Így bukott el a lengyel-szlovák téli olimpia

Korrupciómentes olimpiát terveznek – írja a kormánypárti Magyar Idők, hozzáteszik: a korábbi játékok tapasztalatait is összegyűjti a Számvevőszék. Az Átlátszó segít a vizsgálódásban: a cikkben azt mutatom be, hogyan fulladt korrupciós botrányba a szlovák-lengyel 2022-es téli olimpia megpályázása északi szomszédainknál.

Drága, de szakmailag értékelhetetlen hatástanulmányok, adatok meghamisítása, kormányközei oligarcha-csoport helyzetbe hozása, 12 ezres hokistadion és egy Tátra alatt húzódó vasúti alagút belengetése, a lakosság véleményének figyelmen kívül hagyása, illetve újságírók lefizetése – címszavakban néhány év története, amikor utoljára Kelet-Európában olimpiáról mertek álmodni. Lengyelország és Szlovákia még 2010-ben jelentette be: megpályázzák a 2022-es téli olimpiai játékokat.

A hat évvel ezelőtti tervek alapján Krakkót és a lengyel Tátrát nevezték ki a 2022-es olimpia központjának. A Tátra túloldalán Szlovákia sípályáival kapcsolódott az eseményhez. Partnerországra azért volt szüksége a lengyeleknek, mert a Nemzetközi Síszövetség szerint Lengyelország nem rendelkezett nemzetközi síversenyek lebonyolítására alkalmas hegyi pályával. Szlovákia korábban 2002-ben és 2006-ban próbálkozott a téli olimpia megrendezésével, mindkétszer elbukták a pályázatot.

És azt tudta,

hogy korábban Csehszlovákiának egyszer már volt hatalmas lehetősége olimpiát rendezni, de a helyi kommunista párt az utolsó pillanatban elállt a projekttől és így 1984-ben a jugoszláviai Szarajevó adott otthont a téli játékoknak?

A két ország olimpiai bizottságának kezdeti lelkesedést és tervezését aztán két év kényszerszünet követte: 2010 áprilisában a lengyel politikai elitet lefejező szmolenszki repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett Piotr Nurowski, Lengyel Olimpiai Bizottság elnöke is, az olimpiai projektet jegelték. A nagypolitikában nem volt szó néhány évig olimpiáról, a felszín alatt a gazdasági szereplők azonban nem pihentek.

Szlovák bevásárlás a lengyel Tátrában?

2011-et írunk, amikor a Lengyel Drótkötélpályás Közlekedési Vállalat (PKL) privatizációját meghirdették. Ez egy lengyel állami cég, amely több, mint 20 tátrai sífelvonót és pályát birtokol a dél-lengyelországi Tátrában. 2011-ben a cég cca. 643 millió forint (9,1 millió PLN) bevételre tett, a vállalat értékét majdnem 4 milliárd forintra (51,4 millió PLN) becsülték.

Az egyik komoly érdeklődő, a szlovákiai Tatra Mountin Resorts (TMR) nevű részvénytársaság volt, amely a Ski Jasná és a szlovákiai Tátrai Drótkötélpályás Közlekedési Vállalat (TLD) összeolvadásával jött létre. 2012-ben a cég értéke mintegy 10 milliárd forint fölött mozgott, így Szlovákia legnagyobb turisztikai vállalatának számított. A TLD-t még 2006-ban vásárolta meg a J&T részvénytársaság a Szlovák Államvasutaktól (ZSSK), de róluk majd később.

A TMR már a privatizáció meghirdetése előtt tervezte a PKL megvásárlását a környék tátrai lengyel településeivel együtt létrehozott konzorcium keretén belül. Úgy tűnt: a szlovákok egy határon átívelő, komoly régiós beruházást akarnak végrehajtani.

2012 őszén például felmerült egy vasúti alagút építése, amely a Tátra mindkét oldalán található lesiklópályákat – Csorba-tó (Štrbské Pleso) és Zakopane – kötötte volna össze. A tervek állítólag kapcsolódtak a tervezett 2022-es lengyel-szlovák téli olimpiához. A tervezett beruházás mögött természetesen a TMR állt. A Tátrai Nemzeti Park (TANAP) vezetősége felháborodott a terveken, végül a szlovák közlekedési minisztérium is elvetette az ötletet.

Közbelép a lengyel titkosszolgálat

2012 októberében még két fontos esemény történt. Egyrészt a TMR megjelent a prágai és a varsói tőzsdén, illetve a nagypolitikában is felgyorsultak az események: a kényszerű szünet után a lengyel és szlovák fél visszatért a téli olimpiai pályázat megvalósítási szakaszához. A Tusk-kormány támogatása mellé a projekt megszerezte a baloldali-populista Robert Fico kormányának támogatását is. Ekkor a 2022-es téli olimpia összes beruházási költségét 1,5 milliárd euróra becsülték. Két évvel később a rendezvény becsült összköltsége már 2 milliárd eurónál járt, ebből a szlovákoknak ezúttal 0,5 milliárd részesedésük lett volna.

Kiéleződött a PKL megszerzéséért folytatott küzdelem is, teljesen véletlenül Lengyelországban beindult egy lejárató kampány a TMR egyik ellenlábasa ellen, amely még jobban megnövelte a szlovák befektetők végső sikerét. Csakhogy a PKL “külföldi kézbe” kerülése nemcsak a Kaczinski-féle nacionalista ellenzék, de a lengyel titkosszolgálat érdeklődését is felkeltette. Ez utóbbi vizsgálni kezdte a közbeszerzési pályázatot és annak szereplőit.

Hogy pontosan mit állapítottak meg, nem tudjuk, egy biztos: 2013 februárjában a lengyel szervezők hirtelen kigolyóztak három kisebb pályázót és a nagy esélyest, a szlovák TMR-t is. A szlovákok nem titkolták csalódottságukat, de nem sokkal később kárpótolták magukat a lengyelországi Beskidákban található Szczyrk település síközpontjának megvásárlásával. A PKL-ről 2013 májusában született döntés, amely értelmében a céget a Mid Europa befektetési társaság fejleszheti a jövőben. (Új fejlemény, hogy 2015 decemberében a Szydlo-féle új lengyel kormány felfüggesztette a PKL privatizációját.)

Új hokistadion és lesiklópályák

Mindeközben a lengyel és a szlovák olimpiai bizottság megállapodott: a sportesemények 70-80 százalékát rendezik Lengyelországban. Itt megtekintheted a terezett beruházások térképét. A Tátra legnagyobb síközpontjában, a Jasná Sportcentrumban az alpesi számokat rendeznék meg, a lengyelek lepasszolták volna még a bob-, és szánkóversenyeket is, de a bobpálya megépítését már ekkor túl költségesnek tartották a szlovákok. Felmerült viszont, hogy a biatlonnak a Csorba-tó környéke adhatna otthont.

A jégkorong mérkőzéseknek a poprádi (Poprad) és a liptószentmiklósi (Liptovsky Mikuláš) stadionok adtak volna helyet. A Kecskemét lakosságához hasonló Poprád polgármestere azonnal bejelentette egy 12 ezres hokistadionra az igényét úgy, hogy a kelet-szlovákiai városkához képest nagyságrendekkel nagyobb szlovák fővárosban 2011-ben átadott új hokistadion rendszeres megtöltése is állandó gondot okoz a pozsonyi fenntartóknak. Talán nem árulok el nagy titkot: természetesen a poprádi hokistadionból nem lett semmi, a város vezetése később a stadionra szánt összeget már a város fejlesztésére szerette volna felhasználni.

De 2012 őszén a felszín még csillogott, Szlovákiában egyeseknek úgy tűnt, harmadszorra eljöhet a régen várt siker, egy téli olimpia megrendezése. A kevésbé optimisták viszont látták: két olyan ország adta be kandidációját, amely összességében magán viseli a kelet-európai rendszerváltás utáni, beazonosítható korrupciós praktikákat. A szlovák és lengyel közeg csak a részletekben különbözött egymástól, legyen az a környezetvédelmi szempontok figyelembe vételének kérdése vagy az esetleges beruházók kiválasztásának menete.

Betonozzuk le a nemzeti park közepét!

A legfontosabb különbség rögtön a lehetséges beruházások helyszínei között adódott. Amíg a fejlesztések a lengyel nemzeti park minimális részét érintették volna, addig Szlovákiában a TANAP közepén akartak betonozni. A szlovák kormány úgy adta beleegyezését a közös téli olimpia megrendezéséhez, hogy a beruházások előtt egyáltalán nem végzett hatástanulmányokat.

Egy példa a környezetvédelmi szabálytalanságokra: a Jasná Sportcentrum területén 2013-ban végrehajtott átalakítások veszélyeztetik a helyi egyedülálló barlangrendszert, valamint a tervek alapján a Tátrai Nemzeti Park területén egy közelebbről meg nem határozot erdőségi területet is ki kellett vágni – erről a sem a beruházó TMR, sem a szlovák kormány illetékes minisztériuma nem tett említést, de a szlovák sajtó sem írta túl az esetet.

A lengyel Gazeta Wyborzaban találtam egy hosszabb cikket a beruházásról, amelyben Zbigniew Krzan, a lengyel Tátrai Nemzeti Park igazgató-helyettese ezt mondta 2013 novemberében a szlovák helyzetről:

“Félelmetesen, ijesztően néz ki. Szlovákia egy másik ország, más törvényi háttér, más irányelvek, más körülmények. Ez a történet önmagáért beszél”.

No persze, nem volt sokkal jobb a helyzet a lengyeleknél sem, de ők legalább el tudtak küldeni a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz a potencionális sportlétesítményeik környezetre gyakorolt hatásáról szóló tanulmányt. Csakhogy kiderült: a levegőbe jutott káros anyagok mértékét meghamisították, illetve a Zakopane környékén fenyegető állandó hóhiány miatt megemelkedő műhóra fordított kiadásokat egyszerűen eltitkolták.

A kormány oligarchájának fogságában

Az Átlátszó rendszeres olvasója itt már sejti, a lengyel-szlovák téli olimpia szlovákiai fejlesztése egy állami közpénzből megtámogatott teljesen törvénytelen magánvállalkozás volt – az olimpiai pályázat esetleges elbukása persze nem zárta ki, hogy néhány törvénytelen építkezés addig ne történjen meg. Aki nem tudná: a 2002-es és a 2006-os szlovák olimpiai pályázati előkészületek során a TANAP-ba tervezett beruházásokra az akkori szlovák kormányok nem adták meg a környezetvédelmi engedélyt a TMR számára, 2012-ben ez a veszély már nem fenyegetett.

A feladatokat így osztották szét: az állam és a helyi önkormányzatok felújítják a közutakat a lengyel határ és Jasná Sportcentrum közötti területen és rendbe hozzák a környék vasúti pályaszakaszait, valamint újjáépítik a poprádi repülőtér kifutópályáját. A TMR vállalja, hogy saját költségén, egy új lesiklópályát épít a térségben. Lefordítom: a helyiek örülhetnek, hogy jobb utakon járnak, a szlovák nemzeti kebel duzzad, mert két hétig róluk beszél a világ, a a TMR-t birtokló J&T oligarcha-csoport pedig közpénzen bővíti és fejleszti vállalkozását.

De mi ez a J&T csoport?

A J&T Szlovákia második legnagyobb oligarcha csoportja. Mondják, ha a Penta csoport az egykori jobboldali Dzurinda-kormányhoz állt közel, akkor a J&T-t a baloldali Fico-féle Irány (Smer) párttal szokták együtt emlegetni. Elsősorban a bankszektor, energetika és a tátrai síközpontok működtetése területén működtetnek olyan vállalkozásokat, amelyek nagy része a szlovák államtól függ.

A cég alapítása – akárcsak a legnagyobb szlovák oligarcha-csoport, a Penta esetében – itt is a múlt jótékony homályába vész: állítólag száz százalékos haszonkulccsal adtak el gyümölcslevet, II. János Pál pápa 1990-es pozsonyi látogatása alkalmából. A 90-es évek vállalkozásaira jellemző volt, hogy a közvélemény előtt rejtve maradtak a vállalkozók nevei, de a J&T csoport esetében ez nem így volt, mindenki tudta: Jozef Tkáč, a Befektetési és Fejlesztési Bank (IRB) egykori igazgatója áll a pénzügyi csoport mögött.

Éppen az IRB volt, amely a csoport első üzleti befektetéseihez nyújtott biztosítékot. A J&T erős struktúrájú és szigorú személyzeti politikával dolgozó pénzügyi csoportosulás, amelybe több olyan oligarcha  is – Daniel Křetiský, a Korbač testvérek, Igor Rattaj vagy Mário Hoffmann – tartozik, amely korábban a J&T része volt, de ma már önálló birodalmat építettek.

Lengyelországban némileg más volt a helyzet, ahol a tátrai turizmus nem egy kormánypárttal összefonódó oligarcha-csoport kezében koncentrálódott, hanem a helyi kis önkormányzatok és helyi vállalkozók kezében, ami ugyan nem volt sokkal jobb, de számukra a Tátra nemcsak bizniszt jelentett, hanem a kulturális identitásuk része is volt.

Közvélemény-kutatás: botrányos végkifejlet

Ahol az emberek választhatnak, ott leszavazzák az olimpiát. Nincs olyan információm, hogy a két szervező országban ismerték a nemzetközi trendeket, de ahogy Magyarországon is felmerült a nyári olimpia megpályázásáról egy népszavazás kiírása az elmúlt hónapokban, úgy Lengyelországban és Szlovákiában is téma volt a közvélemény megszondázása. Végül Szlovákia  a magyar utat választotta, Lengyelországban pedig megkérdezték az embereket.

Közvélemény-kutatást előzetesen mindkét országban tartottak, a felmérések alapján óriási többséggel támogatták az emberek a 2022-es téli olimpiát. Három évvel a helyszín kiválasztása előtt (2012) a lengyelek 73 százaléka támogatta az eseményt egy országos felmérésen. Néhány hónappal a népszavazás előtt (2014), országos szinten, kilencezer embert kérdeztek meg telefonon, az eredmény megint elsöprőnek tűnt: 81 százaléka támogatta a lengyel-szlovákiai olimpiai pályázatot.

A szlovákok 2014-ben országos felmérést nem végeztek, de a 2006-os pályázat kapcsán egy hasonló tanulmány egyértelmű támogatást mutatott ki, ők erre hivatkoztak. 2013 végén, az esetleges beruházások által érintett liptói települések lakosságát kérdezték meg: 79 százalékuk egyetértett a szlovákiai kandidálással.

Egyedül a krakkói polgármester ragaszkodott a népszavazáshoz, de előzetesen minden jel arra mutatott, hogy az olimpiai projekt pártolói diadalmaskodnak.

Lefizettett újságírók

Csakhogy a népszavazás kiírása után egy héttel kiderült, hogy az olimpia megszavazásának érdekében, a közvélemény megmasszírozására Lengyelországban újságírókat fizettek le. Állítólag a téli olimpia ügye mégsem állt olyan jól a közvéleményben, mint ahogy ahogy azt a felmérések mutatták. Csakhogy az egyik megkörnyékezett újságíró másnap borított és mindenről beszámolt a helyi sajtóban. A beszámolóból kiderült, hogy a megkeresett újságíróknak “valami szépet” kellett írni az olimpiáról, ezért cserébe havi 1 millió forintnak megfelelő zlotyit (15 ezer) kaptak.

A pénzt egyébként maga a 2022-es lengyelországi olimpia előkészítő bizottság elnök-asszonyának – nem mellesleg egykori snowboard világbajnok és a lengyel Sejm korábbi kormánypárti (PO) képviselője – férje, Andrzej Walczak ajánlotta fel. Az ügy nagyot szólt, a bizottságot feloszlatták, az esetet és tanács tagjait a Korrupcióellenes Rendőrség is kihallgatta. Ezek után már az sem okozott meglepetést, hogy a lakosság 69,72 százaléka elutasította a pályázat beküldését a lengyel viszonyokhoz képest magas részvétellel megtartott – 39,96 % – népszavazáson.

Talán egy országgyűlési határozattal sikerülhet?

A szlovák és lengyel hivatalos közvélemény meglehetősen csalódott volt, “egy nagy lehetőség elmaradását” hangsúlyozták a sportági tisztviselők, akik szerint “túl későn” történt a népszavazás. A szlovákok szerint a lengyel korrupciós botrányok vették el olimpiai álmaikat. Jacek Majchrowski, Krakkó város polgármestere ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a közvélemény támogatása alapvető fontosságú követelmény a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál.

Talán a lengyel Sejm (országgyűlés) fog egy határozatot hozni a jelölésről, de összességében nem hiszem, hogy a lengyel politikusok a régió közvélemény akaratával szembe mennének, mivel ezt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság barátságtalan lépés értékelné, bízott a lehetetlenben František Chmelár a Szlovák Olimpiai Bizottság (SOV) elnöke, aki hozzátette: a számok világosan mutatják, a krakkóiak nemet mondtak, különösen a nagy részvételi arány lepte meg.

A harmadik elbukott lengyel-szlovák közös téli olimpiára való hivatalos jelölés után Szlovákiában egy pillanatra józan hangon szólaltak meg a világesemény korábbi pártolói is. A szlovák olimpiai mozgalom első embere szerint arra, hogy Szlovákia olimpiát rendezzen az elkövetkező 30-50 évben, semmilyen esély nincs.

Összességében a 2022-es téli olimpia propagálására, hivatalnokok utaztatására vagy külföldi vendégek fogadására Szlovákia 500 ezer eurót költött (ez cca. 155 millió forintnak felel meg), de a végleges projektbe fél milliárd euróval kellett volna beszállniuk, amely több, mint 155 milliárd forintot tett volna ki. Emlékeztető: a 2024-es magyar nyári olimpia költségeit 2015-ben 774 milliárd forintra becsülték.

Végül nézzük meg összesítve a szlovák téli olimpiai pályázatokat!

2002-es téli olimpia – sikertelen pályázat – költség: 1 millió euró

2006-os téli olimpia – sikertelen pályázat – költség: 6,5 millió euró

2022-es téli olimpia – sikertelen pályázat – költség: 0,5 millió euró

Végeredmény: 0 új stadion, 0 új üdülőközpont, 0 új sípálya = 8 millió euró.

A 2022-es téli olimpiát Kínában rendezik.

Bőtös Botond

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.