Emlékezés Török Ágnesre

Hosszan tartó, súlyos betegség következtében, 47 éves korában elhunyt az Átlátszó külső munkatársa.

Vidéki tudósítókat toboroztunk, amikor Török Ágnes jelentkezett nálunk. Gyorsan megállapodtunk minden részletben, és szinte azonnal küldött egy kéziratot. Aztán egy másikat. Meg a következőt.

Hamar kiderült, Ágnes lelkes és együttműködő. Folyamatosan tanulni szeretett volna. Az újságírás volt az álma: több online lapnak is külsőzött, kurzust végzett a MÚOSZ újságíróiskolájában. Az Átlátszónak írt cikkek részei voltak az álom beteljesülésének. Minden megjelent cikkének örült, és új ötlettel jelentkezett.

A szerkesztés kényes pillanata az újságírói munkának, gyakran próbára teszi a kapcsolatokat és a viszonyokat. Ágnes erre a folyamatra is kíváncsi volt, és elfogadta az érvekkel alátámasztott szerkesztői véleményt. Ha további adatokra volt szükség, megkereste azokat, és küldte.

Alapos cikkeket küldött. Cégjegyzéket böngészett, online hirdetés-adatbázisokat nézett át, jegyzőkönyveket szerzett be, interjúkkal, háttér-beszélgetésekkel igyekezett megérteni és feltárni az ügyeket, a politikusok pályáját és viselt dolgait. Tudósításra is vállalkozott, ha úgy alakult.

Egy beszélgetéskor említette, megint keveset aludt, mert „a legkisebbhez még gyakran fel kell kelni”. Ekkor derült ki, hogy férjével négy gyermeket nevelnek. Arra is csak utalt egyik levelében, hogy a betegsége éppen problémát jelent – nem részletezte, mekkorát.

Jó volt Török Ágnessel dolgozni. Úgy terveztük, jó lenne személyesen is találkozni, jobban megismerni szerzőnket, ez azonban nem adatott meg. Ez az a pont, amikor megrendülten csak hallgatni tudunk.