Így fest most a Rákay-féle Petőfi-film milliárdokból felépített díszletvárosa

Rákay Philip, a Most vagy soha! producere nagy reményeket fűz a reformkori Budapestet ábrázoló díszletekhez, amik állítása szerint a film 7 milliárdos költségének felét jelentették. Szerinte a díszleteket bérbe lehet majd adni más forgatásokhoz is, így hamar visszahozza az árát, de az ott lakók elmondása szerint az utóbbi hónapokban nem volt nagy forgalom a díszletegyüttesnél. A díszletváros telkéért, aminek nagy része most is beépítetlen, jóval a piaci ár feletti összeget, közel egymilliárd forintot fizetett a Filmintézet, ennek felét Magyarország egyik leggazdagabb embere kapta.

​A ’48-as forradalomról készült új kalandfilm, a Most vagy soha! a tavaly március 14-i premierkor már minden idők legnagyobb költségvetésű magyar filmje volt: a forgatásra, utómunkákra és a marketingre összesen mintegy 7 milliárd forintot költöttek.

A HVG számítása szerint ennek több mint 80 százaléka állami forrás volt: az alkotók a forgatókönyv fejlesztésére 2020-ban 10 milliót, majd gyártás-előkészítésre 2021-ben 85 milliót kaptak. Ezután, 2022 januárjában egy kormányhatározat újabb 2 milliárd forintot biztosított a filmre, majd a Nemzeti Filmintézet  (NFI) 2022 márciusában még 200 millió forint kiegészítő támogatásról döntött. Végül a Nemzeti Filmintézet költségei 2,5 milliárd forinttal növekedtek, emellett még 2,106 milliárd forintot is igénybe vettek, amit adójóváírás formájában hívhattak le. A nem állami hátterű befektetés a produkcióba mintegy 120 millió forint volt.

Januárban az Átlátszó írta meg, hogy a produkció a jegypénztárakban végül csak 334 milliós forint bevételt termelt, vagyis a költségvetése és a belerakott közpénz töredékét hozta vissza. Mint akkor írtuk, a filmre kevesebben vettek jegyet, mint több állami támogatás nélkül készült filmre, például a Futni mentemre, ami 900 millió forintot hozott a konyhára.

Rákay: milliárdokba került a díszlet, de megtérül

Rákay Philip, a projekt ötletgazdája, producere és a forgatókönyv társszerzője januári cikkünkre kommentben reagált. Érvelése szerint a film költségvetését azért nem érdemes más filmekével összevetni, mert a 7 milliárdos költségvetés majdnem több mint felét olyan tartós díszletek építésére költötték, amiket a jövőben más produkcióknak is bérbe adhatnak.

A producer hozzászólása

„A Most vagy soha! költségvetésének majdnem felét egy 8 hektáros, XIX. századi díszletváros felépítésére fordítottuk, ami a forgatás befejeztével 100%-os állami tulajdonba került, és évtizedekig bérelhető lesz. Jelenleg épp az egyik legnagyobb amerikai filmstúdió forgat benne – hónapok óta – folymatos bevételt generálva a magyar államnak” – írta Rákay.

A díszletvárost a producer már a forgatás alatt dicsérte: a Fótinfó 2022 augusztusi cikke szerint azt mondta, „a mostani hatalmas összeg már jó üzletnek tűnik, mivel jó eséllyel 8-10 éven belül visszahozza az árát.”

Átláthatatlan költségek

Március 3-án közérdekű adatigénylést küldtünk az NFI-nek, amiben a díszletvároshoz kapcsolódó szerződéseket kértük ki. Erre az NFI a kéthetes határidő leteltekor először hosszabbítási kérelmet küldött, majd az újabb 15 nap leteltével továbbra sem válaszolt az adatigénylésünkre.

A Filmintézet 2022-es és 2023-as nyilvános szerződéslistáiból nem derül ki sok a Petőfi-film költségeiről.

Szerepelnek benne a fóti telekkel kapcsolatos tételek, például a fóti telek megvásárlása, ami 2022-ben messze az NFI legnagyobb egyedi szerződése volt: közel egymilliárd forintért vették meg a fóti 2593/2 helyrajzi számú telket. Szerepelnek rajta a telekhez kapcsolódó egyéb munkák, például kerítés- és útépítés (189 879 750 forintért), nincs azonban olyan tétel, ami az állítólag milliárdos értékű díszletépítésekre utalna.

A Közbeszerzési Hatóság adatbázisában szintén csak hasonló, kiegészítő költségeket találunk a telekkel kapcsolatban: az adatbázis szerint az NFI 2022 és 2024 között 8 olyan közbeszerzési eljárást folytatott le, ahol teljesítési helyként a fóti telket jelölték meg, ezek között van a már említett kerítés- és útépítés, ezen kívül elektromos, víz- és csatornahálózat kiépítése, valamint a telephelyek őrzése. Ezek összértéke nettó 771 863 277 forint volt.

Így fest most a díszletváros

Az Átlátszóhoz eljuttatott drónfelvételek alapján legalábbis kérdéses, miért került több milliárdba a díszletváros felépítése, ami valójában nagyrészt faszádokból és az azokat tartó faszerkezetekből áll. Ehhez tartozik még egy belső díszlet, a Pilvax kávézó replikája és egy mini-pontonhíd, ami a filmben a pesti hídfőhöz tartozott. Utóbbit, ahogy a felvételen látható, már kikezdte az idő, az egyik pillért tartó csónak mostanra nagyrészt elsüllyedt.

Azt egyébként a készítők is elmondták, hogy a film látványvilágának nagy részét digitálisan alkották meg, ezek az utómunkák mintegy másfél évig tartottak – a drónvideón is látszik, hogy sok díszlet szélét zöld szövet borítja, ezek segítik az új, virtuális díszletek beillesztését az utómunka során.

A drónfelvételen látható faszádokat a Petőfi-film werkfotóival összevetve nem látszik nyoma jelentős átalakításoknak, de egy itt látható angol felirat (Northern Dispensary, a 19. századi New York egy klinikája) arra utal, hogy egy amerikai produkciót valóban felvettek azóta a díszletvárosban.

Márciusban mi is elmentünk a fóti díszlethez, aminek telke közvetlenül egy utcát határol. Az ott lakók meséltek arról, hogy a Most vagy soha! forgatását a tetőablakokból nézték, az elmúlt hónapokban azonban nem volt forgalom a területen.

„Amikor a Most vagy sohá!-t forgatták, akkor nagy volt a kiabálás, mostanában csend van, nem zavar minket, hogy itt van a stúdió”

– mondta egyikük. Egy lakó tudni véli, hogy a Hunyadi sorozathoz is vettek fel jeleneteket a területen, bár az nem világos, hogy a XIX. századi díszleteket mennyire lehetett használni a középkorban játszódó sorozathoz.

Egy másik lakó azt mesélte, hogy egy amerikai stáb tavaly valóban forgatott a telken, de nem a ’48-as Budapest-díszletben vettek fel jeleneteket, hanem egy újonnan felhúzott díszletegyüttesen – a földből kiálló háztetők szintén láthatók a drónvideón.

Jól látszik az is, hogy bár Rákay „8 hektáros díszletvárosról” írt, ez valójában erős túlzás: a Petőfi-film díszletei a hatalmas (8,5 hektáros) teleknek csak egy kis részét töltik ki, a terület nagy része beépítetlen maradt.

Balra: a Filmintézet tulajdonában álló, a Petőfi-film díszletvárosának otthont adó 8,5 hektáros 2593/2 hrsz. telek a fóti önkormányzat 2024-es településrendezési tervén (sárgával kiemelve). Jobbra: ugyanez a telek a MePAR 2025-ös (mepar.mvh.allamkincstar.gov.hu) műholdképén. A terület közepén láthatók a Most vagy soha! díszletei,

Érdekes dolgok derültek ki akkor is, amikor kikértük az illetékes hivataloktól a telek tulajdoni lapját és adásvételi szerződését.

A Fót 2593/2 helyrajzi számú ingatlan ma 100%-ban a Filmintézet tulajdonában áll, ezt megelőzően pedig fele-fele arányban a fóti önkormányzat és egy milliárdos üzletember, Antal Ernő tulajdona volt. A 2022 januári adásvételi szerződés szerint a Filmintézet 983 629 000 forintos vételárat fizetett, amin a két tulajdonos fele-fele arányban osztozott.

Részlet az adásvételi szerződésből

Zavaros privatizáció

Antal Ernő stabil szereplő a 100 leggazdagabb magyar listáján: egy 2024-es akadémiai tanulmány szerint vagyona mintegy 25 milliárd forintra tehető. Az üzletember még bőven a NER előtti elit tagja: az Arcanumban fellelhető archív híranyagok szerint a ’90-es évek elején a Magyar Vadgazdálkodási és Kereskedelmi Rt. gazdasági ügyvezetője, később a Postabank vezérigazgató-helyettese és a Dunabank ügyvezetője volt. Egy 2018-as profilja szerint „ingatlanhasznosításban, pénzügyi szolgáltatásokban, valamint az agráriumban érdekelt.”

Antal Ernő agrár-érdekeltségeivel függhetett össze a fóti telek birtoklása is: az Arcanumban fellelhető archív sajtóhírekből, valamint a fóti önkormányzat honlapján található határozatokból kiderül, hogy a terület a rendszerváltásig az Alagi Állami Gazdasághoz tartozott. A fordulat után nem sokkal az állami gazdaság csődbe ment, ezután mezőgazdasági részlegét egy belga hátterű cég, az Eurotrust Holding vásárolta meg állami pályázaton. A privatizáció körülményei a korszakra jellemző módon zavarosak voltak: 1994 áprilisában a Magyar Nemzet arról írt, hogy

„Kétszázhúsz magyar dolgozó állása kerülhet veszélybe, egy tehetséges, jó hangulatú közösség sorsa pecsételődhet meg, ha a közeljövőben nem sikerül lezárnunk a magyar hatóságokkal az alagi tangazdaság privatizációját” – hangoztatta Ivab Crab, az Eurotrust Holding tulajdonosa. A gazdaság egykori földjeivel kapcsolatos jogvitákhoz az vezetett, hogy „az alagi állami gazdaság földjét érintette a kárpótlás folyamata, így folyamatosan csökkent s felszabdalódott az Eurotrust által megvásárolt terület. Ez a bizonytalan helyzet lehetetlenné teszi a fejlesztést, olyan, mintha kerekek nélkül vettem volna egy autót, ám a teljes árat kérték érte” – mondta a belga vállalkozó. Ivan Crab a másik fő problémának azt nevezte, hogy a bürokratikus késedelem miatt állandóan felül kell vizsgálni a fejlesztési elképzeléseket, ezt már harmadjára tették meg azóta, hogy megvásárolták a tangazdaságot.

Forrás: Magyar Nemzet, 1994. április (57. évfolyam, 76-100. szám)1994-04-28 / 98. szám

A földügyekre rálátó fóti forrásunk szerint a kárpótlási törvények alapján az alagi gazdaság Fót belterületi földjeit az önkormányzatnak kellett volna adni, ami hosszas pereskedéshez vezetett az új tulajdonosokkal. Mint mondták, a belga cégtől a 2593 helyrajzi számú, több mint 8,5 hektáros telek (ebből később leválasztottak egy néhány négyzetméteres sávot, ahol út épült, a többi 8,5 hektár kapta a 2593/2 számot) a belga cégen keresztül olyan magánszemélyekhez került, akik korábban az állami gazdaságban töltöttek be pozíciókat. Végül az önkormányzat a bíróságon a telek 50%-os tulajdonrészét tudta visszaszerezni.

A fóti önkormányzatnál iratbetekintés során néztük meg az ingatlan tulajdoni lapját: eszerint az önkormányzat 50%-os tulajdonrészét 1998-ban jegyezték be, és ugyanebben az évben, majd 1999-ben kitakart nevű magánszemély nevére jegyeztek be 30%-os, majd további 20%-os tulajdonrészt.

A fóti önkormányzat honlapján elérhető határozatokból kiderül, hogy 2015-ben, Bartos Sándor (kezdetben fideszes, később független) polgármestersége alatt az önkormányzat érdeklődött az iránt, hogy jogi úton megszerezze a telek 100%-os tulajdonát. Egy akkori határozatban felkérték a

„Jogi, Ügyrendi és Emberi Erőforrás Bizottságot, hogy a Fót Város Önkormányzat, valamint Antal Ernő tulajdonostárs osztatlan közös tulajdonát képező 2593, 2595/1, valamint a 2597 hrsz-ú belterületi ingatlanokkal (továbbiakban együttesen: Alagi 29 ha) kapcsolatban folytasson le vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy az hogyan került 50%-ban magántulajdonba, illetve 50%-a önkormányzati tulajdonba.”

Forrásunk szerint a vizsgálat (amelynek eredménye nem nyilvános) után végül az önkormányzat nem vállalta a pereskedést, mert a föld értékét kevésnek tartották a várható költségek és idő viszonylatában. 2017-ben az is felmerült, hogy az önkormányzat megvásárolja az 50%-os tulajdonrészt Antaltól, azonban ezt a képviselő-testület leszavazta.

Jóval a piaci ár felett fizetett az NFI

Antal Ernőt e-mailben kerestük az ingatlannal kapcsolatban. Az üzletember elmondta, hogy a telket 1998-1999-ben szerezte, ami egybevág a tulajdoni lapon szereplő adatokkal. Elmondása szerint a Filmintézet vételi szándékáról az önkormányzat értesítette, és a vételárral elégedett volt, ezért jöhetett létre az adásvétel.

A telekeladás előtt készült értékbecslés alapján a Filmintézet valóban igen bőkezű volt:

az önkormányzat (amit akkor már új polgármester, a fideszes Vass György vezetett) 2020 januárjában kért fel egy szakértő céget, ami a teljes telek piaci értékét 282 000 000 forintban határozta meg. Két évvel később a Filmintézet már közel egymilliárd forintot fizetett a telekért, ami még a kétéves inflációt figyelembe véve is jelentős drágulás.

Egyelőre nem tudni, hogy a Petőfi-film költségvetésébe beleszámították-e a telek egymilliárdos vételárát, mivel a Filmintézet cikkünk megjelenéséig nem adott választ a kérdéseinkre.

Zubor Zalán

A cikk elkészítéséhez az archív anyagokat az Arcanum adatbázisa szolgáltatta. Címlapkép: Átlátszó montázs