A fideszes tanárokra is szükség van az oktatási körülmények javításához a polgári engedetlenséget kutató filozófus szerint

Az elmúlt évet erősen tematizálták az oktatásért zajló tüntetések, és többször hallhattuk a polgári engedetlenség kifejezést is. A tanárok azért kényszerültek ehhez az eszközhöz nyúlni, mert a tavaly tavasszal elfogadott új sztrájktörvénnyel gyakorlatilag ellehetetlenítette a kormány a demonstrációs lehetőségeiket, így, ha a munkájuk beszüntetésével szeretnék felhívni a figyelmet az oktatási rendszer problémáira, azt már csak bizonyos jogszabályok megszegésével tehetik meg. A polgári engedetlenség kérdésével a politikai filozófia is foglalkozik, azt kutatva, hogy morális megfontolás alapján mikor és hogyan szeghetünk meg bizonyos törvényeket annak érdekében, hogy magát a rendszert igazságosabbá tegyük. Erről, a pedagógusok helyzetéről és dél-afrikai gyökereiről beszélgettünk Peter Kruger filozófussal, az ELTE doktori iskolájának hallgatójával, akinek kutatási területe a polgári engedetlenség és az erőszak.

„Rendkívül érdekes számomra, hogy a polgári engedetlenség egy nélkülözhetetlen része a demokráciának, mégis olyan, mintha egy demokrácián kívüli jelenség lenne” – kezdte Peter Kruger, aki szerint lényegében ma már ez az egyetlen használható módszer a demokráciák működésének kritizálására. Nem véletlen, hogy nem a pedagógusok az egyetlenek, akik a nyomásgyakorlás ezen formájával éltek hazánkban.

A polgári engedetlenség egy rendelkezés tudatos megszegése, célja a nyilvános tiltakozás egy jogszabály vagy jogellenes gyakorlat ellen. A pedagógusok esetében mindez úgy nyilvánult meg, hogy a résztvevő tanárok nem tartották meg bizonyos óráikat. De nem a tanárok az egyetlenek, akik a nyomásgyakorlás ezen formájával éltek, jó példa erre az 1990-es taxisblokád, vagy a 2007-es kordonbontás – ami éppen az akkor még ellenzékben lévő Fideszhez kötődött.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

„Ha az államnak szabad, nekünk miért nem?”

Kruger arra keresi a választ, hogy miért félünk ennyire a polgári engedetlenség vagy bármiféle tüntetés során az erőszak alkalmazásától. „Manapság azt látjuk, hogy amikor az állam erőszakot alkalmaz, akkor azt kifejezetten szükségesnek állítják be – gondoljunk itt például a rendőrség, a katonaság bevetésének monopóliumára, vagy a törvények megszegéséhez fűzött büntetésekre –, ellenben abban az esetben, ha egy mozgalom vagy lényegében bármely civil akar ugyanilyen erőszakosan akaratot érvényesíteni, akkor az jogszerűtlen és büntetendő” — vázolja a filozófus, hozzátéve, hogy az erőszaknak számos fokozata van, kezdve mondjuk egy magántulajdonban lévő gyár körbekerítésétől a festékdobálásig.

Peter Kruger, az ELTE doktori iskolájának hallgatója.

Kruger szerint az erőszak igazoltsága nagyon nehéz kérdés, hiszen rengeteg szempontot kell figyelembe venni. Az önvédelem nyilvánvalóan legitim, akkor is, ha az állam ellen irányul, hiszen attól még, hogy az állam rendelkezik monopóliummal az erőszak használata felett, és ezt mondjuk jogszerűen is teszi, még nem feltétlenül igazolható morálisan minden ilyen lépés. „Ha az erkölcsileg és a társadalmi jó szempontjából nem igazolható, tehát illegitim állami erőszak ellen lép fel valaki, a hatalom szempontjából egy külső figura, akkor nézeteim szerint az általa használt erőszak legitim, ha a mértéke megegyezik az államéval”– véli Kruger.

Természetesen felmerül, hogy mégis mekkora lehet az a legitim erőszak, amit a nép megengedhet magának egy igazságtalan törvény elleni harcban. „Az egész arról szól, hogy a törvények mennyire szolgálják ténylegesen az emberek érdekét. Ha a törvények biztosítják az állampolgárok szabadságát és védelmét, akkor nincs értelme ez ellen erőszakkal fellépni – én sem égő utcákról és kaotikus anarchiáról álmodom.” – szögezi le Kruger.

„Viszont ha az állam arra használja a jogot és a törvényeket, hogy bizonyos csoportokat elnyomjon vagy kizsákmányoljon, akkor igenis joga van a népnek ez ellen fellépni, akkor is, ha a hivatalos törvények alapján (amiket nyilván a hatalom önmagának kedvezően formál) jogszerűtlen lenne az akciójuk.”

A figyelemfelhívás a kulcs

A sikeresség kapcsán Kruger a figyelemfelhívást emelte ki. Tegyük fel, hogy van egy fenyegető veszély, például a klímaváltozás. Rengeteg ember nem gondol bele, hogy mit teszünk a Földdel, és hogy ez milyen következményekkel járhat. Viszont polgári engedetlenséggel felhívhatjuk a figyelmüket a problémára, és lehetséges, hogy így sokkal több embert elérünk, mintha csupán kedves tüntetéseket rendeznénk vagy pár zöld politikust beszavaznánk a parlamentbe.

Tüntető a Kölcsey Ferenc Gimnázium előtt. Fotó: Átlátszó/Balogh Dénes

Azok az akciók, amelyek azonnali, közvetlen eredményt érnek el, többnyire lokálisak, például amikor tíz éve egy lakóközösség összefogott és fellázadt az ellen Isztambulban, hogy az általuk kedvelt parkba plázát építsenek. „Ha ezek sikert érnek el, azzal maguk az emberek is jobb állampolgárokká válnak, hiszen úgy érzik, van beleszólásuk a politikába, ezáltal jobban involválódnak, és képesek lesznek kiállni az érdekeikért” — mondta a filozófus.

Mitévő legyen a pedagógus?

Kérdeztük Krugert a magyar pedagógusok helyzetéről és lehetőségeiről is. Annak ellenére ugyanis, hogy elmúlt két év során egymást érték a tüntetések, majd erre válaszul az egyre komolyabbá váló retorziók, a megmozdulások láthatóan kevés eredménnyel jártak.

A pedagógusok követeléseire a kormány a „bosszútörvény” néven ismertté vált státusztörvénnyel, és az uniós pénzek beérkezésétől függővé tett fizetésemeléssel reagált, annak ellenére, hogy a polgári engedetlenség eszközével 2016-ban még komolyabb következmények nélkül élhettek a pedagógusok. Az utóbbi hónapokban pedig az alapvetően sem átütő méretű tüntetéseken egyre kevesebben vesznek részt. A NER-kritikus tüntetések eredménytelenségének okaival az Átlátszó is foglalkozott már.

„Ha a pedagógusok országszerte sztrájkolnának – ami, mivel lényegében már illegális, polgári engedetlenségnek számít–, akkor kényszeríthetnék a kormányt az azonnali béremelésre. Ha mostantól senki sem menne be tanítani egy évig, leállna az ország, hiszen a szülők nem tudnák hova rakni a gyerekeiket, tehát otthon kellene maradniuk, ami pedig váratlanul nagy gazdasági terhet jelentene.”

„Más szóval: tömegmozgalomra és óriási szolidaritásra lenne szükség” – mondta Kruger. 

Szerinte azonban nem jó, ha idealizáljuk a tanárokat, és azt mondjuk, minden pedagógus csodálatos ember, aki csak a gyerekekért és a társadalomért dolgozik. Annak ellenére, hogy sok pedagógusra igaz ez, kétségtelen, hogy olyanok is akadnak, akik csak egy stabil munkát kerestek a nyugdíjig. Valahogy pedig őket is mozgósítani kell. Ehhez szerinte érdemes hangsúlyozni, hogy a diákok a jövő, és ők felelnek majd a következő generációért, illetve a bérezés kérdésére is fontos kitérni. Ha ez nem működik – és láthatóan nem működik –, akkor még mindig lehet egyéb akciókat rendezni, például lezárni az iskolákat vagy elállni az utat a kapunál – vázolta a lehetséges opciókat a filozófus.

Élőlánc a Tanítanék mozgalom egyórás időtartamra meghirdetett polgári engedetlenségén, az egyik helyszínen, a budapesti Teleki-gimnázium előtt 2016. március 30-án. Forrás: MTI Fotó: Bruzák Noémi

Hozzátette azt is, hogy veszélyes, ha ideológiai harcba fordítják át a kérdést, hiszen minden tanárra szükség van ahhoz, hogy érdemi változást lehessen elérni. „Amint nem a tanárok helyzete kerül a középpontba, hanem a liberálisok és a Fidesz harcává válik az ügy, akkor elveszett. Mindenképpen a megélhetési kérdést kell előterébe helyezni, nem pedig azt, hogy ki fideszes és ki nem, hiszen számos fideszes tanár is van. Elsősorban feléjük kellene azt kommunikálni, hogy ez a megélhetésről és az oktatási körülményekről szól. Elég pénzt keresel, hogy eltartsd a családod? Nem. Tisztázni kell feléjük, hogy ez minden tanár érdeke, teljesen független a politikától. És természetesen rendkívül sokáig ki kell tartani, ami nehéz feladat” – tette hozzá.

Dél-afrikai gyökerek

Kruger dél-afrikai származású búr. Mint mondja, elképzelhető, hogy anyaországának múltja terelte a hatalommal szembeni ellenállás kutatásához. Nelson Mandela története a legismertebb ezek közül, aki 1994-ben erőszakmentes forradalommal megdöntötte az apartheid rendszert, ám a filozófus leszögezi: ebben az esetben nem polgári engedetlenségről volt szó, az ugyanis csak nagyjából igazságos törvényeknél működik.

Az pedig hamar kiderült, hogy egy forradalmi pártot nem szabad sokáig kormányozni hagyni. „Most ott tartunk, hogy ’94 óta folyamatosan ők vannak hatalmon, nincs normális ellenzék, sem pedig reális esély a kormányváltásra, a korrupció pedig egetrengető. Az egész országban naponta 6-8 órára elmegy az áram, rengeteg iskolában  nincsen normális WC, csak egy nagy lyuk, amibe néha beleesnek gyerekek és megfulladnak, illetve brutálisan nagy: 40%-os a munkanélküliség.”

https://vilagterkep.atlatszo.hu/2019/10/25/tokealap-nyereszkedett-a-faji-egyenlotlensegek-csokkentesere-szant-reszvenyprogramon/

Az új kormánynak az lett volna a feladata, hogy segítse az iskoláztatását azoknak, akiknek korábban nem volt lehetősége tanulnia. Ez azonban nem történt meg, Kruger szerint nem véletlenül:

„Tartsd minél nagyobb nyomorban az embereket, annyira, hogy ha folyamatosan a napi betevőért kell küzdeniük, nem lesz majd erejük ellenállást formálni.”

Kiss Soma

Címlapkép: A diáktüntetés résztvevői az Oktogonon 2023. május 19-én. A tüntetők ezúttal is a pedagógusok bérének haladéktalan emelését és az őket érintő úgynevezett státusztörvény teljes tervezetének azonnali visszavonását követelték, megerősítve a „7igenes” országos népszavazási kezdeményezésben foglaltakat. Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd