A kormány mindent megtesz, hogy akkugyártó nagyhatalom legyen Magyarország. Arról azonban elfelejt beszélni, hogy közben rohamos tempóban szaporodnak az elektromos autókba szánt, selejtes akkukból épülő szeméthegyek. Az Átlátszó hónapok óta gyűjti a bizonyítékokat, hogy bemutassa az akku-feldolgozó üzemek körüli életveszélyes mulasztásokat, amiket a hazai laza szabályozási rendszer tesz lehetővé. Rákkeltő anyagoknak kitett dolgozók, ismétlődő robbanások és tűzesetek, meghamisított címkék, tűzvédelem nélkül tárolt gyúlékony akkumulátorok – a szép új nagyhatalmi álmok árnyoldalai. Videó.
Számos alkalommal számoltunk be a hazai akkumulátor-gyárak engedélyezési és működési anomáliáiról. De hasonló súlyos gondokat tapasztaltunk a használt, selejtes akkuk tárolását, feldolgozását végző üzemek, telephelyek működésével kapcsolatban is. Több esetben kiderült, hogy engedély nélkül, szabadban vagy nyitott csarnokban helyezték el a veszélyes anyagokat is tartalmazó hibás akkukat. Sőt, egy mocsai telephelyen a veszélyességet jelző kódot meghamisítva tárolták a nehézfémtartalmú hulladékot.
A feldolgozó üzemekben a munkavállalók sok esetben súlyos veszélyeztetésnek vannak kitéve: a rákkeltő anyagokkal való munkavégzés ellenére nem gondoskodnak megfelelően a védelmükről, az egészséges és biztonságos munkafeltételekről. Tűzesetek, robbanások fordulnak elő, sérülést vagy halált okozva. Megtörténhet, hogy katasztrófavédelmi engedély nélkül szállítanak veszélyes anyagokat, vagy tűzvédelem nélkül tárolják a gyúlékony akkumulátorokat.
De van más érthetetlen dolog is: a szövegben az szerepel, hogy az engedélyt kérő cég évente 1490 tonna fémhulladékot kíván gyűjteni, s mivel ennek a tevékenységnek a hatóság szerint nincs jelentős környezeti hatása, emiatt környezetvédelmi engedélyre nincs szükség. A több száz tonna akkumulátort nem említi a határozat, miközben kizárólag ezt tároltak a telephelyen.
A környezetvédelmi szabályozás megdöbbentően laza, szemben más európai országokkal: a levegő, a talajvíz minőségének rendszeres ellenőrzését nem írják elő, az évi több ezer tonna akkumulátor feldolgozását nem kötik környezetvédelmi engedélyhez.
Ráadásul a hatóságok csupán néhány millió forintos bírságot szabnak ki a jogsértéseket elkövető cégekre, aminek nincs visszatartó ereje. A működés felfüggesztésére, korlátozására szinte soha nem kerül sor.
Az üzemben különböző fémkomponenseket – nikkel, mangán, kobalt és lítium oxidjait – nyerik vissza a használt akkumulátorokból, illetve az akkumulátorgyártáshoz használt szennyvíziszapból. Az így kinyert fémoxid-port elsősorban a dél-koreai anyavállalathoz szállítják vissza, ahol alapanyagként újrahasznosítják. A cég legfőbb partnere a Samsung SDI gödi gyára. A bátonyterenyei üzem jelenleg a legnagyobb kapacitású akkumulátor-feldolgozó üzem Európában.
Az általunk vizsgált üzemekben egyelőre „csak” a gyártás során keletkező hibás akkukkal foglalkoznak. De ha a jogszabályoknak megfelelően évek múlva visszakerülnek Magyarországra a hazai gyárakból származó használt autó-aksik, beláthatatlan mennyiségű veszélyes hulladék kezeléséről kell majd gondoskodni.
Vagyis félő, hogy az ország nem az akkumulátor-gyártás, hanem az akku-szemét felhalmozása terén válik „nagyhatalommá”.
Szöveg: Bodnár Zsuzsa; Videó: Bodoky Bence, Sebő Ferenc
Címlapkép: Szerkesztett montázs az akku-feldolgozó üzemekről (Sebő Ferenc)
Az évi 6 és fél ezer tonna akkut feldolgozó üzemnek a hatóságok szerint nincs jelentős környezeti hatása, a rákkeltő anyagokat tartalmazó aksik nagy része pedig nem számít veszélyes hulladéknak.
A SungEel Kft. éveken át rákkeltő nehézfémekkel veszélyeztette a munkásait, a pontos adatokat csak az adathatóság felszólítására küldte meg a kormányhivatal.