Vajon miért és mennyien jönnek haza külföldről?

Az elmúlt években szinte folyamatos téma a közbeszédben, hogy mennyi magyar vándorolt ki. Mindenkinek van olyan rokona, ismerőse, aki jelenleg külföldön él, ezért szubjektíven azt éljük meg, hogy “már mindenki odakint van”.

Éppen ezért sok vita követte azt a tavaly ősszel közzétett KSH jelentést is, amely szerint körülbelül 350 ezer magyar élt 2013. elején külföldön. Valóban nehéz dolga van a statisztikusoknak vagy bárkinek, aki meg akarja becsülni a magyarokat érintő migráció mértékét, hiszen csak közvetve tudnak adatokat szerezni részben Magyarországon, részben pedig a célországok tükörstatisztikáiból.

Ugyanez a gond merül fel, amikor a hazatérők számát akarjuk megbecsülni, hiszen sok esetben egy ideig kétlakiak maradnak az emberek vagy egyszerűen nem jelzik sem a hatóságok, sem pedig az ismerőseik felé, hogy hazatértek. Ez akkor különösen gyakori, amikor még azt tervezik, hogy valamikor a közeli jövőben visszaköltöznek.

Miért van ez a titkolózás, a visszatérési tervek? Egyáltalán mi a hazatérés motivációja?

Az új országba, új kultúrába való beilleszkedés különböző szakaszokon keresztül történik. Egy rövid ún. “mézeshetek” fázis után többnyire mindenki szembesül a kultúra különbözőségével, a napi kihívásokkal. Ez a szakasz a kulturális sokk rövidebb vagy hosszabb időszaka. Három csoportba oszthatóak a kivándorlók a kulturális sokk kimenetele szempontjából:

1. Elutasítók: Akik egyáltalán nem tudnak beilleszkedni az új kultúrába, ezért előbb-utóbb gyakorlatilag  hazamenekülnek. Ez a költözők 60 százaléka.
2. Adoptálók: Ez a másik véglet. Ők azok, akik annyira beilleszkednek, hogy elveszítik az eredeti identitásukat és gyakran véglegesen letelepednek az új országban. Ez a 10 százalékuk.
3. Kozmopoliták: Ők megtartják a saját identitásukat, ugyanakkor a vendégország pozitvnak ítélt szokásaihoz is alkalmazkodnak. Nem okoz számukra gondot sem a hazaköltözés, sem pedig a továbbköltözés egy új országba. Ebbe a csoportba a költözők 30 százaléka tartozik.

Nagyon magas számnak tűnik ez a 60 százalék, akik nem tudnak beilleszkedni az új kultúrába. Mi lehet ennek az oka?

A leggyakoribb ok az, hogy nem készülnek fel költözés előtt arra, ami rájuk vár. Még az EU-n belül is meg lehet tapasztalni a kulturális sokkot, nem kell ezért túlságosan messzire menni. Szintén a fent említett KSH kutatásból tudjuk, hogy a három legnépszerűbb célország: Nagy-Britannia, Németország és Ausztria. Mindhárom ország esetében könnyen gondolhatjuk azt, hogy nem érhet minket nagy meglepetés, de a tapasztalat azt mutatja, hogy mégis sokan küszködnek a kintlétük alatt és lehet, hogy nem azonnal, de 1-2 éven belül hazamenekülnek.

Sokan csalódnak a kinti életben, mert azzal a mítosszal a fejükben indulnak útnak, hogy “Kint jobb életem lesz.” Ez pedig nem mindig jön be. Elképzelhető, hogy komoly kompromisszumot kell kötnünk a karrier tekintetében, kevesebb lesz a szabadidőnk vagy egyszerűen csak a szeretteink hiányától, távollététől szenvedünk.

A hazamenekülők, illetve az újra és újra nekifutók pontos számát szinte lehetetlen megbecsülni a statisztikai mérések sajátosságai és a hazatérés mögött álló lelki és egyéb folyamatok miatt, de ha ezt a 60 százalékot vesszük figyelembe, akkor ez azt jelenti, hogy legalább minden második kivándorló valamilyen módon sikertelen külföldön.

Hogyan lehet jól felkészülni?  Hogyan lehet jól beilleszkedni? Milyen kihívások várnak a kivándorlókra és hogyan lehet azokkal megküzdeni? Miket kell elintézni külföldre költözés előtt? Milyen TB és adóaspektusai vannak a külföldi életnek?

HR tanácsadó, adótanácsadó, TB szakértő, pénzügyi szakértő és nyelvoktató is foglalkozik azokkal akik ellátogatnak 2015. február 28-i  budapesti tréningre, hogy a lehető legteljesebb képet kaphassanak a külföldre költözés és a külföldi karrier legfontosabb aspektusairól.

Votisky Petra