd jutniuk azzal kapcsolatban, hogy mit ajánlanak fel Londonnak, és cserébe mit kérnek?

Amennyiben a tagállamok egységesen lépnek fel a britekkel szemben, a tárgyalási pozíciójuk annyira erős lehet, hogy Nagy-Britanniát gyakorlatilag kész tények elé állítják: elfogadja a feltételeket, vagy sem – hangzott egy, az European Institute által szervezett kerekasztal-beszélgetésen márciusban.

Kétséges azonban, hogy a tárgyalások végére pontot lehet-e tenni két év alatt, annál is inkább, mert az Európai Uniónak nem fog érdekében állni az, hogy megkönnyítse a britek dolgát: amennyiben a többi tagország azt látja, hogy Nagy-Britannia jó üzletet kötött, tehát sikerült megtartani a EU-tagsággal járó előnyöket úgy, hogy közben megszabadult a tagsággal járó kötöttségektől, akkor azzal az euroszkeptikus erők malmára hajtaná a vizet, és nagy valószínűséggel mások is próbálkoznak majd kilépéssel.

Kivárják míg a britek döntenek

Brüsszel szempontjából a legokosabb döntés az lenne, ha megvárnák, míg a britek maguk állnak elő konkrét javaslattal a kilépés részleteire vonatkozóan. A kilépésről szóló döntés okozta politikai sokk hatására a brit kormány talán újabb népszavazást hirdet meg az EU-val való további viszonyról – így az Európai Unió megvárhatja, míg a britek maguk döntik el, hogy pontosan mit is kérnek.

A népszavazási kampányban ugyan nem igazán esett szó a kilépés utáni időszakról, a britek előtt azonban három lehetséges példa áll, ami az EU-val való további viszonyt illeti.

A norvég példa nem előnyös

Az első hasonlít Norvégia helyzetére – az északi ország évi 866 millió eurót fizet azért, hogy jelen lehessen az európai közös piacon. Ezt az összeget a lakosság száma alapján határozták meg, így a norvégoknál 12-szer nagyobb lakossággal rendelkező London számára ez az összeg 9,8 milliárd euróra rúgna. 2013-ban a britek nettó befizetése a közös kasszába ennél kevesebb, 8,6 milliárd euró volt.

Mi több, Norvégia a befizetés mellett kötelezettséget vállalt arra is, hogy minden, európai piacokkal kapcsolatos törvénykezést elfogad, miközben nem vehet részt a döntéshozatalban. Ennek fényében Nagy-Britanniának biztosan nem éri meg egy EU-Norvégia típusú kapcsolatért feladni a tagságot.

A másik lehetséges példa Svájc, melynek Európai Unióval való kapcsolata egy sor kétoldali egyezményen alapszik. Genf évente 1,2 milliárd euróval támogatja a frissen csatlakozott közép- és kelet-európai országok felzárkóztatását.

Szabadkereskedelmi egyezmény?

A harmadik lehetőség egy, a Kanada-EU szabadkereskedelmi egyezményhez (CETA) Európai Unió és hasonló státusz lenne. Az egyezményt 2014-ben írták alá, 7 évnyi előkészítés után – ami már önmagában kérdésessé teszi, hogy Nagy-Britannia számára ez az út járható-e. A CETA ugyanakkor nem engedélyez az EU-tagállamokhoz hasonló, teljes hozzáférést a közös piachoz – ehhez a standardokat és a szabályozásokat is össze kell hangolni – hanem csak a vámtarifákat törli el.

Az EU-nak azonban nem áll majd érdekében a britek számára előnyös feltételeket ajánlani – hangsúlyozták az European Institute kerekasztal-beszélgetésén. Az euroszkeptikus erők erősödését leszámítva már csak azért is lesz óvatos Brüsszel, mert a britek példáján felbuzdulva számos nem EU-tagország, mint például Ukrajna vagy Törökország kérhet majd Londonhoz hasonló státuszt.

Sipos Zoltán

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.