Gazdasági patthelyzet és kényszerházasság a Donbasszban

Oroszország és Ukrajna között, bizarr egymásrautaltságban vergődik a gazdaság a lázadók által 2014-ben elfoglalt kelet-ukrajnai területeken.

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Miközben számos vállalkozást kisajátítottak vagy tönkretettek, a lázadók csakhamar rájöttek, hogy képtelenek a Donbasszban működő ipari kolosszusokat Ukrajnától elszigetelve működtetni. Ugyanakkor Ukrajna sem igen engedheti meg magának, hogy lemondjon a medencéből érkező erőforrásokról.

Közben pedig Orszország 2015 közepét csökkentette a régiónak szánt pénzügyi segítséget, így tartós együttélésre készülnek a az ellenfelek. Egy háromszobás lakásban megélt kényszerházasság ez, ahol egyik szobában Ukrajna van, a másik Oroszország, középen pedig a lázadók kezén levő terület. Sem a válásnak, sem a békülésnek nem látni a jeleit – állítja a „Donbass Paradoxon” című, a The Black Sea oldalon megjelent tényfeltáró írás.

A vállalkozásokat kisajátítják a felkelők

2014 óta a Luhanszki Népköztársaság felkelői több, mint 50, ukrán állami tulajdonban levő bányát és a hadsereg tulajdonában álló céget sajátítottak ki, az ukrán és külföldi tulajdonú vállalkozásokat pedig kifosztották. A jogalap egyszerű: a felkelők szerint minden, általuk elfoglalt területen levő vállalkozás az ő tulajdonuk.

Kezdetben a teljes ipart és az energiatermelést is államosítani akarták, hogy Ukrajnával a kapcsolatokat megszakítva egy, saját lábán is megállni képes államot hozzanak létre. Ez azonban nem sikerült: a terület továbbra is rá van utalva a Kijevből érkező gázra és vízre, ahogy Kijev sem tudna meglenni a szeparatista régióban megtermelt szén és elektromos energia nélkül.

Oligarchákhoz nem nyúlnak

A felkelők arra is rájöttek, hogy az óriási, oligarchák tulajdonában álló vállalatok túlságosan nagy falatok lennének számukra: nehéz hozzáértés nélkül működtetni a hatalmas, munkaigényes és alacsony profittal kecsegtető vállalkozásokat.

Így ezeket a vállalatokat a felkelők általában békén hagyják, és inkább a kis- és közepes vállalkozásokra koncentrálnak: tönkreteszik azokat, kierőszakolják a tulajdonosváltást, vagy arra kényszerítik őket, hogy a szakadár államokban jegyezzék be a vállalkozást, és a Kijevnek befizetett adó mellett a felkelőknek is adózzanak.

Egykor a szovjet ipar büszkeségei, mára rozsdahamazok

A Donbassz Ukrajna nehézipari központja: a szovjet időkből fennmaradt kohók és acélgyárak mellett a nehézgépjármű- és műtrágyagyárak, erőművek és szénbányák képezik az gazdaság gerincét. Az összesen 200 ezer embert foglalkoztató nagyvállalatok kapuit elhagyó termékek egykor Ukrajna fő valutaforrását képezték.

Sok vállalat azonban mára elavult, a termelés hatékonysága alacsony. Ukrán hivatalnokok szerint jelenleg csak állami szubvenciók, valamint az Oroszországból érkező olcsó gáz révén maradhatnak életben.

A Donbassz iparát orosz és ukrán oligarchák működtetik, akikről tudni lehet, hogy úgy Kijevvel, mind Moszkvával kétes üzelmeket folytatnak, hogy megtarthassák a régió fölötti hatalmukat, és nagy számú munkást alkalmazzanak. Hatalmuk jelenleg is töretlen, annak ellenére, hogy tavaly úgy a Luhanszki mind a Donyeci Népköztársaság élén álló lázadók kijelentették, államosítani szándékoznak a nehézipart.

Moszkva megtiltotta az államosítást

Könnyű mondani: ezekben az üzemekben a termelés sok munkaerőt igényel, az árrés pedig csekély, a lázadók pedig nem tudják, hogyan kell bonyolult, kockázatos vállalkozásokat működtetni. Állítólag Moszkva is megtiltotta, hogy a nagyvállalatokat államosítsák: egy elemző szerint az üzemek vezetői a helyi lázadókat megkerülve egyenesen Moszkvával tartják a kapcsolatot, miközben ukrán cégekként továbbra is Kijevnek adóznak.

Kijev szenet vásárol a lázadóktól

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Ukrajna csak hőerőművek segítségével képes átvészelni a téli hónapokat – az erőművek működtetésére Dél-Afrikából, Oroszországból és a szakadár területekről szerzi be a szenet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Kijevnek valamilyen szinten együtt kell működnie a lázadókkal, illetve felmerül, hogy maga is finanszírozza a hivatalosan „terroristáknak” nevezett szeparatistákat.

„Előfordulhat, hogy a szakadár területek hatóságai is kapnak a bevételekből valamennyit. Én erről nem tudok, de ha kapnának, akkor az terrorizmus finanszírozásának minősülne, és bűncselekmény lenne” – nyilatkozott Pavlo Zebrivszkij, Donyec megye kormányzója.

Végső soron ukrán munkások

Ha azonban pragmatikusan állunk hozzá a kérdéshez, akkor ez annyit jelent, hogy a gazdasági válságban vergődő Ukrajna olcsón jut hozzá energiahordozókhoz. „Vásárolhatnánk más piacokról szenet, azonban végső soron a bányászok ugyanazok. A lázadók nem hoztak orosz vagy kínai munkásokat a Donbasszban működő bányákba. Ők továbbra is ukránok, és mi úgy érezzük, hogy a termék is a mienk.”

A kiskereskedelem a fő célpont

Ha a lázadók nem rendelkeznek kellő szakértelemmel ahhoz, hogy átvegyék az erőforrás-igényes nagyvállalatok felett az irányítást, a kiskereskedelem vált célponttá. A harcok során a Ukrajna legfontosabb áruház-láncának, az ATB-Marketnek a helyi üzletei közül sokat kifosztottak; az alkalmazottakat megfélemlítették, egyes üzletvezetőket letartóztatták, kihallgatták és csak váltságdíj fejében engedték szabadon.

A harcok során az ATB-Marketnek 152 üzlete került a szeparatisták kezére, az üzletlánc donyeci központi raktárát pedig kifosztották, 273 millió eurónyi kárt okozva. Később azonban a Donyeci Népköztársaságban 48 üzletet újra megnyitottak, „Első Népi Áruház” névvel és az orosz címerre hajazó logóval. A Luhanszki Népköztársaságban 20 üzlet nyílt meg újra, „People’s” néven.

Főleg orosz és fehérorosz termékek

Az Epicenter nevű ukrán barkácsáruház üzleteit államosították és Galaxy néven ismét megnyitották, az Amstor áruházakat egy, a donyeci köztársaságban bejegyzett, orosz tulajdoni háttérrel rendelkező cég vette át, és nyitotta meg újra Multitorg néven. A polcokon 80 százalékban orosz és fehérorosz termékek vannak, az árak pedig magasabbak, mint korábban – jegyzik meg az újságírók.

A külföldi vállalatok elmenekültek

A lázadók által elfoglalt területekről elmenekültek a külföldi vállalatok, ingatlanjaikat elfoglalták, tönkretették vagy kirabolták. A szeparatista köztársaságokban kizárólag ukrán vagy orosz cégek működnek, és bár Oroszország áll a lázadók mögött, az orosz befektetők is megsínylették a harcokat.

A területeken működő orosz bankok 2014 augusztusában Kijev kérésére kivonultak, a norvég-orosz tulajdonban levő mobilszolgáltató, a Kyivstar irodáit kifosztották. A távközlési infrastruktúrát felhasználva a lázadók egy saját szolgáltatót indítottak Fenix néven.

A Cargill nem tud semmit az üzeme sorsáról

A cash and carry üzletág ismert szereplője, a német Metro három üzletét bezárta; a negyedik megsemmisült a donyeci repülőtér körül zajló harcokban. A francia Auchan egy boltját ma egy, a szeparatista köztársaságokban bejegyzett cég működteti. Az amerikai mezőgazdasági óriásvállalat, a Cargill 40 millió dollár értékű napraforgó-olaj sajtoló üzeméről egy éve nem tud semmit, mióta az üzemet elfoglalták a lázadók.

A régióból minden bank kivonult, a bankfiókokat és a pénzautomatákat a lázadók kifosztották. Jelenleg egyedül a lázadók érdekeltségei közé tartozó Köztársasági Központi Bank működik a térségben, körülbelül 100 bankfiókkal.

A mesterséges határok nem működnek

Ennek ellenére nem könnyű egy működő gazdaságot felépíteni a szakadár területeken, főleg amiatt, hogy a határok utakat, vasútvonalakat, energiahálózatot, vízvezetékeket és üzleti hálózatokat választanak szét. „Olyan helyeken vannak a falak, ahol nem kéne falat építeni” – kommentált a kijevi Eavex Capital kutatója, Dimitrij Churin. „Ha a nagy képet nézzük, akkor az ‘itt kettévágjuk’ elképzelés nem működik”.

Míg a szakadár köztársaságok lakói közül sokan továbbra is Ukrajnával üzletelnek, a lázadók alapjában véve három pénzforrásra támaszkodhatnak. A két szakadár köztársaság költségvetésének mintegy 70 százaléka Oroszországból érkezik – ebből fizetik a nyugdíjakat, a közhivatalnokok fizetését valamint a munkanélküli segélyeket.

Oroszország egyre kevésbé hajlandó a zsebébe nyúlni

Azonban ha a harcok során Oroszország elárasztotta segéllyel a területet, egy ideje egyre kevésbé bőkezű: tavaly júniustól nem ad „humanitárius segélyként” ingyen földgázat, egyszersmind már nem vásárol szenet a régióból. Világos, hogy Oroszország nem akar túl sok pénzt fektetni a térségbe. A „spórolás” abból is látható, hogy a lázadók ma már igyekszenek elkerülni, hogy a harcok során az infrastruktúra megsérüljön.

A másik fő jövedelemforrása a lázadóknak a fosztogatás. Házakat, lakásokat, autókat foglalnak le és adnak el, a térségben működő cégeket kifosztották, a felszereléseket Oroszországban értékesítették. A régió legfontosabb erőforrása az ócskavas – a luhanszki és donyeci vállalatok, bányák berendezésein ócskavasként adnak túl.

Államosításnál sikeresebb az adóztatás

A harmadik jövedelemforrás adókból származik: úgy a Donyeci, mind a Luhanszki Népi Köztársaságban a kis- és közepes vállalkozásoknak adót kell fizetni a lázadóknak. A vállalkozások megadóztatása az államosításnál sikeresebb: a hatóságok sokkal könnyebben hajthatnak be egy 20 százalékos profitadót – állítja egy, donyecki üzleti elemző.

Ez azonban újabb dilemmához vezet: kinek kell adót fizessenek a régióbeli vállalkozások? Azok a cégek melyek Ukrajnával kereskednének vagy ukrán bankokat használnak, Kijevnek adóznak. Ugyanakkor nagyon sok vállalkozás a szeparatista rezsimeknek is adózik, ha működni akar.

Oroszország nélkül nem lehet

Kérdés, mi lesz a Donbassz további sorsa. Az egyik lehetőség egy, Transznisztriához és Abháziához hasonló „befagyott konfliktus”. Ez azonban azzal jár, hogy az Oroszország elleni nyugati szankciók állandó jellegűvé válnak.

Egy Oroszország és Ukrajna közötti normalizáció segíthet Oroszországnak felújítani a kereskedelmi kapcsolatait a nyugati országokkal, Ukrajna pedig ismét kereskedhet nagyobb szomszédjával.

„Nem tudunk Oroszország nélkül élni” – mondta Vitalij Kropacsov, egy donyeci üzletember és volt politikus. „Gázt vásárolunk tőlük, szenet adunk el nekik, az energiarendszerünk összefügg. Konszenzusra van szükségünk. Vagy hadat üzenünk Oroszországnak és harcolunk, vagy véget vetünk ennek a terrorizmus elleni hadműveletnek és kiegyezünk”.

Fordította és összefoglalta: Sipos Zoltán

Jövőre is számíthatsz ránk, jövőre is számítunk rátok!

Az adhat.hu civil adománygyűjtő oldalon bankkártyával is beállíthatsz rendszeres utalást. Támogasd havi előfizetéssel az Átlátszót 2016-ban is!