Mit él át az, aki arra gyanakszik, hogy kollégái bűncselekményt követhettek el? Hogyan bizonyosodik meg arról, hogy nem téved, és miként szánja rá magát a feljelentésre? Miképpen reagál erre az egészre a közvetlen környezete? Háromi László, az Audi szakszevezetének jelenlegi elnöke, az ügy egyik kirobbantója mondja el történetét.
„Senkinek nem kívánom azokat a hónapokat, amelyek a sikkasztás felfedezése, a nyomozás elindulása, és a két elnökségi tag letartóztatása között elteltek” – mondja Háromi László, az Audi Hungária Független Szakszervezetnek (AHFSZ) elnöke. A férfi az AHFSZ korábbi elnökségének is tagja volt, majd a vezetés lemondása után elnökké választották. Másokkal együtt perdöntő szerepe volt abban, hogy a szakszervezeten belül történt gazdasági bűncselekmény lelepleződött.
„Nyilván nem valami konkrét, egyértelmű gyanúval kezdődik, amely után rögtön hívom a rendőrt, mint egy tettenéréses bolti lopásnál. Először csak a sejtelem van, hogy itt nincs minden rendben. Másrészt ezek az emberek mégiscsak a tagtársaink, kollégáink voltak, akikről nem feltételezem rögtön, hogy bűnözők lennének” – avat be a dilemmáiba a szakszervezetben zajló drámát belülről megélő riportalanyunk.
„Nem úgy kezdődött ez, hogy az illető vezető pozícióba került, és másnap már lába kelt bizonyos pénzeknek. Tehát nem azonnal tértek rossz útra. Éveken keresztül, amíg elnökségi tagok voltak, nem tapasztaltunk ilyet. Aztán a 2020-as meg a 2021-es beszámolóknál feltűnt, hogy nem stimmelnek a számok. De nem gondoltam én se azonnal bűncselekményre. De az, hogy beadnak egy hivatalos pénzügyi dokumentumot, aztán feltöltenek egy másikat, teljesen eltérő számokkal, meg a jogszabály előírná a könyvvizsgálatot, és mégsem végeztetik el, az azért már egy laikusnak is szemet szúr.”
A gyanút keltő pénzügyek miatt tett feljelentésről, illetve a nyomozásról elsőként az Átlátszó adott hírt tavaly júniusban. Lapunk tavaly novemberben arról is beszámolt, hogy két elnökségi tagot sikkasztás gyanújával vették őrizetbe a szakszervezet rendezvényén. A nyomozás azóta is tart, a szakszervezet pedig megújult elnökséggel folytatja munkáját, és próbálja újraépíteni az ellopott bizalmat. „Egyszerre kell megfelelni tagjaink felé az aktuális problémák megoldásában és a valódi megújulás transzparens kivitelezésében. A bizalmat még nem teljesen szereztük vissza, de hogy végre jó irányba haladunk, azt az is jelzi, hogy a taglétszámunk ma 8500 fő, továbbra is ez az ország egyik, ha nem a legnagyobb érdekvédelmi szervezete. Az AHFSZ változatlanul egy nagyon jó közösség” – mondja a szakszervezet elnöke.
„Végeztünk a szakszervezet pénzügyi működésének átvilágításával is”, és – a szakszervezet történetében először – a könyvvizsgálatot is elvégezték. Az új elnökség eleget tett törvényi kötelezettségének, ezt a korábbi gazdasági elnökhelyettes elmulasztotta. „Természetesen ez nem azt jelenti, hogy már nincs mit tenni, viszont ez nem megy egy csapásra” – mondja Háromi László. De az AHFSZ új elnöksége által „a transzparencia jegyében tett vállalásainak egy része az elmúlt kilenc hónapban már megvalósult és ez nagy eredmény”, elmondása szerint.
Háromi az elnökségi ülésen rákérdezett a szokatlan jelenségekre, „de igazából érdemben nem válaszoltak semmit. Csak annyit, hogy minden rendben van, ne foglalkozzunk ezzel. A két érintett persze biztosan tudta, hogy miért lettek hirtelen ezek a furcsaságok. De ők emelt hangon lehurrogtak. Úgy, mint amikor egy könyvelő pontosan tudja, hogy sikkaszt, de amikor már gyanakodnak rá, akkor is olyan magabiztosan állítja: »nincs itt semmi gond, bármikor meg tudom mutatni a számlákat, a bizonylatokat, tehát minden szabályos«, hogy tényleg elhiszik neki. Aztán valahogy soha nem mutatja meg a papírokat, de aki gyanút fog, mégis elbizonytalanodik: lehet hogy alaptalanul gyanúsítottam egy ártatlan embert?”
Utólag már nehéz rekonstruálni, ki mit tudhatott. „A nyomozás feladata kideríteni, hibázott-e valaki, lehet-e még olyan ember, aki szintén benne volt. Én nem akarok senkire ujjal mutogatni, alaptalanul vádaskodni. Nyilván a következménye így is meglett, mert az akkori elnöknek le kellett mondania, illetve nem indult a tisztújításon. Valamint a bizalmi testület is levonta a következtetéseket azzal, hogy kiket jelölt és választott be az új elnökségbe” – mondja Háromi László.
Az AHFSZ az ország egyik legnagyobb szakszervezete. Sokan kérdezték tőlük: hogy történhetett ez meg? „Én is ezen gondolkodom azóta. A büntetőjogi felelősség megállapítása nem az én feladatom, az viszont kimondható: a feltételezett elkövetőkön túl az is hozzájárulhatott a dologhoz, hogy valaki hibázott.”
A szakszervezet mindenkori elnökének joga van mindenbe belenézni, a pénzmozgásokat is láthatja.
Feltűnhetett volna, hogy valami nem tiszta. „De hiába jeleztük ezt, egyértelművé vált, hogy hivatalosan, testületileg, közös döntés nyomán sem az elnök, sem a teljes elnökség nem fog a hatóságokhoz fordulni, így aztán én és még két bizalmi tettünk feljelentést.”
Akkor a vezetőség még bízott a később meggyanúsított elnökségi tagokban. „Az, hogy feljelentés legyen, igazából konkrétan fel sem merült az elnök, illetve a teljes elnökség szintjén, mert azok ketten eléggé meggyőzőek voltak”. Ugyanakkor látszott –mondja Háromi –, hogy „itt, amíg nincs feljelentés, illetve botrány, addig nem fog történni semmi. Persze ez nem úgy volt, hogy csak egyszerűen besétáltam a rendőrségre. Tulajdonképpen saját belső oknyomozást végeztem, átnézettem a gyanús dokumentumokat másokkal is: ügyvéddel, könyvelővel, közgazdásszal például.”
Az ügyet kirobbantó szakszervezeti tisztségviselő arra a kérdésre is válaszol, hogy egyes tagtársai szerinte miért fordultak végül az Átlátszóhoz. „Én a sajtót nem kerestem meg, belső ügyként akartam ezt kezelni, azt gondoltam: majd a nyomozás kideríti, mi a helyzet. A feljelentésről nyilván az érintett szervezetet a hatóság rögtön nem értesíti. Gyanítom, hogy azok, akik rajtam kívül még tudtak az ügyről, egy idő után azt szerették volna, hogy a tagság és a közvélemény is értesüljön róla.
Az akkori vezetés többsége nem vette komolyan az ügyet. Azt hangsúlyozták: ez csak technikai hiba, aminek csak papíron van jelentősége. Nyilván azért fordultak a sajtóhoz, hogy az akkori vezetés, amely nem igazán állt a helyzet magaslatán, adjon végre érdemi tájékoztatást. Persze azért lehetett eddig húzni a dolgot, mert a két későbbi gyanúsított is ott ült a csúcsvezetésben, és ők minden eszközzel próbálták a dolgot bagatellizálni, az elnökséget félrevezetni.”
Az ügy kirobbanása után „azok ketten nyilván tagadtak mindent”.
A többiek részéről sem volt feltétlenül pozitív a reakció. „Mivel én hoztam szóba az ügyet az elnökségnél, valamennyire nyilván sejthették, hogy én állhatok a feljelentés mögött. A miénk egy összetartó társaság, ami a sztrájk és a bértárgyalás idején nyilvánul meg legjobban. Akik nem ismerték a részleteket, azt gondolták, ez csak valami kívülről jövő próbálkozás a szakszervezet lejáratására.
Ha nem tudom, amit kiderítettem, akkor először valószínűleg én is erre gondoltam volna. Jelentek meg olyan vélemények a Facebookon, hogy a szakszervezet elleni támadás mögött az Audi, a kormány, meg ki tudja még, kik állnak. Mi viszont pontosan tudtuk, hogy
nincs emögött semmiféle politika vagy összeesküvés.
De nemhogy az Átlátszó kérdéseire nem válaszoltak, hanem komolyan vehető módon a tagságot, sőt a bizalmi testületet sem tájékoztatták. Semmilyen érdemi belső vizsgálat nem indult, az akkori elnök a gazdasági elnökhelyettest kérte meg, hogy nézzen utána. Mondhatnám, hogy kecskére a káposztát, mert, ugye, pont ő volt az egyik későbbi letartóztatott.”
A színpad a szakszervezet idei majálisán (AHFSZ/Facebook)
Háromi László szerint a szakszervezetben – mindkét oldalon – hónapokig a bizonytalanság légköre uralkodott. „Én, aki a feljelentést megtettem, illetve azok, akik az ügyet nyilvánosságra hozták, gyanítottuk, kik lehetnek benne a sikkasztásban, de a tagság előtt nem akartam megnevezni őket. Mi sem tudtuk, ki lehet még benne. Elvileg az elnök nélkül, teljesen önállóan egyik elnökhelyettes sem utalhatott.
Természetesen lehet, hogy mondjuk az elkövető megtévesztette a bankot, és valahogy elintézte, hogy egyedül is utalhasson, de akkor is: ha az elnök belenéz az utalásokba, amihez alanyi joga van, ugyanúgy rájöhetett volna, hogy ez így nincs rendben. Itt azért olyan tranzakciók is voltak, amelyek első ránézésre is egyéni haszonszerzést szolgáltak, semmi nem indokolta azokat.”
Az új elnök szerint a feltételezett elkövetői kör is éppúgy bizonytalan lehetett, mert nem tudhatták pontosan, kik jelenthették fel őket. „A rám irányuló tekintetekből, a felém intézett célzásokból, a hozzám visszajutó folyosói pletykákból azonban éreztem, hogy engem gyanúsítanak vele. Nem volt kellemes érzés, mert elhangzottak olyan dolgok, amelyeket akár fenyegetésnek is vehettem. A másik letartóztatott, a járműgyári elnökhelyettes meglehetősen jól tudott beszélni, ő az a dörzsölt típus, aki mindenből kidumálja magát. Kettejük közül inkább ő tudta befolyásolni az embereket.”
Az új elnök szerint a tagság jelentős része akkor még hitt nekik, nem gondolták, hogy közülük bárki ilyet tenne. Abban reménykedtek, hogy ez valami könyvelési hiba, ami magától megoldódik. Sőt, arra is szívesebben gondoltak, hogy egy sértett ember bosszúja van a háttérben. Így inkább arra haragudtak, aki feljelentést tett. „Finoman szólva nem voltam nyugodt ezekben a hónapokban” – mondja.
„Úgy érzed, mintha te tettél volna rosszat. Ha a rendőrséghez fordulsz, azzal te is kockázatot vállalsz.
Újra és újra hallani olyan ügyekről, ahol biztosnak tűnt, hogy bűncselekmény történt, aztán mégis megszüntetik az eljárást azzal, hogy jogilag minden oké volt. Hiába próbálsz jól cselekedni, becsületes lenni, őrlődsz a bizonytalanságtól, várod, hogyan döntenek, és ilyenkor mintha nem is a feljelentett emberről, hanem a te sorsodról határoznának” – mondja az ügy egyik kulcsszereplője.
A katarzist az jelentette, amikor a két gyanúsítottat a szakszervezet bizalmi testület szeme láttára vették őrizetbe. „Az ETO Park Hotelben volt egy konferencia, ahol szinte mindenki ott volt, aki számított, így a két elnökhelyettes is. Onnan vitték el őket, s ezt nem is lehetett volna jobban időzíteni.” A bizalmi testületnek, a szakszervezet legfontosabb szervének olyan volt ez, mint egy hideg zuhany. „Őszintén szólva engem is sokkolt. Ha csak úgy otthonról viszik be őket, akkor még napokig zajlott volna a találgatás, mi is történt, jöttek volna megint a különböző elméletek. Itt viszont sokan nagyon kiborultak a jelenettől, mert ekkor tudatosodott bennünk, hogy ez nem valami belső intrika, nem is egy fatális könyvelési baki.”
Jöttek a bocsánatkérések. Háromi azt mondja, nem haragszik azokra, akik korábban nehezteltek a feljelentésért. Nem bűncselekményeket akartak fedezni vagy eltussolni, hanem féltették a szakszervezet presztízsét, a kivívott hírnevét, és úgy gondolták, a nyilvánosság árthat. „Megértem őket, de valakinek meg kellett törnie a csendet, jelezve, hogy a szervezeten belül is voltak, akik felvették a harcot azokkal, akik rossz útra tértek, és veszélyeztetik az eredményeinket. Ezt az időszakot átélve elmondhatom:
rendkívül nehéz, lelkileg is megterhelő küzdelem volt, de ez a helyes döntés ára. Ma sem cselekednék másképp.”
Háromi László nem egyedül leplezte le a bűncselekményt. „Pár bizalmi tisztségviselőn túl két másik vezető szakszervezeti tisztségviselő kollégám is a segítségemre volt, akik a nyomozást és engem is támogattak a háttérből. Őszintén szólva volt olyan pillanat, amikor reménytelennek tűnt a helyzet, de meggyőztek, hogy meg tudjuk menteni a szakszervezetünket és képesek leszünk megújulni. Most, több mint fél évvel az új elnökség megalakulása után úgy érzem: remek döntés volt, hogy – a ránk nehezedő nyomásnak ellenállva – kitartottunk.”
Papp László Tamás
Címlapkép: Háromi László (b) 2024. augusztus 28-án (forrás: AHFSZ/Facebook)
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
Bankszámlaszám: 12011265-01425189-00100001
Bank neve: Raiffeisen Bank
Számlatulajdonos: Átlátszónet Alapítvány
1084 Budapest, Déri Miksa utca 10.
IBAN (EUR): HU36120112650142518900400002
IBAN (USD): HU36120112650142518900500009
SWIFT: UBRTHUHB
Bank neve és címe: Raiffeisen Bank
(H-1133 Budapest, Váci út 116-118.)
Támogasd a munkánkat az Átlátszónet Alapítványnak küldött PayPal adománnyal! Köszönjük.
Havi 5400 Ft Havi 3600 Ft Havi 1800 Ft Egyszeri PayPal támogatás
Ha van bankkártyád, akkor pár kattintással gyorsan tudsz rendszeres vagy egyszeri támogatást beállítani nekünk az adjukossze.hu oldalán.
Postai befizetéssel is tudsz minket támogatni, amihez „sárga csekket” küldünk. Add meg a postacímedet, és már repül is a csekk.
Néző, Szurkoló, B-közép és VIP-páholy kategóriás Átlátszó-előfizetések között válogathatsz a Patreonon.
Bárhol is dolgozol a világban, ha a munkáltatód lehetőséget ad arra, hogy adott összeget felajánlj egy nonprofit szervezetnek, akkor ne feledd, a Benevity-n keresztül az Átlátszónet Alapítvány is ajánlható.
Ha az 1 százalékodat az Átlátszó céljaira, projektjeire kívánod felajánlani, a személyi jövedelemadó bevallásodban az Átlátszónet Alapítvány adószámát tüntesd fel: 18516641-1-42
Az önkormányzat szerint „az »együttműködés« és az »egyeztetés« sokkal tágabb fogalom, amelynél nem feltétlenül keletkezik olyan adat, amely közérdekű adatigénylés keretében kiadható".
Sajókaza önkormányzata 400 ezer forintos bírságot kapott egy közvilágítási tender miatt a Közbeszerzési Döntőbizottságtól.
Keményvonalas Kína-ellenes külpolitikai programmal készíti elő a hatalomátvételt a Trumpot támogató háttérszervezet.
Kollégánk György Zsombor főszerkesztővel és Tompos Ádám újságíróval beszélgetett a Magyar Hang műsorában az elmúlt hét legfontosabb híreiről.
Támogasd a munkánkat banki átutalással. Az adományokat az Átlátszónet Alapítvány számlájára utalhatod. Az utalás közleményébe írd: „Adomány”, köszönjük!